Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák
és próféták 54. és 55. fejezeteihez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 54. fejezet 434. nap
54.
Sámson
Az
általános hitehagyás közepette Isten hűséges imádói folytatták könyörgésüket
Izrael szabadulásáért. Noha nem volt nyilvánvaló válasz, s az elnyomó hatalom
súlya egyre nehezebb lett, mégis Isten gondviselése segítséget készített elő
számukra. Még a filiszteus elnyomás első éveiben egy gyermek született, aki
által Isten e hatalmas ellenség erejét meg akarta törni.
Czóra
kis város a filiszteus fennsíkot uraló dombvidék határánál feküdt. Itt élt a
Dán nemzetségéből való Manoah család, egyike ama keveseknek, akik az általános
hűtlenség közepette is hűek maradtak Istenhez. Manoah gyermektelen feleségének
megjelent "az Úrnak angyala" azzal az üzenettel, hogy fiúgyermeke
születik, aki által Isten kezdi megszabadítani Izraelt. Erre való tekintettel
az angyal tanítást adott neki saját életmódját és gyermeke nevelését illetően:
"Azért most megójjad magad, és ne igyál se bort, se más részegítő italt,
és ne egyél semmi tisztátalant" (Bír 13:4). Ugyanez a tilalom vonatkozott
kezdettől fogva a gyermekre is annak hozzáadásával, hogy haját ne vágják le,
mert nazireusként Istennek kellett őt szentelni.
Az
asszony felkereste férjét és beszámolt az angyal látogatásáról, elmondta
Manoahnak az üzenetet. Azután afeletti félelmükben, hogy hibát követnek el
abban a fontos munkában, amit közöltek velük, a férj így imádkozott:
"[...] Kérlek, Uram! az Istennek amaz embere, akit küldöttél volt, hadd
jöjjön el ismét hozzánk, és tanítson meg minket, hogy mit cselekedjünk a
születendő gyermekkel?" (Bír 13:8).
Mikor az
angyal újra megjelent, Manoah aggodalmas kérdése így hangzott: "[...] Ha
beteljesedik ígéreted, miként bánjunk a gyermekkel, és mit cselekedjék ő?"
Válaszul az előző tanítást ismételte meg: "Mindentől, amit csak mondottam
az asszonynak, őrizkedjék. Mindabból, ami csak a bortermő szőlőből származik,
ne egyék, és bort és más részegítő italt ne igyék, és semmi tisztátalant ne
egyék. Mindazt, amit parancsoltam néki, tartsa meg" (Bír 13:12-14).
Isten a
Manoahnak ígért gyermek által fontos munkát akart elvégezni, és e feladathoz
szükséges tulajdonságok elnyerése végett az anya, valamint a gyermek szokásait
gondosan szabályozni kellett. Az angyal Manoah felesége számára azt a tanítást
adta, hogy "se bort és más részegítő italt ne igyék, és semmi tisztátalant
ne egyék. Mindazt, amit parancsoltam néki, tartsa meg." A gyermeket az
anya szokása jóra vagy rosszra befolyásolja. Elvek által ellenőriznie kell
magát és mértékletességet, önmegtagadást kell gyakorolnia, ha gyermeke javát
keresi. Oktalan tanácsadók az anyát minden kívánságának és vágyának
kielégítésére ösztönzik, de ez a nézet téves és káros. Az anyát Isten
parancsolata ünnepélyesen önuralom gyakorlására kötelezi.
Az apák
és az anyák egyaránt felelősek. Szellemi és testi jellemtulajdonságát és
étvágyát mindkét szülő átruházza gyermekére. A szülő mértéktelenségének
eredményeként a gyermekek sokszor híján vannak a testi, szellemi és erkölcsi
erőnek. Az iszákosok és a dohányosok mohó kívánságaikat, heves vérmérsékletüket
és ingerlékeny idegeiket minden bizonnyal átadják gyermekeiknek. A kicsapongó
emberek gyakran tisztátalan vágyakat és förtelmes betegségeket hagynak
örökségül utódaikra. És mivel a gyermekeknek a szüleiknél kevesebb erejük van ellenállni
a kísértésnek, így minden nemzedék egyre mélyebbre süllyed. A szülők
nagymértékben felelősek nemcsak gyermekeik zabolátlan szenvedélyeiért és
mértéktelen vágyaiért, hanem ezrek fogyatékosságaiért, akik süketen, vakon,
betegen vagy gyengeelméjűen születnek.
Minden
apa és anya kérdése ez legyen: "[...] mit cselekedjünk a születendő
gyermekkel?" (Bír 13:8). A születés előtti befolyás hatását sokan
lebecsülik, de a héber szülőkhöz küldött mennyei tanítás - amit kétszer
megismételtek - a leghatározottabb és a legünnepélyesebb módon megmutatja,
hogyan tekinti ezt az ügyet Teremtőnk.
Ám
azzal, hogy a héber szülők magukat megtartóztatva a megígért gyermeket
tisztasággal és egészséggel ajándékozták meg, még nem volt minden elintézve.
Ezt követnie kellett a gondos nevelésnek és a helyes szokások kialakításának.
Isten azt parancsolta, hogy Izrael jövendő bíráját és szabadítóját
gyermekségétől fogva szigorú önmegtartóztatásra neveljék. Születésétől kezdve
nazireusnak kellett lennie, így a bor és részegítő italok fogyasztásának
állandó tilalma alá volt helyezve. A gyermeket mértékletességre, önuralomra és
önmegtagadásra kell nevelni már születésétől kezdve.
Mai Bibliai szakasz: Eszter 9
Eljött
a nap, amit Hámán és tanácsadói a zsidók kiirtására sorsoltak ki. Az új
rendelettel kezükben azonban a zsidóknak a kormányzattól kapott meghatalmazásuk
volt arra, megvédjék magukat. A harc elkezdődött. A kormányzati tisztviselők
szerte az országban buzgón a király új főemberének, Márdokeusnak a kedvében
akartak járni, ezért készségesen segítették az izraelitákat, akik le is győzték
minden ellenségüket.
A
fővárosban ötszáz embert öltek meg, köztük Hámán tíz fiát is. Márdokeus
rendelete azt is kimondta, hogy a zsidók szabadon elvihetik a harc folyamán a
zsákmányt. Ők azonban nem vettek el semmit ellenségeiktől, sem
vagyontárgyaikat, sem pénzüket, sem ékszereiket. Küzdelmük lényege nem maga a
háborúskodás volt, hanem saját, és családtagjaik életének megóvása.
A
fővárosban folyó dúlás és pusztítás az egyébként közönyös király figyelmét is
felkeltette. A nap vége felé megkérdezte Esztert, hogy elégedett-e, és van-e
még valami további kívánsága. Eszter azt kérte, hogy a rendeletet terjesszék ki
még egy napra Susánban, s hogy Hámán fiainak holttesteit akasszák fel. Talán
amiatt aggódott Eszter, hogy a második napon Hámán családtagjai vagy barátai
megpróbálnak ellenszegülni a törvénynek, és a zsidókat ez készületlenül éri,
így nem tudják megvédeni magukat? Talán. Vagy egy gyenge pillanatában túl
kényszeresen törekedett a megtorlásra? A második napon további háromszáz ember
halt meg, és Hámán fiait felakasztották.
Országszerte
75000 ember halt meg a zsidók ellenségei közül. A zsidók közül mindenki
sértetlenül vészelte át a küzdelmet, és hálásan ünnepeltek. Örömüket azzal
fejezték ki, hogy apró ajándékokat adtak egymásnak, és alamizsnát osztogattak a
szegényeknek.
Márdokeus
pihenőnapot hirdetett, és ünnepet alapított. A Biblia más feljegyzéseiben Isten
hirdette ki az ünnepeket, de itt úgy tűnik, Márdokeus az Isten szószólója. Ez
tehát Purim ünnepének eredete. (Az ünnep a pur
(sorsvetés) szó után kapta nevét.) A zsidó nép minden évben két napig ünnepli a
nagy fordulat emlékét. A bánat örömre fordult, a gyász pedig vigalomra.
Márdokeus a zsidó nép hivatalos szószólójaként szerepelt, Eszter pedig
megerősítette és támogatta javaslatait.
Márdokeusnak
és Eszternek birodalom-szerte tisztelettel és hódolattal adóztak. Szó szerint
felül kellett írniuk a médek és perzsák törvényét, amit soha nem lehetett
megváltoztatni. Ezzel sokak életét mentették meg. Isten készséges, alázatos
szolgákként tudta felhasználni Esztert és Márdokeust. Purim ünnepét ma kevéssé
ismerik, és igen kevesen ünneplik meg. Talán már nem olyan népszerű, de Eszter
története és népének küzdelme fiatalok és idősek számára egyaránt drága és
emlékezetes marad, ami soha nem feledhető.
Jean Boostra
60. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 54. és 55.
fejezeteihez (szept. 18-24).
„Mielőtt az anyaméhből kijöttél,
megszenteltelek” (Jeremiás 1:5)
Ez az ígéret bizonyosan igaz volt Sámson és Sámuel
esetében. Az édesanyjuk már a születésük előtti időtől fogva készítette őket az
Úr szolgálatára. Mindketten el lettek különítve, hogy népük vezetői legyenek,
és rendkívüli fontosságú feladatokat teljesítsenek.
Sajnálatos módon azonban, ahogyan a
szerepükbe belenőttek, amelyekre az édesanyjuk gondosan és jámboran nevelte
őket, Sámson és Sámuel olyan döntéseket hoztak, amelyek – drámai módon – egészen
más ösvényre vezették őket. Amikor Sámuel felnőttkorba lépett, Izráel lelki
pásztorává vált, mint próféta, illetve politikai vezetőjévé, mint bíró.
Ezzel szemben Sámson felnőttkorba lépése
azzal jellemezhető, hogy nyíltan visszautasította az odaszenteléssel kapcsolatos,
nazireus fogadalmakat, és – ami még rosszabb, szentségtelen szövetséget kötött a
filiszteusokkal, pedig ő éppen azért született meg, hogy megszabadítsa tőlük
Izráelt. Sámson újra meg újra visszautasította a hívást, hogy elkülönített
maradjon, és teljesen odaszentelt az Isten által kijelölt küldetésnek, míg
végül „az Úr… elhagyta őt” (Bírák 16:20).
Tagadhatatlan, hogy Sámson nem azt az utat
járta be, amit Isten szánt neki. Az ő és Sámuel története közti erős kontraszt
fájdalmas és kijózanító emlékeztető, hogy a döntéseinknek következményei
vannak. Mégis – még a Sámson helytelen döntései miatti vereség és fogság ellenére
is – a kegyelem és a megbocsátás által Sámson ereje visszatért, és lehetővé
tette, hogy végül betöltse küldetését. Isten kegyelme nagyobb, mint a mi
legnagyobb hibáink.
German Rodriguez
a Spencerville Hetednapi
Adventista gyülekezet presbitere
Maryland, USA
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése