Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 57. fejezet 443. nap
57.
A filiszteusok elveszik a frigyládát
Éli háza
más üzenetet is kellett kapjon. Isten már semmit sem tudott a főpappal és
fiaival közölni, mert bűneik vastag felhőként kizárták a Szentlélek jelenlétét.
De a gonoszság közepette a gyermek Sámuel hűséges maradt a mennyhez, és az Éli
házának szóló ítélet üzenetének közlése a Fenséges prófétájaként Sámuel
feladata volt.
"[
...] abban az időben igen ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala
nyilvánvaló látomás. És történt egyszer, amikor Éli az ő szokott helyén aludt,
(szemei pedig homályosodni kezdének, hogy látni sem tudott), És az Úrnak
szövétneke még nem oltatott el, és Sámuel az Úrnak templomában feküdt, ahol az
Istennek ládája volt: Szólott az Úr Sámuelnek" (1Sám 3:1-4). Feltételezvén,
hogy az az Éli hangja, a gyermek a pap ágyához sietett szólván: "Ímhol
vagyok, mert hívtál engem." A válasz ez volt: "Nem hívtalak, menj
vissza, feküdjél le." Háromszor szólította a hang Sámuelt, és ő háromszor
hasonlóképpen válaszolt. És ekkor Éli meggyőződött, hogy a titokzatos hívás
Isten hangja. Az Úr elment választott szolgája, az ősz hajú férfi mellett, hogy
egy gyermekkel beszéljen. Ez magában is keserű, de megérdemelt feddés volt Éli
és háza számára.
Éli
szívében nem volt sem irigység, sem féltékenység. Sámuelt utasította, ha ismét
szólítják, így feleljen: "[...] Szólj Uram, mert hallja a te szolgád"
(1Sám 3:5.9). Amikor a hangot megint hallotta, így felelt: "Szólj, mert
hallja a te szolgád!" (1Sám 3:10). Annyira megijedt attól a gondolattól,
hogy a hatalmas Isten szól hozzá, hogy hirtelen nem jutott pontosan eszébe,
amit Éli mondott neki.
"És
monda az Úr Sámuelnek: Ímé én oly dolgot cselekszem Izráelben, melyet valakik
hallanak, mind a két fülök megcsendül bele. Azon a napon véghez viszem Élin
mindazt, amit kijelentettem háza ellen; megkezdem és elvégezem. Mert
megjelentettem néki, hogy elítélem az ő házát mindörökre, az álnokság miatt,
amelyet jól tudott, hogy miként teszik vala utálatosokká magokat az ő fiai, és
ő nem akadályozta meg őket. Annakokáért megesküdtem az Éli háza ellen, hogy
sohasem töröltetik el Éli házának álnoksága, sem véres áldozattal, sem
ételáldozattal" (1Sám 3:11-14).
Mielőtt
Sámuel ezt az üzenetet kapta, "[...] még nem ismerte az Urat, mert még nem
jelentetett ki néki az Úrnak Igéje" (1Sám 3:7), azaz még nem ismerte meg
Isten kijelentésének ilyen közvetlen kinyilatkoztatását, amint az a prófétáknak
megadatott. Az Úrnak az volt a célja, hogy nem várt módon nyilatkoztassa ki
magát, hogy Éli a gyermek meglepődése és kérdezősködése által hallhasson arról.
Sámuelt
félelemmel és rettegéssel töltötte el a rábízott üzenet. Reggel szokása szerint
kötelességét végezte, ám szívét nagy teher nyomta. Az Úr nem parancsolta meg,
hogy feltárja a rettenetes vádat, ezért hallgatott, s lehetőleg kerülte az
Élivel való találkozást. Remegett, nehogy egy kérdésével az isteni ítélet
kijelentésére kényszerítse őt az, akit szeretett és tisztelt. Éli bizonyos volt
abban, hogy az üzenet nagy bajt jövendöl neki és házának. Hívatta Sámuelt és
felszólította, mondjon el híven mindent, amit az Úr kijelentett néki. Az ifjú
engedelmeskedett és az agg férfiú mély alázattal hajolt meg e rettentő ítélet
előtt. "[...] ő az Úr" - mondta - "cselekedjék úgy, amint néki
jónak tetszik" (1Sám 3:18).
Éli
mégsem tanúsított igazi bűnbánatot. Beismerte bűnét, de nem hagyta el azt. Az
Úr évről-évre halogatta fenyegető ítéletét. Ez idő alatt sokat lehetett volna
tenni a múlt hibáinak rendezésére, de az idős főpap nem hozott hathatós
intézkedéseket a gonosz helyreigazítására, mely megfertőzte az Úr szentélyét és
Izraelben ezreket vezetett romlásba. Isten hosszútűrésére Hofni és Fineás
megkeményítette szívét és még merészebb lett a törvénytelenségben. A háza
feletti intő és feddő üzenetet Éli az egész nép előtt ismertette. E módon
remélte bizonyos mértékben ellensúlyozni hanyagságát. De a figyelmeztetést sem
a nép, sem a papság nem vette figyelembe. A környező nemzetek népe is, akiknek
nem volt ismeretlen az Izraelben nyíltan gyakorolt gonoszság, egyre merészebbek
lettek a bálványimádásban és a gonoszságban. Nem érezték bűneik büntethető
voltát, mint ahogyan érezték volna, ha Izrael megőrzi becsületességét. De a
megtorlás napja egyre közeledett. Isten tekintélyét félretették, imádatát
elhanyagolták, így szükséges lett közbelépése neve tiszteletének fenntartására.
Mai Bibliai szakasz: Jób 8
Ebben a fejezetben a súahi Bildád beszél. Nem
azért van ott, hogy Jóbnak segítsen, hanem hogy saját világnézetét védelmezze.
Bildád tévedésekkel övezett részigazságokat sorolt fel. Tisztában volt az
ősatyák felismeréseivel és azzal, ami Mózes első könyvében, az 1:11-ben
szerepel (8-10.vers). Tehát azt mondja
Jóbnak, hogy ne csak tanulmányozza a történelmet, hanem engedje, hogy az ősök
felfedezései vezessék (8. vers).
Bildád szerint Jóbnak erre van szüksége. Azt
kérdezi tőle, hogy növekedhet-e a káka mocsár nélkül, vagy a sás víz nélkül (11.
vers). Hasonlóképpen, a gonosz ember is csak Isten büntetését és nem áldását
kaphatja (13. vers). Bildád gondolkodása szerint, ha valaki elfeledkezik
Istenről, attól Ő megvonja áldását, aki pedig megemlékezik Róla, arra áldásait
árasztja. Az „ilyen az ösvényük” kifejezés azt jelenti, hogy az ember életében
ugyanúgy működnek a dolgok, mint a természet törvényei a káka és a sás
esetében.
Akik elfeledkeznek Istenről, elvesznek (13.
vers), és az ember magabiztossága és önbizalma olyan, mintha pókhálóra támaszkodna
(14. vers). Ez a gondolkodásmód nagyon törékeny és önáltató, csalóka
biztonsággal teli (15. vers). A hízelgő
úgy megcsalja önmagát, hogy ha valami bántaná, letagadja azt. Bildád ezzel arra
utal, hogy Jób is tagadja, hogy Isten a rossz cselekedeteiért büntetné őt (18.
vers). Ha ez így folytatódik és Jób meghal, senki sem fogja meggyászolni, és
mások foglalják el a helyét (19. vers).
Becsületére legyen mondva, Bildád
kihangsúlyozza az igaz elvet, miszerint Isten nem utasítja vissza az
ártatlanokat, és nem emeli fel a gonosztevőket (20. vers). Majd utal rá, hogy
Jób esete nem reménytelen, ha megbánja bűneit, Isten nevetéssel tölti meg
száját és ajkait vidámsággal (21. vers). Ha ez megtörténik, Jób ellenségei
szégyenbe öltöznek és a gonoszok sátra megsemmisül. (22. vers).
Bildád tanácsa nagyon jól hangzik, de a 18.
fejezet fényében, mint azt később látni fogjuk, semmi kétség, hogy – Isten
szavai szerint – a jövendőt próbálja jelenné tenni. Ez annak a következménye,
ha valaki a látottak szerint akar élni, és azt gondolja, hogy ismeri a teljes
igazságot, figyelmen kívül hagyva a mennyei lázadás történetét.
Drága
Istenünk! Mózes felhívta figyelmünket a megtévesztő mértékhez való ragaszkodás
és a törékeny alapokra építkezés veszélyeire. Ez sátán és életünk elleni
csapásinak tagadása. Kérünk, ments meg minket korunk Bildádjaitól! Ámen.
Koot van Wyk
61. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 56. és 57.
fejezeteihez (szept. 25 - okt. 1).
Éli sajnos Izráel népét eredményesebben
vezette, mint ahogyan a gyermekeit nevelte. Hofninak és Fineásnak lehetőségük
volt koruk legjobb oktatási intézményében tanulni. Ennek ellenére a két
fiatalember nem csak, hogy nem követte apja lábnyomát, hanem a pozíciójukat
saját önző érdekeik szolgálatába állították. Éli annyira el volt foglalva
azzal, hogy Istent és Izráel népét szolgálja, hogy kudarcot vallott abban, hogy
fiait nevelje. A hatékony nevelés többet foglal magába, mint jó példát állítani
a munkaerkölcs területén és lehetőséget biztosítani a legjobb oktatásban való
részvételre. A nevelés magába foglalja a szeretetet, a gondoskodást és a fegyelmezést.
Még a hatalmas vezetőknek és erős
hadseregeknek is szükségük van Isten vezetésére. Izráel úgy döntött, hogy
csatába megy a filiszteusokkal, anélkül, hogy megkérték volna Istent, hogy
mutassa meg, hogy ez a helyes cselekedet, amit tenniük kell. Következményként 4
000 izraelita meghalt a csatában. Ezt követően elvitték a frigyládát a
szentélyből, és magukkal vitték a csatába. Nem csak hogy 30 000 férfit
vesztettek, de a frigyládát, amit sose lett volna szabad elmozdítani a szentek
szentjéből, a filiszteusok hadi zsákmányként megszerezték.
A filiszteus pap a frigyládát Dágon templomában helyezte el. A következő reggelen a pap Dágon
szobrát leesve találta, arccal a föld felé fordulva. Gondosan visszatette a
bálványt álló helyzetbe a rendes helyére, majd elment egyéb feladatait végezni.
A következő reggelen a pap Dágont ismét a földön találta, ezúttal darabokra
törve. Semmilyen hamis isten nem állhat meg az igaz Isten mellett.
Donna Arnold
a Spencerville Hetednapi
Adventista gyülekezet presbitere
Maryland, USA
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése