Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 20 - KEDD - Jób 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 54. fejezet 436. nap

Ide nagy sereg követte, és Júda lakói saját sorsukért aggódva gonosz módon megegyeztek, hogy kiszolgáltatják őt ellenségeinek. Ennek megfelelően felment hozzá háromezer júdabeli férfiú. De ilyen túlerővel sem mertek volna hozzá közeledni, ha nem érzik biztosítva magukat, hogy saját földieit nem bántja. Sámson beleegyezett, hogy megkötözzék és kiszolgáltassák a filiszteusoknak. De először megígértette Júda férfiaival, hogy nem támadják meg őt, s így nem kényszerítik elpusztításukra. Megengedte nekik, hogy két új kötéllel megkötözzék és így vezették le az ellenség ujjongó táborába. Amint meghallotta a filiszteusok diadalkiáltását, "[...] felindítá őt az Úrnak lelke" (Bír 15:14). Az erős, új köteleket úgy tépte szét, mintha azok tűzben perzselt lenszálak lettek volna. Akkor megragadta az első keze ügyébe eső fegyvert - amely csak egy szamár állkapcsa volt, de sokkal halálosabbnak mutatkozott a kendernél vagy a lándzsánál, - és addig verte a filiszteusokat, míg azok rémülten menekültek ezer halottat hátrahagyva a mezőn.

Ha az izraeliták készek lettek volna Sámsonnal egyesülni és folytatni a küzdelmet, akkor megszabadíthatták volna magukat elnyomóik hatalmától. De bátortalanok és gyávák voltak. Elhanyagolták azt a munkát, amit Isten megparancsolt nekik a pogányok kiűzését illetően, sőt egyesültek velük lealacsonyító szokásaikban; eltűrték gonoszságaikat és elősegítették igazságtalanságaikat, amíg az nem irányult ellenük. Mikor maguk is az elnyomók hatalmába kerültek, szó nélkül alávetették magukat a megaláztatásnak, melytől megmenekülhettek volna, ha engedelmeskednek Istennek. Megesett az is, hogy az Isten által rendelt szabadítónak ellenálltak, és egyesültek az ellenséggel.

E győzelem után bíróvá tették Sámsont és húsz esztendeig ítélte Izraelt. Ám az első ballépés utat készít továbbiaknak. Sámson elhagyta Isten parancsolatát, hogy ne filiszteus nőt vegyen feleségül, és ismét közéjük - halálos ellenségei közé - merészkedett törvényellenes szenvedélyének kielégítésére. Bízva nagy erejében, amellyel a filiszteusokat megfélemlítette, merészen lement Gázába egy ottani parázna asszony meglátogatására. A város lakói megtudták, hogy ott van és bosszúra sóvárogtak. Ellenségük biztonságosan be volt zárva városuk jól megerősített falai közé, és csak a reggelt várták, hogy véghez vigyék szándékukat. Éjfélkor felébredt Sámson. Lelkiismeretének vádoló hangja nem hagyta nyugodni, amint arra gondolt, hogy megszegte nazireusi fogadalmát. Noha nem állt ellen bűnének, Isten kegyelme mégsem hagyta el. Rendkívüli ereje ismét szabadulásul szolgált. A város kapujához érve kiszakította azt kapufélfákkal és zárakkal együtt és felvitte a Hebronnal szemben fekvő hegy tetejére.

Bár alig-alig menekedett meg, gonosz útjától mégsem tért el. Ismét a filiszteusok közé merészkedett, érzéki vágyát tovább is igyekezett kielégíteni, mígnem az romlásba sodorta. Nem messze szülőföldjétől "[...] megszeretett egy asszonyt Sórek völgyében" (Bír 16:4), akinek Delila, "megemésztő", volt a neve. Sórek völgyét szőlőskertjeiért dicsérték. Ez nagy kísértés volt az ingadozó nazireusnak, aki engedett a borivásnak és így megtörte a másik kötést, amely őt a tisztességhez és Istenhez fűzte. A filiszteusok éberen figyelték ellenségüket. S mikor eme új kapcsolattal lealacsonyította magát, elhatározták, hogy Delila által tőrbe ejtik.

Minden filiszteus tartományból egy-egy vezető férfiúból álló küldöttség ment a Sórek völgyébe. Addig nem merték elfogni, míg nagy erejének birtokában volt. De az volt a céljuk - ha lehetséges - megtudják erejének titkát. Ezért megvesztegették Delilát, fedezze azt fel és mondja el.

Amikor árulója kérdésekkel zaklatta Sámsont, megtévesztette őt, mondván: ha így és így cselekszenek velem, olyan gyenge leszek, mint más ember. De amikor Delila kipróbálta, kiderült félrevezetése. Ekkor hamissággal vádolta Sámsont, mondván: "[...] Miképpen mondhatod? Szeretlek téged, ha szíved nincsen énvelem? Immár három ízben szedtél rá engem, és nem mondtad meg, hogy miben van a te nagy erőd?" (Bír 16:15). Sámson háromszor tökéletesen meggyőződhetett arról, hogy az asszony szövetségese az életére törő filiszteusoknak, de amikor Delila célt tévesztett, tréfaként kezelte a dolgot, és Sámson elámítva, elűzte magától a félelmet.

Delila nap mint nap unszolta őt, míg "[...] halálosan belefáradt a lelke" (Bír 16:16). De gyöngéd erő a leány mellett tartotta. Végül legyőzve, elárulta titkát. "[...]

Borotva nem volt soha az én fejemen, mert Istennek szentelt vagyok anyám méhétől fogva; ha megnyírattatom, eltávozik tőlem az én erőm, és megerőtlenedem, és olyan leszek, mint akármely ember" (Bír 16:17). Azonnal követeket küldött Filisztea nagyjaihoz, sürgetvén őket, jöjjenek sietve hozzá. Amíg a harcos aludt, megfosztották dús hajától, s aztán amint azt már három ízben tette, így kiáltott: "Rajtad a filiszteusok, Sámson!" (Bír 16:20). Amint hirtelen felébredt, azt hitte, erejével úgy bánhat, mint korábban, de tehetetlen karjai nem engedelmeskedtek, s ekkor tudta, hogy eltávozott tőle az Úr. Amikor megborotválták, Delila kínozni kezdte és szenvedést okozott neki, hogy így tegye próbára erejét, mert a filiszteusok nem mertek közeledni hozzá, amíg meg nem győződtek arról, hogy ereje elhagyta. Akkor megragadták, megvakították és magukkal vitték Gázába. Itt börtönükben láncra verték és kemény munkára fogták.

Mai Bibliai szakasz: Jób 1

Jób Ábrahám kortársa lehetett, aki körülbelül Krisztus előtt 2000-ben született. Tisztán látott az áldozatok fontosságával kapcsolatosan, valamint az engesztelő áldozatok, és a mennyei szentély kérdésében is. Ezek mind szükségesek az üdvösség útjának megértéséhez. Mózes nagyformátumú történelmi leírásában Jóbot módos gazdaként mutatja be. 7000 juha, 3000 tevéje volt, valamint 500 marha és 500 nőstény szamár is hozzátartozott hatalmas gazdaságához, ami nagyon komoly vagyon volt.

Jób fiai és lányai gyakorta mentek vendégségbe egymás házához. Tudjuk, hogy nem fogyasztottak alkoholt, sem pedig sertéshúst ezeken az alkalmakon. Ugyan Jób nem tudott semmi olyasmiről, amivel gyermekei bűnt követtek volna el, mégis imádkozott és áldozott értük már kora reggel (ulay hatheu) „...hátha vétkeztek az én fiaim” (Jób 1:5). Amikor a bor szót (13. vers) a Biblia negatív értelemben használja, akkor erjedt borról van szó, de amikor nem említi romboló hatását, akkor a szőlővessző tiszta gyümölcséről beszél.

Tudjuk, hogy Isten minden cselekedetét a szentélyből irányítja, és hogy ez volt az a hely, ahová Istennek fiai és sátán is mentek, hogy Istennel beszéljenek (6. vers). Sátánnak bejárása volt Krisztushoz kereszthalála előtt, de azután már nem (Ellen G. White: A megváltás története. Budapest, 2000, Advent Kiadó. 20-21. oldal). Jób könyvében sátán célja az volt, hogy beszámoljon Isten teremtményeinek érdemeiről és még inkább bűnösségükről. Amikor Isten Fia megkérdezte sátánt, hogy látta-e Jóbot, hogy milyen tökéletes (8. vers), akkor válasza nemleges volt. Sátán nem nagyon figyelt a jó dolgokra. Istent okolta, és azt mondta, hogy Jób csak azért hűséges, mert Isten különös mértékben megáldotta, nagy vagyont adott neki, és kiemelte kortársai közül (10. vers). Szeretett volna lehetőséget kapni arra, hogy elbuktassa.

Sátán azt gondolta, hogy Jób fellázadna Isten ellen, ha a dolgok visszájára fordulnának az életében. Gyors egymásutánban hatalmas csapások sorozata érte Jóbot, a Sabeusok elhajtották marháit és szamarait, tűz emésztette meg a juhokat és Jób szolgáit, a káldeusok elhajtották a tevéit, hatalmas szél döntötte Jób gyermekeire elsőszülött bátyjuk házát. Mind odavesztek. Megdöbbenésében Jób hat dolgot tett: felállt, megszaggatta ruháit, megborotválta a fejét, a földre esett, imádta Istent, szólt és áldotta az Istent beszédében. Isten elégedett volt Jób reakciójával, Sátán viszont nem. Jób ugyanis nem vétkezett, és nem vádolta Istent.

Drága Istenünk!

Azt kérted tőlünk, hogy így imádkozzunk: „Ne vígy minket kisértésbe”. Most már tudjuk, hogy miért. Add nekünk Jób erejét, hogy jó időkben is, és próbáink közepette is azt tudjuk mondani: „Áldott legyen az Isten, mert minden nehézségemet ő öleli át irgalmával. Éppúgy, ahogy engem is életem minden napján.” Jézus nevében, ámen.

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

60. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 54. és 55. fejezeteihez (szept. 18-24).

„Mielőtt az anyaméhből kijöttél, megszenteltelek” (Jeremiás 1:5)

Ez az ígéret bizonyosan igaz volt Sámson és Sámuel esetében. Az édesanyjuk már a születésük előtti időtől fogva készítette őket az Úr szolgálatára. Mindketten el lettek különítve, hogy népük vezetői legyenek, és rendkívüli fontosságú feladatokat teljesítsenek.

Sajnálatos módon azonban, ahogyan a szerepükbe belenőttek, amelyekre az édesanyjuk gondosan és jámboran nevelte őket, Sámson és Sámuel olyan döntéseket hoztak, amelyek – drámai módon – egészen más ösvényre vezették őket. Amikor Sámuel felnőttkorba lépett, Izráel lelki pásztorává vált, mint próféta, illetve politikai vezetőjévé, mint bíró.

Ezzel szemben Sámson felnőttkorba lépése azzal jellemezhető, hogy nyíltan visszautasította az odaszenteléssel kapcsolatos, nazireus fogadalmakat, és – ami még rosszabb, szentségtelen szövetséget kötött a filiszteusokkal, pedig ő éppen azért született meg, hogy megszabadítsa tőlük Izráelt. Sámson újra meg újra visszautasította a hívást, hogy elkülönített maradjon, és teljesen odaszentelt az Isten által kijelölt küldetésnek, míg végül „az Úr… elhagyta őt” (Bírák 16:20).

Tagadhatatlan, hogy Sámson nem azt az utat járta be, amit Isten szánt neki. Az ő és Sámuel története közti erős kontraszt fájdalmas és kijózanító emlékeztető, hogy a döntéseinknek következményei vannak. Mégis – még a Sámson helytelen döntései miatti vereség és fogság ellenére is – a kegyelem és a megbocsátás által Sámson ereje visszatért, és lehetővé tette, hogy végül betöltse küldetését. Isten kegyelme nagyobb, mint a mi legnagyobb hibáink.

German Rodriguez

a Spencerville Hetednapi Adventista gyülekezet presbitere

Maryland, USA

Fordította: Gősi Csaba