Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 8 - CSÜTÖRTÖK - Nehémiás 12

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 52. fejezet 424. nap

Amint a halmokat szemlélték, ahol azelőtt a pogányok gyújtották meg oltáraik tüzét, így énekeltek Izráel fiai:

"Szemeimet a hegyekre emelem,

onnan jön az én segítségem,

Az én segítségem az Úrtól van,

aki teremtette az eget és földet."

"Akik bíznak az Úrban,

olyanok, mint a Sion hegye,

amely meg nem inog,

örökké megáll.

Jeruzsálemet hegyek veszik körül,

az Úr pedig körülveszi az ő népét

mostantól fogva mindörökké"

(Zsolt 121:1-2; 125:1-2).

Amikor felmentek a szent városra néző dombokra, tiszteletteljes félelemmel néztek a templom felé tartó imádkozók seregére. Látták a felszálló tömjénfüstöt, hallották a léviták trombitáját, mely a szent szolgálatot hírül adta, s mindez mélyen érintette őket és ezt énekelték:

"Nagy az Úr és igen dicséretes

a mi Istenünknek városában, az ő szentséges hegyén.

Szépen emelkedik az egész föld öröme,

a Sion hegye, a szélső észak felé,

a nagy királynak városa."

"Békesség legyen a te várfalaid között,

csendesség a te palotáidban"

(Zsolt 48:2-3; 122:7).

"Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit,

hogy bemenjek azokon és dicsérjem az Urat!"

"Az Úr iránt való fogadásaimat megadom

az ő egész népe előtt,

Az Úr házának tornácaiban,

tebenned, óh Jeruzsálem!

Dicsérjétek az Urat!"

(Zsolt 11:19; 116:18-19)

Jeruzsálemben minden házat megnyitottak a zarándokok előtt és ingyen bocsátottak rendelkezésükre szállást. De ez nem volt elegendő a nagy tömegnek és a város minden erre alkalmas helyén és a körülötte fekvő dombokon sátrakat állítottak fel.

A hónap tizennegyedik napján este ünnepelték a páskát, amelynek magasztos benyomást keltő szertartásai az egyiptomi szolgaságból való szabadulásra emlékeztettek és előremutattak a bűn kötelékéből megszabadító áldozatra. Amikor a Megváltó feláldozta életét a Golgotán, a páska jelentősége megszűnt és helyébe az úrvacsora szertartását rendelte el, mint ugyanannak az eseménynek emlékezetét, amelynek a páska volt az előképe.

A páska ünnepét a kovásztalan kenyerek hét napig tartó ünnepe követte. Az első és a hetedik nap szent gyülekezés napja volt, amelyen semmi szolgai munkát nem volt szabad végezni. Az ünnep második napján az évi aratás első zsengéjét mutatták be az Úr előtt. Palesztina legkorábbi gabonája az árpa volt, amely az ünnepkor kezdett érni. A pap Isten oltára előtt meglóbált egy kévét e gabonából annak elismeréséül, hogy minden az Úré. Amíg e szertartást nem végezték el, nem volt szabad az aratást elkezdeni.

Mai Bibliai szakasz: Nehémiás 12

Fontos megjegyeznünk, hogy Jeruzsálem falainak felavatásakor a nép Istennek adott dicsőséget mindazért, amit értük tett. Amikor a fal építése elkezdődött, Nehémiás arról biztosította a népet, hogy „a mennynek Istene, Ő ad jó szerencsét nékünk” (Neh 2:20).

Az ünnepség napjáról így ír a Biblia: „Azután a papok sok áldozatot mutattak be Istennek. Mindenki nagyon boldog volt, mert Isten megörvendeztette a népet” (Neh 12:43 – ERV-HU). Kezdettől fogva elismerték, hogy Isten segítségétől függnek, hasonlóképpen, a munka végeztével ünneplésükben is méltatták Istent jóságáért, hogy megörvendeztette őket. Isten művében nem úgy van, hogy Isten megteszi a maga részét, és mi külön a magunkét, hanem mindent, amit csak teszünk, a kezdet kezdetétől egészen végig, Őbenne, az Ő ereje által és az Ő dicsőségére tesszük. Az Ő szolgái vagyunk, és még azt követően is, hogy elvárásainak eleget tettünk, a dicsőség teljes egészében Őt illeti.

A jó egyházi zene mindig különleges áldást jelent, amikor Isten népe azért gyűlik össze, hogy dicsőítse Istent és magasztalja tetteit. A nép azoknak a hangszereknek a kíséretével énekelt, amiket Dávid, az Isten embere írt elő (36. vers). Annak idején Mirjam is vezette a népet éneklésben, amikor Isten megszabadította őket Egyiptomból (2Móz 15:20, 21). A jó zene jót tesz a szívnek is. 

Atyánk, Neked adunk dicsőséget mindenért!

Pardon Mwanza

58. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 51. és 52. fejezeteihez (szept. 4-10).

Olyan korban élünk, ahol az egyre növekvő szakadék azok közt, akiknek van, és akiknek nincs, előtérbe van helyezve. Áldás tehát Isten módszeréről olvasni, amellyel féken tartotta a túlzott jólétet és szegénységet. Bárcsak ma is alkalmazhatnánk ezt! Minden harmadik, hetedik és ötvenedik évben az emberi tökéletlenség miatt meglévő egyenlőtlenségek vissza lettek állítva. A szántóföldeket és a szőlőskerteket teremni hagyták, anélkül, hogy begyűjtötték volna a termést, azon év előtt, amikor Isten megígérte, hogy annyival több lesz nekik, hogy elég lesz Izráel gyermekei számára, hogy két évig megéljenek, úgy hogy nem tettek semmit. Minden 50. évben a szabadságév kezdetét jelölte az engesztelés napja. A földeket visszaadták azoknak, akik elvesztették őket a nehéz időknek köszönhetően. Megnyomták a gazdasági visszaállítás gombját, és a szélsőséges szegénység és szélsőséges jólét el lett törölve. Azt tanította ez Isten népének, hogy ez a világ nem az övék, és a föld nem a végső otthona Isten népének. Jószándékúan kell viselkednünk azokkal, akiknek nálunk sokkal kevesebbe van, és a vagyont, amit felhalmozunk, Isten céljának támogatására kell szenteljük. A szegények felé való könyörületes törődésen keresztül válunk igazán gazdaggá.

Míg bizonyos éveket a szegényeknek szentelt különleges figyelem különböztette meg a többitől, az évenkénti ünnepek minden évben Istenre és az ő megváltási művére irányították a figyelmet. Az ünnepség legalább két dolgot tett: 1. Megőrizte Isten népét attól, hogy pogány ünnepségekbe keveredjenek, és őrizte hűségüket az igaz Istenhez. 2. Emlékeztetőül szolgált, hogy a megváltás ajándékának társadalmi dimenziója is van, nem csak egy egyéni élmény.

Kevin James

PARL társigazgató

 Southern Union Conference, USA                   

Fordította: Gősi Csaba