Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák
és próféták 56. és 57. fejezeteihez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 56. fejezet 442. nap
Isten
azt vetette Éli szemére, hogy fiait többre becsüli az Úrnál, mert inkább tűrte,
hogy az áldozat megvetés tárgyává legyen, semhogy fiait förtelmes gyakorlatukért
megszégyenítse. Azok, akik gyermekeik iránti vak szeretetből eltűrik önző
kívánságaik kielégítését és Isten tekintélyét nem érvényesítik; nem mutatnak rá
a bűnre és nem büntetik meg a gonoszt, azok gonosz gyermekeiket jobban
tisztelik Istennél. Inkább törődnek jó hírük védelmezésével, mint Isten
dicsőítésével. Inkább akarnak gyermekeiknek tetszeni, mint az Úrnak, megőrizvén
Isten szolgálatát még a gonosz látszatától is.
Isten
Élit, mint Izrael papját és bíráját felelőssé tette népének erkölcsi és vallási
állapotáért, de felelőssé tette fiai jelleméért is. Meg kellett volna próbálnia
szelíd rendszabályokkal megfékezni a gonoszt, s ha ez nem segít, a rosszat a
legszigorúbb eszközökkel kellett volna elnyomnia. De azáltal, hogy a bűnt nem
ostorozta, és a bűnösök felett nem gyakorolt igazságot, magára vonta Isten
rosszallását. Nem lehetett ráhagyni Izrael tisztántartását. Azoknak, akiknek
túl kevés a bátorságuk a rossz ostorozására, vagy közömbösségből, és
kényelemszeretetből elhanyagolják családjuk vagy gyülekezetük tisztántartását,
felelniük kell majd mindazért a rosszért, ami kötelesség-mulasztásukból
származik. Mi éppúgy felelősek vagyunk azokért a bűnökért, amelyeket szülői
vagy lelkipásztori tekintélyünk latbavetésével megakadályozhattunk volna,
mintha azokat magunk követtük volna el.
Éli nem
az Isten által adott elvek szerint irányította családját. Saját elgondolását
követte. Mint túl gyönge apa, azt hitte fiairól, hogy gonosz hajlamaikat majd
kinövik. Ma is sokan követnek el hasonló hibát. Azt gondolják, jobb módot
tudnak gyermekeik nevelésére, mint amit Isten adott Igéjében. Hamis
elképzeléseket dédelgetnek magukban és mentségül mondják: "Túl fiatal a
büntetésre. Majd ha nagyobb lesz, megmagyarázom neki". Ezáltal hagyják,
hogy a rossz megerősödjön és természetükké legyen. A gyermekek zabolázatlan
hajlamokkal nőnek fel, s bennük olyan jellemtulajdonságok fejlődnek ki, amelyek
átokká lesznek egész életükön át.
Nincs
nagyobb átok a családban, mint mikor a gyermeknek meghagyják saját akaratát. Ha
a szülők gyermekeik minden kívánságát teljesítik és megengednek nekik olyan
dolgokat, amelyekről jól tudják, hogy nem szolgálják javukat, a gyermekek
hamarosan felhagynak szüleik iránti szeretettel, Isten és ember tekintélyének
figyelembevételével és Sátán fogságába kerülnek. A család befolyása kihat az
egész társadalomra. Bomlasztó hatású, gonosz folyamatban csapódik le, mely
sérti a családot, a közösséget és a kormányzatot.
Éli
befolyása tisztségénél fogva messze hatóbb volt, mintha csak közember lett volna.
Családi életét egész Izraelben utánozták. Hanyagságának romboló eredménye
otthonok ezreiben volt látható. Ha a gyermekek gonosz úton járhatnak, míg a
szülők vallási téren tevékenykednek, akkor szégyent hoznak Isten igazságára. Az
otthon kereszténységének legfőbb próbaköve az a jellemtípus, amelyet saját
befolyása hoz létre. A cselekedetek minden hitvallásnál ékesebben beszélnek. Ha
a vallás tanítói komolyan és kitartóan igyekeznének rendezett családi életre az
Istenben való hit áldásainak bizonyságaként, de gyermekeik rossz kívánságai
iránt engedékenyek, akkor úgy tesznek, mint Éli és Krisztus ügyére szégyent,
önmagukra és családjukra romlást hoznak. De bármilyen nagy is legyen a szülői
hűtlenség gonoszsága, az tízszeresen nagyobb azok családjában, akik a nép
tanítására hivattak el. Ha elmulasztják ellenőrizni családjukat, rossz
példájukkal sokakat megtévesztenek. Vétkük annál nagyobb, amennyivel
felelősségteljesebb a tisztségük.
Áron
házának azt ígérte Isten, hogy mindig előtte fog járni. De ez az ígéret
feltételhez volt kötve: magukat teljes szívből a szentély munkájára szentelik
és minden útjukban Istent tisztelik, nem szolgálván önmaguknak és nem követik
helytelen hajlamaikat. Élit és fiait az Úr megvizsgálta és szolgálatukra,
magasztos papi tisztségükre teljesen méltatlannak találta őket. Isten
kijelentette: "Távol legyen tőlem". Nem cselekedhette meg velük a
jót, amit elgondolt, mert nem tették meg a maguk részét.
A szent
dolgokban szolgálók olyan példát kell mutassanak, hogy Istennel szemben tiszteletet
és Isten megbántása iránti félelmet keltsenek az emberek szívében. Ha emberek
"Krisztusért járván" felállnak, hogy szólják a népnek Isten kegyelmi
és megbocsátó üzenetét, és szent tisztüket önző és érzéki vágyaik
kielégítésének palástjául használják fel, úgy a Sátán leghathatósabb eszközévé
válnak. Hofni és Fineás hasonlóan utálatossá tették az emberek előtt az Úrnak
áldozatát. Egy ideig titkolhatják útaik gonosz voltát, de amikor igazi jellemük
kiderül, az emberek hite megrendül, ami gyakran a vallásban való bizalmuk
megszűnését eredményezi. Bizalmatlanok lesznek mindenkivel szemben, aki az
Isten Igéjét tanítja. Krisztus igaz szolgájának üzenetét is kétkedve fogadják.
A kérdés állandóan ott lappang szívükben: Nem olyan-e ez is, mint akit annyira szentnek
tartottunk és rossznak találtuk? Így Isten szava is elveszíti erejét az emberek
szívében. Élinek fiaihoz szóló dorgálása ünnepélyes és félelmes jelentőségű
szavak, - szavak, melyeket a szent dolgokban szolgálók mérlegeljenek. "Ha
embertársa ellen vétkezik, megítéli az Isten; de ha az Úr ellen vétkezik az
ember, ki lehetne érette közbenjáró?" (1Sám 2:25). Ha bűnük csak
embertársukat sértette volna meg, a bíró büntetés kiszabásával, kártérítéssel
azt jóvátehette volna és így a bűnös bocsánatot nyer. Vagy ha nem teszik
magukat vakmerő bűnben bűnössé, akkor bűnért való áldozatot is lehetett volna
hozni érettük. De a Legfenségesebb papjaiként a bűnért való áldozat bemutatásában
bűnük annyira összefonódott szolgálatukkal, Isten művét a nép előtt annyira megszentségtelenítették,
megvetették, hogy részükre semmi kiengesztelés nem volt elfogadható. Saját
atyjuk, bár főpap volt, sem mert érettük közbenjárni: nem tudta őket a szent
Isten haragjától megvédeni. A bűnösök közül azok a legvétkesebbek, akik megvetést
hoznak azokra az eszközökre, amelyekkel a menny az ember megváltásáról
gondoskodott: "[...] akik önmagoknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és
meggyalázzák őt" (Zsid 6:6).
Mai Bibliai szakasz: Jób 7
Jób megkérdezi azt,
hogy nincs-e meghatározott ideje az emberek születésének? Mózes valószínűleg
tanult csillagászatot Egyiptomban, Hatsepsut udvarában, Senenmut híres
csillagász iskolájában. Mózes, Jób könyvének ihletett írója, fejlett
csillagászati szakértelméről tesz bizonyságot. Jób azt mondja, hogy ahogyan a
rabszolga, aki a forró napon dolgozik, vágyik az árnyékra, úgy a halál alvását
is megelőzik munkás évek és aggodalommal teljes éjszakák (3. vers).
Úgy tűnik, hogy nincs
remény Jób gyógyulására (6. vers). A halál közelségében az élete csak lehelet
távolságra van a távozástól, szemei talán már soha sem látnak jót (7. vers).
Az, aki meghal nem jön elő újra, hogy folytassa életét (8. vers). Nincs
hazatérés az ilyen személynek (9-10 vers). Jób megtagadja azt, hogy csendben
maradjon, hogy „befogja a száját”, ezért gyötrelmében tovább beszél (11. vers).
Isten őröket helyez Jób fölé, mintha a tengeri szörnyektől védené, vagy a
szárazon a kígyóktól, amelyek az embereket veszélyeztetik (12. vers). Nappal a
csontjaiban lévő fájdalom éjszaka pedig a rémálom ijesztgeti őt (13-16 vers).
Jób nem akar tovább élni, még az örökkévalóságban sem (16. vers). Gyűlöli az
életet, mivel az ő napjai hiábavalók.
De Jób tudja, hogy
Isten a szívén viseli őt (17. vers). Amikor Isten szívén viseli, akkor
felmagasztalja őt, amikor pedig a „Sátán viseli Jóbot a szívén” (Jób 1:8), Jób
szenved. Isten egész éjjel látogatja az embereket. Az a gondolat, hogy „Isten
minden reggel meglátogatja az emberek tetteit” nincs a szövegben. Ahelyett,
hogy Isten az ember életének minden pillanatát ellenőrizné, Mózes azt mondja,
hogy Isten nem hagyja az embert egyedül, és Jób tudni szeretné, hogy miért
szenved. Isten közel van Jóbhoz, annak ellenére, hogy neki szembe kell néznie
sátánnal (19. vers).
Isten az ember
őrizője és Jób azon tanakodik, hogy az ő szenvedéseinek folytatása azt
jelenti-e, hogy vétkezik az Őrizője ellen, noha ő nincs tudatában egyetlen
bűnnek sem (20. vers). Jób rájött arra, hogy Isten kijelölte őt, és azt
szeretné, ha Isten belátást adna neki abba, hogy miért szenved ő egy ilyen
halál közeli állapotban, és bocsánatra vágyik minden vétkére. Arra gondol, hogy
ha meghalna és eltemetnék, senki más, csak Isten találhatná meg őt, mivel
megszűnt létezni (21. vers). Ahogy világossá válik a könyv további részeiben,
Jób rájön arra, hogy Isten ismeri mindenkinek a formáltatását, és újra tudja
azt teremteni, ami nem létezik.
Drága Istenünk! Mi tudjuk azt,
hogy ha szenvedünk, az sátán munkájának köszönhető, és azt is, hogy ha az ölelő
karjaidban maradunk, egy felsőbbrendű célja van a szenvedéseinknek. Nincs öröm
abban, hogy a szenvedést nézzük, még az el nem bukott lények számára sem, akik
láthatják sátán munkájának kibontakozását, minden változatosságában. Bármi
történjék is velünk, kérünk maradj közel hozzánk! Ámen.
Koot
van Wyk
61. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 56. és 57.
fejezeteihez (szept. 25 - okt. 1).
Éli sajnos Izráel népét eredményesebben
vezette, mint ahogyan a gyermekeit nevelte. Hofninak és Fineásnak lehetőségük
volt koruk legjobb oktatási intézményében tanulni. Ennek ellenére a két
fiatalember nem csak, hogy nem követte apja lábnyomát, hanem a pozíciójukat
saját önző érdekeik szolgálatába állították. Éli annyira el volt foglalva
azzal, hogy Istent és Izráel népét szolgálja, hogy kudarcot vallott abban, hogy
fiait nevelje. A hatékony nevelés többet foglal magába, mint jó példát állítani
a munkaerkölcs területén és lehetőséget biztosítani a legjobb oktatásban való
részvételre. A nevelés magába foglalja a szeretetet, a gondoskodást és a fegyelmezést.
Még a hatalmas vezetőknek és erős
hadseregeknek is szükségük van Isten vezetésére. Izráel úgy döntött, hogy
csatába megy a filiszteusokkal, anélkül, hogy megkérték volna Istent, hogy
mutassa meg, hogy ez a helyes cselekedet, amit tenniük kell. Következményként 4
000 izraelita meghalt a csatában. Ezt követően elvitték a frigyládát a
szentélyből, és magukkal vitték a csatába. Nem csak hogy 30 000 férfit
vesztettek, de a frigyládát, amit sose lett volna szabad elmozdítani a szentek
szentjéből, a filiszteusok hadi zsákmányként megszerezték.
A filiszteus pap a frigyládát Dágon templomában helyezte el. A következő reggelen a pap Dágon
szobrát leesve találta, arccal a föld felé fordulva. Gondosan visszatette a bálványt
álló helyzetbe a rendes helyére, majd elment egyéb feladatait végezni. A
következő reggelen a pap Dágont ismét a földön találta, ezúttal darabokra
törve. Semmilyen hamis isten nem állhat meg az igaz Isten mellett.
Donna Arnold
a Spencerville Hetednapi
Adventista gyülekezet presbitere
Maryland, USA
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése