Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 57. fejezet 446. nap
A
pogányoknak az volt a szokásuk, hogy a csapás eltávolítása céljából aranyból,
ezüstből vagy más anyagból megformálták a pusztítást okozónak, vagy annak a
tárgynak, testrésznek képét, amit az különösen érintett. Ezt azután oszlopra vagy
valamely feltűnő helyre tették és feltételezték, az hatásos védelem az így
megjelenített gonosz ellen. A pogány népeknél még ma is létezik hasonló
gyakorlat. Ha valaki beteg és bálvány templomba megy gyógyulásért, magával
viszi a beteg rész alakját, amit istenének áldozatként ajánl fel.
A
fennálló babonával összhangban a filiszteusok urai utasították a népet,
készítsenek képmásokat a csapásokról. "[...] A filiszteusok fejedelmeinek
száma szerint öt fekélyforma arany és öt arany egér, mert" - mondták -
"ugyanazon csapás van mindeneken, a ti fejedelmeiteken is" (1Sám
6:4).
E bölcs
férfiak felismerték a ládát kísérő titokzatos hatalmat, amelynek
feltartóztatására már nem volt bölcsességük. De mégsem tanácsolták a népet:
forduljanak el bálványaiktól és szolgálják az Urat. Még mindig gyűlölték Izrael
Istenét, noha nyomasztó ítéletekkel kényszerültek tekintélyének alávetni
magukat. A bűnösök meggyőződhetnek Isten ítéletei által: hiábavaló ellene
küzdeni. Kényszerülhetnek, hogy alávessék magukat hatalmának, miközben
szívükben felügyelete ellen lázadnak. Az ilyen engedelmesség nem menti meg a
bűnöst. Előbb a szívet kell Istennek átadni - kegyelem által néki alávetni -,
hogy az ember bűnbánatát elfogadhassa.
Mily
hosszútűrő Isten a gonoszok iránt! A bálványimádó filiszteusok és pártütő
izraeliták egyformán élvezték gondviselésének ajándékait. A kegyelem
tanújelének ezrei hullottak eredménytelenül csendben a hálátlan lázadó férfiak
ösvényére. Minden áldás az adományozóról beszélt nékik, de ők közömbösek
maradtak szeretete iránt. Isten türelme nagyon nagy volt az ember fiaihoz, de
amikor konokan ellenálltak, bűneikben kitartottak, visszavonta tőlük oltalmazó
kezét. Vonakodtak a természet műveiben, az Ige figyelmeztetéseiben, tanácsaiban
és feddéseiben megnyilatkozó Isten szavára hallgatni, és így kénytelen volt
ítélet által szólni hozzájuk.
Voltak a
filiszteusok között, akik ellenezték a frigyláda hazaszállítását. Izrael Istene
hatalmának ilyen elismerése megalázó a büszke Filiszteának. De a papok és
jövendőmondók figyelmeztették a népet: nehogy utánozzák a fáraó és az
egyiptomiak makacsságát és így önmagukra még nagyobb nyomorúságot hozzanak.
Mindenki által elfogadott tervet terjesztettek most elő, és azt azonnal
végrehajtották. A ládát a vétekért való arany áldozattal új szekérre tették,
így kizárták a szennyeződés minden veszélyét. A szekér elé két tehenet fogtak,
melyeken még sohasem volt járom. Borjaikat otthon tartották, a teheneket pedig
szabadjára engedték, hadd menjenek, amerre akarnak. Ha a láda a léviták legközelebbi
városának, Béth-Semesnek útján visszatér Izraelhez, a filiszteusok ezt annak
jeleként fogadják, hogy Izrael Istene szerezte nekik ezt a nagy bajt.
"[...] ha pedig nem, akkor megtudjuk, hogy nem az ő keze sújtott minket,
hanem csak véletlen volt az, ami velünk történt" (1Sám 6:9).
A
tehenek, miután szabadon engedték őket, elfordultak borjaiktól és bőgve
egyenesen Béth-Semes felé vették útjukat. A türelmes állatok emberi kéz
vezetése nélkül haladtak útjukon. De Isten jelenléte kísérte a ládát, s így
egyenesen és biztosan ment kitűzött célja felé.
Éppen
búzaaratás volt, s a béth-semesi férfiak a völgyben arattak. "[...] és
felemelvén szemeiket, meglátták a ládát: és örvendezének, hogy látták. A szekér
pedig eljutott a Béth-Semesből való Józsua mezejére, és ott megállott. Vala
pedig ott egy nagy kő, és felvagdalták a szekér fáit és a teheneket megáldozták
az Úrnak egészen égőáldozatul" (1Sám 6:13-14). A filiszteus fejedelmek
pedig, akik a ládát "Béth-Semes határáig" követték, látva a
fogadtatást, visszatértek Ekronba. A csapás megszűnt és ők meggyőződhettek
arról, hogy az Izrael Istenének ítélete volt.
A
béth-semesi férfiak hamar elterjesztették a hírt, hogy a láda birtokukban van,
a nép pedig összesereglett az egész környékről, hogy üdvözölje annak
visszatértét. Azután elhelyezték arra a kőre, amely előbb oltárként szolgált,
és előtte az Úrnak további áldozatot mutattak be. Ha az áldozók akkor
beismerték volna bűneiket, Isten rájuk bocsátotta volna áldását. De nem
követték hűségesen törvényét; és amíg jó jelként a láda visszatértén
örvendeztek, annak szentségét nem értették meg igazán. Ahelyett, hogy megfelelő
helyet készítettek volna számára, megengedték, hogy ott maradjon a
gabonaföldön. És amint tovább szemlélték a szent ládást és annak csodálatos
visszatérési módjáról beszélgettek, találgatni kezdték, miben rejlik különös
ereje? Végül győzött kíváncsiságuk és felnyitották annak fedelét.
Mai Bibliai szakasz: Jób 11
Ebben a fejezetben Cófár beszél, akiről a
biblia elmondj, hogy naamái volt. Egyesek szerint ez azt jelenti, hogy
Nákhornak, Ábrahám testvérének, leszármazottja volt.
Cófár azt mondta Jóbnak, hogy túl sokat állít
magáról, és azt kérdezte Jóbtól, hogy állítólagos igaz jelleme elnémítja-e majd
az embereket, hogy ne feddjék meg őt gúnyolódásáért (3. vers). Elmarasztalta
Jóbot amiatt, hogy azt állította, tanítása tiszta, és így bátran megállhat
Isten előtt (4. vers). Cófár azt kívánta Jóbnak, hogy bárcsak Isten megtanítaná
őt a bölcsesség titkára, és akkor Jób kétszer is meggondolná, mit beszél (6.
vers).
Cófár Isten megközelíthetetlensége mellette
érvelt (7-10 vers) és hogy a gonoszság nem keveredhet Isten tökéletességével és
végtelen nagyságával (11. vers). Cófár szerint Jób számára az hozna megoldást,
hogyha szívét Isten felé fordítaná, kezét imára emelné fel, ha megtisztítaná
magát a hamisságtól, és nem maradna semmi gonoszság az otthonában (13-14 vers).
Akkor feddhetetlen lenne és bátran emelhetné fel arcát Istenhez, szenvedéseit
végképp elfeledhetné, még legsötétebb órái is úgy fénylenének, mint a hajnal,
remény táplálná lelkét, biztonságban érezhetné magát, senki sem ijesztené fel
álmából, és sokan keresnék barátságát, meghajolva előtte (15-19 vers).
Cófár nem a végidőre, hanem a jelenre
gondolt, amikor arról beszélt, hogy a gonoszok hiába kutatnak szemeikkel
menedék után, és hogy egyetlen reménységük a halál. Jób számára viszont
szerinte van megoldás, abban az esetben hogyha kész Istenhez menni, és hallgatni
szavára. Ha így cselekszik, akkor Cófár szerint az a sok megígért áldás –
amiket sokan a jövőre vonatkoztatnak – már jelen életében az övé lehet. Jób
élete virágozni fog, míg a gonoszok szeme láttára halnak meg.
Csakúgy, mint Jób számos barátja esetében is
így volt, Cófár látószöge is a közvetlen jelenre összpontosított. Szerintük a
jó nem a Mennyben, a valamikori távoli, álombéli jövőben fog megtörténni
velünk, hanem itt és most. Archeológiai kutatások igazolják, hogy ez a ma is
oly divatos filozófia már az ókori Egyiptomban és Mezopotámiában is létezett.
Cófárra és barátaira is hatással volt ez a gondolkodásmód.
Drága Istenünk!
Életben akarjuk tartani adventi
reménységünket, ami már Jóbban is ott élt. Óvj meg bennünket attól, hogy a
jelen élet szerinti gondolkodásmódba süppedve elveszítsük adventvárásunkat!
Jézus nevében, ámen.
Koot van Wyk
61. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 56. és 57.
fejezeteihez (szept. 25 - okt. 1).
Éli sajnos Izráel népét eredményesebben
vezette, mint ahogyan a gyermekeit nevelte. Hofninak és Fineásnak lehetőségük
volt koruk legjobb oktatási intézményében tanulni. Ennek ellenére a két
fiatalember nem csak, hogy nem követte apja lábnyomát, hanem a pozíciójukat
saját önző érdekeik szolgálatába állították. Éli annyira el volt foglalva
azzal, hogy Istent és Izráel népét szolgálja, hogy kudarcot vallott abban, hogy
fiait nevelje. A hatékony nevelés többet foglal magába, mint jó példát állítani
a munkaerkölcs területén és lehetőséget biztosítani a legjobb oktatásban való
részvételre. A nevelés magába foglalja a szeretetet, a gondoskodást és a fegyelmezést.
Még a hatalmas vezetőknek és erős
hadseregeknek is szükségük van Isten vezetésére. Izráel úgy döntött, hogy
csatába megy a filiszteusokkal, anélkül, hogy megkérték volna Istent, hogy
mutassa meg, hogy ez a helyes cselekedet, amit tenniük kell. Következményként 4
000 izraelita meghalt a csatában. Ezt követően elvitték a frigyládát a
szentélyből, és magukkal vitték a csatába. Nem csak hogy 30 000 férfit
vesztettek, de a frigyládát, amit sose lett volna szabad elmozdítani a szentek
szentjéből, a filiszteusok hadi zsákmányként megszerezték.
A filiszteus pap a frigyládát Dágon templomában helyezte el. A következő reggelen a pap Dágon
szobrát leesve találta, arccal a föld felé fordulva. Gondosan visszatette a
bálványt álló helyzetbe a rendes helyére, majd elment egyéb feladatait végezni.
A következő reggelen a pap Dágont ismét a földön találta, ezúttal darabokra
törve. Semmilyen hamis isten nem állhat meg az igaz Isten mellett.
Donna Arnold
a Spencerville Hetednapi
Adventista gyülekezet presbitere
Maryland, USA
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése