Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 52. fejezet 426. nap
De a
sátoros ünnep nem csupán emlékünnep, hanem jelkép is volt. Nemcsak a pusztai
vándorlást láttatta, hanem mint az aratás ünnepe, a föld gyümölcsének
bemutatását is ünnepelte és előre mutatott a végső begyűjtés nagy napjára,
amikor az Aratás Ura elküldi aratóit, hogy egybegyűjtsék a konkolyt a tűzre, a
búzát pedig az ő csűrébe. Abban az időben a gonoszok mind elpusztulnak.
"[...] olyanok lesznek, mintha nem lettek volna" (Abd 16). És minden
hang a világegyetemben Isten örömteli dicséretében egyesül. "[...] minden
teremtett állat, amely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a
tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja vala: A királyi székben
ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké!"
(Jel 5:13).
Izrael
népe Istent dicsérte a sátoros ünnepen, amikor megemlékezett az Egyiptomból
való szabadulásról, a pusztai vándorélet alatti gyöngéd gondoskodásról.
Örvendeztek az éppen befejeződött engesztelési áldozat szolgálata által nyert
megbocsátás és elfogadás tudatának. Ha majd az Úr megváltottai a mennyei
Kánaánban gyűlnek egybe, hogy örökre megszabaduljanak az átok igájától,
amelytől az egész teremtett világ "[...] egyetemben fohászkodik és
nyög" (Róm 8:22) - akkor kimondhatatlan örömmel és a dicsőség
teljességében örvendeznek. Krisztusnak az emberekért végzett nagy engesztelési
munkája befejezést nyert és bűneik örökre eltöröltettek.
"Örvendez
a puszta és a kietlen hely,
örül a
pusztaság és virul mint őszike.
Virulva
virul és örvend ujjongva,
a
Libánon dicsősége adatott néki,
Karmel
és Sáron ékessége;
meglátják
ők az Úrnak dicsőségét,
Istenünk
ékességét. [...]
Akkor a
vakok szemei megnyílnak,
és a
süketek fülei megnyittatnak,
Akkor
ugrándoz, mint szarvas a sánta,
és
ujjong a néma nyelve,
mert a
pusztában víz fakad,
és
patakok a kietlenben.
És tóvá
lesz a délibáb,
és a
szomjú föld vizek forrásivá;
a
sakálok lakhelyén, ahol feküsznek,
fű, nád
és káka terem.
És lesz
ott ösvény és út,
és
szentség útának hivatik:
tisztátalan
nem megy át rajta;
hisz
csak az övék az;
aki ez
úton jár, még a bolond se téved el;
Nem lesz
ott oroszlán,
és a
kegyetlen vad nem jő fel reá,
nem is
található ott,
hanem a
megváltottak járnak rajta!
Hisz az
Úr megváltottai megtérnek,
és
ujjongás között Sionba jönnek;
és örök
öröm fejökön,
vigasságot
és örömöt találnak;
és
eltűnik fájdalom és sóhaj"
(Ésa
35:1-2; 5-10).
Mai Bibliai szakasz: Eszter 1
Eszter története mindenkire hatással
van. Az egyik dobozban, amiben
gyermekeink iskolai emlékeit őrizzük, van egy rajz az akkor még kicsi
lányunktól. Az egyszerű feladat így szólt: „Rajzold le a kedvenc bibliai szereplődet!”
Alatta Natalie gyönyörű rajza egy fiatal nőről, aki a király díszes jogara felé
nyújtja kezét.
Eszter könyve Isten kezének munkájáról szól,
az Ő előrelátásáról és népéről való gondviseléséről. Érdekes módon Isten nevét
egyetlen egyszer sem említi Eszter könyve. És mégis, szeretete és vezetése
világosan, mintegy aranyfonalként húzódik végig rajta, ami csodálatossá teszi
ezt a beszámolót. A Szentírás más
helyein Isten jelenléte félreérthetetlen és akarata vitathatatlan. Eszter
könyvében Isten csendben, hűségesen és folyamatosan dolgozik az egyébként
közönséges embereken keresztül, hogy véghezvigye akaratát. Legtöbbünk életében
így nyilvánul meg akarata és vezetése. Talán ezért is olyan megnyerő Eszter
könyve.
Isten keze munkája világosan látszik Eszter
könyvének két fő részében. Az első a nagy küzdelem témája. Az egyének és a
végeredmény egy egyetemes történetet mutatnak be. És nem lehet nem észrevenni
Eszter könyve másik fő témáját, a visszafordulást. Eszter könyvében újra meg
újra felbukkan a jövő egyéni és közösségi megújulásának témája. Nem véletlen,
hogy ezek a megújulások Isten csendes munkájának következményei.
Eszter első fejezetében megismerkedünk
Ahasvérussal (görögül Xerxes), a Perzsa Birodalom királyával, és a jelenet
rögtön leleplezi előttünk személyiségét. A király éppen egy hat hónapig zajló
ünnepségsorozatot tart birodalma dicsőségének tiszteletére. Majd a király még
egy egyhetes fesztivállal is megörvendezteti fővárosa – Susán – lakóit, kicsiket és nagyokat. Ez a pazarlás,
szertelenség és tékozlás még mai modern értelmünkkel is nehezen felfogható.
Míg a férfiak mértéktelenül ettek és ittak,
Vásti királyné a nők számára tartott ünnepséget. A férfiak ünnepének utolsó
napján a király elküldte eunuchjait, hogy kísérjék hozzá Vástit. A király a
végére tartogatta a legjobbat, és örömére szolgált megmutatni nagyra becsült
trófeáját, gyönyörű feleségét.
Vásti nem örült ennek, és elutasította részeg
férje kívánságát. Könnyen elképzelhetjük a jelenetet, amint Ahasvérus király
megkapta a visszautasító választ. Feldühödve tanácsadóihoz fordult és a
véleményüket kérte. Emberei rábeszélték, hogy torolja meg Vásti tettét a
királyság, és Perzsia összes házasságának érdekében. A király megfosztotta
Vástit királynői hatalmától, és kiadott egy rendeletet a férjek tiszteletéről,
ami kötelező érvényű lett az egész birodalomban.
Szerencsére mi olyan királyt szolgálunk, aki
nem olyan büszke, kicsapongó, gyarló és követelőző, mint Ahasvérus. A
világmindenség Istene eléggé szeret minket és eléggé bízik bennünk ahhoz, hogy
szabad akaratot adjon nekünk. Soha nem követelte meg, hogy becsüljük Őt, de
soha senki nem érdemelte meg a tiszteletet és megbecsülést jobban, mint a mi
Királyunk.
Jean Boonstra
Voice of Prophecy
Voice of Prophecy
58. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 51. és 52. fejezeteihez
(szept. 4-10).
Olyan korban élünk,
ahol az egyre növekvő szakadék azok közt, akiknek van, és akiknek nincs,
előtérbe van helyezve. Áldás tehát Isten módszeréről olvasni, amellyel féken
tartotta a túlzott jólétet és szegénységet. Bárcsak ma is alkalmazhatnánk ezt!
Minden harmadik, hetedik és ötvenedik évben az emberi tökéletlenség miatt
meglévő egyenlőtlenségek vissza lettek állítva. A szántóföldeket és a
szőlőskerteket teremni hagyták, anélkül, hogy begyűjtötték volna a termést,
azon év előtt, amikor Isten megígérte, hogy annyival több lesz nekik, hogy elég
lesz Izráel gyermekei számára, hogy két évig megéljenek, úgy hogy nem tettek
semmit. Minden 50. évben a szabadságév kezdetét jelölte az engesztelés napja. A
földeket visszaadták azoknak, akik elvesztették őket a nehéz időknek
köszönhetően. Megnyomták a gazdasági visszaállítás gombját, és a szélsőséges
szegénység és szélsőséges jólét el lett törölve. Azt tanította ez Isten
népének, hogy ez a világ nem az övék, és a föld nem a végső otthona Isten
népének. Jószándékúan kell viselkednünk azokkal, akiknek nálunk sokkal
kevesebbe van, és a vagyont, amit felhalmozunk, Isten céljának támogatására
kell szenteljük. A szegények felé való könyörületes törődésen keresztül válunk
igazán gazdaggá.
Míg bizonyos éveket a szegényeknek szentelt
különleges figyelem különböztette meg a többitől, az évenkénti ünnepek minden
évben Istenre és az ő megváltási művére irányították a figyelmet. Az ünnepség
legalább két dolgot tett: 1. Megőrizte Isten népét attól, hogy pogány
ünnepségekbe keveredjenek, és őrizte hűségüket az igaz Istenhez. 2.
Emlékeztetőül szolgált, hogy a megváltás ajándékának társadalmi dimenziója is
van, nem csak egy egyéni élmény.
Kevin James
PARL társigazgató
Southern Union Conference, USA
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése