Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 10 - SZOMBAT - Eszter 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 52. fejezet 426. nap

De a sátoros ünnep nem csupán emlékünnep, hanem jelkép is volt. Nemcsak a pusztai vándorlást láttatta, hanem mint az aratás ünnepe, a föld gyümölcsének bemutatását is ünnepelte és előre mutatott a végső begyűjtés nagy napjára, amikor az Aratás Ura elküldi aratóit, hogy egybegyűjtsék a konkolyt a tűzre, a búzát pedig az ő csűrébe. Abban az időben a gonoszok mind elpusztulnak. "[...] olyanok lesznek, mintha nem lettek volna" (Abd 16). És minden hang a világegyetemben Isten örömteli dicséretében egyesül. "[...] minden teremtett állat, amely van a mennyben és a földön, és a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja vala: A királyi székben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és dicsőség és hatalom örökkön örökké!" (Jel 5:13).

Izrael népe Istent dicsérte a sátoros ünnepen, amikor megemlékezett az Egyiptomból való szabadulásról, a pusztai vándorélet alatti gyöngéd gondoskodásról. Örvendeztek az éppen befejeződött engesztelési áldozat szolgálata által nyert megbocsátás és elfogadás tudatának. Ha majd az Úr megváltottai a mennyei Kánaánban gyűlnek egybe, hogy örökre megszabaduljanak az átok igájától, amelytől az egész teremtett világ "[...] egyetemben fohászkodik és nyög" (Róm 8:22) - akkor kimondhatatlan örömmel és a dicsőség teljességében örvendeznek. Krisztusnak az emberekért végzett nagy engesztelési munkája befejezést nyert és bűneik örökre eltöröltettek.

"Örvendez a puszta és a kietlen hely,

örül a pusztaság és virul mint őszike.

Virulva virul és örvend ujjongva,

a Libánon dicsősége adatott néki,

Karmel és Sáron ékessége;

meglátják ők az Úrnak dicsőségét,

Istenünk ékességét. [...]

Akkor a vakok szemei megnyílnak,

és a süketek fülei megnyittatnak,

Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta,

és ujjong a néma nyelve,

mert a pusztában víz fakad,

és patakok a kietlenben.

És tóvá lesz a délibáb,

és a szomjú föld vizek forrásivá;

a sakálok lakhelyén, ahol feküsznek,

fű, nád és káka terem.

És lesz ott ösvény és út,

és szentség útának hivatik:

tisztátalan nem megy át rajta;

hisz csak az övék az;

aki ez úton jár, még a bolond se téved el;

Nem lesz ott oroszlán,

és a kegyetlen vad nem jő fel reá,

nem is található ott,

hanem a megváltottak járnak rajta!

Hisz az Úr megváltottai megtérnek,

és ujjongás között Sionba jönnek;

és örök öröm fejökön,

vigasságot és örömöt találnak;

és eltűnik fájdalom és sóhaj"

(Ésa 35:1-2; 5-10).

Mai Bibliai szakasz: Eszter 1

Eszter története mindenkire hatással van.  Az egyik dobozban, amiben gyermekeink iskolai emlékeit őrizzük, van egy rajz az akkor még kicsi lányunktól. Az egyszerű feladat így szólt: „Rajzold le a kedvenc bibliai szereplődet!” Alatta Natalie gyönyörű rajza egy fiatal nőről, aki a király díszes jogara felé nyújtja kezét.

Eszter könyve Isten kezének munkájáról szól, az Ő előrelátásáról és népéről való gondviseléséről. Érdekes módon Isten nevét egyetlen egyszer sem említi Eszter könyve. És mégis, szeretete és vezetése világosan, mintegy aranyfonalként húzódik végig rajta, ami csodálatossá teszi ezt a beszámolót.  A Szentírás más helyein Isten jelenléte félreérthetetlen és akarata vitathatatlan. Eszter könyvében Isten csendben, hűségesen és folyamatosan dolgozik az egyébként közönséges embereken keresztül, hogy véghezvigye akaratát. Legtöbbünk életében így nyilvánul meg akarata és vezetése. Talán ezért is olyan megnyerő Eszter könyve.

Isten keze munkája világosan látszik Eszter könyvének két fő részében. Az első a nagy küzdelem témája. Az egyének és a végeredmény egy egyetemes történetet mutatnak be. És nem lehet nem észrevenni Eszter könyve másik fő témáját, a visszafordulást. Eszter könyvében újra meg újra felbukkan a jövő egyéni és közösségi megújulásának témája. Nem véletlen, hogy ezek a megújulások Isten csendes munkájának következményei.

Eszter első fejezetében megismerkedünk Ahasvérussal (görögül Xerxes), a Perzsa Birodalom királyával, és a jelenet rögtön leleplezi előttünk személyiségét. A király éppen egy hat hónapig zajló ünnepségsorozatot tart birodalma dicsőségének tiszteletére. Majd a király még egy egyhetes fesztivállal is megörvendezteti fővárosa – Susán –  lakóit, kicsiket és nagyokat. Ez a pazarlás, szertelenség és tékozlás még mai modern értelmünkkel is nehezen felfogható.

Míg a férfiak mértéktelenül ettek és ittak, Vásti királyné a nők számára tartott ünnepséget. A férfiak ünnepének utolsó napján a király elküldte eunuchjait, hogy kísérjék hozzá Vástit. A király a végére tartogatta a legjobbat, és örömére szolgált megmutatni nagyra becsült trófeáját, gyönyörű feleségét.

Vásti nem örült ennek, és elutasította részeg férje kívánságát. Könnyen elképzelhetjük a jelenetet, amint Ahasvérus király megkapta a visszautasító választ. Feldühödve tanácsadóihoz fordult és a véleményüket kérte. Emberei rábeszélték, hogy torolja meg Vásti tettét a királyság, és Perzsia összes házasságának érdekében. A király megfosztotta Vástit királynői hatalmától, és kiadott egy rendeletet a férjek tiszteletéről, ami kötelező érvényű lett az egész birodalomban.

Szerencsére mi olyan királyt szolgálunk, aki nem olyan büszke, kicsapongó, gyarló és követelőző, mint Ahasvérus. A világmindenség Istene eléggé szeret minket és eléggé bízik bennünk ahhoz, hogy szabad akaratot adjon nekünk. Soha nem követelte meg, hogy becsüljük Őt, de soha senki nem érdemelte meg a tiszteletet és megbecsülést jobban, mint a mi Királyunk.

Jean Boonstra
Voice of Prophecy

58. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 51. és 52. fejezeteihez (szept. 4-10).

Olyan korban élünk, ahol az egyre növekvő szakadék azok közt, akiknek van, és akiknek nincs, előtérbe van helyezve. Áldás tehát Isten módszeréről olvasni, amellyel féken tartotta a túlzott jólétet és szegénységet. Bárcsak ma is alkalmazhatnánk ezt! Minden harmadik, hetedik és ötvenedik évben az emberi tökéletlenség miatt meglévő egyenlőtlenségek vissza lettek állítva. A szántóföldeket és a szőlőskerteket teremni hagyták, anélkül, hogy begyűjtötték volna a termést, azon év előtt, amikor Isten megígérte, hogy annyival több lesz nekik, hogy elég lesz Izráel gyermekei számára, hogy két évig megéljenek, úgy hogy nem tettek semmit. Minden 50. évben a szabadságév kezdetét jelölte az engesztelés napja. A földeket visszaadták azoknak, akik elvesztették őket a nehéz időknek köszönhetően. Megnyomták a gazdasági visszaállítás gombját, és a szélsőséges szegénység és szélsőséges jólét el lett törölve. Azt tanította ez Isten népének, hogy ez a világ nem az övék, és a föld nem a végső otthona Isten népének. Jószándékúan kell viselkednünk azokkal, akiknek nálunk sokkal kevesebbe van, és a vagyont, amit felhalmozunk, Isten céljának támogatására kell szenteljük. A szegények felé való könyörületes törődésen keresztül válunk igazán gazdaggá.

Míg bizonyos éveket a szegényeknek szentelt különleges figyelem különböztette meg a többitől, az évenkénti ünnepek minden évben Istenre és az ő megváltási művére irányították a figyelmet. Az ünnepség legalább két dolgot tett: 1. Megőrizte Isten népét attól, hogy pogány ünnepségekbe keveredjenek, és őrizte hűségüket az igaz Istenhez. 2. Emlékeztetőül szolgált, hogy a megváltás ajándékának társadalmi dimenziója is van, nem csak egy egyéni élmény.

Kevin James

PARL társigazgató

 Southern Union Conference, USA                   

Fordította: Gősi Csaba