Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 52. fejezet 425. nap
Az első
zsenge bemutatását követő ötvenedik nap a pünkösd volt, amelyet ugyancsak
aratási ünnepnek és a hetek ünnepének neveztek. A táplálékként elkészített
gabonáért két kovászos kenyeret mutattak be az Úr előtt hálájuk kifejezéseképpen.
A pünkösd ünnepe csak egy napig tartott, melyet istentiszteletre szenteltek.
A
hetedik hónapban tartották a sátoros vagy betakarítás ünnepét. Ez az ünnep
elismerte Isten áldását a gyümölcsöskertek, az olajligetek és a szőlőskertek
terméseiben. Ez volt az esztendőt megkoronázó ünnepi betakarítás. A föld
termését, az aratást begyűjtötték a csűrbe, a gyümölcsöt, olajat és bort
elraktározták, a zsengét tartalékolták, és most a nép hálaadással jött Isten
elé, aki ily gazdagon megáldotta őket.
Ez az
ünnep mindenekelőtt az öröm alkalma kellett legyen. A nagy engesztelési napot
követte, amelyen biztosítékot kaptak, hogy bűneikről nem emlékeznek meg többé.
Istennel megbékélve jöttek most, hogy elismerjék és dicsérjék irgalmát. Az
aratási munka befejeződött, az új év még nem kezdődött el, a nép szabad volt a
gondtól és átadhatta magát az óra szent, örömteli befolyásának. S jóllehet az
ünnepen csak családfők és fiaik voltak kötelesek megjelenni, mégis amennyire
lehetséges volt, az egész család csatlakozott hozzájuk és vendégszeretetükben
szívesen részesítették a szolgákat, a lévitákat, a jövevényeket és a
szegényeket.
A
páskához hasonlóan a sátoros ünnep is emléknap volt. A pusztában való
vándorélet emlékére a népnek most el kellett hagynia házait és zöld gallyakat,
"pálmafa ágait, sűrű levelű fa lombját" kellett felhasználnia lugasok
készítéséhez és azokban kellett laknia (3Móz 23:41. 42-43).
Az ünnep
első napján szent gyülekezést tartottak. Az ünnep hét napjához még egy
nyolcadikat is hozzáadtak, amelyet hasonló módon ünnepeltek meg.
Ez
évenkénti ünnepeken Izrael ifjait és öregeit Isten szolgálatára bátorították,
mialatt az ország különböző részeiből való népek találkozása erősítette a
kötelékeket, amelyek őket Istennel és egymással összekötötték. Jó volna, ha
Isten népének ma is lenne ilyen sátoros ünnepe, Isten rájuk áradó áldásainak
örömemlékezete. Amiképpen Izrael gyermekei megünnepelték a szabadulást, amit
Isten szerzett atyáiknak, és csodálatos megtartásukat az Egyiptomból való
kivonulásuk idején, úgy mi is hálásan kellene emlékezzünk a különböző utakra,
amelyeken át bennünket a világból és a tévelygés sötétségéből kihozott
kegyelmének és igazságának drága világosságára.
Akik a
szentélytől távolabb laktak, azoknak az évi ünnepeken való jelenlét évenként
egy hónapnál is több időt vett igénybe. Az Istennek való átadás eme példája
hangsúlyozza az istentisztelet fontosságát és önző, világi érdekeink
alárendelésének szükségességét annak, ami lelki és örök. Veszteséget
szenvedünk, ha elhanyagoljuk a közösségi összejövetel ama előjogát, hogy
egymást Isten szolgálatára erősítsük és bátorítsuk. Szavának igazsága elménkben
elveszti élénkségét és fontosságát. Szívünkben a szent befolyás általi
megvilágosodás és ébredés megszűnik és lelkiekben hanyatlunk. Mint
keresztények, sokat veszítünk kapcsolatainkban az egymás iránti rokonszenv,
együttérzés hiányában. Aki önmagába zárkózik, nem tölti be Isten által rendelt
helyét. Valamennyien egy Atyának gyermekei vagyunk és boldogságunk egymástól
függ. Isten és az emberiség igényt tart ránk. Természetünk szerinti társadalmi
igény helyes ápolása testvéreinknél rokonszenvessé tesz, és erőfeszítéseinkben
boldogságot ad az, hogy másokat boldoggá tegyünk.
Mai Bibliai szakasz: Nehémiás 13
Fontos témára helyezi a hangsúlyt ez a
fejezet. Mózes könyveit olvasva „új hitet” fedeztek fel. Felismerték, hogy sem
az ammoniták, sem a moábiták nem csatlakozhatnak soha Isten szövetségéhez.
A jelenvaló igazság nem mozdulatlan. A
jelenvaló igazság dinamikus. A jelenvaló igazság mindig új, és a korszakokon át
változhatatlan igazságot folytatja. A XV. századi reformátor, Luther Márton
számára a „jelenvaló igazság” a Szentírás tekintélyén alapult és azon, hogy a
hit általi megigazulás egyedül Jézus Krisztus által lehetséges. Az adventista
úttörők számára a jelenvaló igazság többek között tartalmazta a szentély tanát,
a szombat igazságát és Jézus második eljöveteléről szóló tanítást.
Ha Isten népe folytatja a Szentírás
tanulmányozását és világosságért imádkozik, Isten még több igazságot mutat meg
nekik. A Biblia olyan, mint egy aranybánya és csak azok kapnak még több
világosságot Istentől, akik sokat időznek vele és mélyebbre ásnak. A kulcs az,
hogy minden igazság a Szentíráson alapul.
Nehémiás lelki vezetőképessége abban
mutatkozik meg, ahogyan Isten népét három fő területen vezette:
(1) a tizedfizetéssel támogatták Isten
munkáját, (2) a szombat helyes megtartása, (3) elkötelezettség, hogy nem
házasodnak idegen asszonyokkal. A nagy vezetők mindig megújulásra vezetik Isten
népét, amely az Isten akaratához való hűséghez vezet.
Mennyei
Atyánk, kérünk, olyan vezetőket küldj nekünk egyházunk minden szintjére, akik
véghezviszik a megújulást és a reformációt!
Pardon Mwanza
58. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 51. és 52. fejezeteihez
(szept. 4-10).
Olyan korban élünk,
ahol az egyre növekvő szakadék azok közt, akiknek van, és akiknek nincs,
előtérbe van helyezve. Áldás tehát Isten módszeréről olvasni, amellyel féken
tartotta a túlzott jólétet és szegénységet. Bárcsak ma is alkalmazhatnánk ezt!
Minden harmadik, hetedik és ötvenedik évben az emberi tökéletlenség miatt
meglévő egyenlőtlenségek vissza lettek állítva. A szántóföldeket és a
szőlőskerteket teremni hagyták, anélkül, hogy begyűjtötték volna a termést,
azon év előtt, amikor Isten megígérte, hogy annyival több lesz nekik, hogy elég
lesz Izráel gyermekei számára, hogy két évig megéljenek, úgy hogy nem tettek
semmit. Minden 50. évben a szabadságév kezdetét jelölte az engesztelés napja. A
földeket visszaadták azoknak, akik elvesztették őket a nehéz időknek
köszönhetően. Megnyomták a gazdasági visszaállítás gombját, és a szélsőséges
szegénység és szélsőséges jólét el lett törölve. Azt tanította ez Isten
népének, hogy ez a világ nem az övék, és a föld nem a végső otthona Isten
népének. Jószándékúan kell viselkednünk azokkal, akiknek nálunk sokkal
kevesebbe van, és a vagyont, amit felhalmozunk, Isten céljának támogatására
kell szenteljük. A szegények felé való könyörületes törődésen keresztül válunk
igazán gazdaggá.
Míg bizonyos éveket a szegényeknek szentelt
különleges figyelem különböztette meg a többitől, az évenkénti ünnepek minden
évben Istenre és az ő megváltási művére irányították a figyelmet. Az ünnepség
legalább két dolgot tett: 1. Megőrizte Isten népét attól, hogy pogány
ünnepségekbe keveredjenek, és őrizte hűségüket az igaz Istenhez. 2.
Emlékeztetőül szolgált, hogy a megváltás ajándékának társadalmi dimenziója is
van, nem csak egy egyéni élmény.
Kevin James
PARL társigazgató
Southern Union Conference, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése