2016. szeptember 19., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 19 - HÉTFŐ - Eszter 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 54. és 55. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 54. fejezet 435. nap

Az angyal tilalma magában foglalt minden tisztátalant. Az élelmiszereknek a tiszta és tisztátalan közti megkülönböztetése nem csupán szertartási és önkényes rendelkezés volt, hanem az egészségügyi elveken alapult. E megkülönböztetésre vezethető vissza az a csodálatos életképesség, mely évezredeken át jellemezte a zsidó népet. A mértékletesség elve tovább terjed a szeszes italok fogyasztásánál. Mert az izgató és nehezen emészthető étel ugyanúgy egészségtelen, és sok esetben az iszákosság magvát hinti el. Az igazi mértékletesség erre tanít: tartózkodjunk minden károstól és használjuk józanul azt, ami egészséges! Kevesen látják be, hogy életmódjuk mennyire kihat egészségükre, jellemükre, használhatóságukra - életükre. Az erkölcsi és értelmi erőnek kell mindig alárendelni az étvágyat. A test legyen a lélek szolgája és nem a lélek a testé.

A Manoahnak adott isteni ígéret a maga idejében beteljesedett a gyermek megszületésével, akit Sámsonnak neveztek el. Amint a fiú felnőtt, nyilvánvalóvá vált rendkívüli fizikai ereje. Nagy testi erejének titka azonban - amint azt maga Sámson és szülei is jól tudták - nem izmaiban, hanem megtartóztatott életmódjában rejlett, amelynek külső jele a nyíratlan haj volt. Ha Sámson az isteni parancsolatokat oly hűséggel tartja be, mint szülei, nemesebb és boldogabb sorsa lett volna. De a bálványimádókkal való társalgás megmételyezte őt. Mivel Czóra városa közel volt a filiszteusok országához, Sámson baráti viszonyba került velük. Fiatalon bensőséges baráti kapcsolatokat alakított ki, melyek aztán egész életét befolyásolták. A filiszteus városban, Timnáthban lakott egy fiatal leány, akit Sámson megszeretett és elhatározta, feleségül veszi. Istenfélő szüleinek, akik igyekeztek őt szándékáról lebeszélni, egyetlen választ adott: "[...] ő kedves az én szemeim előtt" (Bír 14:3). Végül engedtek kívánságának és a házasságot megkötötték.

Sámson éppen akkor kötötte sorsát népe ellenségének sorsához, amikor a férfiúi korba lépett; amikor fel kellett volna vegye istenadta tisztét; amikor a leghűségesebben kellett volna szolgálnia Istent. Az, hogy választottjával dicsőítheti-e majd Istent, vagy olyan helyzetbe sodorja magát, amelyben feladatát nem tudja betölteni, nem érdekelte őt. Isten minden dologban bölcsességet ígér azoknak, akik mindenekelőtt az ő dicsőítésével törődnek, de az öntetszelgők, elbizakodottak számára nincs ilyen ígérete.

Hányan járják Sámson útját! Hány esetben kötnek házasságot hívők és hitetlenek csak azért, mert a vonzalom a döntő a férj vagy a feleség kiválasztásában. A házasulandó felek Isten tanácsát nem kérik ki, dicséretét nem tartják szem előtt. A kereszténységnek irányító befolyással kellene lennie a házassági kapcsolatra, de az indítékok, melyek az egységhez vezetnek, nincsenek összhangban a krisztusi elvekkel. Sátán állandóan arra törekszik, hogy erősítse hatalmát Isten népe fölött, rábírván őket alattvalóival való szövetségkötésre; és hogy ezt elérje, szentségtelen szenvedélyeket igyekszik ébreszteni a szívben. De az Úr világosan tanítja népét, hogy ne egyesüljenek azokkal, akiknek szívében nem lakozik Isten szeretete. "És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal?" (2Kor 6:15-16).

Menyegzője ünnepén Sámson családi kapcsolatba került azokkal, akik gyűlölték Izrael Istenét. Aki önként ilyen kapcsolatra lép, annak bizonyos mértékben alkalmazkodnia kell társa életmódjához és szokásához. Az így eltöltött idő rosszabb az elpazaroltnál. A gondolatok, a szavak, az elvek szilárdságát támadják és a lélek bástyáit gyengítik.

Az asszony, akinek kedvéért Sámson Isten törvényét megszegte, még a menyegzői ünnepség befejezése előtt hűtlennek bizonyult férjével szemben. Hűtlenségén Sámson annyira felháborodott, hogy azonnal elhagyta és visszatért Czórába. Miután lecsillapodott később elment menyasszonyáért, az már más felesége volt. Bosszúja - a filiszteusok összes szántóföldjeinek és szőlőskertjeinek felégetése - az asszony megölésére késztette őket, noha az ő fenyegetéseik vették rá a csalásra, mellyel az esemény elkezdődött. Sámson már eddig is bizonyságát adta roppant erejének, amikor puszta kézzel széttépte az oroszlánt, és amikor megölte a harminc askeloni filiszteust. Most, hogy feleségével ilyen kegyetlenül elbántak, haragra gerjedt, megtámadta a filiszteusokat "[...] és megverte őket keményen" (Bír 15:8). Ezután biztos menedéket keresve ellenségeitől visszavonult Júda törzsében Ethamba "a sziklabarlangba" (Bír 15:8).

Mai Bibliai szakasz: Eszter 10

Eszter könyvének rövid záró fejezete azzal a biztos jellel kezdődik, hogy a válság és az ezt követő háború ellenére, Perzsiában bizonyos dolgok úgy maradtak, ahogyan régen voltak. Ahasvérus király adókat emelt az egész birodalomban és a szigeteken. Talán ez egy olyan törekvés volt, hogy pótolja azokat a pénzalapokat, amelyeket soha nem kapott meg Hámántól. Több mint valószínű, ez a királynak egy betegsége volt, hogy folyton kedvenc emberének akart kedveskedni, vagyis önmagának.   

Ez a fejezet arra emlékezet bennünket, hogy Márdokeus felhatalmazását megerősítették, és fel is jegyezték a médek és perzsák krónikáiba. Márdokeus nem akart hatalmat, és nem engedte meg, hogy hatalmi helyzete megmérgezze az értelmét, mint elődjének Hámánnak. Isten egy jó embert helyezett befolyásos pozícióba, és tette által nemcsak a zsidó népet áldotta meg, hanem az egész Perzsa Birodalmat. Megérdemelte ezt a pozíciót. 

A záró fejezet nem említi Eszter nevét. Azt kell feltételeznünk, hogy további élete, mint királynő ugyanolyan volt, mint az első öt esztendő. Miután elhárítja a borzasztó válságot, még mindig ugyanannak a férfinak a felesége. Márdokeus még mindig vigyáz rá, és gondoskodik róla, csak azzal a különbséggel, hogy most már a bent a királyi udvarban és nem a kapun kívülről. Nem tudunk arról, hogy Eszternek gyermekei születtek volna, megöregedett volna és boldogan halt volna meg. Csak életének egy részét ismerjük – a legbátrabb és a legnehezebb – és talán a legjobb részét. Életének legszebb szakaszában ismerhettük meg őt.

Jean Boonstra

60. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 54. és 55. fejezeteihez (szept. 18-24).

„Mielőtt az anyaméhből kijöttél, megszenteltelek” (Jeremiás 1:5)

Ez az ígéret bizonyosan igaz volt Sámson és Sámuel esetében. Az édesanyjuk már a születésük előtti időtől fogva készítette őket az Úr szolgálatára. Mindketten el lettek különítve, hogy népük vezetői legyenek, és rendkívüli fontosságú feladatokat teljesítsenek.

Sajnálatos módon azonban, ahogyan a szerepükbe belenőttek, amelyekre az édesanyjuk gondosan és jámboran nevelte őket, Sámson és Sámuel olyan döntéseket hoztak, amelyek – drámai módon – egészen más ösvényre vezették őket. Amikor Sámuel felnőttkorba lépett, Izráel lelki pásztorává vált, mint próféta, illetve politikai vezetőjévé, mint bíró.

Ezzel szemben Sámson felnőttkorba lépése azzal jellemezhető, hogy nyíltan visszautasította az odaszenteléssel kapcsolatos, nazireus fogadalmakat, és – ami még rosszabb, szentségtelen szövetséget kötött a filiszteusokkal, pedig ő éppen azért született meg, hogy megszabadítsa tőlük Izráelt. Sámson újra meg újra visszautasította a hívást, hogy elkülönített maradjon, és teljesen odaszentelt az Isten által kijelölt küldetésnek, míg végül „az Úr… elhagyta őt” (Bírák 16:20).

Tagadhatatlan, hogy Sámson nem azt az utat járta be, amit Isten szánt neki. Az ő és Sámuel története közti erős kontraszt fájdalmas és kijózanító emlékeztető, hogy a döntéseinknek következményei vannak. Mégis – még a Sámson helytelen döntései miatti vereség és fogság ellenére is – a kegyelem és a megbocsátás által Sámson ereje visszatért, és lehetővé tette, hogy végül betöltse küldetését. Isten kegyelme nagyobb, mint a mi legnagyobb hibáink.

German Rodriguez
a Spencerville Hetednapi Adventista gyülekezet presbitere
Maryland, USA

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése