Higgyetek az Ő prófétáinak - október 10 - HÉTFŐ - Jób 21

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 59. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 59. fejezet 456. nap

Izrael akkor látott jó napokat, amikor Jahvét királyául ismerte el; amikor törvényét és rendeleteit többre becsülte, mint pogány szomszédait, amikor tekintélyét nem vetette meg. Mózes, a törvényt illetően azt mondta annak idején a népnek: "Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcsességtek és értelmetek a népek előtt, akik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!" (5Móz 4:6). De mert nem tartották meg Isten törvényét, nem is lettek azzá a nemzetté, amelynek Isten őket szánta. Ám a bajokért, amelyek saját bűneik és balgaságaik következményei voltak, természetesen az istenuralmat okolták. Ennyire elvakította őket a bűn!

Isten prófétája által kijelentette, hogy király fog uralkodni Izrael felett, de ez még nem jelentette azt, hogy a királyság az ő akarata szerint való, vagy, hogy a népnek javára lesz. Csupán a tényt szögezte le, amely abban állt, hogy Izrael nem hallgatott Isten tanácsára, ezért saját útjára bocsátotta őt. Hóseás azt mondja, hogy Isten haragjában adott királyt népének (Hós 13:11). Ha az emberek saját útjukra indulnak anélkül, hogy kikérnék Istennek tanácsát; vagy ellenkeznek akaratával, az Úr elengedi őket, hogy keserű tapasztalataik beláttassák velük cselekedetük téves voltát, és bűnbánatra késztessék őket. Az emberi bölcsesség és kevélység csakhamar veszedelmes vezetőknek bizonyulnak. És előbb lesz átok mint áldás az, amit az emberi szív az Isten akarata ellenére megkíván.

Isten elvárta, hogy népe őt az áldások forrásának és törvényadójának tekintse. Mert tőle való függésének tudatában állandóan közelebb kell jutnia hozzá. Ennek következtében pedig fennköltté, nemessé növekedik és méltóvá lesz a választott nép az isteni elhívatáshoz. De ha embert ültetnek a trónra, szívüket, gondolataikat elvonja Istentől, hogy inkább emberi erőben, mint az isteni hatalomban bízzanak. Sőt a király bűne őket is bűnre csábíthatja, mígnem elválasztja a nemzetet Istentől.

Az Úr megparancsolta Sámuelnek, engedjen a nép kívánságának, de az ő rosszallását és saját kívánságuk következményeit is közölje velük. "És Sámuel megmondá az Úrnak minden beszédeit a népnek, mely tőle királyt kért" (1Sám 8:10). A királyság terheit lelkiismeretesen eléjük tárta. Elbeszélte nekik, hogy a király a többi uralkodók példáját követve nagy tehertétel lesz a népnek, amely most aránylag szabadon és függetlenül él. Királyuk követni fogja más uralkodók fényűzését, amelynek megteremtéséhez személyi szabadságukat és vagyonukat fogja felhasználni. Mert ifjaik legkitűnőbbjeit szolgálatára rendeli. Fiaikat elveszi, hogy szekerei vezetőivé és lovasaivá tegye őket. De seregeit is nekik kell majd eltartani, az ő aratását nekik kell betakarítaniuk, az ő földeit kell megművelniük, és fegyvereit is nékik kell majd gyártaniuk. Sőt még leányaikat is elviszi kenőcskészítőknek, szakácsnőknek és sütőknek. Udvartartása számára a föld legjavát veszi el, amit Isten a nép használatára adott. "Elveszi szolgáitokat, szolgálóitokat, legszebb ifjaitokat és szamaraitokat, és a maga dolgát végezteti azokkal" (1Sám 8:16). Mindezeken felül a király minden jövedelmük tized részét fogja magának követelni. "[...] és szolgái lesztek" - mondta a próféta végezetül - "panaszkodni fogtok annak idejében királyotok miatt, kit magatok választottatok, de az Úr nem fog meghallgatni akkor titeket" (1Sám 8:17-18). Bármennyire is nehéznek tartják majd követeléseit, egy megalapított monarchiát nem tehetnek majd félre kényük kedvük szerint.

"A nép azonban nem akart Sámuel szavára hallgatni, és mondának: Nem! hanem király legyen felettünk. És mi is úgy legyünk, mint a többi népek, hogy királyunk ítéljen minket is, és előttünk járjon, és vezesse a mi harcainkat" (1Sám 8:19-20).

Mai Bibliai szakasz: Jób 21

Jób ugyanúgy válaszolt Cófárnak mint Bildádnak: „Isten a gonoszokat a veszedelem napjáig megkíméli, s haragja napjára tartja fenn?” (30. vers – ERV-HU). Ez volt a vita fő tárgya Jób és barátai között. Jób tartotta magát a témához, amelyben a gonoszok végső sorsát hasonlította össze az ő jelenlegi helyzetével. Azt mondta a barátainak, hogy figyeljenek rá, és nézzenek a szemébe: „Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra” (5. vers). „Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserű a lelkem?” (4. vers). Barátai emberségesek voltak, de helytelenül gondolkodtak. Jób azt akarta, hogy „tegyék kezüket a szájukra”.

Jób, súlyos betegsége közepette, azt kérdezte, miért van az, hogy a gonoszoknak jól megy a soruk, miközben a hűségesek szenvednek. „Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sőt még meg is gyarapodnak?” (7. vers). Jób gazdag volt, ugyanakkor hűséges is. Nem úgy tette fel ezt a kérdést, mintha nem tudta volna a választ. Szavaiból kiviláglik, hogy ismerte a választ: „Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet." (6. vers). Ez a mondat Jób reakcióját írja le, amikor a gonoszok veszendőségére gondolt. Ezután Jób a gonoszok sikereit vette sorra: „Szemük láttára nőnek fel gyermekeik, meglátják felcseperedni unokáikat is” (8. vers – ERV-HU); „Házukban békesség van, rettegés nélkül" van (9. vers – új prot. ford.); „Nyájaik szaporodnak, csordáik gyarapodnak, teheneik erős borjakat ellenek” (10. vers – ERV-HU); „Gyermekeik előttük játszanak, ugrándoznak, mint a bárányok” (11. vers – ERV-HU); „Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.” (12. vers).

A gonoszok „jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba"(13. vers), „noha azt mondják Istennek: Távozzál el tőlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!” (14. vers), és az gondolják, hogy „micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük őt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk előtte?” (15. vers). Ugyanakkor teljesen tisztában volt azzal, hogy „jólétük nincs a kezükben" ezért „a bűnös tanácsoktól távol tartom magam!" (16. vers). Jób szenvedések közepette élte az életét, miközben az istentelenek sikereit láthatta maga körül, de tudta, hogy ez egyszer véget fog érni. Jób feltette a „meddig még” kérdést. Több ilyen kérdést találunk a Bibliában, pl. Ézs 6:11; Ézs 10:25; Hab 1:2; és Lk 9:41 verseiben.

Istennek van terve a késedelemre. Jézus eljövetelének ideje nincs pontosan kijelentve, ugyanakkor nem tudjuk késleltetni, vagy siettetni, ahogyan azt néhány teológus gondolja. Ellen White így ír: „A hosszú éjszaka homálya próbára tesz bennünket, de a hajnal érkeztének késedelme kegyelem, mert ha a Mester eljönne, sokakat készületlenül találna” (Testimonies, 2. kötet, 194. oldal, 1868). A késedelem gondolata része a maradék teológiájának, és olyan fontos tanításokkal együtt jelenik meg, mint az advent, a várakozás, és a kegyelem teológiája. Amikor Jób azt kérdezte, hogy „meddig még”, akkor tudta, hogy „kialszik a bűnösök mécsese, veszedelem éri őket” (17. vers – új prot. ford.) és „olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél előtt, és mint a polyva, amelyet forgószél ragad el." (18. vers). Békességük nincs a saját kezükben, és idejük rövidre lesz vágva. 

A gonoszok csak arra törekszenek, hogy pénzt keressenek, házakat vásároljanak, hogy gyermekeik jól éljenek, de napjaik meg vannak számlálva. Nem élnek örökké, Isten tarja kezében a dolgok menetét (22. vers). „Ez meghal az ő teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan”(23. vers), „Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval” (25. vers), mégis „együtt feküsznek a porban, és féreg lepi őket” (26. vers).

 
A 27. versben Jób így panaszkodik: „jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, amelyekkel méltatlankodtok ellenem”. Úgy tűnik, hogy önkényesen jelölnek meg egyes embereket, a „főembereket”, jónak, míg másokat, a „bűnösöket”, pedig rossznak (28. vers). De ahogyan Isten cselekszik majd a vég idején, az bizonyos, és senki sem tud változtatni rajta (31. vers). Jób így fejezi be barátaihoz intézett szavait: „Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad” (34. vers).

Drága Istenünk!

Ha álmokat kergetünk, akkor végül csak egy sírhely lesz életünk végállomása, felhalmozott javaink mellett. Még ha az egész világot megnyernénk is, de lelkünkben kárt vallva végül elveszítjük üdvösségünket, akkor elfecséreljük az egész életünket.  Add meg, hogy egyedül csak rád figyeljünk, drága Urunk! Ámen.

Koot van Wyk

63. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 59. fejezeteihez (okt. 9-15).

Isten a kezdettől fogva megadta nekünk annak a szabadságát, hogy tévedjünk.

Életem során sokkal könnyebbnek találtam, hogy elfogadjam ezt a szabadságot a magam számára, mint hogy akkor fogadjam el ezt a szabadságot, amikor mások élnek vele. Sámuel is küzdött ezzel, amikor az izraeliták királyt kértek. Isten Sámuelhez szólt, és Sámuelen keresztül hozzánk, hogy az alábbi fontos vezérelvekkel lásson el bennünket, amelyekre jó emlékeznünk, amikor olyan személyeket kell kezelnünk, akik élnek a tévedéshez való szabadságukkal:

1) Ne tedd személyessé az ügyet! Isten világossá tette, hogy az izraeliták hibás döntéshozása egy Istennel szembeni probléma volt, nem Sámuellel volt gondjuk. Az érzéseink könnyen elterelhetik figyelmünket az erkölcsi elvekről, amelyeket a helyzet magába foglal.

2) Tiszteld mások szabadságát, hogy helytelen döntésük alapján cselekedhessenek! Bár néhány tettet meg kell akadályozni, mert azonnali, elfogadhatatlan kárt okozna valakinek, általában a következmények csak az idő múltával lépnek életbe. Gyakran arra is van lehetőség, hogy ezek az emberek a bűnbánatot válasszák és megelőzzék vagy csökkentsék a következményeket.

3) Működj együtt azokkal, akik rossz döntéseket hoznak, hogy csökkenjen a kár! Szeretettel figyelmeztesd őket a választásuk várható következményeire, és keress módot arra, hogy áldás légy számukra a történtek közben. Isten Sámuelen keresztül mutatta be, hogy miért rossz döntés Izráel számára, hogy királya legyen. Mégis, később ott volt Saul, és Isten Dávidon keresztül egy királyi vonalat alapított, amelybe jó néhány király beletartozott, akik pozitív hatással voltak a népre az istenfélő irányításukkal.

4) Imádkozz azokért, akik rossz döntéseket hoznak! Nem maradhatunk a jó úton, ha megtagadjuk, hogy imádkozzunk azokért, akik tévedésben vannak.

Brent Hamstra, az Adventurers nevű szülő-gyermek kapcsolatot segítő szervezet önkéntese

Collegedale adventista gyülekezet, Tennessee, USA

Fordította: Gősi Csaba