Higgyetek az Ő prófétáinak - október 6 - CSÜTÖRTÖK - Jób 17

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 58. fejezet 452. nap

Az embernek a tudományok kutatása által is istenismeretre kell jutnia. Mert hiszen a valódi tudomány nem más, mint a Teremtő kézjegye az anyagi világon. A kutatások mindig újabb tanúbizonyságát adják Isten bölcsességének és hatalmának. A természet könyve és az írott Ige helyes megértése egyaránt Istennel ismertet meg bennünket, mert mindkettő azokra a bölcs és jóságos törvényekre oktat, amelyek által cselekszik az Úr.

A tanulót rá kell vezetni arra, hogy a Teremtőt minden alkotásában felismerje. A tanítóknak példát kell venni a legnagyobb Tanítóról, aki az ember számára ismerős természetből vett képekkel egyszerűsítette le tanításait, hogy azokat mélyebben hallgatói szívébe véshesse. A lombok sűrűjében csicsergő madárka, a völgyben meghúzódó virágok, az óriási fák, a termékeny föld, a felszökkenő gabona, az égre aranysugarakat hintő lenyugvó nap, mind-mind az ő segédeszközei voltak. A Teremtő látható világát úgy összekötötte az általa mondott igével, hogy ahányszor a hallgató ezeket a dolgokat látta, mindannyiszor megelevenedett az ezekkel kapcsolatos tanítás.

Az Igében található isteni pecsét látható a magas hegyeken, a gyümölcsöző völgyeken, a széles és mély óceánon. A természet a Teremtő szeretetéről beszél. A menny és a föld megszámlálhatatlan jelével kapcsolt minket magához. A világ nem csupa nyomorból és fájdalomból áll. "Isten a szeretet" - ez a szó áll minden fakadó bimbón, minden virágszirmon és minden fűszálon. Jóllehet, a föld tövist és bogáncskórót is terem a bűn miatt, de hiszen virágzik a bogáncskóró is, a rózsák pedig eltakarják a töviseket! A természetben minden azt bizonyítja, hogy szerető, gyengéd atya az Isten, és boldoggá akarja tenni gyermekeit. És ha megparancsol vagy megtilt valamit, nem azért teszi, hogy hatalmát fitogtassa, hanem mindenkor az ember érdekében teszi, sosem kívánja, hogy az ember feladjon valamit, ami javára van.

A társadalom egyes osztályai azt hangoztatják, hogy a vallásosság nem szolgálja az ember földi jólétét. Ez azonban a leggonoszabb tévedések egyike. A Szentírás azt mondja: "Az Úrnak félelme életre visz; és az ilyen megelégedve tölti az éjet, gonosszal nem illettetik" (Péld 19:23). És ismét: "Ki az az ember, akinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson? Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől. Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt". A bölcsességnek beszédei "[...] életök ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testöknek egészség" (Zsolt 34:13-15; Péld 4:22).

Mai Bibliai szakasz: Jób 17

Jób folyatja helyzetének vázolását. A 16. fejezetet azzal zárta, hogy napjai meg vannak számlálva. Azt mondja, lelke meghanyatlott, és vár a rá a sír. Mindennap gúnyolódókkal kell szembenéznie, akik csúfot űznek belőle. Gúnyolódók ide vagy oda, Jób elrebeg egy fohászt, hogy Isten figyeljen rá. Biztosítékot, kezességet kér Tőle. Ez a szó az Újszövetségben is megjelenik, mint a jövőbeni áldások ígérete (Zsid 6:5).

Nem hízeleg barátainak, akiknek értelme nem tiszta, és nem érdemesek Isten felmagasztalására. Isten szóbeszéddé tette Jóbot a népek között, és ijesztővé szemeik előtt. A tökéletes harmónia helyett barátai monoton dobzajnak érzik Jób lényét. Szemei fizikailag is elhomályosultak, és csak árnyakat lát. Egyenes emberként meghökkenti a hízelgés, és ártatlanként felemeli szavát a képmutatás ellen, ahogy „az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebb lesz” (7-8.vers).

Jób folytatja: „Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jöjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek” (9. vers). Jób azt mondja, napjai elmúltak, szívének kincsei, gondolatai meghiúsultak. Gondolatai éjszakába fordultak, valószínűleg azért, mert nem tudott aludni, és a barátai beszédei a világosságot sötétséggé változtatták. Továbbmegy, és így szól: „a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat”(12. vers). Ha Jóbnak valóban ez a vágya, az mondatja vele, hogy apja a sír, a férgek pedig anyja és nénje, ahogy a 13. versben olvashatjuk. Hol van hát Jób reménye? Az egyiptomi Halottak Könyve – amit Mózes jól ismert – is felteszi ezt a kérdést „Ha az ember rothadást lát, mi marad akkor a reménye?”

Jób a sír jellemzésével folytatja: „Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban”(15. vers). II. Amenhotep fáraó – előle menekült Mózes Midián pusztájába, hogy mentse az életét – nagy vágya volt, hogy apja, III. Thotmesz (görögösen: Thutmózisz) ne lásson rothadást: „Testem felépül, és soha nem romlik meg, és nem pusztul el ezen a földön.” Az egyiptomiak el akarták utasítani a sír valóságát.

Drága Istenünk!

Vagy a sírban maradunk vagy csatlakozunk népedhez a feltámadás hajnalán. Krisztusban akarunk lakozni, a mi Igazságunkban, a jövőbeli megváltásunk ígéretével. Ez az alázatos kérésünk.

Koot van Wyk

62. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 58. fejezeteihez (okt. 2-8).

„A nevelés igazi célja Isten képmásának helyreállítása a lélekben.”

Mostanra már régóta tart a közoktatásnak az a válsága, mely szerint a tanulókat nem segítik igazán az életben boldogulni. A magas lemorzsolódási arányok szilárdan arra mutatnak, hogy többről is szólhatna az oktatás, mint olvasás, írás és számtan. A jellem igenis számít, és már több iskolában megváltoztatták a tanmeneteket, hogy megpróbálják kialakítani az alábbi jellemvonásokat: „rugalmasság, lelkiismeretesség, derűlátás, önuralom és határozottság”. (The Atlantic, 2016. június, 58. o.) Azok a tanulók, akik elsajátítják ezeket a jellemvonásokról szóló készségeket, amelyeket nemkognitív készségeknek nevezünk, jobban teljesítenek a fejlődésük kognitív oldalán is. A jellemet mégsem lehet légüres térben fejleszteni. Hajlandó-e a társadalom megfizetni az árát annak, hogy jó jellemet építsünk?

James Hunter azt írja A jellem halála: Erkölcsi oktatás egy jó és rossz nélküli korban című könyvében: „Azt mondjuk, hogy a jellem megújítását szeretnénk napjainkban, de nem tudjuk, valójában mit is kérünk. A jellemet megújítani azt is jelenti, hogy megújítjuk a hitvallásunk rendszerét, amely megszorít, korlátoz, megköt, kötelez és kényszerít. Ez az ár túl magas nekünk, hogy megfizessük. Jellemet akarunk szilárd meggyőződés nélkül. Erős erkölcsi érzéket akarunk, de a szégyenérzet és bűntudat érzelmi terhe nélkül. Erkölcsi tisztaságot akarunk erkölcsi alap nélkül, ami elkerülhetetlenül megütköztet bennünket. A jót akarjuk anélkül, hogy meg kellene neveznünk a gonoszt. Tisztességet akarunk, tekintély nélkül, amely ragaszkodna hozzá. Közösséget akarunk, a személyes szabadság bárminemű korlátozása nélkül. Röviden, olyat akarunk, amit nem kaphatunk meg azokkal a feltételekkel, amelyekkel akarjuk.”

Kevin James

PARL társigazgató

Southern Union Conference of Seventh day Adventists, USA

Fordította: Gősi Csaba