Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 61. fejezet 472. nap
Amikor a
király meghallotta ezt a félelmetes ítéletet, így kiáltott fel:
"Vétkeztem, mert megszegtem az Úrnak szavát, és a te beszédedet; de mivel
féltem a néptől, azért hallgattam szavokra" (1Sám 15:24). Most már belátta
ballépését, amelyet eddig makacsul védelmezett, de a felelősséget még most is a
népre hárította, mert azt állította, hogy csak félelemből engedelmeskedett
nekik.
Azután
nem a bűn felett érzett bánatában, hanem a büntetéstől való félelem miatt így
könyörgött Sámuelnek: "Most azért bocsásd meg az én vétkemet, és térj
vissza velem, hogy könyörögjek az Úrnak" (1Sám 15:25). Ha igazán megbánta
volna bűnét, akkor azt nyilvánosan beismerte volna: de legnagyobb gondja még
most is saját tekintélyének megtartása és a nép kegyének biztosítása volt.
Sámuel megtisztelő jelenlétét arra akarta felhasználni, hogy saját tekintélyét
megerősítse a nép előtt.
De a
próféta így válaszolt neki: "Nem térek vissza veled, mert megvetetted az
Úrnak beszédét és az Úr is megvetett téged, hogy ne légy király Izrael
felett" (1Sám 15:26). És amikor elfordult, hogy eltávozzék, Saul
félelmében megragadta felsőruhájának szárnyát, és az leszakadt. Erre Sámuel
megjegyezte: "Elszakítá tőled az Úr a mai napon Izráelnek királyságát, és
adta azt felebarátodnak, aki jobb náladnál" (1Sám 15:28).
Sault a
Sámuellel való szakítás jobban nyugtalanította, mint Isten rosszallása, mert
tudta, hogy a nép inkább bízik a prófétában, mint benne. Belátta, ha Isten
rendeletére más valakit kennek királlyá, ő hatalmát már nem tarthatja meg.
Attól tartott, hogyha Sámuel teljesen elhagyja őt, a nép azonnal fellázad
ellene. Most már csak arra kérte, térjen vissza vele a nép közé, közös
istentiszteletre, hogy tekintélye csorbát ne szenvedjen a vének és főemberek
előtt. Isten pedig utasította Sámuelt, engedjen a kérésnek, nehogy lázadás
legyen a dologból; ezért Sámuel Isten utasítására visszatért vele, de csak mint
néma tanú vett részt az istentiszteleten.
Ám még
egy szigorú és rettenetes dologban kellett igazságot szolgáltatnia Sámuelnek:
nyilvánosan elégtételt kellett szereznie Istennek, és kárhoztatnia Saul
eljárását. Ezért megparancsolta azért, hogy hozzák elébe az amálekiták
királyát. Agág a legbűnösebb volt Izrael ellenségei közül, mert gyűlölte és el
akarta pusztítani Isten népét, és védelme alatt terjedt legjobban a
bálványimádás. Agág azzal a gondolattal jelent meg a próféta előtt, hogy
megmenekült a halálos veszedelemtől. De Sámuel ilyen szavakkal fogadta őt:
"Miként a te kardod asszonyokat tett gyermektelenekké, úgy legyen
gyermektelenné minden asszonyok felett a te anyád! És darabokra vagdalá Sámuel
Agágot az Úr előtt Gilgálban" (1Sám 15:33). Ezek után hazament Sámuel
Rámába és Saul is elment házához Gibeába. Már csak egyszer találkoztak
egymással.
Amikor
Saul király lett, igen szerény véleménye volt önmagáról, és szívesen vette az
oktatást. Abban az időben még sem ismerettel, sem tapasztalattal nem
rendelkezett, ellenben igen komoly jellemhibái voltak. De Isten Szentlelkét
adta neki tanácsosul, és vezetőül, emellett olyan körülményeket teremtett
számára, amelyek között megszerezhette volna az uralkodáshoz szükséges
képességeket. Ha alázatos szívvel az isteni bölcsesség által vezettette volna
magát, akkor tisztességgel és sikerrel tölthette volna be a számára kijelölt magas
méltóságot, mert az isteni dicsőség befogadása által adottságainak gyarapodása
mellett rossz hajlamai mindinkább megfogyatkoztak volna. Ezt egyébként Isten
mindenkivel kész megtenni, aki magát neki szenteli. Sokakat hívott már művébe
azért, mert alázatos és tanulni vágyó lélek volt bennük. Az ilyeneket azután
olyan utakon vezette, ahol igazán tanulhattak; ahol bár jellemhibáik
kiütköztek, de az ő erejével és segítségével legyőzhették azokat.
Mai Bibliai szakasz: Jób 37
Elihu végre elérkezik hosszú szónoklatának a
végéhez. Ez a fejezet az utolsó és az agya üres lesz. Egy majdnem panteista
szemszögből tekinti Istent, mint esőt és vihart a 36. fejezetben. Első
pillantásra úgy tűnik, hogy csak jelzi ezeknek az esővel kapcsolatos jelenségeknek
a megteremtését, de ebben a fejezetben az álláspontja pontosan olyan, amilyen
Dr. Kellogg álláspontja volt Ellen White idejében, amikor Istent egyenlővé
tette a természettel. Emiatt Ellen White figyelmeztette őt.
Elihu megrendül a vihartól és benne Isten
jelenlététől. Ezt mondja: „Hallgassátok
figyelmesen mennydörgését és a morajlást, mely szájából jön ki” (2. vers –
új prot. ford.). Az Ő fénye, vagy villámlása a világ végéig terjed, és addig
hallatszik az Ő hangja is. Nagy és csodálatos dolgokat tesz, amelyeket mi nem
ismerünk, de hangja mégis hallható (1-5. vers). Elihu azt mondja, hogy amikor
az eső esik, az mindig Isten utasítására történik. Ha havazik, Isten küldte azt
(1-6. vers). Egyesek (akiket deistáknak neveznek) azt hiszik, hogy felhúzta a
természeti törvények óráját, aztán hagyta, hogy a föld magától működjön. A
panteizmus azt mondja, hogy még a mennydörgés is Isten hangja. Úgy tűnik, hogy
ez Elihu nézete is, amikor ezt mondja: „Minden
ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve” (6.
vers).
Minden ember kezében ott van a lehetőség,
hogy megtudja, létezik egy Teremtő. A tagadás ostobaság. Elihunak itt igaza
van. „A vadállat is rejtekébe húzódik, és
búvóhelyén tanyázik” (8. vers – új prot. ford). Elihu valószínűleg azt
akarja mondani, hogy visszatérnek alvóhelyükre, mert Isten oda kényszerítette
őket. Valószínűleg oda próbál kilyukadni, hogy Jóbra is Isten kényszerítette rá
a betegséget.
A 8. versnek többféle fordítása is van. A
leghelyesebb az, hogy úgy lássuk ezt a verset, ahogy Mózes értette, és ahogyan
leírta. A metsző, hideg szél északról jön, a forgószél meg délről. „Isten leheletétől jég támad, a víz felszíne
jégpáncél lesz” (10. vers – új prot. ford.). Ő tölti meg a sűrű felhőt
vízzel, és Ő szórja szét a villámokat is a föld fölött (10-12. vers). Ebben a
szakaszban Elihu egy óceánról beszél, amelyből Isten hideget és árvizet hoz
elő. A felhő másik oldalán egy jégbevonat van azért, hogy Isten szekere, amely
ide-oda kanyarog és körös-körül forog, ne törje át a felhőt és ne szórja a
fényét. Elihu igyekszik összehangolni a mennyei történéseket (meteorológia) az
egyiptomi kultusszal és a panteizmusnál köt ki, egyenlővé téve Istent a
természettel. Mózes és Jób nem értenek egyet ezzel a nézettel.
Elihu azt akarja, hogy Jób figyeljen Isten
csodáira (13. vers). Ez egy új téma kezdete, amelyet a következőkben akar
kidolgozni és megkérdezi: Ismered Isten tetteit? Tudod-e, hogy villám fénye
hogyan cikázik a felhőben? Tudod-e, hogy mit tanítanak a felhők? Ismered-e
annak a csodáit, Akinek tökéletes a tudása? Tudod-e, hogy hogyan marad a föld
meleg, és miért van szükség téli ruhára? Te terjesztetted ki az eget? Hol
voltál Jób, amikor Isten mindezeket cselekedte? (14-17. vers).
Elihu most gúnyos hangra vált. Nem törődik
azzal, hogy mit mond: „Mondd meg nekünk, mit mondjunk Neki?” „Mi nem tudunk
beszélni az Istennel a sötétség miatt.” „Kell-e szólni Neki, ha beszélni
akarunk?” „El kell-e mondani az embernek a titkokat?” „Nem látják a fényt,
hiszen a fényes égboltra sem tudnak felnézni, miután a szél elkergette a
felhőket” (18-20. vers). Ám aztán valamilyen oknál fogva Elihu abbahagyja a
gúnyolódást, és összehasonlítja Istent az arannyal és kijelenti, hogy Isten egy
félelmetes ragyogás (21. vers).
Végül Elihu néhány nagyon cinikus megjegyzést
tesz: „A Mindenhatót nem tudjuk
megtalálni, hatalma fenséges. A jogot és a teljes igazságot mégsem nyomja el”
(23. vers - új prot. ford.). Nem tehetjük, hogy ne Sátán hangját halljuk itt.
Ez már nem Elihu. Ez már a mennyei lázadás története, amely megismétlődik itt a
földön. Megjegyzése cinikus: "ezért félik Őt az emberek" (23. vers).
Elihu utolsó cinikus megjegyzése azonos Lucifer mennyei, és sátán későbbi,
földi kijelentésével: Isten nem tekint azokra, akik bölcsszívűek. Ez nem biblikus.
Sátán felhasználta ugyan eszközként Jób barátait, de most leveszi álarcát, és
ez arra készteti Istent, hogy belépjen a párbeszédbe.
Drága Istenünk! Néha
hirtelen rájövünk arra, hogy barátaink nem egyebek, mint sátán eszközei. De
keserű tapasztalataink leleplezik sátánt, és szemtől szembe láthatjuk őt, úgy
amilyen. Szeretjük a barátainkat, de nem közösködünk sátánnal. Mi Téged
keresünk. Ámen!
Koot
van Wyk
65. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 61. fejezetéhez
(okt. 23-29).
Mi történik, ha elbukjuk a hit próbáját?
Isten könyörületesen magához ragadja a
kezdeményezést, és egy újabb lehetőséget biztosít nekünk a tanuláshoz. Ez akkor
azt jelenti, hogy annyira könnyű lesz, mint egy vizsga, amit addig
ismételhetünk, amíg jól nem sikerül? Nem egészen. Minden egyes alkalommal,
amikor a hitünket újra meg kell próbálni, a tét egyre magasabb, és az esélyünk
egyre kedvezőtlenebb, mert egyre távolabb és távolabb kerültünk Istentől.
Sajnos túl gyakran az történik, amikor az igazsággal szembesülünk az Ő Igéjén
vagy a prófétáin keresztül, hogy Saul király rossz példáját követjük, és
elutasítjuk Isten útját, azzal, hogy inkább a saját fejünk után megyünk.
A lefelé tartó spirál egyszerűen csak azzal
kezdődik, hogy visszautasítjuk az Ő Igéjét és prófétáit. Nem olvassuk a
Bibliát, elmaradozunk a gyülekezetből. Saul elkerülte Sámuelt, amennyire csak
lehetséges volt (lásd: Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993,
Advent Kiadó, 583. o.) Megpróbálta kirekeszteni életéből a próféta feddését.
Isten továbbra is megpróbált eljutni Saulhoz
üzenetével. „Sámuel nyomatékosan kijelentette, hogy Isten küldte”, amikor
utasításokat adott az amálekitákkal kapcsolatban. (i.m.) Mintha csak azt mondta
volna Isten: „Ezúttal újra megpróbáljuk, és most nem szeretném, ha figyelmen
kívül hagynád az üzenetet.” Amikor Saul ismét azt választotta, hogy a saját
feje után megy, megpecsételte az Isten iránti visszautasítását. Isten nem tudta
többé használni őt népének vezetőjeként. Saul már nem hallgatott Istenre.
Urunk, segíts nekünk hallgatni a szavadra és
akaratodra, amelyet Igéden és prófétáidon keresztül adsz nekünk! Segíts, hogy
felismerjük a hit próbáját, és téged válasszunk! Ámen.
Karen Lifshay
Hermiston SDA Church,
Oregon, USA
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése