2016. október 14., péntek

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 14 - PÉNTEK - Jób 25

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 59. fejezet 460. nap

Saul serege megszervezésével és az ellenség legyőzésével éppen azokról a képességekről tett bizonyságot, amelyeket Izrael egy királytól a legjobban elvárt, hogy méltó ellenfele legyen a többi nemzetnek. Most hát, mint királyukat üdvözölték őt, s mert a fényes győzelmet teljesen neki, mint embernek tulajdonították, elfeledték, hogy Isten segítsége nélkül semmiképpen sem győzhettek volna.

Most annyira lelkesedtek királyukért, hogy egyesek meg akarták ölni azokat, akik a választáskor Saul ellen szóltak. De közbelépett a király és így szólt: "Senkit se öljetek meg a mai napon, mert ma szerzett szabadulást az Úr Izráelnek" (1Sám 11:13). Saul így adta bizonyságát a benne végbement változásnak, mert ahelyett, hogy magának tulajdonította volna a győzelmet, Istent dicsőítette érte. Ahelyett, hogy bosszút állt volna, nagylelkűen megbocsátott az ellene lázadóknak. Ezek a tulajdonságok pedig félremagyarázhatatlan jelei az isteni kegyelem kitöltetésének.

Sámuel most az ajánlotta, hívjanak egybe nemzetgyűlést Gilgálba és erősítsék meg ott Sault királyi tisztében nyilvánosan is. Ez meg is történt, "[...] és áldoztak ott hálaáldozatot az Úr előtt, és felette örvendezének ott, Saul és Izráelnek minden férfiai" (1Sám 11:15). Gilgál volt Izrael első táborhelye Kánaánban. Itt állíttatott Józsué az Isten parancsára kőből tizenkét emlékoszlopot, hogy megörökítse a Jordánon való csodálatos átkelést. Itt újították meg a körülmetélkedés szövetségét és itt ünnepeltek először páskát a kádesi bűnözés és a pusztai bolyongás után. Itt szűnt meg a mannahullás és itt jelentette ki magát az Úr seregének fejedelme, mint Izrael seregének legfőbb Ura. Innen indultak aztán Jerikó és Ai bevételére. Itt vette el Ákán büntetését, mert megszegte Isten parancsát. És itt kötötték a szövetséget a gibeonitákkal, amely büntetésük lett, mert elmulasztották kikérni Isten tanácsát. Ezen a síkon, amelyhez sok drága emlék fűződött, állt most Sámuel Saullal, és amikor elcsendesedett a királyt éltető kiáltás, elbúcsúzott a néptől, mint annak kormányzója.

"És monda Sámuel az egész Izráelnek: Ímé meghallgattam szavaitokat mindenben, valamit nékem mondottatok, és királyt választottam néktek. És most ímé a király előttetek jár. Én pedig megvénhedtem és megőszültem, és az én fiaim ímé ti köztetek vannak, és én is előttetek jártam ifjúságomtól fogva mind a mai napig. Itt vagyok, tegyetek bizonyságot ellenem az Úr előtt és az ő felkentje előtt: kinek vettem el az ökrét és kinek vettem el a szamarát, és kit csaltam meg, kit sanyargattam, és kitől fogadtam el ajándékot, hogy amiatt szemet hunyjak? és visszaadom néktek" (1Sám 12:1-3). De a nép egyhangúlag felelt: "Nem csaltál meg minket, nem sanyargattál minket, és senkitől semmit el nem fogadtál" (1Sám 12:4).

Sámuel nem a saját cselekedeteit akarta igazolni beszédével. ő már előbb kihirdette a szabályokat, amelyekhez a nép és a király egyaránt köteles volt alkalmazkodni, és ezt akarta saját példaadásával erősbíteni. Gyermekségétől kezdve összeköttetésben volt Isten művével, s e hosszú idő alatt csak ez a cél lebegett szemei előtt: Isten dicsőítése és népének boldogulása.

Mai Bibliai szakasz: Jób 25

Bildád ebben a fejezetben röviden fogalmazza meg érveit. Csupán hat vers az egész. "A gonosznak világossága kialszik és tüzének világossága nem fénylik." Jób hosszú listája a gonoszok tevékenységéről a 24. fejezetben párhuzamosan fut Bildád 18. fejezetben található listájával. Bildád gondolataiban az egyiptomi kultusz dominál, Jób gondolataiban pedig a bibliai utolsó idők eseményei lelhetők fel, amelyben bemutatja a gonoszok végső sorsát. Talán ez az oka annak, hogy Bildádnak kevesebb mondanivalója van. Az ő Istenről alkotott képében nem ad helyet egy Isten-ember Krisztusnak, aki nagyobb minden embernél, de alább szállt a legkisebbnél is. 
Bildád elképzelése, hogy Isten olyan magasságos, megtalálható a katolikus és protestáns népszerű gondolkodási irányvonalban, amely megmutatkozik például abban a hagyományban is, hogy a szószéket magasabbra építik a gyülekezeti tagok fölé. Így Isten valahogyan eltávolodott a bűnösöktől. Mivel Isten közelebb van a mennyezethez, a szószéket magasabbra építették és a lelkésznek fel kellett mennie a lépcsőkön és ez nagyon sok esetben ma is így van. Isten nagyságának és szuverenitásának a túlhangsúlyozása elvezet oda, hogy félreértelmezzük a Biblia emberről alkotott helyes elképzelését. A Biblia szerint a hűségesek Isten fiai és leányai, akiket az Ő tenyerébe metszett fel, az Ő szemefénye, ezért hernyónak és féregnek tekinteni őket igencsak ellentétes Isten azon elképzelésével, hogy gyermekei hercegek, királyfiak és királylányok.   
Bildád istenképe nincs összhangban a Szentírással, amelyet Bildád és Jób is úgy ismertek, mint szent történelmet. Ezt szájhagyományként és Mózes feljegyzésein keresztül kapták meg (1Mózes 1-3. és 5-6. fejezetei). Bildád az szerette volna mondani Jóbnak, hogy „Isten hatalma rettegést kelt” (2. vers), de Jelenések 3:21-ből tudjuk, hogy a hűségesek Jézus királyiszékébe ülnek és társalognak vele. Ez a biblikus kép, és egy bizonyos értelemben ezt értjük Isten félelmén. Az a félelem, amiről Bildád beszél. a gonoszok félelme, akik el kiszakadtak Isten jelenlétéből. Isten csak a szenthelyén teremt békességet (2. vers). Mózes ismerte Krisztust (Zsid 11:26), ezért tudta, hogy Krisztus jelenléte hoz békességet és ez a békesség az egész világ számára elérkezik. A lelki békét a kereszt valósítja meg. Bildád azt mondja, hogy Istennek sok katonája van, és van-e olyan, akire ne ragyogna rá az Ő világossága? (3. vers) Ezek a dolgok helyesek Istennel kapcsolatban: az el nem bukott angyalok száma sok, és az Isten kegyelmét árasztja a jókra és a rosszakra a világegyetemben.
Bildád ezután felteszi a legfontosabb kérdést, amit a gazdag ifjú is megkérdezett Jézustól: „Mit tegyek, hogy üdvözüljek?” Bildád így fogalmazza meg ezt a kérdést: „Hogy-hogy lehetne igaz a halandó Isten előtt, hogyan lehetne tiszta, aki asszonytól született?” (4. vers). Bildád keveri az igazságot a hamissággal, és ez nyilvánvalóvá válik, amikor valaki a következő verset mérlegeli az üdvösséggel kapcsolatos nagyon fontos kérdéssel együtt.
Ezt mondja: „Nézd a holdat, az sem ragyogó, még a csillagok sem tiszták az ő szemei előtt” (5. vers). Mivel az Ő világossága az igazakra és a gonoszokra is ragyog és az Ő uralma látható a bolygók rendjében és a Hold állandó pályájában, ezért senki sem pusztulhat el anélkül, hogy Isten ne tudna róla és ne engedné meg. A gonoszok naponta pusztulnak és Bildád szerint Jób jelenlegi küzdelme azt bizonyítja, hogy rossz oldalon áll. Bildád szerint a béke a Mennyben van, és ha ott van, ez azért van, mert Isten úgy akarta, hogy legyen, és ha a dolgok rosszul mennek itt, ez azért van, mert te és Jób gonoszok vagytok és Isten ezt akarja adni neked.  
Bildád érveléseit Jób egész könyvének a fényében kell látnunk és nem szabad elsodródnunk más teológiai irányba, amit Bildádnak tulajdonítunk. Bildád, Jób barátja tévedett és ezt látnunk kell. 
Drága Istenünk! Az ember a teremtés koronája, lealacsonyodott féreg Ádám miatt, de, ha elfogadja Krisztust, a második Ádámot, akkor Isten gyermekévé lesz. Köszönet ezért! Ámen.   
Koot van Wyk

63. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 59. fejezeteihez (okt. 9-15).

Isten a kezdettől fogva megadta nekünk annak a szabadságát, hogy tévedjünk.

Életem során sokkal könnyebbnek találtam, hogy elfogadjam ezt a szabadságot a magam számára, mint hogy akkor fogadjam el ezt a szabadságot, amikor mások élnek vele. Sámuel is küzdött ezzel, amikor az izraeliták királyt kértek. Isten Sámuelhez szólt, és Sámuelen keresztül hozzánk, hogy az alábbi fontos vezérelvekkel lásson el bennünket, amelyekre jó emlékeznünk, amikor olyan személyeket kell kezelnünk, akik élnek a tévedéshez való szabadságukkal:

1) Ne tedd személyessé az ügyet! Isten világossá tette, hogy az izraeliták hibás döntéshozása egy Istennel szembeni probléma volt, nem Sámuellel volt gondjuk. Az érzéseink könnyen elterelhetik figyelmünket az erkölcsi elvekről, amelyeket a helyzet magába foglal.

2) Tiszteld mások szabadságát, hogy helytelen döntésük alapján cselekedhessenek! Bár néhány tettet meg kell akadályozni, mert azonnali, elfogadhatatlan kárt okozna valakinek, általában a következmények csak az idő múltával lépnek életbe. Gyakran arra is van lehetőség, hogy ezek az emberek a bűnbánatot válasszák és megelőzzék vagy csökkentsék a következményeket.

3) Működj együtt azokkal, akik rossz döntéseket hoznak, hogy csökkenjen a kár! Szeretettel figyelmeztesd őket a választásuk várható következményeire, és keress módot arra, hogy áldás légy számukra a történtek közben. Isten Sámuelen keresztül mutatta be, hogy miért rossz döntés Izráel számára, hogy királya legyen. Mégis, később ott volt Saul, és Isten Dávidon keresztül egy királyi vonalat alapított, amelybe jó néhány király beletartozott, akik pozitív hatással voltak a népre az istenfélő irányításukkal.

4) Imádkozz azokért, akik rossz döntéseket hoznak! Nem maradhatunk a jó úton, ha megtagadjuk, hogy imádkozzunk azokért, akik tévedésben vannak.

Brent Hamstra, az Adventurers nevű szülő-gyermek kapcsolatot segítő szervezet önkéntese
Collegedale adventista gyülekezet, Tennessee, USA
Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése