Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 59. fejezet 460. nap
Saul
serege megszervezésével és az ellenség legyőzésével éppen azokról a
képességekről tett bizonyságot, amelyeket Izrael egy királytól a legjobban
elvárt, hogy méltó ellenfele legyen a többi nemzetnek. Most hát, mint
királyukat üdvözölték őt, s mert a fényes győzelmet teljesen neki, mint
embernek tulajdonították, elfeledték, hogy Isten segítsége nélkül semmiképpen
sem győzhettek volna.
Most
annyira lelkesedtek királyukért, hogy egyesek meg akarták ölni azokat, akik a
választáskor Saul ellen szóltak. De közbelépett a király és így szólt:
"Senkit se öljetek meg a mai napon, mert ma szerzett szabadulást az Úr
Izráelnek" (1Sám 11:13). Saul így adta bizonyságát a benne végbement
változásnak, mert ahelyett, hogy magának tulajdonította volna a győzelmet,
Istent dicsőítette érte. Ahelyett, hogy bosszút állt volna, nagylelkűen
megbocsátott az ellene lázadóknak. Ezek a tulajdonságok pedig
félremagyarázhatatlan jelei az isteni kegyelem kitöltetésének.
Sámuel
most az ajánlotta, hívjanak egybe nemzetgyűlést Gilgálba és erősítsék meg ott
Sault királyi tisztében nyilvánosan is. Ez meg is történt, "[...] és
áldoztak ott hálaáldozatot az Úr előtt, és felette örvendezének ott, Saul és
Izráelnek minden férfiai" (1Sám 11:15). Gilgál volt Izrael első táborhelye
Kánaánban. Itt állíttatott Józsué az Isten parancsára kőből tizenkét
emlékoszlopot, hogy megörökítse a Jordánon való csodálatos átkelést. Itt
újították meg a körülmetélkedés szövetségét és itt ünnepeltek először páskát a
kádesi bűnözés és a pusztai bolyongás után. Itt szűnt meg a mannahullás és itt
jelentette ki magát az Úr seregének fejedelme, mint Izrael seregének legfőbb
Ura. Innen indultak aztán Jerikó és Ai bevételére. Itt vette el Ákán
büntetését, mert megszegte Isten parancsát. És itt kötötték a szövetséget a
gibeonitákkal, amely büntetésük lett, mert elmulasztották kikérni Isten
tanácsát. Ezen a síkon, amelyhez sok drága emlék fűződött, állt most Sámuel
Saullal, és amikor elcsendesedett a királyt éltető kiáltás, elbúcsúzott a
néptől, mint annak kormányzója.
"És
monda Sámuel az egész Izráelnek: Ímé meghallgattam szavaitokat mindenben,
valamit nékem mondottatok, és királyt választottam néktek. És most ímé a király
előttetek jár. Én pedig megvénhedtem és megőszültem, és az én fiaim ímé ti köztetek
vannak, és én is előttetek jártam ifjúságomtól fogva mind a mai napig. Itt
vagyok, tegyetek bizonyságot ellenem az Úr előtt és az ő felkentje előtt: kinek
vettem el az ökrét és kinek vettem el a szamarát, és kit csaltam meg, kit
sanyargattam, és kitől fogadtam el ajándékot, hogy amiatt szemet hunyjak? és
visszaadom néktek" (1Sám 12:1-3). De a nép egyhangúlag felelt: "Nem
csaltál meg minket, nem sanyargattál minket, és senkitől semmit el nem
fogadtál" (1Sám 12:4).
Sámuel
nem a saját cselekedeteit akarta igazolni beszédével. ő már előbb kihirdette a
szabályokat, amelyekhez a nép és a király egyaránt köteles volt alkalmazkodni,
és ezt akarta saját példaadásával erősbíteni. Gyermekségétől kezdve
összeköttetésben volt Isten művével, s e hosszú idő alatt csak ez a cél
lebegett szemei előtt: Isten dicsőítése és népének boldogulása.
Mai Bibliai szakasz: Jób 25
Bildád ebben a fejezetben röviden
fogalmazza meg érveit. Csupán hat vers az egész. "A gonosznak világossága
kialszik és tüzének világossága nem fénylik." Jób hosszú listája a
gonoszok tevékenységéről a 24. fejezetben párhuzamosan fut Bildád 18. fejezetben
található listájával. Bildád gondolataiban az egyiptomi kultusz dominál, Jób
gondolataiban pedig a bibliai utolsó idők eseményei lelhetők fel, amelyben
bemutatja a gonoszok végső sorsát. Talán ez az oka annak, hogy Bildádnak
kevesebb mondanivalója van. Az ő Istenről alkotott képében nem ad helyet egy
Isten-ember Krisztusnak, aki nagyobb minden embernél, de alább szállt a
legkisebbnél is.
Bildád elképzelése, hogy Isten olyan
magasságos, megtalálható a katolikus és protestáns népszerű gondolkodási
irányvonalban, amely megmutatkozik például abban a hagyományban is, hogy a
szószéket magasabbra építik a gyülekezeti tagok fölé. Így Isten valahogyan
eltávolodott a bűnösöktől. Mivel Isten közelebb van a mennyezethez, a szószéket
magasabbra építették és a lelkésznek fel kellett mennie a lépcsőkön és ez
nagyon sok esetben ma is így van. Isten nagyságának és szuverenitásának a
túlhangsúlyozása elvezet oda, hogy félreértelmezzük a Biblia emberről alkotott
helyes elképzelését. A Biblia szerint a hűségesek Isten fiai és leányai, akiket
az Ő tenyerébe metszett fel, az Ő szemefénye, ezért hernyónak és féregnek
tekinteni őket igencsak ellentétes Isten azon elképzelésével, hogy gyermekei
hercegek, királyfiak és királylányok.
Bildád istenképe nincs összhangban a
Szentírással, amelyet Bildád és Jób is úgy ismertek, mint szent történelmet.
Ezt szájhagyományként és Mózes feljegyzésein keresztül kapták meg (1Mózes 1-3.
és 5-6. fejezetei). Bildád az szerette volna mondani Jóbnak, hogy „Isten
hatalma rettegést kelt” (2. vers), de Jelenések 3:21-ből tudjuk, hogy a
hűségesek Jézus királyiszékébe ülnek és társalognak vele. Ez a biblikus kép, és
egy bizonyos értelemben ezt értjük Isten félelmén. Az a félelem, amiről Bildád
beszél. a gonoszok félelme, akik el kiszakadtak Isten jelenlétéből. Isten csak
a szenthelyén teremt békességet (2. vers). Mózes ismerte Krisztust (Zsid
11:26), ezért tudta, hogy Krisztus jelenléte hoz békességet és ez a békesség az
egész világ számára elérkezik. A lelki békét a kereszt valósítja meg. Bildád
azt mondja, hogy Istennek sok katonája van, és van-e olyan, akire ne ragyogna
rá az Ő világossága? (3. vers) Ezek a dolgok helyesek Istennel kapcsolatban: az
el nem bukott angyalok száma sok, és az Isten kegyelmét árasztja a jókra és a
rosszakra a világegyetemben.
Bildád ezután felteszi a legfontosabb
kérdést, amit a gazdag ifjú is megkérdezett Jézustól: „Mit tegyek, hogy
üdvözüljek?” Bildád így fogalmazza meg ezt a kérdést: „Hogy-hogy lehetne igaz a
halandó Isten előtt, hogyan lehetne tiszta, aki asszonytól született?” (4.
vers). Bildád keveri az igazságot a hamissággal, és ez nyilvánvalóvá válik,
amikor valaki a következő verset mérlegeli az üdvösséggel kapcsolatos nagyon
fontos kérdéssel együtt.
Ezt mondja: „Nézd a holdat, az sem
ragyogó, még a csillagok sem tiszták az ő szemei előtt” (5. vers). Mivel az Ő
világossága az igazakra és a gonoszokra is ragyog és az Ő uralma látható a
bolygók rendjében és a Hold állandó pályájában, ezért senki sem pusztulhat el
anélkül, hogy Isten ne tudna róla és ne engedné meg. A gonoszok naponta
pusztulnak és Bildád szerint Jób jelenlegi küzdelme azt bizonyítja, hogy rossz
oldalon áll. Bildád szerint a béke a Mennyben van, és ha ott van, ez azért van,
mert Isten úgy akarta, hogy legyen, és ha a dolgok rosszul mennek itt, ez azért
van, mert te és Jób gonoszok vagytok és Isten ezt akarja adni neked.
Bildád érveléseit Jób egész könyvének a
fényében kell látnunk és nem szabad elsodródnunk más teológiai irányba, amit
Bildádnak tulajdonítunk. Bildád, Jób barátja tévedett és ezt látnunk
kell.
Drága Istenünk!
Az ember a teremtés koronája, lealacsonyodott féreg Ádám miatt, de, ha
elfogadja Krisztust, a második Ádámot, akkor Isten gyermekévé lesz. Köszönet
ezért! Ámen.
Koot
van Wyk
63. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 59. fejezeteihez
(okt. 9-15).
Isten a kezdettől fogva megadta nekünk annak
a szabadságát, hogy tévedjünk.
Életem során sokkal könnyebbnek találtam,
hogy elfogadjam ezt a szabadságot a magam számára, mint hogy akkor fogadjam el
ezt a szabadságot, amikor mások élnek vele. Sámuel is küzdött ezzel, amikor az
izraeliták királyt kértek. Isten Sámuelhez szólt, és Sámuelen keresztül
hozzánk, hogy az alábbi fontos vezérelvekkel lásson el bennünket, amelyekre jó
emlékeznünk, amikor olyan személyeket kell kezelnünk, akik élnek a tévedéshez
való szabadságukkal:
1) Ne tedd személyessé az ügyet! Isten
világossá tette, hogy az izraeliták hibás döntéshozása egy Istennel szembeni
probléma volt, nem Sámuellel volt gondjuk. Az érzéseink könnyen elterelhetik
figyelmünket az erkölcsi elvekről, amelyeket a helyzet magába foglal.
2) Tiszteld mások szabadságát, hogy helytelen
döntésük alapján cselekedhessenek! Bár néhány tettet meg kell akadályozni, mert
azonnali, elfogadhatatlan kárt okozna valakinek, általában a következmények
csak az idő múltával lépnek életbe. Gyakran arra is van lehetőség, hogy ezek az
emberek a bűnbánatot válasszák és megelőzzék vagy csökkentsék a
következményeket.
3) Működj együtt azokkal, akik rossz
döntéseket hoznak, hogy csökkenjen a kár! Szeretettel figyelmeztesd őket a
választásuk várható következményeire, és keress módot arra, hogy áldás légy
számukra a történtek közben. Isten Sámuelen keresztül mutatta be, hogy miért
rossz döntés Izráel számára, hogy királya legyen. Mégis, később ott volt Saul,
és Isten Dávidon keresztül egy királyi vonalat alapított, amelybe jó néhány
király beletartozott, akik pozitív hatással voltak a népre az istenfélő
irányításukkal.
4) Imádkozz azokért, akik rossz döntéseket
hoznak! Nem maradhatunk a jó úton, ha megtagadjuk, hogy imádkozzunk azokért,
akik tévedésben vannak.
Brent Hamstra, az
Adventurers nevű szülő-gyermek kapcsolatot segítő szervezet önkéntese
Collegedale
adventista gyülekezet, Tennessee, USA
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése