Higgyetek az Ő prófétáinak - október 12 - SZERDA - Jób 23

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 59. fejezet 458. nap

A város kapujánál Saul személyesen is találkozott a prófétával. Mert Isten megjelentette Sámuelnek, hogy abban az időben megmutatja neki Izrael jövendő királyát. Amikor pedig szemtől szemben álltak egymással, szólott az Úr Sámuelnek és monda: "Ímé ez az ember, akiről szólottam néked, ő uralkodjék az én népem felett" (1Sám 9:17).

Saul tőle is megkérdezte, hol lakik a látnok, mire Sámuel így felelt: "[...] én vagyok" (1Sám 9:19). S minekutána minden kérdezés nélkül biztosította őt, hogy az elveszett állatok közben megkerültek, meghívta az áldozati lakomára, sőt burkoltan azt is értésére adta, hogy igen nagy kitüntetés vár ott reá. Mert azt mondta neki: "[...[ kié leend mindaz, ami Izráelben becses? Avagy nem a tiéd és a te atyádnak egész házáé?" (1Sám 9:20). A hallottakra megremegett Saul szíve. A király-kívánás az egész országban általános volt már és ő, valószínűleg megértett valamit a próféta célzásából. Saul alapjában véve szerény ember volt, azért így felelt Sámuelnek: "Avagy nem Benjaminita vagyok-é én, Izráelnek legkisebb törzséből való? És az én nemzetségem nem legkisebb-é Benjámin törzsének nemzetségei között? Miért szólasz tehát hozzám ilyen módon?" (1Sám 9:21).

Sámuel pedig odavezette őt a gyülekezési helyre, a város előkelői közé. Sőt rendeletére a fő helyre ültették és a legjobb falatot néki tálaltatta fel. Az istentisztelet után pedig házához hívta, ahol elmagyarázta neki azokat a szabályokat, amelyeken Izrael kormányzása nyugodott, hogy nagy hivatására némileg előkészítse őt.

Másnap reggel útra kelt Saul és vele ment a próféta is. Kiérve a városból a szolgát előre küldte, Saullal pedig megállt, hogy közölje vele az Isten üzenetét. "Akkor elővevé Sámuel az olajos szelencét, és az ő fejére tölté, és megcsókolá őt, és monda: Nem úgy van-é, hogy fejedelemmé kent fel az Úr téged az ő öröksége felett?" (1Sám 10:1). És annak jeléül, hogy szavai tényleg Isten szavai, megmondott néki mindent, ami a hazafelé vezető úton történni fog vele. Mindenekelőtt arról biztosította, hogy Istennek Lelke képessé teszi őt a nagy feladatra. "Akkor az Úrnak lelke reád fog szállani, és velök együtt prófétálni fogsz, és más emberré leszesz. Mikor pedig mind e jelek beteljesednek rajtad, tedd meg magadért mindazt, ami csak kezed ügyébe esik, mert az Isten veled van" (1Sám 10:6-7).

Az úton azután minden a próféta szavai szerint történt. Benjámin határa közelében már értesítették őt, hogy az elveszett állatok megkerültek. A Thábor síkján pedig találkozott azzal a három emberrel, akik Béthelbe mentek imádkozni. Az egyik három kecskegödölyét vezetett, a másik három kenyeret vitt, a harmadik pedig egy tömlő bort az áldozati lakomára. Tisztelettel köszöntötték Sault és megajándékozták őt a magukkal hozott kenyerek közül kettővel. Gibeában, a saját városában ismét prófétasereggel találkozott, akik éppen az áldozati magaslatról tértek vissza és prófétáltak, furulya, hárfa és dob szóra énekeltek. Amikor pedig közelükbe ért, rá szállott az Úrnak Lelke Saulra és ő is velük énekelt és prófétált. Beszéde olyan folyékony és bölcs volt, magaviselete annyira ünnepélyes és komoly, hogy akik őt azelőtt ismerték, meglepve így kiáltottak fel: "Mi lelte Kisnek fiát? Avagy Saul is a próféták közt van?" (1Sám 10:12).

Amikor Saul a próféták közé vegyült, a Szentlélek nagy változást idézett elő benne. Természetes szívének sötétjébe bevilágított az isteni tisztaság és szentség fénye. Olyannak látta magát, mint amilyen Isten előtt valóban volt. De meglátta a szentség szép voltát is, és a Lélek megértette vele, hogy a bűn és a Sátán elleni harcra hivatott, de ehhez az erőt egyedül Isten adhatja neki. Sőt még a megváltás tervét is tisztán látta, ami pedig azelőtt homályos és bizonytalan volt előtte. Az Úr bátorságot és értelmet adott neki magas hivatásához. Megjelentette az erő és kegyelem forrását, Isten kívánságát és saját kötelességét is.

Mai Bibliai szakasz: Jób 23

Jóbnak és Mózesnek hasonló tapasztalatai voltak. Mindketten fejedelmi rangban voltak és sokat veszítettek. Mózesnek menekülnie kellett Egyiptomból, Jób pedig az Isten és sátán között folyó nagy küzdelem miatt veszítette el mindenét.

Joggal kérdezhetjük, hogy miért beszéltek úgy Jób barátai, mintha egy bírósági tárgyaláson lettek volna? Mindkettőjüknek ismerős volt ez a bírósági hangvételű beszéd. Képzeljük csak el, ha egy multimilliárdos közeli barátai lennénk, bizonyára nem hagyná, hogy hajléktalanként az utcákat rójuk. Mégis, más megközelítésből kell a beszélgetést elkezdenünk egy hajléktalannal és egy multimilliárdossal.

Ebben a fejezetben Jóbon a beszéd sora. Azt mondja, hogy ezen a bizonyos napon keserű a panasza. Isten keze súlyosbodik rajta, ahogy sóhajtozik (2. vers). A csendet itt egy bal kezével száját eltakaró, ülő ember jelzi. Jób mégis szükségét érzi, hogy lehetőséget kapjon Istennel beszélni „az Ő széke előtt”, a mennyei bíróságon – egy úgymond vizsgálati ítéletben. „Eléje terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő érvekkel.” (3-4.vers) Jób olyan jól ismeri Teremtőjét, hogy tudja, Ő válaszolna neki és Jób megértené, amit Isten mond neki (5. vers).

Vajon olyan lenne Isten, mint Jób barátai, erővel ítélne, vagy kényszert alkalmazna, mint ők? (6. vers) Jób értelmezése szerint nem. Bebizonyosodna becsületessége és örökre megszabadulhatna bírájától (a vizsgálati ítéletben a második haláltól – lásd 7. vers). Jób tudja, hogy a földi bíróságok, akár északon, délen, nyugaton, vagy keleten nem tudnak segítséget nyújtani azok számára, akik Krisztusban vannak, aki a mi Védőügyvédünk a mennyei bíróság előtt. Miért? „Ő jól ismeri lépteimet. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany” (9-10. vers). Jób hite, ami olyan, mint Mózesé, ebben a fejezetben hangsúlyozódik ki, bekeretezve, aláhúzva, kiemelve, ez az egész Jób könyvének központi ékessége.

Jób felsorolja becsületességét az istentiszteletben, és hűséges cselekedeteit. Megtartotta Isten parancsolatait, kijelentéseit és felismeréseit sokkal azelőtt, hogy Mózes a Sínai-hegyen megkapta a Tízparancsolatot. Amit Mózes kapott, az nem volt újdonság, hanem megismétlése annak, ami már előtte is köztudott volt. Isten egyedülálló (három személy, mégis egy Isten). „De Ő ugyanaz marad, kicsoda változtathatná meg? Amit lelke megkíván, azt meg is teszi.” (11-13.vers) A vizsgálati ítéletben Krisztus „Bizony véghezviszi, amit elrendelt felőlem, és még sok ilyesmi van nála”. Mikor Jób arra gondol, hogy Isten színe elé kell állnia, elgyengül a szíve és félelem járja át. De mivel biztos abban, amit Krisztus érte tesz majd az eljövendő vizsgálati ítéletben, Jób örvendezik, hogy még nem vágatott le (14-17. vers).

Drága Istenünk! Mózes és Jób tudták, hogy Isten az, aki megpróbálja őket, és aranyként kerülnek ki a próbából. Kérünk, ne vigyél minket kísértésbe és add, hogy mi is aranyként kerüljünk ki a próbákból! Ámen.

Koot van Wyk

63. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 59. fejezeteihez (okt. 9-15).

Isten a kezdettől fogva megadta nekünk annak a szabadságát, hogy tévedjünk.

Életem során sokkal könnyebbnek találtam, hogy elfogadjam ezt a szabadságot a magam számára, mint hogy akkor fogadjam el ezt a szabadságot, amikor mások élnek vele. Sámuel is küzdött ezzel, amikor az izraeliták királyt kértek. Isten Sámuelhez szólt, és Sámuelen keresztül hozzánk, hogy az alábbi fontos vezérelvekkel lásson el bennünket, amelyekre jó emlékeznünk, amikor olyan személyeket kell kezelnünk, akik élnek a tévedéshez való szabadságukkal:

1) Ne tedd személyessé az ügyet! Isten világossá tette, hogy az izraeliták hibás döntéshozása egy Istennel szembeni probléma volt, nem Sámuellel volt gondjuk. Az érzéseink könnyen elterelhetik figyelmünket az erkölcsi elvekről, amelyeket a helyzet magába foglal.

2) Tiszteld mások szabadságát, hogy helytelen döntésük alapján cselekedhessenek! Bár néhány tettet meg kell akadályozni, mert azonnali, elfogadhatatlan kárt okozna valakinek, általában a következmények csak az idő múltával lépnek életbe. Gyakran arra is van lehetőség, hogy ezek az emberek a bűnbánatot válasszák és megelőzzék vagy csökkentsék a következményeket.

3) Működj együtt azokkal, akik rossz döntéseket hoznak, hogy csökkenjen a kár! Szeretettel figyelmeztesd őket a választásuk várható következményeire, és keress módot arra, hogy áldás légy számukra a történtek közben. Isten Sámuelen keresztül mutatta be, hogy miért rossz döntés Izráel számára, hogy királya legyen. Mégis, később ott volt Saul, és Isten Dávidon keresztül egy királyi vonalat alapított, amelybe jó néhány király beletartozott, akik pozitív hatással voltak a népre az istenfélő irányításukkal.

4) Imádkozz azokért, akik rossz döntéseket hoznak! Nem maradhatunk a jó úton, ha megtagadjuk, hogy imádkozzunk azokért, akik tévedésben vannak.

Brent Hamstra, az Adventurers nevű szülő-gyermek kapcsolatot segítő szervezet önkéntese

Collegedale adventista gyülekezet, Tennessee, USA

Fordította: Gősi Csaba