Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 58. fejezet 454. nap
Minden
tanulónak fizikai munkával kellene töltenie a nap egy részét. Így megszokná
ifjú korában a szorgalmat, önbizalma növekedne és megmenekülne olyan
lealacsonyító szokástól, amely gyakran a henyélés következménye. Ez minden, ami
az elsődleges nevelési cél eléréséhez szükséges, mivel azáltal, hogy
szorgalomra, tisztaságra és erkölcsösségre tanítunk, összhangba jutunk a
Teremtővel.
Tanítsuk
az ifjúságot teremtésünk célját megérteni, Istent dicsőíteni, és mások hasznára
élni! Ismertessük meg velük Isten irántuk táplált szeretetét, de ismertessük
meg azt a magasztos elhívatást is, amelyre a földi élet iskolájában elő kell
készülniük. Láttassuk meg velük azt a reájuk várakozó magas méltóságot, hogy
Isten gyermekeivé lehetnek. Ha ezt tesszük, ezren és ezren fordulnak majd el
utálattal az önzés útjairól és azoktól a léha szórakozásoktól, amelyeket eddig
kerestek. Így nevelve sok ifjú megtanulná gyűlölni és elkerülni a bűnt; nem
csupán jutalom reményében vagy a büntetéstől való félelem miatt, hanem, mert
felfedeznék a bűnben rejlő rútságot, amely megfosztja őket istenadta erőiktől,
és amely foltot ejt az Istenhez hasonlatos képmásukon.
Isten
nem korlátozza az ifjúság törekvéseit. Nem akarja, hogy eltöröltessenek azok a
jellemtulajdonságok, amelyek az ember munkáját eredményessé, megbecsültté
teszik. De figyelmüket azokra a dolgokra irányítja, amelyek annyival magasabbak
az önző ideiglenes törekvéseknél, amennyivel magasabb az ég a földnél. A földön
így megkezdett nevelés folytatódik majd az eljövendő életben. Ott Istennek a
teremtés művében és a világegyetem fenntartásában megnyilvánuló hatalma, és
megváltást szerző mélységes szeretetének tanulmányozása minden nap új
szépségekben tárul elénk. Amint az Írás mondja: "Amiket szem nem látott,
fül nem hallott és embernek szíve meg sem gondolt, amiket Isten készített az őt
szeretőknek" (1Kor 2:9). Isten jelenlétének egy-egy fényjelét ebben az
életben is felfoghatjuk már, s megízlelhetjük a menny örömét is; de a tökéletes
öröm és boldogság csak az eljövendő életben vár reánk. És ott az örökkévaló
élet rávezet majd arra, milyen magas rendeltetése van az embernek, akiben
visszaállíttatott az Isten képe.
Mai Bibliai szakasz: Jób 19
Jób visszakérdez barátaitól, meddig fogják
még szavaikkal ostromolni őt. (2. vers) Már tízszer megalázták (3. vers). Jób
állítja, hogy semmi rosszat sem tett (4. vers), viszont szeretné, ha a barátai
is megértenék, hogy amit ő megtapasztal, az nem más, mint egy – Isten által Jób
számára kikövezett –, szent út (6. vers). Isten Lucifert teremtette meg, a
hajnal fiát, nem pedig sátánt. Mivel Jóbnak kiváló kapcsolata van Istennel,
ezért segítségül hívja Őt a rossz, az „erőszak”
ellen, amitől szenved, de nem kap választ (7. vers).
Az igaz, hogy Isten megengedett néhány dolgot
Jób ellen, mivel Isten őt választotta ki példaként az el nem bukott világok
számára. Eltorlaszolta Jób útjait, így ő nem tudott rajtuk végigmenni; sötétbe
borította ösvényét; megfosztotta becsületétől; leemelte a koronát a fejéről;
tönkretette őt mindenhol; gyökerestül kitépte reményét, mint valami fát (8-10.
vers). Jób úgy érzi, hogy Isten felerősítette haragját ellene és ellenségként
tekint reá (11. vers). Valójában Isten ellensége csakis sátán, és ha Isten
ellenségként tekintene Jóbra, az felvetne néhány problémát.
Sátán ki is használta Isten engedélyét, és
angyalai hatalmas seregként indultak meg Jób ellen (12. vers). Még kedves és
közeli barátai is ellene fordultak: a testvére eltávolodott tőle, a barátai
elidegenedtek, a rokonai elfutottak előle, más barátai megfeledkeztek róla.
Háznépe idegenként nézett reá, a szolgái megtagadták őt, felesége idegenkedett
a lélegzetvételétől is, a fiatalok megvetették, és kibeszélték a háta mögött. A
közeli barátai elkerülték, akik korábban szerették, ellene fordultak (13-19.
vers). De vannak fizikai következmények is: nagyon lesoványodott, és a haláltól
is csak az ínyének húsa miatt menekült meg (20. vers). Szó szerinti fordítás
szerint „a csontja belevág a bőrébe és húsába”, ami egy olyan fizikai problémát
ír le, ami mélyebb, mint ami a felszínen látszik. Ha a csont látszódik a bőrén
keresztül, akkor nagyon-nagyon sovány. Szánalomért könyörög a barátaitól, mivel
a dolgok helyes értelmezése az, hogy „Isten
keze érintett engem” (21. vers). „Miért
üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?”
(22. vers).
Később Jób azt kívánja, bárcsak feljegyeznék
szavait egy könyvbe, de azok a mennyei feljegyzésekben vannak benne! (23. vers).
Biztonságosan kellene vassal bevésni őket egy sziklába, hogy örökre
megmaradjanak. Az örök Kőszikla kezében vannak örökké, és ezek a kezek át
lettek szegezve vas szegekkel! (24. vers). „Mert
én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll”
(25. vers). Milyen szilárd a feltámadásba vetett hite! És a feltámadás után, a
bőrében, abban a bőrében, amit sátán kelésessé tett és lefosztott „testemben látom meg az Istent” (26.
vers, új prot. ford.). Jób mondja, hogy magának látja meg Istent (27. vers). A
szemei Istent fogják látni, és nem egy idegent.
Jób emberközpontú filozófus barátainak félre
kellene tenniük hamis elméleteiket és félniük
a fegyvertől, Isten büntetésétől, „mert a fegyver a bűnök miatt való
büntetés” (29. vers). A hamisságot kiértékelik a vizsgálati ítéletnél.
Szerető Istenünk, mi tudjuk, hogy a mi
Megváltónk él, ez éltet Téged is bennünk, kérünk tarts meg minket a kezeidbe
írva. Ments meg minket és szeretteinket a gonosz kardjától! Ámen.
Koot
van Wyk
62. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 58. fejezeteihez
(okt. 2-8).
„A nevelés igazi célja Isten képmásának
helyreállítása a lélekben.”
Mostanra már régóta tart a közoktatásnak az a
válsága, mely szerint a tanulókat nem segítik igazán az életben boldogulni. A
magas lemorzsolódási arányok szilárdan arra mutatnak, hogy többről is szólhatna
az oktatás, mint olvasás, írás és számtan. A jellem igenis számít, és már több
iskolában megváltoztatták a tanmeneteket, hogy megpróbálják kialakítani az
alábbi jellemvonásokat: „rugalmasság, lelkiismeretesség, derűlátás, önuralom és
határozottság”. (The Atlantic, 2016. június, 58. o.) Azok a tanulók, akik elsajátítják
ezeket a jellemvonásokról szóló készségeket, amelyeket nemkognitív készségeknek
nevezünk, jobban teljesítenek a fejlődésük kognitív oldalán is. A jellemet
mégsem lehet légüres térben fejleszteni. Hajlandó-e a társadalom megfizetni az
árát annak, hogy jó jellemet építsünk?
James Hunter azt írja A jellem halála: Erkölcsi oktatás egy jó és rossz nélküli korban
című könyvében: „Azt mondjuk, hogy a jellem megújítását szeretnénk napjainkban,
de nem tudjuk, valójában mit is kérünk. A jellemet megújítani azt is jelenti,
hogy megújítjuk a hitvallásunk rendszerét, amely megszorít, korlátoz, megköt,
kötelez és kényszerít. Ez az ár túl magas nekünk, hogy megfizessük. Jellemet
akarunk szilárd meggyőződés nélkül. Erős erkölcsi érzéket akarunk, de a szégyenérzet
és bűntudat érzelmi terhe nélkül. Erkölcsi tisztaságot akarunk erkölcsi alap
nélkül, ami elkerülhetetlenül megütköztet bennünket. A jót akarjuk anélkül,
hogy meg kellene neveznünk a gonoszt. Tisztességet
akarunk, tekintély nélkül, amely ragaszkodna hozzá. Közösséget akarunk, a
személyes szabadság bárminemű korlátozása nélkül. Röviden, olyat akarunk, amit
nem kaphatunk meg azokkal a feltételekkel, amelyekkel akarjuk.”
Kevin James
PARL társigazgató
Southern Union
Conference of Seventh day Adventists, USA
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése