Higgyetek az Ő prófétáinak - október 15 - SZOMBAT - Jób 26

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 59. fejezet 461. nap

Mielőtt azonban az izraeliták jólétüket remélhették volna, meg kellett térniük Istenhez. Mert a bűn miatt vesztették el Istenbe vetett hitüket; népük kormányzásában hatalmát és bölcsességét nem látták meg, s így nem hitték, hogy ügyüket legjobban ő vezetheti. De mielőtt valódi békét nyerhettek volna, alkalmat kaptak felismerni és megvallani azt a bűnt, amelyet elkövettek. Amikor királyt kértek, kijelentették, mit kívánnak: "[...] válassz nékünk királyt, aki ítéljen felettünk, mint minden népnél szokás" (1Sám 8:5). Most Sámuel elbeszélte nekik Izrael történetét attól az időtől kezdve, hogy az Úr kivezette őket Egyiptomból. Előttük mindig Jahve, a királyok Királya állt és vezette harcaikat. Bár bűneik sokszor adták őket ellenség kezébe, de mihelyt megtértek gonosz útaikról, Isten az ő kegyelméből szabadítót adott soraikból. Az Úr elküldte nékik Gedeont, Bárákot, Jeftét és Sámuelt "[...] és megszabadíta titeket mindenfelől ellenségeitek kezéből, és biztonságban laktatok" (1Sám 12:11). Mégis, mikor veszély fenyegette őket az ammonitáktól, királyt kívántak, aki vezesse őket, "[...] holott csak a ti Istenetek, az Úr a ti királyotok" (1Sám 12:12).

Aztán így folytatta: "Most is azért álljatok meg, és lássátok meg azt a nagy dolgot, amelyet az Úr visz véghez szemeitek előtt. Avagy nem búzaaratás van-é most? Kiáltani fogok az Úrhoz, és ő mennydörgést és esőt ád, hogy megtudjátok és meglássátok, mily nagy a ti gonoszságtok, melyet cselekedtetek az Úr szemei előtt, mikor királyt kértetek magatoknak. Kiálta azért Sámuel az Úrhoz, és az Úr mennydörgést és esőt adott azon a napon. És az egész nép nagyon megrettene az Úrtól és Sámueltől" (1Sám 12:16-18). Májusban és júniusban a búzaaratás idején keleten nem esett eső. Akkor is felhőtlen volt az ég, a levegő tiszta és üde. Éppen ezért a bekövetkezett vad zivatar nagy félelmet keltett a jelenlevők szívében. És megalázkodva beismerték bűneiket Isten előtt és így kérték Sámuelt: "Könyörögj szolgáidért az Úrhoz, a te Istenedhez, hogy meg ne haljunk, mert minden bűneinket csak öregbítettük azzal a bűnnel, hogy királyt kértünk magunknak" (1Sám 12:19).

Sámuel megvigasztalta a népet, nehogy - csüggedt lévén - ne tudjon új életet kezdeni Isten előtt. Nehogy Sátán elhitesse velük, hogy Isten engesztelhetetlen és még több kísértésnek legyenek kitéve. Mert Isten irgalmas, kegyelmes és mindig kész megbocsátani népének, ha az hallgat az ő szavára. "Ne féljetek" - üzente nékik most is szolgája által - "Ha már mind e gonoszságot véghez vittétek, most ne távozzatok el az Úrtól, hanem az Úrnak szolgáljatok teljes szívetekből. Ne térjetek el a hiábavalóságok után, amelyek nem használnak, meg sem szabadíthatnak, mert hiábavalóságok azok. Mert nem hagyja el az Úr az ő népét" (1Sám 12:20-21).

Sámuel saját mellőztetéséről egy szót sem szólt. Nem tett szemrehányást, hogy hűséges odaadását hálátlansággal viszonozták, hanem biztosította őket: sorsukat továbbra is és mindenkor szívén viseli. "Sőt tőlem is távol legyen, hogy az Úr ellen vétkezzem és felhagyjak az érettetek való könyörgéssel; hanem inkább tanítani foglak titeket a jó és igaz útra. Csak féljétek az Urat, és szolgáljatok néki hűségesen, teljes szívetekből; mert látjátok; mily nagy dolgot cselekedett veletek. Ha pedig folytonos rosszat cselekesztek: mind ti, mind királyotok elvesztek" (1Sám 12:23-25).

Mai Bibliai szakasz: Jób 26

Jób kétségbeesetten válaszol barátainak: „Segítettél-e az erőtlennek, támogattad-e a tehetetlen karját? Adtál-e tanácsot az oktalannak, hasznos volt-e sok tanításod? Ki által mondtad el szavaidat, kinek a lelke beszélt belőled?” (2-4. vers - új prot. ford.).

A következő versben Jób mintha gúnyolná az egyiptomi teológián alapuló megközelítéseiket, megkérdezi: „Miért folyton az istenek szent bárkáján jár az eszetek, ami a víz alól ragadja el az embereket, hogy aki hallja beleremeg”. Jób szeretné tudni, honnan jön ez az egyiptomias felfogás arról, hogy min mennek keresztül az emberek a halál után. Nincsenek gonosz szörnyek, akik a mennyei Nílus mentén leselkednek, hogy elragadják a halott lelkeket Rá, a napisten bárkájáról, aki éjfélkor a 12 kapun át Ozirisz ítélő csarnokába tart, ahol a holtak ítélete zajlik.

„A holtak hazája leplezetlen Isten előtt, nincs eltakarva a pusztulás helye.” (6. vers). Nem igaz az, hogy sátán kényelmesen és Isten hatalmától védve élne. Jelenések 9:11 kijelenti, hogy sátán (héberül Abaddon, görögül Apollion, melyek jelentése Romboló és Pusztító) már most „királya” minden gonoszságnak és a jövőbeli végnek, amit a „Pokol” jelent.

Jób emlékezteti barátait, hogy Isten feszítette ki az eget, és helyezte rá a csillagokat a teremtéskor, és a semmiség fölé alapozta a Földet (1Móz 1:1-2). Mivel Isten a hatalmas vizek felett áll, a barátoknak nem kellene a közhiedelmekben és kísértetmesékben hinniük, amelyek szerint a halottak a víz alatt várják, hogy a napisten Rá elragadja őket. Majd egy figyelemre méltó mondatot olvashatunk Jóbtól, ami azt mutatja, az akkori világgal ellentétben ő nem hitte, hogy a Föld oszlopokon áll. „…megerősítette a földet a semmiség fölött” (7. vers). Mózes nem gondolta, hogy a Föld szögletes, sem azt hogy sík, vagy oszlopok tartanák. Jób folytatja, és a felhőkről beszél, amelyek csodálatos módon megtartják a vizet mielőtt a földre hullana (8. vers). Isten eltakarja dicsőségét trónusánál (9. vers). „Határt szabott a vizeknek, ott, ahol a világosság találkozik a sötétséggel. Az egek oszlopai meginognak, és megrendülnek fenyegetésétől. Erejével lecsillapította a tengert, értelmével szétzúzta a szörnyeteget.  Leheletétől kiderült az ég” (10-13. vers – új prot. ford.).

A mennyben az angyalok lenyűgözve figyelték a teremtést, és Isten „Legyen” szavát. Végül Istennek ugyanez a hatalma fog megnyilatkozni. „Pedig ez csak a szegélye útjának! [ a gonosz végső elpusztításával, és az új Föld megteremtésével, mint a világtörténelem utolsó lépésével] S milyen halk szót hallunk tőle! De hatalmas mennydörgését ki tudná elviselni?” (14. vers). Mózesnek és Jóbnak bibliai képe volt az utolsó eseményekről. Teológusok, akik az utolsó időre vonatkozó tanítások késői eredetében hisznek, félretehetik az elgondolásaikat.

Drága Istenünk! Mózessel és Jóbbal együtt mi is értjük, hogy sátánra és angyalaira végső pusztulás vár. A világtörténelmet érintő nagy események előtt állva, kérünk, segíts szilárdan állnunk! Ámen.

Koot van Wyk

63. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 59. fejezeteihez (okt. 9-15).

Isten a kezdettől fogva megadta nekünk annak a szabadságát, hogy tévedjünk.

Életem során sokkal könnyebbnek találtam, hogy elfogadjam ezt a szabadságot a magam számára, mint hogy akkor fogadjam el ezt a szabadságot, amikor mások élnek vele. Sámuel is küzdött ezzel, amikor az izraeliták királyt kértek. Isten Sámuelhez szólt, és Sámuelen keresztül hozzánk, hogy az alábbi fontos vezérelvekkel lásson el bennünket, amelyekre jó emlékeznünk, amikor olyan személyeket kell kezelnünk, akik élnek a tévedéshez való szabadságukkal:

1) Ne tedd személyessé az ügyet! Isten világossá tette, hogy az izraeliták hibás döntéshozása egy Istennel szembeni probléma volt, nem Sámuellel volt gondjuk. Az érzéseink könnyen elterelhetik figyelmünket az erkölcsi elvekről, amelyeket a helyzet magába foglal.

2) Tiszteld mások szabadságát, hogy helytelen döntésük alapján cselekedhessenek! Bár néhány tettet meg kell akadályozni, mert azonnali, elfogadhatatlan kárt okozna valakinek, általában a következmények csak az idő múltával lépnek életbe. Gyakran arra is van lehetőség, hogy ezek az emberek a bűnbánatot válasszák és megelőzzék vagy csökkentsék a következményeket.

3) Működj együtt azokkal, akik rossz döntéseket hoznak, hogy csökkenjen a kár! Szeretettel figyelmeztesd őket a választásuk várható következményeire, és keress módot arra, hogy áldás légy számukra a történtek közben. Isten Sámuelen keresztül mutatta be, hogy miért rossz döntés Izráel számára, hogy királya legyen. Mégis, később ott volt Saul, és Isten Dávidon keresztül egy királyi vonalat alapított, amelybe jó néhány király beletartozott, akik pozitív hatással voltak a népre az istenfélő irányításukkal.

4) Imádkozz azokért, akik rossz döntéseket hoznak! Nem maradhatunk a jó úton, ha megtagadjuk, hogy imádkozzunk azokért, akik tévedésben vannak.

Brent Hamstra, az Adventurers nevű szülő-gyermek kapcsolatot segítő szervezet önkéntese

Collegedale adventista gyülekezet, Tennessee, USA

Fordította: Gősi Csaba