Higgyetek az Ő prófétáinak - október 17 - HÉTFŐ - Jób 28

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 60. fejezetéhez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 60. fejezet 463. nap

Királlyá választásakor Saul határozott utasítást kapott Sámueltől, hogy mit kell ekkor cselekednie. "[...] menj le énelőttem Gilgálba" - utasította őt - "és ímé én lemegyek tehozzád, hogy égőáldozatot áldozzam és hálaáldozatot hozzak. Hét napig várakozzál, míg hozzád megyek, és akkor tudtodra adom, hogy mit cselekedjél" (1Sám 10:8).

Saul napokig várt, azonban nem nagy gondot fordított arra, hogy a népet bátorítsa, és Isten iránti bizalmában befolyásolja. Még mielőtt a próféta által meghatározott idő teljesen lejárt volna, türelmetlenné vált a késlekedés miatt; a nehéz helyzetben maga is elbátortalanodott. Ahelyett, hogy embereit igyekezett volna lelkiismeretesen felkészíteni az istentiszteletre, amelyet Sámuel vele együtt akart megtartani, gonosz sejtelmeknek adta át magát. Istent keresni - ez volt az áldozatok bemutatásakor az egyik nagyon komoly és fontos feladat. Isten elvárta népétől az önvizsgálatot és a bűneik feletti bánkódást, hogy elfogadhassa áldozataikat, és erőfeszítéseiket áldás kísérhesse, amikor az ellenséggel küzdenek. Saul azonban nyugtalanná vált, a nép pedig királyára tekintett, akit maga választott, ahelyett, hogy Istentől várta volna a segítséget.

De az Úr még most is könyörült rajtuk, és nem bocsátotta rájuk a szerencsétlenséget, amely rájuk jött volna, ha pusztán emberi karok védték volna őket. Megszorongatta őket, hogy belássák, mily balgaság emberekben bízni, és hogy hozzá térjenek, aki egyedül támaszuk a veszélyben. Ez a nap Saul megpróbálásának napja volt. Azon a napon megmutathatta volna, hogy bízik-e Istenben, és türelmesen megvárja-e parancsát, vagy ingadozik, és ezzel érdemtelennek bizonyul a rábízott nagy feladatra. Vajon mit tesz most Izrael királya? Hallgat-e a királyok Királya szavára? Megkísérli-e csüggedt seregének figyelmét arra terelni, aki örök forrása az erőnek és a szabadításnak?

Mind nagyobb türelmetlenséggel várakozott Sámuelre, és a vele levők kishitűségét, menekülését és félelmét is az ő elmaradásának tudta be. Végre elérkezett a megjelölt idő, ám a próféta most sem jelent meg azonnal, mert isteni akarat tartotta vissza. Saul pedig nem tudta többé türtőztetni magát. Úgy érezte, valamit tennie kell. Tudta, hogy valami módon lelket kell öntenie a csüggedt seregbe, ezért elhatározta, hogy istentiszteletre hívja őket, hogy könyörögjenek Isten segítségéért. Az Úr már ennek előtte úgy rendelkezett, hogy csak arra hivatottak mutathatnak be áldozatot. Saul azonban ennek ellenére azt parancsolta: "Hozzátok ide az égőáldozatot és a hálaáldozatokat" (1Sám 13:9). És úgy amint volt, páncélosan, fegyveresen odalépett az oltárhoz, és áldozott azon.

"És mikor elvégezte az égőáldozatot; ímé megérkezék Sámuel, és Saul eleibe ment, hogy köszöntse őt" (1Sám 13:10). Sámuel azonnal látta, hogy Saul megszegte a neki adott rendeletet. Az Úr pedig prófétája által kijelentette: most fog tanácsot adni népének, hogy mitévő legyen ebben a súlyos helyzetben. És ha Saul az isteni feltételeket hűségesen betartotta volna, Isten csodálatos szabadulást szerzett volna neki a hozzá hű maradt kicsiny sereggel. De Saul annyira megelégedett volt önmagával és saját cselekedetével, hogy úgy ment Sámuel elé, mint aki dicséretet, és nem dorgálást érdemel.

Mai Bibliai szakasz: Jób 28

Van néhány dolog, amit el kell mondanunk Jób könyvéről és az ősi verziókról. Mózes óhéber nyelven írta meg Jób könyvét. Röviddel Krisztus Földre jövetele előtt és után Jób könyvét számos nyelvre lefordították, gyakran egy bizonyos nyelvre akár többször is. Vajon Isten szava megőrződött-e  ezek alatt az évek alatt? Igen.

Ez elvezet bennünket Jób könyve 28. fejezetéhez, hogy felfedezzük azt, amit Jób eredetileg mondott. Van sok szó, ami csak Jób könyvében fordul elő, és ezeket a legkönnyebb az egyiptomi nyelv használatával megérteni, amelyen Mózes beszélt és írt. Ebben a fejezetben Jób szembe akarja állítani a technológiát és a bölcsességet. A technológiáról az első 11 versben beszél, az igazi bölcsességről pedig a 12-28. versekben

Az ember a bányák sötét járataiban keresi az aranyat és az ezüstöt; a gyémántot és a színes fémeket, a vasat és a rezet (1-2. vers). Kíváncsivá teszik a különböző kalandok még a halál árnyékában is, és akkor is ha alá kell merülniük vagy lebegniük kell az emberektől messze (3-4. vers). Az ember megváltoztatja a folyók irányát, de évekkel később a folyó visszamegy saját medrébe. A földet, amely valamikor kenyereskosár volt, mert mezőgazdasági célokra használták, most tűz pusztítja és zafír és aranypor lelőhellyé vált (5-6. vers). Jób a szélsőségekkel foglalkozik, hogy rámutasson az ember tetteinek hiábavaló voltára. Az emberi technológia teszi mindezeket. A föld alatti járatok, amelyeket nem ismer a keselyű, a ragadozó és a vadállatok, az a hely, ahol ezek a fémek találhatóak (7-8. vers). Az ember kinyújtotta a kezét, felforgatta a talajt a hegyek gyökerétől kezdve (miközben ezeket a fémeket keresi). Összeköt forrásokat és napvilágra hozza azt, ami korábban rejtve volt (10-11. vers). Jób felsorolja az emberi szakértelem kiválóságát a bányászatban és a folyóelterelési eljárásokban. 

Jób most továbbvezeti a gondolatmenetet az emberi kiválóságtól odáig, ahol az igazi bölcsesség megtalálható. És hol van ez? (12. vers). Hol található? Az ember nem ismeri értékét, és nem tudja, hogy az élők földjén nem található meg (13. vers). A földön lakó emberiségtől a természetfelettiben található kiválóság irányába akar váltani (14. vers). Az igazi bölcsességet nem lehet ezüstön vagy aranyon megvásárolni (15-16 vers). Mózes ismerte Hatsepszut palotájának minden kincsét, de Egyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartotta Krisztus gyalázatát (lásd Zsid 11:26). Jób ezt a fajta bölcsességet keresi. Egy hosszú lista után eljut a 20. vershez és megismétli a 12. vers kérdését: „Hol van az értelem lelőhelye? Rejtve van minden élő szeme előtt, az ég madarai elől is el van takarva” (21. vers – új prot. ford.).

Jób azt mondja, hogy a pusztulás és a halál így nyilatkoznak: „Csak hírét hallottuk fülünkkel” (22. vers). Sátán és angyalai első kézből hallották, mielőtt lázadásuk miatt kivettettek volna a Mennyből. És most Jób elérkezik a fejezet igazságához: „Isten ismeri az ahhoz vezető utat, ő tudja annak lelőhelyét” (23. vers). Isten mindenek fölött van és látja a világegyetem minden sarkát. Ő méri meg a természeti jelenségeket tökéletes mérlegével sátán rontása és rombolása ellenére is. Ő alkotta a bölcsességet, Ő hirdette ki, és Ő vizsgálja meg azt (27. vers). Végül Jób itt fogalmazza meg egy mondatban saját meggyőződését: „az Úr félelme a bölcsesség, és a rossz kerülése az értelem” (28. vers – új prot. ford.).

Drága Istenünk!

A mi bölcsességünk: az irántad való tisztelet, a Te utad megértése, követése, és a bűntől való tartózkodás. Vágyunk arra, hogy kövessük Mózes és Jób hitét. Jézus nevében imádkoztunk. Ámen!

Koot van Wyk
Kyungpook Nemzeti Egyetem
Sangju, Dél-Korea

64. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 60. fejezetéhez (okt. 16-22).

A zsoltáros így imádkozott: „Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bűnöktől tisztíts meg engemet. Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam” (Zsoltárok 19:12–13).

Saul király szerencsétlenségére ezt a klasszikus versszakot nem ő írta. Dávid írta e verset, az „Isten szíve szerinti ember”. Jóllehet néhányan azt kérdezik most: „Hát nem azután követte el óriási bűnét Dávid király, hogy megírta ezt a klasszikus zsoltárt?” De igen, csakhogy Dávid és Saul különböztek abban, hogy Dávid képes volt megbánni bűnét, miután szembesítette Istennel az Ő prófétája. Dávid bűnvallomása alapján született az 51. zsoltár. A Szentírás nem tartalmaz feljegyzést Saulról, hogy valaha is ilyen bűnmegbánást tanúsított volna, vagy hogy egyáltalán imádkozó ember lett volna. Saul büszkesége távol tartotta őt Isten prófétáitól. Ahelyett, hogy hagyta volna, hogy a dorgálás bűnbánatot hozzon és Isten megbocsátását eredményezze, Saul évtizedeken át megbánás nélkül saját maga igazolására törekedett. Ez a folyamat csak akkor ért véget, amikor meglátogatta az endori boszorkányt, és másnap öngyilkosságot követett el.

A 60. fejezet szépségét az adja, ahogyan Isten a népét a mindössze két őt követő ember, Jonatán és a fegyverhordozója által vezeti győzelemre. A nap végén Isten embereit úgy késztette Jonatán életének megmentésére, hogy nem hagyták Saulnak elhamarkodott fogadkozását véghez vinni.

Hogyan kerülhetjük el az elbizakodottságot? A Zsoltárok 119:11 szerint „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” Jézus azt mondta, hogy „… imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.”, valamint „térj meg, hogy ne mozdítsam ki a gyertyatartódat a helyéről” (Jelenések 2:5).

David Pershall

a Woodlands gyülekezet vezető presbitere

Woodlands, Texas

Fordította: Gősi Csaba