Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák
és próféták 62. és 63. fejezeteihez
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 62. fejezet 477. nap
Sámuel
elejtette Eliáb ügyét, és szemügyre vette Isai többi hat fiát, akik szintén
jelen voltak az áldozatnál. Ámde Isten nem jelentette ki egyiknél sem, hogy
kiválasztotta volna őt. Az utolsó ifjú vizsgálgatásánál lelke már
bizonytalanságban vergődött, és aggódó várakozással kérdezte Isait: "Mind
itt vannak-é már az ifjak?" Mire ő így felelt: "Hátra van még a
kisebbik, és ímé ő a juhokat őrzi" (1Sám 16:11). Sámuel pedig elrendelte:
hozzák ide a legkisebbet is, mondván, "[...] mert addig nem fogunk leülni,
míg ő ide nem jön" (1Sám 16:11).
A
magányos juhpásztort igen meglepte az üzenet, hogy a próféta Betlehembe jött,
és őérte küldött. Csodálkozva kérdezte magától, miért akarja őt látni Izrael
prófétája és bírája? De azért haladéktalanul engedelmeskedett a hívásnak.
"ő pedig piros vala, szép szemű és kedves tekintetű" (1Sám 16:12). És
amint Sámuel gyönyörködve vizsgálgatta a szerény, szép arcú, de férfias külsejű
juhpásztort, így szólt hozzá Isten: "Kelj fel, és kend fel, mert ő
az" (1Sám 16:12). Dávid hűségesnek és bátornak bizonyult a pásztorság
szerény kötelességei közben, és ímé most Izrael pásztorául hívta őt el az Úr!
"Vevé azért Sámuel az olajos szarut, és felkené őt testvérei között. És
attól a naptól fogva az Úrnak Lelke Dávidra szálla, és azután is" (1Sám
16:13). A próféta pedig, ahogy elvégezte az Úr által reábízott feladatot,
megkönnyebbült szívvel tért vissza Rámába.
Sámuel
még Isai családjával sem közölte Isten választását, hanem titokban hajtotta
végre Dávid felkenetését. Ez csak az ifjúval sejtette magas megbízatását, hogy
az eljövendő évek viszontagságai között ez az esemény Isten akarata iránti
hűségre emlékeztesse, melyet az Úr általa akar betölteni.
A nagy
kitüntetés nem tette elbizakodottá az ifjú pásztort. Annak ellenére, hogy magas
tisztség várományosa volt, nyugodtan legeltette nyáját, és várt, míg Isten
terve a maga idejében, és az ő akarata szerint kibontakozik. Felkenetése után
ugyanolyan szerényen tért vissza Betlehem halmai közé, és ugyanolyan gyengéd
figyelemmel őrizte a rábízott nyájat, mint azelőtt. Énekeit új lelkesedéssel
énekelte. Gazdag szépségével terült el előtte a táj; köröskörül szőlőfürtök
csillogtak a napsugárban. Az erdők fáinak zöld lombja suttogott a szélben.
Reggelenként a nap előtte bontotta ki arany palástját, s szinte olyan volt,
mint a szobájából előjövő vőlegény, vagy mint erős vitéz, aki örömmel áll ki
versenyfutásra. El-elnézte a körülötte merészen magasba szökő sziklákat és a
szelíd lankájú dombokat; a távolban Moáb kopár sziklabércei tűntek fel és az
egész kép fölött megnyugtatóan, mélykéken ragyogott az ég. Mindezek fölött
pedig Isten, a hatalmas Teremtő ... Nem láthatta őt, de minden alkotása az ő
dicséretét zengte. Az erdőket, hegyeket, réteket és folyókat bearanyozó fény
szárnyra kapta gondolatait, és felvitte a magasba a világosság Atyjához, minden
jó és tökéletes ajándék adójához. Isten hatalmának és fenségének mindennapi
megnyilatkozása imádattal és örömmel töltötte el az ifjú költő szívét. Isten és
az ő műveinek szemlélése közben ereje, képességei itt fejlődtek ki és erősödtek
meg a jövő kötelességeinek hordozásához. Napról napra meghittebb közösségbe
került az Úrral. Istennel naponta érintkezve, lelke mindig új mélységekbe
hatolva állandóan új szépségeket talált, amelyek új énekre, új dalra hangolták.
Hangjának gazdagabb csengése a magasba szállt és visszaverődött a közeli
hegyekről, dombokról, mintha mennyei angyalok örvendező énekére válaszolna.
Mai Bibliai szakasz: Jób 42
Isten újra megerősítette az „utolsó időkre”
szóló üzenetét Jóbnak, amit már korábban kinyilatkoztatott Ádámnak és Noénak,
aki akkor halt meg, amikor Ábrahám 18 éves volt. Jóbnak majdnem első kézből
származó információi voltak az özönvíz előtti és utáni állapotokról. Hitt az
elődeinek adott próféciákban és hozzáfért azokhoz a könyvekhez, amelyek Mózes
rendelkezésére is álltak: Ádám könyvéhez (1Móz 5:1) és Noé könyvéhez (1Móz
6:9). A harcos Messiás utolsó felvonása a végrehajtó ítéletben, amelyben a
gonosz végleg megsemmisül (41. fejezet), ismert volt Jób előtt, próbálta is
elmondani a barátainak, de hiába.
A 42. fejezetben Jób biztonságban érzi magát,
mert Isten az ő oldalán áll és őszintén beszélhet Vele. Jób megerősíti: „Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki
téged el nem fordíthat attól, a mit elgondoltál” (2. vers). Jób ugyanazt a
kérdést teszi fel, amit Isten feltett neki beszélgetésük kezdetén: „Ki az, aki elhomályosítja az örök rendet
tudatlan beszéddel?” (38:2). Jób a barátaira gondolva, megismétli Isten
kérdését: „Ki merné elhomályosítani az
örök rendet tudatlanul?” (3a. vers). Egy bírósági tárgyaláson a védelem
ügyvédjének el kell ismételni és fel kell sorolni az ügyész által felhozott
vádpontokat. Foglalkoznia kell a kérdésekkel, és nem kerülhet el egyet sem.
Tehát Jób megismétli, de egy picit más szemszögből. „Isten – mondja Jób – te
tudod, hogy ki az (sátán) aki gáncsolja az örök rendet tudatlanul, és ki az, aki a
barátaimon keresztül beszélt, megvallom, hogy eddig nem értettem” (3b. vers).
Jób azt sejteti, hogy magáért beszélhet, de a barátaiért nem.
Aztán Jób megkéri Istent, hogy hallgassa meg
őt, és engedje meg neki, hogy beszéljen, és Isten kedvesen válaszoljon neki (4.
vers). Sokat olvasott Istenről, de most Ádámhoz hasonlóan Isten vele jár és
sokkal jobban megismerheti Őt (5. vers). Ahogy korábban említettük Ádám könyve
és Noé könyve, valamint maga Noé is átfedésben vannak Jóbbal és Ábrahámmal. Ez
elég idő volt Jób számára, hogy első kézből származó beszámolót kapjon Noé történetéről,
aki kétségtelenül megosztotta tapasztalatát (éppúgy mint az egyiptomi piramisok
építői, akik beszéltek róla).
Jób válaszol Istennek: „Ezért iszonyodom magamtól és bánkódom a porban és a hamuban” (6.
vers - angolból fordítva). Isten már nem száll szembe Jóbbal és Jób sem
csalódott Istenben. Az Úr a figyelmét most Jób barátaira fordítja és azt
mondja, hogy ők nem beszéltek olyan helyesen, mint Jób (7. vers). A megoldás
Jób barátai számára az, hogy bűnbánatot tartanak, és hitüket áldozattal erősítik
meg: hét bika és hét kos, amit oda kell adniuk Jóbnak, hogy ő megáldozza. Ez
nem egy Jóbnak hozott áldozat, hanem Istennek. De önmagukért is égő áldozatot
kell, hogy bemutassanak. Aztán Jób imádkozott értük, hogy Isten segítsen
rajtuk, és Isten meghallgatta az imáját (8. vers). Miután Jób ezt megtette, az
„Úr újból kegyelmesen tekintett Jóbra”
(9. vers - új prot. ford.).
Igaz az, hogy amikor a hűségesek Istenhez
imádkoznak, Isten alig várja, hogy válaszoljon. Elhozhatták volna maguk is
áldozataikat és imádkozhattak volna saját magukért, de Isten helyre akarja
hozni a megromlott kapcsolatokat, és meg akarja gyógyítani a megtört szíveket.
Ez történik a lábmosás szertartásában és az Úrvacsorában is. „Előre a
térdeiken” – Dwight Nelson kifejezését használva – együtt közeledtek Istenhez,
és a megoldást is együtt tapasztalták meg.
„Az Úr
jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért, és kétszeresen
visszaadta az Úr Jóbnak mindazt, amije volt” (10. vers - új prot. ford.). Jób
minden testvére és korábbi ismerőse eljött vendégségbe Jóbhoz és „részvéttel vigasztalták azért, hogy olyan
sok bajt bocsátott rá az Úr. Adott neki mindegyik egy pénzt és egy
aranykarikát” (11. vers - új prot. ford.). Ez áldás volt azok részéről,
akiket a Szentlélek indított.
Isten ezen kívül is adott ajándékokat Jóbnak.
Többet adott annál, mint amivel Jób korábban rendelkezett. Több juha, tevéje,
szarvasmarhája és szamara lett mint korábban (12. vers). Lett még 14 fia és
három lánya. A lányok nagyon szépek voltak és az „apjuk nekik is adott örökséget fiútestvéreikkel együtt” (15. vers
- új prot. ford.). Még ma is vannak olyan országok, ahol az idősebb fiú örököl
mindent, és a lányok az idősebb testvér jóakaratára vagy annak hiányára vannak
ítélve.
Jób élt még 140 évet és láthatta gyermekeit
és unokáit a negyedik generációig. „És
meghalt Jób jó vénségben és betelve az élettel” (17. vers).
Mózes elérte kitűzött célját Jób
történetével. Ha valamit elveszítesz az életben, van egy Isten az égben, aki a
szívén visel téged, és ami veled történik, talán hasznos lehet a mennyei lények
számára. Ha türelemmel és imádságos szívvel vársz az Úrra, előmozdítja ügyedet,
és jobb lesz mint korábban volt. Ez bátorította Mózest is nehézségeiben a
midiáni sivatagi körülmények között.
Drága Istenünk! Jób
könyvének végéhez érkeztünk és többet tanultunk Rólad, mint róla. Köszönjük,
hogy a mi gondolatainkat Jóbról a Megváltóra terelted. Ámen.
Koot
van Wyk
66. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 62. és 63. fejezeteihez
(okt. 30-nov 5.).
Isten megváltoztathatja a szíveket, a lényünk
velejét képező központot. Csakhogy ez lassan történik, célzatosan Istennel
töltött idő által. Vegyük Dávid példáját esettanulmányként. Fiatal
pásztorfiúként elhívást kapott a juhok mezejéről, hogy egy próféta felkenje őt
egy különleges feladatra. De ez után a titkos és csúcspontot jelentő esemény
után Dávid visszatért a mezőkre, hogy szorgalmasan teljesítse pásztori
elhívását.
„Az Úr választotta és készítette fel Dávidot
a nyájak melletti magányában arra a feladatra, amelynek elvégzését évekkel
később rá akarta bízni.” Pásztorfiúból olyan férfivá érett, aki jelentősen
befolyásolja a történelmet. Ahhoz, hogy véghez vigye ezt az átalakulást,
Dávidnak oda kellett szánnia a szívét Istennek.
Az Isten jelenlétében eltöltött percek
készítenek fel arra, hogy azt a személyleírás készülhessen rólunk is, amilyet
ez a fiatal pásztorfiú kapott: „Dávid növekedett az Isten és az emberek előtti
kedvességben.” Ha van egy olyan furcsa érzésed, hogy hallottad már ezt a
kifejezést valahol korábban, nem tévedsz – nézz utána Krisztus gyermekkorának
leírásában.
A magányosan, hasadékokban eltöltött idő és a
csendes dalköltés felkészítette Dávidot az előtte álló munkára. Úgy érzed néha,
hogy az életed kiszámítható és egyszerűségében jelentéktelen? Arról álmodsz,
hogy nagyobb hatással leszel a királyságra? Emlékezz arra az ilyen percekben,
hogy mi volt az, ami Dávidot felkészítette arra, hogy király lehessen: az
Istennel töltött idő.
Te is választhatod azt, hogy Istennel töltesz
időt minden egyes nap!
Heather Crews
Lelkész, Potomac Egyházterület,
USA
Fordította: Gősi
Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése