Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 44. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 44. fejezet 811. nap
44.
Az oroszlánok vermében
Amikor a méd Dárius elfoglalta a babiloni uralkodók
trónját, azonnal hozzáfogott a kormányzat újjászervezéséhez. "...úgy látta
jónak, hogy országa vezetésére százhúsz kormányzót nevezzen ki... Ezek fölé
pedig három főkormányzót rendelt, közülük az egyik Dániel volt. A kormányzók
nekik adtak számot, hogy a királyt semmi kár ne érje. Ez a Dániel kiemelkedett
a főkormányzók és a kormányzók közül, mivel rendkívüli lélek volt benne; ezért
a király őt akarta az egész ország élére állítani."
Az a megbecsülés, amelyben Dániel részesült, felkeltette a
birodalom vezető emberei féltékenységét, és okot kerestek, hogy
bepanaszolhassák. "...de semmiféle ürügyet vagy hibát nem tudtak találni,
mert megbízható volt; sem hanyagságot, sem hibát nem lehetett találni
nála."
Dániel kifogástalan viselkedése ellenségeit még
féltékenyebbé tette. "Nem találunk semmiféle ürügyet, hogy bevádolhassuk
ezt a Dánielt - ismerték be -, hacsak Istenének a törvényével kapcsolatban nem
találunk ellene valamit."
Ekkor az igazgatók és a tiszttartók együtt tanácskozva,
tervet eszeltek ki, és azt remélték, hogy cselszövésükkel a prófétát sikerül
elpusztítaniuk. Elhatározták, hogy aláíratják a királlyal az általuk
megfogalmazott rendeletet, amely megtiltja, hogy Dárius királyon kívül a
birodalomban harminc napig bárki bármit kérjen Istentől vagy embertől. Ha pedig
valaki áthágja ezt a rendeletet, büntetésül az oroszlánok vermébe vetik.
A tiszttartók tehát elkészítették a rendeletet, és
előterjesztették Dáriusnak aláírásra. A hiú királyt meggyőzték arról, hogy e
rendelet végrehajtása megnöveli méltóságát és tekintélyét. A tiszttartók
alattomos szándékáról mit sem sejtve, a király nem vette észre a rendeletben
megmutatkozó rosszindulatot, és engedve a hízelgésnek, aláírta.
Mai Bibliai szakasz: Ezékiel
11
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Emberi tulajdonság,
hogy hajlamosak vagyunk magunkat és a körülményeinket összehasonlítani
másokéval, és amikor így teszünk, sokszor jobb színben látjuk magunkat. Nagy a
kísértés, hogy gondolatban szétválasszuk a „mi” és az „ők” csoportját, és
magunkat feljebb helyezzük, különösen, ha úgy érezzük, mi áldásokban
részesülünk, a többiek pedig nem.
Júda 25 vezetője,
akiket Ezékiel látott Jeruzsálemben helyzetüket a fogságban lévő
honfitársaikéhoz hasonlítva mérték fel. Ők a szent városban, Dávid városában
voltak, amazok pedig messze földön fogságban. Bárhonnan is nézzük, úgy tűnhet,
hogy, akik Jeruzsálemben voltak, élvezték Isten kegyét, míg a Babilonban lévők
nem.
Azt látjuk, hogy a 25
vezető is erre a feltételezésre jutott. A kifejezés a 3. versben: „ez
a város a fazék, mi pedig a hús” az áldozati rendszerre utal, ahol a fazék jelentette az oltárt a hús
pedig az áldozat „jó” része volt. A vezetők ezzel azt mondják, hogy akik
Jeruzsálemben maradtak, azok Isten kegyeltjei, a Babilonban lévő hűséges
foglyok pedig Isten ítélete alatt vannak, és haragját kell elszenvedniük.
Amikor meg vagyunk győződve róla, hogy jó helyen vagyunk, Isten mégis
kiigazítja a gondolkozásunkat, az nagyon sokkoló lehet. Képzelheted, milyen
meglepő volt hallani ezeknek a vezetőknek, hogy Isten ítélete alatt vannak. Ez
a fordított gondolatmenet Ezékielt is megdöbbentette, mert együttérzően így
kiáltott fel: „Ah, ah, Uram Isten, te
véget vetsz Izráel maradékának!” (3. vers). Más szavakkal: „Ha ezekre az
emberekre Jeruzsálemben ítélet vár, vajon megállhat bármelyikünk?”
Isten Ezékiel által küldött üzenete kijózanító. Azok, akik lázadtak
ellene, vagy akik csak passzívan tettették a vallásosságot, Isten ítéletére
számíthatnak. Isten dicsősége elpártolt azoktól, akik olyannak vallották
magukat, amilyenek valójában nem voltak, és a helyzetük sötétnek mutatkozott.
De vegyük észre, Isten dicsősége nem távozott el teljesen. Az ítélet
ezek ellen az emberek ellen nem jelentette Isten népének a végét. A maradék
létezett. Megvolt Isten hűségeseinek maradéka (közülük néhányan Babilonban és
néhányan Júdában), és rövid időn belül megváltás várt rájuk.
Figyeljük meg: ahogy Isten jelenléte elhagyta a templomot és
Jeruzsálemet, utoljára megállt a hegy felett a várostól keletre (22-23. v). Ez
a hegy –amely később Olajfák hegye néven vált ismertté – nemcsak az a hely,
ahol Jézus találkozik majd a tanítványaival, hanem ahonnan keresztre feszítése,
eltemetése és halálból való feltámadása után a mennybe emelkedik. Ez az a hely,
ahová visszatér majd népével a millenium után, lába megérinti majd a hegyet,
amely kettéhasad, helyet adva a leszálló Új Jeruzsálemnek (Zak 14:4, Jézus élete, 829. oldal).
Csakúgy, mint Ezékiel
napjaiban, ma is van egy maradék; egy maradék, akik megtapasztalják a
megváltást a formális vallásosságból és abból, hogy valami mást éljenek, mint
amit megvallanak. A maradék megváltása egyedül Isten dicsőségéből fakad, az Ő
jelenlétéből szíved templomában. Jézus ott fog lakozni és megszabadít téged.
Behívod Őt? Ha már meg is tetted, az nagyszerű hír! Dicsőség Istennek!
Dr. Eric Bates
114. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 44. fejezetéhez (október 1-7.).
Dániel története örökké
fog élni a fiatalok és idősek szívében. A bátor Dániel. Az okos Dániel. A
hűséges Dániel. Dániel vajon veleszületetten volt bátor, okos és hűséges, vagy
valami másról van itt szó?
Amivel Dániel
rendelkezett, az nem titok. Kapcsolata volt egy olyan erővel, ami hatalmasabb,
mint bármilyen erő e földön. Megvan neked ez az erő, megvan nekem ez az erő?
Akarom ezt az erőt.
Kérem ezt az erőt. Sóvárgok ez után az erő után, ha másokban látom. Az életem
során fordultam már ehhez az erőhöz. A jövőben is fogok ehhez az erőhöz
fordulni, hogy biztosan és megbízhatóan álljak a lábamon, ami a hitemet illeti.
Ez az erő, ami Istentől jön, küzdő. Síkraszáll a megigazításért, erőért és a
gonosz ereje feletti diadalért. Ez az erő puha, mint a bársony, és a
szeretetről, türelemről, hitről, jóságról és Krisztus más tulajdonságairól
szól. Ez az erő nem szól haragot vagy fájdalmat, csak békét. Az az üzenet, hogy
Istenhez tartozunk, a gyermekei vagyunk az által, hogy elfogadott minket és
befogadott, annyira erőteljes, hogy szinte könyörög érte, hogy másoknak
elmondjuk. A mi erőfeszítésünket béke és valamihez tartozás szavaivá változtatja.
Ez az erő
győzedelmeskedni fog a beteg világunk felett. Minden egyes személy vagy megáll,
azáltal, hogy elfogadja Krisztust, vagy elesik az Ő lábai előtt szégyenében.
Szeretném, ha mindannyian elfogadnánk ezt az erőt az életünkben. Legyünk hát Dánielek,
és mutassuk meg a világnak, hogy mit tud tenni ez a csodálatos erő az
életünkben!
Rita Back
a Woodburn Oregon
Hetednapi Adventista gyülekezet diakónusa
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése