Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 47. fejezet 834. nap
Miként Sátán vádolta Jósuát és népét, vádolja minden korban
mindazokat, akik Isten irgalmára és kegyelmére vágynak. Ő a "testvéreink
vádlója, aki... éjjel nappal vádolta őket" (Jel 12:10). Minden lélekért,
aki megszabadult a gonosz hatalmából és akinek neve bekerült az élet könyvébe,
mely a Bárányé, megismétlődik a küzdelem. Soha senki, akit Isten befogadott
családjába, nem kerülheti el az ellenség ádáz támadását. De az, aki Izráel
reménysége, oltalma, megigazulása és szabadulása volt akkor, ma is reménysége
egyházának.
Sátán nem azért vádolja azokat, akik az Urat keresik, mert
bűneik nem tetszenek neki. Sátán örül jellemhibáiknak, mert tudja, hogy csak
akkor diadalmaskodhat rajtuk, ha áthágják Isten törvényét. Csupán azért
vádaskodik, mert gyűlöli Krisztust. A megváltás tervével Jézus megtöri Sátán
hatását az emberiségre, és lelkeket szabadít meg hatalmából. Az őslázadó minden
gyűlölete és rosszindulata felébred, amikor Krisztus felsőbbségének
bizonyítékait látja. Démoni erővel és ravaszsággal dolgozik, hogy elragadja
tőle azokat, akik elfogadták a megváltást. Kételkedést kelt az emberekben, hogy
elveszítsék Isten iránti bizalmukat és elszakadjanak szeretetétől. Isten
törvénye megszegésére csábítja őket, azután foglyaiként jogot formál rájuk, és
vitatja, hogy Krisztusnak van-e joga elvenni őket tőle.
Sátán tudja, hogy azok, akik Isten bocsánatát és kegyelmét
kérik, azt meg is kapják. Ezért eléjük tárja bűneiket, hogy elcsüggessze őket.
Azok ellen, akik igyekeznek engedelmeskedni Istennek, mindig okot keres a
panaszra. Még a legtisztább és a legértékesebb szolgálatukat is megpróbálja
tisztességtelennek feltüntetni. Számtalan szövevényes és kegyetlen módon
kísérli meg vesztüket okozni.
Mai Bibliai szakasz: Ezékiel
34
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Talán
úgy gondoljuk, hogy a jó Pásztor gondolata az evangéliumok sajátossága, de nem.
Itt van jelen Ezékiel könyvében. A nemzetek ellen szóló üzenetek között
Ezékielnek üzenete van Izrael pásztorai számára, akik használják a nyáj
gyapjúját, elfogyasztják húsát, de nem gondoskodnak legelőről a juhok számára,
nem keresik az elveszettet, és nem gondoskodnak a betegekről. Ezzel nemcsak
bűnt követnek el, hanem tönkreteszik a vizeket és beszennyezik a földet.
Ezékiel arra
figyelmeztet, hogy az ítélet úton van, egy olyan ítélet, amely különválasztja a
juhokat a kecskéktől (lásd: Mt 25:31-46). A gonoszok és az igazak talán együtt
szenvedtek, azonban ahogy Ezékiel 33 kijelenti, nem így lesz az eljövendő
ítéletben. Aki hallgat a figyelmeztetésre, megmenti életét.
A Jó Pásztor jön. Jahve
maga keresi meg elveszett bárányait. Dávid igaz Fia legelteti a népet, békést
és jólétet biztosítva számukra. Az igazi Messiás eljön és pásztora lesz minden
embernek. A régi szakadék észak és dél között örökre megszűnik.
Egyetlen igaz Pásztor
létezik. Bárcsak eljönne az a nap, amikor egy igazi akol lenne! Micsoda
ünnepélyes felelőségünk van nekünk segédpásztoroknak? Ezért ne zavarjuk fel a
vizet és ne szennyezzük be a földet. Mutassunk irgalmat mások iránt, úgy
ahogyan mi is irgalmat kaptunk. Szeressük igazán a nyájat!
Ross
Cole
117. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 47. fejezetéhez (október
22-28.).
Szeretünk magunkra úgy
gondolni, mint akik különleges célpontjai vagyunk sátán üldözésének. Így is
van. Mi vagyunk a maradék. Célkeresztben vagyunk. Azonban többről van szó
ennél, és ez egyrészt változást hozhat életünkbe, másrészt csökkenti az
egónkat.
Igazából semmik sem
vagyunk Sátán számára, semmi nem jelentünk neki. Pusztán járulékos kára vagyunk
annak, hogy az Ellenség célba veszi Krisztust. Mi csupán az „A jelű bűnjel”
vagyunk a tárgyaláson, mely a világegyetem sorsáról folyik. Sátán azzal vádolja
Istent, hogy igazságtalan, hiszen az áldozata árán megmenti a gyarló embert az
örökkévalóság számára. Sátán úgy véli, ő és gonosz serege sokkal inkább érdemli
a különleges bánásmódot.
Ez az a nép - kérdi -,
amely elfoglalja majd helyemet, és a velem tartó angyalok helyét a mennyben?
Azt vallják, hogy engedelmeskednek Isten törvényének; de vajon megtartják-e
előírásait? nem szeretik-e jobban önmagukat, mint Istent? Nem helyezik-e saját
érdekeiket a néki való szolgálat fölé? Nem szeretik-e a világ dolgait? Nézd
csak bűneiket, amelyek rányomják bélyegüket életükre! Figyeld, milyen önzőek,
rosszindulatúak, gyűlölködők! Engem angyalaimmal elűzöl magadtól, őket pedig -
akik ugyanolyan bűnösek - megjutalmazod? Ez nem igazság, Isten! Az igazság
kárhozatukat követeli! (Próféták és királyok, Budapest, 1995, Advent Kiadó,
366. o.)
Az örökkévalóság
ígérete Jézus válaszában nyugszik: „Lehet, hogy jellemük tökéletlen és
igyekezetük kudarcba fulladt, de megbánták bűneiket, én pedig megbocsátok
nekik, és elfogadom őket.”
Karen D. Lifshay
Stanfield, Oregon
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése