Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 47. fejezet 837. nap
Krisztus követői vétkeztek ugyan, de nem engedték át
magukat Sátán hatalmának. Megbánták bűneiket, és alázatos, töredelmes szívvel
keresték az Urat; a mennyei Szószóló pedig védelmébe veszi őket. Akit legjobban
sért hálátlanságuk, aki ismeri bűneiket, de bűnbánatukat is, kijelenti:
"Dorgáljon meg téged az Úr, Sátán! Én életemet adtam ezekért a lelkekért.
Markaimba metszettem őket. Lehet, hogy jellemük tökéletlen és igyekezetük
kudarcba fulladt, de megbánták bűneiket, én pedig megbocsátok nekik, és elfogadom
őket."
Sátán vadul támad, és csalásai ravaszak, de az Úr szemmel
tartja népét, gyötrelmük súlyos, a kohó tüze már-már megemészti őket. De Jézus
tűzben megpróbált aranyként hozza ki őket a lángokból. Földiességük leválik,
hogy Krisztus képmása tökéletesen kialakuljon bennük.
Időnként úgy tűnik, mintha az Úr elfeledkezne az egyházát
fenyegető veszélyekről és az ellenségokozta sebekről. De Isten nem felejt. A
világon semmi sem olyan drága néki, mint egyháza. Nem az ő akarata, hogy a
világiasság elrontsa bizonyítványukat. Nem engedi, hogy Sátán kísértései
legyőzzék népét. Megbünteti azokat, akik hamis színben tüntetik fel Őt, de
könyörül azokon, akik őszintén megbánják bűneiket. Megadja a szükséges
segítséget mindazoknak, akik erőt kérnek tőle a keresztény jellem
kialakításához.
A vég idején Isten népe sóhajtozik és sír a földön
véghezvitt utálatosságok miatt. Könnyek között figyelmeztetik a gonoszokat a
veszélyre, amely azért fenyegeti őket, mert lábbal tiporják Isten törvényét.
Kimondhatatlan fájdalommal és bűnbánattal alázzák meg magukat az Úr előtt. A
gonoszok gúnyolódnak bánkódásukon, és kinevetik ünnepélyes fohászaikat. Isten
népének gyötrődése és megalázkodása kétségtelenül bizonyítja, hogy visszanyerik
a bűn következtében elvesztett erejüket és nemes jellemüket. Krisztushoz egyre
közelebb kerülve, szemüket tökéletes tisztaságára irányítva világosan
felismerik a bűn végtelenül súlyos voltát. Az eredményes és győzelmes élet
feltétele a szelídség és az alázatosság. A dicsőség koronája vár azokra, akik
térdreborulnak a kereszt lábánál.
Isten hűséges, imádkozó gyermekei benne rejtik el életüket.
Maguk sem tudják, mily biztonságban vannak. Sátán késztetésére e világ
uralkodói életükre törnek. De ha megnyílna szemük, mint Elizeus szolgájáé
Dothánban, angyalokat látnának maguk körül, akik féken tartják a sötétség
seregeit.
Mai Bibliai szakasz: Ezékiel
37
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Mivel Izrael még mindig
fogságban van, amikor Ezékiel a helyreállításról szóló üzenetet hirdeti,
magától adódik a kérdés, valóban megteszi ezt Isten? Tényleg megtörténik Izrael
helyreállítása? Isten megválaszolja ezeket a kérdéseket. Ez a fejezet egy
hanghatásokkal illusztrált isteni üzenet.
A nyitókép egy
kiszáradt emberi csontokkal teli völgyben játszódik. Isten a próféta hitét
teszi próbára a kérdéssel, hogy vajon ezek a csontok élhetnek-e még
valaha. Ezékiel nem tud világos választ
adni. Isten felszólítja Ezékielt, hogy prófétáljon a kiszáradt csontokról úgy,
ahogyan Ő utasítja. Isten azt mondja, hogy húst épít a csontokra és életet
lehel a keletkezett testekbe, így a csontok élni fognak. Ezékiel akkor megtudja, hogy Jahve az Isten.
Ezékiel engedelmeskedik
és a csontok zörögve-csörögve hatalmas, élő emberi sereggé állnak össze. (10. vers).
Ennek jelentése egyértelmű. A halott Izrael Isten cselekvése folytán életre kel
a sírból és visszakerül hazájába. A kiszáradt csontok üzenetéből mindenki újból
meg fogja tudni és felismeri, hogy Jahve az Isten.
Mi több, a második
jelenetben két különálló fadarab ismét
egybeforr. Ez a déli (Júda) és az északi (Izrael) királyság újraegyesülését
jelképezi, Dávid királysága alatt. A különvált nemzet ismét eggyé lesz.
Romlott világunkban
szembeötlő a minket körülvevő bűn, és talán még Isten népének lelki kiszáradása
is. Vívódunk, vajon ezek a lelki száraz csontok is újjáéledhetnek-e? Isten azt kérdezi tőlünk: „Hiszed-e, hogy
ezek a csontok újjáéledhetnek?” Szerintem Isten arra vár, hogy elhiggyük, Ő
képes ezeket a XXI. századi kiszáradt szellemi csontokat is új életre kelteni.
Jon
Dybdahl
117. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 47. fejezetéhez (október
22-28.).
Szeretünk magunkra úgy
gondolni, mint akik különleges célpontjai vagyunk sátán üldözésének. Így is
van. Mi vagyunk a maradék. Célkeresztben vagyunk. Azonban többről van szó
ennél, és ez egyrészt változást hozhat életünkbe, másrészt csökkenti az
egónkat.
Igazából semmik sem
vagyunk Sátán számára, semmi nem jelentünk neki. Pusztán járulékos kára vagyunk
annak, hogy az Ellenség célba veszi Krisztust. Mi csupán az „A jelű bűnjel”
vagyunk a tárgyaláson, mely a világegyetem sorsáról folyik. Sátán azzal vádolja
Istent, hogy igazságtalan, hiszen az áldozata árán megmenti a gyarló embert az
örökkévalóság számára. Sátán úgy véli, ő és gonosz serege sokkal inkább érdemli
a különleges bánásmódot.
Ez az a nép - kérdi -,
amely elfoglalja majd helyemet, és a velem tartó angyalok helyét a mennyben?
Azt vallják, hogy engedelmeskednek Isten törvényének; de vajon megtartják-e
előírásait? nem szeretik-e jobban önmagukat, mint Istent? Nem helyezik-e saját
érdekeiket a néki való szolgálat fölé? Nem szeretik-e a világ dolgait? Nézd
csak bűneiket, amelyek rányomják bélyegüket életükre! Figyeld, milyen önzőek,
rosszindulatúak, gyűlölködők! Engem angyalaimmal elűzöl magadtól, őket pedig -
akik ugyanolyan bűnösek - megjutalmazod? Ez nem igazság, Isten! Az igazság
kárhozatukat követeli! (Próféták és királyok, Budapest, 1995, Advent Kiadó,
366. o.)
Az örökkévalóság
ígérete Jézus válaszában nyugszik: „Lehet, hogy jellemük tökéletlen és
igyekezetük kudarcba fulladt, de megbánták bűneiket, én pedig megbocsátok
nekik, és elfogadom őket.”
Karen D. Lifshay
Stanfield, Oregon
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése