Új
olvasmány a fejezet végén a Próféták és királyok 47. fejezetéhez
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 47. fejezet 833. nap
A főpap nem tudja Sátán vádjaitól megvédeni sem magát, sem
népét. Nem állítja, hogy Izráel hibátlan. Jósua szennyes ruhában áll az Angyal
előtt. A nép bűneit jelképezi az a ruha, amelyet képviselőjükként visel.
Megvallja bűnösségüket, de rámutat bűnbánatukra és megalázkodásukra is, bízva a
Megváltó bűnbocsátó irgalmában.
Ekkor az Angyal, aki maga Krisztus, a bűnösök Megváltója,
elhallgattatja népe vádolóját és így szól: "Dorgáljon meg téged az Úr,
Sátán! Dorgáljon meg téged az Úr, aki Jeruzsálemet kiválasztotta! Hát nem
tűzből kiragadott üszkös fadarab ez?" (Zak 3:2) Sokáig volt Izráel a szenvedések
kohójában. Bűnei miatt már-már megemésztette a láng, amelyet Sátán és eszközei
elpusztításukra szítottak. De Isten most kinyújtotta kezét, hogy kihozza őket a
tűzből.
Az Angyal elfogadta Jósua közbenjárását, és megparancsolta:
"Vegyétek le róla a piszkos ruhát!" Jósuának pedig ezt mondta az
Angyal: "Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged...
Akkor tiszta süveget tettek a fejére, és tiszta ruhába öltöztették..."
(Zak 3:4-5.) Jósua és népe bűneit az Angyal megbocsátotta. Izráelt "tiszta
ruhába" öltöztette. Krisztus a maga igaz voltát tulajdonította nekik. A
Jósua fejére helyezett süveg olyan volt, mint amilyent a papok viseltek. Ez a
felirat volt rajta: "Az Úrnak szentelt" (2Móz 28:36), jelezve, hogy
korábbi törvényszegései ellenére alkalmassá vált a templomban az Isten előtti
szolgálatra.
Az Angyal most így szólt Jósuához: "Ezt mondja a
Seregek Ura: Ha az én utamon jársz, és ha teljesíted, amit rád bíztam, akkor
ítélkezhetsz házamban, és felügyelhetsz udvaraimra, sőt megengedem neked, hogy
az itt állók között járj-kelj" (Zak 3:7). Ha engedelmes, abban a
megtiszteltetésben részesül, hogy a templom minden szolgálata feletti bíró vagy
felügyelőként, szolgáló angyalok között járhat már ebben az életben, és végül
ott lehet az Isten trónja körül álló megdicsőült tömeg között.
"Hallgass ide, Jósua főpap, társaiddal együtt, akik
előtted ülnek! Azt a csodát jelzik ezek a férfiak, hogy én elhozom szolgámat, a
Sarjadékot!" (Zak 3:8) Az eljövendőben a Sarjadékban, a Szabadítóban
rejlik Izráel reménysége. Jósua és népe azért kapott bocsánatot, mert hitt az
eljövendő Megváltóban. Krisztusba vetett hitük által jutottak vissza Isten
kegyeibe. Ha utain járnak és megtartják rendeléseit, az Ő érdemeiért csodálni
és tisztelni fogják bennük azt a népet, amelyet a menny kiválasztott a föld
népei közül.
Mai Bibliai szakasz: Ezékiel
33
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A
próféta szavait gyakran nehéz összeegyeztetni egy szerető Istenben való hittel,
mivel az üzenetek emberek elpusztításáról szólnak. Jahve a prófétát őrállóként
mutatja be azért, hogy rávilágítson, mennyire nem helytálló ez a fajta
vélekedés. Az őrálló riadót fúj akkor, amikor az ellenség közeledik, és aki
hallja, eldönti, hogy meneküljön, vagy maradjon. A következményért egyedül a
hallgató felelős. Másrészről viszont, ha az őrálló nem fúj riadót, és nem
törődik azzal, ami történik, akkor ő a felelős a szerencsétlenségért. Ezékiel
egy őrálló. Bármennyire is felzaklató az üzenete, a célja a szabadulás és nem a
pusztulás. A rossz dolgokat nem önmagukért jövendöli, hanem
figyelmeztetésképpen, hogy elkerülhetők legyenek. Isten figyelmeztetései és
ígéretei egyaránt feltételesek.
A próféta üzenetére nem
lehet fél választ adni. A pillanatnyi válaszaink döntő jelentőségűek. Bármilyen
gonosz lehetsz, a kritikus pillanatban megtörtént bűnbánat a lényeg. És ennek
az ellentéte is igaz: bármennyire igaz lehetsz, ha egy kritikus pillanatban
letérsz a helyes útról, vereséget szenvedsz. Eszembe jutnak a mezőn dolgozó
emberek Jézus példázatában, akik különböző óraszámot dolgoztak le a nap
folyamán, de mindannyian ugyanazt a fizetést kapták a nap végén. De mindannyian
határozottan válaszoltak a hívásra (Mt 20:1-6). A mennynek megvannak a maga
szabályai. A kegyelem így működik.
Mennyire szomorú, hogy gyakran tévesen ítéljük meg Isten útjait. Amikor csak jót akar, mi rosszat látunk benne. Most van annak az ideje, hogy Isten mellett döntsünk. Senki se késlekedjen!
Ross
Cole
117. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 47. fejezetéhez (október
22-28.).
Szeretünk magunkra úgy
gondolni, mint akik különleges célpontjai vagyunk sátán üldözésének. Így is
van. Mi vagyunk a maradék. Célkeresztben vagyunk. Azonban többről van szó
ennél, és ez egyrészt változást hozhat életünkbe, másrészt csökkenti az
egónkat.
Igazából semmik sem
vagyunk Sátán számára, semmi nem jelentünk neki. Pusztán járulékos kára vagyunk
annak, hogy az Ellenség célba veszi Krisztust. Mi csupán az „A jelű bűnjel”
vagyunk a tárgyaláson, mely a világegyetem sorsáról folyik. Sátán azzal vádolja
Istent, hogy igazságtalan, hiszen az áldozata árán megmenti a gyarló embert az
örökkévalóság számára. Sátán úgy véli, ő és gonosz serege sokkal inkább érdemli
a különleges bánásmódot.
Ez az a nép - kérdi -,
amely elfoglalja majd helyemet, és a velem tartó angyalok helyét a mennyben?
Azt vallják, hogy engedelmeskednek Isten törvényének; de vajon megtartják-e
előírásait? nem szeretik-e jobban önmagukat, mint Istent? Nem helyezik-e saját
érdekeiket a néki való szolgálat fölé? Nem szeretik-e a világ dolgait? Nézd
csak bűneiket, amelyek rányomják bélyegüket életükre! Figyeld, milyen önzőek,
rosszindulatúak, gyűlölködők! Engem angyalaimmal elűzöl magadtól, őket pedig -
akik ugyanolyan bűnösek - megjutalmazod? Ez nem igazság, Isten! Az igazság
kárhozatukat követeli! (Próféták és királyok, Budapest, 1995, Advent Kiadó,
366. o.)
Az örökkévalóság
ígérete Jézus válaszában nyugszik: „Lehet, hogy jellemük tökéletlen és
igyekezetük kudarcba fulladt, de megbánták bűneiket, én pedig megbocsátok
nekik, és elfogadom őket.”
Karen D. Lifshay
Stanfield, Oregon
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése