Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 45. fejezet 818. nap
45.
A foglyok hazatérése
Círusz seregének megjelenése Babilon falai előtt a zsidók
számára fogságuk végének közeledtét jelezte. Círuszt születése előtt több mint
egy évszázaddal az ihletett Ige név szerint említette. Isten Lelke leíratta azt
is, hogy miként fogja Babilont észrevétlenül elfoglalni, és hogyan készíti a
foglyok szabadulásának útját. Így hangzik az ige Ézsaiás tolmácsolásában:
"Ezt mondja az Úr fölkentjének, Círusnak, akinek
megfogtam a jobb kezét, népeket terítek le előtte, és királyok övét oldom meg,
kitárulnak előtte az ajtók, nem maradnak zárva a kapuk: Én megyek előtted, a
rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vas-zárakat leverem. Neked
adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az
Úr, aki téged néven szólított, Izráel Istene" (Ézsa 45:1-3).
A hódító perzsa hadsereg váratlanul vonult be a babiloni
főváros központjába a folyó medrén át, amelynek a vizét elvezették, és a belső
kapukon keresztül, amelyeket gondatlan biztonságérzetből minden védelem nélkül
nyitva hagytak. Mindez bőségesen bizonyította a zsidóknak az elnyomóik hirtelen
bukásáról mondott ézsaiási prófécia szó szerinti teljesedését. Ebben
félreérthetetlen jelét kellett volna látniuk annak, hogy Isten a nemzetek
ügyeit az ő érdeküknek megfelelően alakítja; mert a Babilon elfoglalásának és
bukásának módját vázoló próféciával szoros összefüggésben íródtak a következő
szavak:
"Én mondom Círust pásztoromnak, és ő minden
kívánságomat teljesíti, amikor azt mondja: Építsék föl Jeruzsálemet, és rakják
le a templom alapját!" "Én indítottam el őt győzelmesen, egyengetem
az útját mindenütt. Ő építi föl városomat, és hazaküldi foglyaimat, nem
fizetségért és nem ajándékért - mondja a Seregek Ura" (Ézsa 44:28; 45:13).
Nemcsak ezekre a próféciákra alapíthatták a foglyok közeli
szabadulásuk reményét. Jeremiás írásaihoz is hozzájutottak, és ezek
félreérthetetlenül kinyilatkoztatták, hogy mennyi időnek kell eltelnie, mielőtt
a zsidók visszatérhetnek Babilonból Izráelbe. "De ha majd eltelik a hetven
esztendő - jövendölte meg az Úr szolgája által -, megbüntetem Babilónia
királyát és népét... és pusztává teszem örökre" (Jer 25:12). Kegyelmet
gyakorol Júda maradékával, válaszként buzgó imájukra. "Megtaláltok engem -
így szól az Úr -, jóra fordítom sorsotokat, összegyűjtlek benneteket minden nép
közül és minden helyről, ahová szétszórtalak..." (Jer 29:14).
Dániel és társai sokszor olvasták ezeket és a többi,
hasonló próféciákat, amelyek körvonalazták Isten szándékát népével. Most pedig,
amikor az események gyors pergése jelezte, hogy Isten erős kézzel munkálkodik a
nemzetek között, Dániel különösen elgondolkodott az Izráelnek adott ígéreteken.
A prófétai igébe vetett hitével felfogta a szent írók által megjövendölt
eseményeket. "Majd ha eltelik a babiloni hetven esztendő - nyilatkoztatta
ki az Úr -, akkor gondom lesz rátok, és valóra váltom azt a jó szót, hogy
visszahozlak benneteket erre a helyre. Mert csak én tudom, mi a tervem
veletek...: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok
nektek. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak
benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok
hozzám" (Jer 29:10-13)..
Mai Bibliai szakasz: Ezékiel
18
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ezékiel 18. fejezete
egy közmondással kezdődik, ami népszerű volt a babiloni fogságban élők körében:
„Az atyák ettek egrest, és a fiak foga vásott meg bele” (2. vers). A
foglyok úgy hitték, hogy az ítélet, ami őket érte, nem az ő bűneik miatt
nehezedett rájuk, hanem őseik bűneinek következménye, és ők nem tehetnek
semmiről. Nem ismerték fel saját gonoszságukat és tetteiket, amelyekkel magukra
vonták az ítéletet, így végül Istent igazságtalansággal vádolták meg. Ez a
téves elképzelés olyan igéknek a félreértelmezéséből eredt, mint 2Móz 20:5,
34:7, 5Móz 5:9-10, amelyek arról beszélnek, hogy Isten megbünteti az atyák
vétkeit a fiakban, egészen a harmadik és negyedik generációig.
A fejezet teljes
hátralevő része ezt a téves mondást cáfolja. Olyan alapvető bibliai igazságokat
mutat be, mint „Aki vétkezik, annak kell meghalnia vétke miatt” (4.
vers – ERV-HU). Az igaz, hogy az utódok gyakran szenvednek őseik bűneinek
következményei miatt, viszont az atyák felelősségüket nem ruházhatják át
gyermekeikre. Mindenki maga felelős bűneiért és rossz cselekedeteiért.
Éppen ezért mindenki számára a büntetés alapja a saját cselekedete.
„Elkerülhetetlen, hogy a gyermekek ne szenvedjenek a szülők bűneinek
következményei miatt. Isten azonban nem bünteti meg a gyermekeket szüleik
bűneiért, hacsak ők maguk is nem vesznek részt szüleik bűneiben” (Ellen G. White:
Pátriárkák és Próféták. Budapest,
1993, Advent Kiadó. 262. oldal).
Teljesen világossá
teszi az Ige, hogy mindenki saját döntéseiért és tetteiért felelős, és senkit
sem érhet büntetés mások bűneiért. Ezékiel egy három generáción átívelő példát
használ. Először is egy apáról beszél, aki helyesen és a törvények szerint
él (5. vers). Isten ezt mondja: „Ha törvényeim szerint él és cselekszik,
rendelkezéseimnek engedelmeskedik, hogy mindenben helyesen járjon el, Az ilyen
embert tekintem én igazságosnak, ezért ő biztosan élni fog!”(9.
vers). A második, az apa gonosz fia, „aki rabol, gyilkol és ehhez hasonló
gonoszságokat követ el, ... akkor vajon az ilyen éljen? Bizony, meg
fog halni! Elkövette ezeket az utálatos bűnöket, meg kell halnia! Vesztéért
csakis magát okolhatja” (10-13. vers). A harmadik az igaz unoka,
„aki
látja apja bűneit, és istenfélelemtől indíttatva nem követi apja
példáját:… hanem törvényeim szerint él és cselekszik, az ilyen fiú miért
halna meg apja bűnei miatt? Nem hal meg, hanem biztosan élni fog!"
(14-17. vers – ERV-HU).
Istent
igazságtalansággal vádolták a babiloni foglyok (25, 29. vers), de az Ő
igazságossága teljességgel nyilvánvaló, hisz’ mindenkit saját döntései alapján
ítél meg. Ha a bűnös elhagyja gonosz cselekedeteit, és az teszi, ami helyes,
élni fog; viszont ha egy igaz ember szándékosan elfordul az igazság útjától, és
gonoszul cselekszik, meg fog halni (21-28. vers).
Mindezek fényében Isten
arra készteti népét, hogy ismerje el bűnösségét, és forduljon el gonosz
cselekedeteitől, mert nem örül a gonoszok halálának, hanem inkább arra vágyik,
hogy megtérjenek és éljenek (23, 32. vers). Így hangzik Isten hívása a 31.
versben: „Vessétek el magatoktól minden vétkeiteket, melyekkel vétkeztetek, és
szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket; Miért halnátok meg, oh Izráel
háza!?" És ez KEGYELEM!
Chawngdinpuii Chawngthu
Spicer Adventista Egyetem, India
Spicer Adventista Egyetem, India
115. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 45. fejezetéhez (október 8-14.).
Sok minden van, amit
ebből a fejezetből tanulhatunk, de egy dolog különösen szembeötlő volt
számomra: Isten bárkit képes használni az Ő céljai érdekében, feltéve, hogy
megengedjük, hogy használjon minket. A fejezet nagy része Nagy Círuszra
összpontosít, aki egy pogány perzsa király volt. Isten mégis őt választotta.
(Olvasd el Ésaiás 44:28-at és 45:13-at.)
Úgy vélem, fontos, hogy
ezt észrevegyük, mert néha napjainkban a keresztények úgy érzik, hogy őket nem
tudja Isten használni. Túlságosan piszkosak és szennyesek. Ezek a gondolatok
még el is taszítják őket Istentől, mert bizonytalanok afelől, hogy képesek Őt
követni, és az Ő akaratát az életükben. Ez valójában igaz is, hogy a saját
erőnkből képtelenek vagyunk olyanná válni, mint Jézus, és tökéletesen szolgálni
őt. „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.”
Mindazonáltal hálásnak
kell legyünk az Úrnak, hogy nem kell saját érdemünkből próbálkoznunk, mert az
Úr a mi erőnk és pajzsunk. Círusz király elolvasta a róla szóló szöveget, amely
még a születése előtt íródott, „szíve mélyen megindult, és elhatározta,
teljesíti Isten által kijelölt küldetését.” Hasonlóképpen, mi mindannyian az
Isten munkájára hívattunk el.
„Mert az Ő alkotása
vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket
előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”
Margaret Muthee
a Northwest University
hallgatója
Dicsőítés Temploma,
Hetednapi Adventista Egyház
Lakeland, WA USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése