Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 46. fejezet 828. nap
Aggeus ezt a szívhez szóló kérdést intézte a csüggedtekhez:
"Hát annak itt van az ideje, hogy ti magatok faburkolattal díszített
házakban lakjatok, amikor a templom még romokban hever? Azért így szól a
Seregek Ura: Gondoljátok meg mi történik veletek!" Miért csak ennyit
végeztetek el? Miért törődtök csak saját házatokkal, az Úr házával pedig nem?
Hol van az a buzgóság, amit az Úr háza helyreállítása iránt valamikor
éreztetek? Mit nyertetek azzal, hogy magatoknak szolgáltatok? Az Úr templomát
elhanyagoljátok, mert féltek a szegénységtől; és ez a nemtörődömség rátok hozta
azt, amitől féltetek. "Sokat vetettetek, de keveset hordtatok be; esztek,
de nem fogtok jól lakni; isztok, de nem fogtok megrészegedni; ruházkodtok, de
nem fogtok megmelegedni. Aki pénzért dolgozik, mintha lyukas erszénybe rakná a
pénzét" (Hag 1:4-6).
Majd félreérthetetlen szavakkal nyilatkoztatta ki az Úr,
hogy mi okozta nyomorúságukat: "Sokra számítottatok, de csak kevés lett,
és amit hazahordtatok, azt is elfújtam. Ugyan miért? - így szól a Seregek Ura.
Azért, mert az én házam romokban hever, ti meg csak a magatok háza körül
szorgoskodtok. Ezért nem adott nektek az ég harmatot, a föld pedig nem hozta
meg termését. Parancsomra szárazság sújtotta a földet, a hegyeket, a búzát, a
bort, az olajat és mindent, amit a föld terem, sőt az embert és az állatot is,
meg mindent, amiért csak dolgoznak" (Hag 1:9-11).
"Gondoljátok meg, mi történik veletek!" -
kérlelte őket az Úr. "Menjetek föl a hegyre, hordjatok fát, és építsétek
fel a templomot, hogy gyönyörködjem benne és dicsőítsenek..." (Hag 1:7-8).
Izráel népe és vezetői megszívlelték az Úr tanácsát és
dorgálását, amelyet Aggeus által küldött. Érezték Isten szavának súlyát. Nem
merték figyelmen kívül hagyni az ismételten kapott eligazítást, amely szerint
mind a földi, mind a lelki jólétük feltétele az Isten parancsai iránti elvhű
engedelmesség. A próféta intésére felébredve, Zorobábel, Jósua "...és az
egész megmaradt nép hallgatott Istenének, az Úrnak a szavára" (Agg 1:12).
Mihelyt Izráel elhatározta az engedelmességet, a dorgáló
szavakat a bátorítás üzenete követte. "Haggeus, az Úr követe... mondta a
népnek: Én veletek vagyok!... - így szól az Úr. És felindította az Úr
Zerubbábelnek... lelkét, meg Jósua főpapnak... a lelkét, és az egész megmaradt
népnek a lelkét, úgyhogy eljöttek, és nekifogtak a munkának Istenüknek, a
Seregek Urának a házán" (Hag 1:13-14).
Egy hónap sem telt el, hogy újra építeni kezdték a
templomot, és az építők további bátorító üzenetet kaptak. "...légy bátor
Zerubbábel!" - buzdította az Úr prófétája által. "Légy bátor te is,
Jósua főpap... és legyen bátor az ország egész népe - így szól az Úr -, és
dolgozzatok, mert én veletek vagyok! - így szól a Seregek Ura" (Hag 2:4).
A Sínai-hegy lábánál táborozó Izráelnek az Úr kinyilatkoztatta:
"Izráel fiai között fogok lakni, és Istenük leszek. És megtudják, hogy én,
az Úr vagyok az Istenük, aki kihoztam őket Egyiptomból, mert köztük lakozom én,
az Úr, az ő Istenük" (2Móz 29:45-46). Most pedig, annak ellenére, hogy
ismételten "engedetlenek voltak és megszomoríták szent lelkét" (Ézsa
63:10), Isten újra mentésre nyújtotta ki kezét a prófétai üzenettel. Annak
elismeréséül, hogy szándékával együttműködnek, megújította szövetségét, amely
szerint lelke közöttük marad; és ezt mondta nekik: "ne féljetek!"
Az Úr ma ezt mondja gyermekeinek: "Légy bátor... és
dolgozzatok, mert én veletek vagyok." A hívő ember mindig erős segítséget
talál az Úrban. Hogy az Úr hogyan segít, azt nem tudhatjuk, de azt tudjuk, hogy
soha nem hagyja cserben a benne bízókat. Ha a hivők ráébrednének arra, milyen
sokszor igazította el az Úr útjukat, hogy az ellenség ne vihesse véghez velük
kapcsolatos szándékát, nem botladoznának siránkozva. Hitükkel Istenre
támaszkodnának, és semmilyen próba nem ingatná meg őket. Belátnák, hogy
bölcsességüket és képességüket Istentől kapták; Ő pedig véghezvihetné általuk
azt, amire őket kívánja felhasználni.
Mai Bibliai szakasz: Ezékiel
28
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Itt Ezékiel a Tírusz
királya ellen szóló ítéletet jelenti ki. A panaszok ráillenek Tírusz emberi
királyának személyére. Néhány dolog mégis értelmetlennek tűnik. Ott lehetett a
földi uralkodó Édenben, mint feldíszített oltalmazó kérub? Nem valóságosan,
ugyanakkor talán a tíruszi templomi szertartások során ilyen szerepet töltött
be. Ott volt valaha Isten hegyén? Nem szó szerint, de a pogányok minden
szentélyükre isteni hegyként tekintettek. Tökéletes volt Tírusz emberi királya
teremtése napján? Valószínűleg nem, viszont olyan előjogokkal és hatalommal
rendelkezett, ami Ezékielt e kifejezések használatára indította.
Egy biztos, a király
elképzelései az istenségről a város-kultuszban megerősítik, hogy ez az uralkodó
önmagánál valami sokkal nagyobbat szimbolizál. Emberi szemmel nézve sokkal
egyetemesebb képet kapunk. Nem akarjuk a bukott angyalokról szóló tanunkat
pusztán erre a fejezetre építeni, de összevetve más igékkel, kiviláglik az itt
található tanítás.
A bűnbeesés oka
lényegében, hogy a teremtmény magának akarja a Teremtő előjogait, legyen akár
angyal akár ember. Egyikünk sem menekülhet a kísértés elől, még a feltételezés
is képtelen. Isten azonban nem magasztalta fel magát. Ehelyett „önmagát
megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes
lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.” (Fil 2:7-8). Ő a mi
megváltásunk és példaképünk.
Ross
Cole
116. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 46. fejezetéhez (október
15-21.).
Mary Mallon epehólyagja
tífusszal volt fertőzött, de ennek nem voltak tünetei. Ahol csak ő főzött
szakácsnőként, majdnem mindig tífuszjárvány tört ki. Az orvosok azt tanácsolták
neki, hogy vetesse ki a fertőzött epehólyagját, de ő nem hitte el, hogy ő a
járvány hordozója. Nem adta fel a szakácsságot, és az emberek körülötte
folyamatosan megbetegedtek és meghaltak. Megkapta a „Tífuszos Mary” becenevet.
Amikor az izraeliták
elkezdték helyreállítani a templomot, a szomszédos szamaritánusok felajánlották
segítségüket. A segítség csak jól jöhet, igaz? Hiszen végül is „sok ember
könnyedén dolgozik”. Azonban ezek a szamaritánusok a bálványimádás fertőzését
hordozták. Nem gondolták, hogy ők maguk fertőzöttek. Azt állították, hogy a
bálványaik pusztán az igaz Istenre emlékeztetik őket, azonban ha az izraeliták
elfogadták volna a segítségüket és szövetségre lépnek velük, a bálványimádás
előtt nyitották volna meg az ajtót.
Milyen gyakran
találkozunk mi is manapság ugyanazzal a kísértéssel? Milyen gyakran vagyunk
megkísértve azzal, hogy fogadjunk el segítséget, még akkor is, ha ez a vallási
szabadságunk korlátozását jelenti? Megalkudni azért, hogy vonzóak legyünk a
tömeg számára? Megkérdőjelezhető cselekedeteket folytatni azért, hogy
elkerüljük, hogy egy barátot vagy egy csoportot zavarjunk? Hangozhatnak ezek
bármilyen jól is emberi szemszögből, Isten szemében ezek nagyon veszélyesek.
Isten képes eltávolítani a fertőzést és tisztává tenni a szívünket, de ehhez
teljes odaszánást vár tőlünk. Isten nagyobb dolgokat tud elérni kevés emberrel,
akik teljesen odaszánták magukat neki, mint nagyobb számú embercsoporttal, akik
megalkuvóak.
„Nem köthetünk
egyezséget – elveinkkel megalkudva – azokkal, akik nem félik Istent.” (Ellen G.
White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó, 354. o.).
Lisa Ward
a Country Life
hetednapi adventista gyülekezet jegyzője
Cleburne, Texas
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése