Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 45. fejezet 823. nap
A házról, amelynek újjáépítése folyt, korábban sok prófécia
szólt Azt hirdették, hogy Isten kegyelmet akar gyakorolni Sionnal; és
mindazoknak, akik jelen voltak a szegletkő letételénél, örvendezniük kellett
volna ezért az alkalomért. Ezen a boldog napon a felhangzott zenébe és a
dicsőítő kiáltásokba azonban disszonáns hang is vegyült. "Sokan az idősebb
papok, léviták és családfők közül, akik még látták az első templomot, hangosan
sírtak, amikor szemük láttára rakták le ennek a templomnak az alapját, sokan
pedig hangosan ujjongtak, és örvendeztek" (Ezsd 3:12).
Természetes volt, hogy szomorúság töltötte el az idős
embereknek a szívét, amikor a sokáig tartó megátalkodottság következményeire
gondoltak. Ha ők és nemzedékük Istennek engedelmeskedve végrehajtották volna
Istennek Izráellel való szándékát, akkor nem pusztul el a Salamon által épített
templom, és nem lett volna szükség a fogságra. De hálátlanságuk és hűtlenségük
miatt szóródtak szét a pogányok közé.
A körülmények most megváltoztak. A szerető Isten ismét
irgalmasan meglátogatta népét és megengedte, hogy visszatérjenek saját
földjükre. A múlt botlásai miatti szomorúságot nagy örömnek kellett volna
felváltania. Isten arra indította Círuszt, hogy segítsen nekik a templom
újjáépítésében. Ez hálára kellett volna indítsa őket. Egyesek azonban nem
vették észre Isten utat nyitó, gondviselő intézkedéseit. Örvendezés helyett
elégedetlenséget és csüggesztő gondolatokat tápláltak magukban. Annak idején
látták Salamon temploma dicsőségét, és a most építendő ház kevésbé pompás volta
miatt siránkoztak.
A zúgolódás, a panasz és a kedvezőtlen hasonlítgatás sok
emberre csüggesztően hatott, és gyöngítette az építők kezét. A munkások
megkérdezték, folytassák-e az építést, amelyet már az induláskor oly nyíltan
bírálnak, és amely oly sok panaszra ad okot.
Sokan voltak azonban olyanok is az összegyűltek között,
akiknek nagyobb volt a hitük, világosabb a látásuk és ezért nem elégedetlenkedtek
a kisebb dicsőség láttán. "...sokan pedig hangosan ujjongtak és
örvendeztek, úgyhogy a nép közül senki sem tudta megkülönböztetni az
örömujjongás hangját a sírás hangjától, mert a nép igen hangosan ujjongott, és
messzire hallatszott a hangja" (Ezsd 3:12-13).
Mai Bibliai szakasz: Ezékiel
23
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Jeruzsálem mint prostituált? Alig
merünk még rágondolni is! Melyik, önbecsüléssel rendelkező férj akar egyáltalán
belegondolni is, ahogy a felesége magát más férfiaknak adja el? Ez azonban nem
az első alkalom, mikor Ezékiel így beszélt Jeruzsálemről (16. fejezet).
Most még sötétebb a kép, mivel itt a
történet mellett ott áll párhuzamként a testvér, Samária esete. És arra jövünk
rá, hogy e két testvér paráznasága nem új dolog. Egészen Egyiptomig nyúlik
vissza.
Jahvehnak két felesége volt, akik
nővérek voltak. Micsoda? Az Úr többnejűség-párti lenne? A törvényhozás már rég
megértette Ráhel és Lea történetének célzását és megtiltotta a férfiaknak, hogy
egyidejűleg nővéreket vegyenek el (3Móz 18:18). Nos, ez egy metafora, és
amennyiben túl tudunk lépni a metaforának ezen a részén, észrevehetjük,
mennyire hatásos az ábrázolt kép.
A vágy az élet és a család
pusztítója. De azok az asszírok mégis olyan jól néztek ki a ragyogó egyenruhájukban,
ahogy a babiloniak is, hát melyik nő tudna nekik ellenállni? Miért is
fektessünk egy kapcsolatba, ha egy ilyen vonzó, gyors megoldás is kéznél van?
Még ha a vágy nem is szexuális, arra a biztonságra való vágyakozás, amit ez a
hadsereg képes biztosítani, igencsak csábító. Vajon mostanra feladták már a
keresztény országok a hatalom utáni sóvárgásukat? Aligha.
Amnon és Támár története mégis arra
emlékeztet minket, hogy a tiltott szexuális kapcsolat átfordulhat vágyból
undorrá, sőt gyűlöletté (2Sám 13:15). Ha a bizalmadat a világba veted, egy
napon ellened fordul és felfal, letépve rólad a ruhádat, és felfedve
szemérmedet. Ha azonban Jahve áll az oldaladon, akkor a küzdelem napján nem
győznek le és nem szolgáltatnak ki.
Az abszolút mélypontot elérni nem
feltétlenül rossz. Akkor értem meg, hogy egyedül Isten tud felemelni. És azt a
bűnöst, aki Hozzá kiált segítségért, sosem utasítja el!
Ross Cole
115. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 45. fejezetéhez (október 8-14.).
Sok minden van, amit
ebből a fejezetből tanulhatunk, de egy dolog különösen szembeötlő volt
számomra: Isten bárkit képes használni az Ő céljai érdekében, feltéve, hogy
megengedjük, hogy használjon minket. A fejezet nagy része Nagy Círuszra
összpontosít, aki egy pogány perzsa király volt. Isten mégis őt választotta.
(Olvasd el Ésaiás 44:28-at és 45:13-at.)
Úgy vélem, fontos, hogy
ezt észrevegyük, mert néha napjainkban a keresztények úgy érzik, hogy őket nem
tudja Isten használni. Túlságosan piszkosak és szennyesek. Ezek a gondolatok
még el is taszítják őket Istentől, mert bizonytalanok afelől, hogy képesek Őt
követni, és az Ő akaratát az életükben. Ez valójában igaz is, hogy a saját
erőnkből képtelenek vagyunk olyanná válni, mint Jézus, és tökéletesen szolgálni
őt. „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.”
Mindazonáltal hálásnak
kell legyünk az Úrnak, hogy nem kell saját érdemünkből próbálkoznunk, mert az
Úr a mi erőnk és pajzsunk. Círusz király elolvasta a róla szóló szöveget, amely
még a születése előtt íródott, „szíve mélyen megindult, és elhatározta,
teljesíti Isten által kijelölt küldetését.” Hasonlóképpen, mi mindannyian az
Isten munkájára hívattunk el.
„Mert az Ő alkotása
vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket
előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”
Margaret Muthee
a Northwest University
hallgatója
Dicsőítés Temploma,
Hetednapi Adventista Egyház
Lakeland, WA USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése