Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 46. fejezet 827. nap
Míg Sátán arra akarta rávenni a médó-perzsa birodalom
legmagasabb méltóságait, hogy vonják meg kegyeiket Isten népétől, angyalok
munkálkodtak a száműzöttek ügyéért. Az egész menny érdeklődéssel kísérte ezt a
küzdelmet. Dániel próféta írásaiból bepillantást kapunk a jó és a gonosz
közötti erők hatalmas harcáról. Gábriel három héten át tusakodott a sötétség
hatalmaival, hogy meghiúsítsa azok munkáját, akik Círuszt befolyásolni akarták.
Mielőtt pedig a küzdelem lezárult, maga Krisztus jött Gábriel segítségére.
"A perzsa birodalom vezére ugyan utamat állta huszonegy napig - mondta
Gábriel -, de Mikáél, az egyik legfőbb vezér, segítségemre jött. Ezért kellett
ott maradnom a perzsa birodalomban" (Dán 10:13). A menny megtett Isten
népe érdekében mindent, amit tudott, és végül győzött. Az ellenség erőit féken
tartotta Círusz egész idejében és fiának, Cambysesnek mintegy hét és fél évig
tartó uralkodása alatt.
Ez a csodálatos alkalmak ideje volt a zsidók számára. A
menny leghatalmasabb erői munkálkodtak a királyok szívén, és Isten népének az
volt a feladata, hogy a lehető legnagyobb buzgósággal valósítsa meg Círusz
rendeletét. Nem lett volna szabad semmilyen fáradságot sem sajnálniuk a templom
és a szolgálatok, valamint a júdeai otthonuk helyreállítására. Sokan nem
mutattak erre készséget Isten hatalma megnyilvánulásának idején. Ellenségeik
szívós kitartással helyezkedtek velük szembe, és az építőkön egyre inkább erőt
vett a csüggedés. Egyesek nem tudták a szegletkő letételénél lejátszódó
jelenetet elfelejteni, amikor sokan kifejezték a vállalkozással szembeni
bizalmatlanságukat. Amikor pedig a samaritánusok még tolakodóbbakká lettek, a
zsidók közül sokan megkérdőjelezték, hogy egyáltalán eljött-e az újjáépítés
ideje? Ez az érzés csakhamar általánossá lett. Sok munkás csüggedten és
elkedvetlenedve tért vissza otthonába, hogy az élet hétköznapi dolgaival
foglalkozzanak.
Cambyses uralkodása alatt a templomépítés munkája lassan
haladt. Az ál-Smerdist, ezt a gátlástalan csalót (akit Ezsd 4:7 Artahsasztának
nevez) pedig uralkodása alatt a samaritánusok rávették arra, hogy rendelettel
tiltsa meg a zsidóknak a templom és a város újjáépítését.
Több mint egy évig elhanyagolták, és majdnem egészen abba
hagyták a templomépítést. A nép otthon maradt, és igyekezett földi jóléthez
jutni, de helyzetük siralmas volt. Dolgoztak, ahogy csak tudtak, de nem mentek
semmire. Mintha a természeti erők összeesküdtek volna ellenük. Mivel a templomot
romokban hagyták, az Úr pusztító aszályt küldött rájuk. Azelőtt termékennyé
tette mezőiket és kertjeiket, jóindulata jeleként adott nekik gabonát, szőlőt
és olajat. De visszavonta áldását, mert önzően használták e bőkezű ajándékokat.
Ilyen állapotok uralkodtak Dárius Hystaspes királysága
elején. A zsidók szánalmas helyzetben voltak mind lelki, mind földi dolgaikban.
Oly sokáig zúgolódtak és kétségeskedtek, oly sokáig helyezték előtérbe
személyes érdekeiket, fásultan szemlélve az Úr templomának romjait, hogy sokan
szem elől tévesztették azt a célt, amelyért Isten visszahozta őket Júdeába. Ez
a mondás járta: "Nem jött még el az Úr háza újjáépítésének ideje"
(Hag 1:2).
De Isten még ebben a sötét órában is bátorította a benne
bízókat. Elhívta Aggeus és Zakariás prófétát, hogy megoldást hozzanak a
válságban. Isten szolgái megrázó bizonyságtételekben tárták fel a nép
szenvedésének okát. Azért nem boldogulnak földi dolgaikban, mert nem Isten
ügyét teszik első helyre - mondták a próféták. Ha a zsidók megdicsőítenék
Istent, s az Őt megillető tiszteletüket és hódolatukat azzal fejeznék ki, hogy
a templom építését elsődleges feladatuknak tartják, így biztosítanák Isten
jelenlétét és áldását.
Mai Bibliai szakasz: Ezékiel
27
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Figyeljük meg a
következő kijelentéseket: Volkswagened német. A vodkád orosz, pizzád olasz,
kebabod pedig török. demokráciád görög. Brazil kávét iszol, amerikai filmeket
nézel. A teád ceyloni. Indiai inget
viselsz, és szaúd-arábiai üzemanyaggal jársz.
Arab számokat használsz, és latin betűkkel írsz. És még te panaszkodsz,
hogy bevándorló a szomszédod? Szedd össze magad! (Idézet az „Egy igaz
aktivista” Facebook-oldalán 2014 június 13.-án megjelent bejegyzésből.)
Nem mindnyájan
engedhetjük meg magunknak a német autót. Néhányan kihagyjuk a vodkát, mások
pedig a kávét. Megint mások nem demokráciában élnek. Mégis megértjük a fenti
idézet jelentését.
Nagy, globális faluként
tekintünk manapság a világra. Mégis, ma sincsen kozmopolitább hely, mint az ősi
Tírusz volt. De nem állt fenn sokáig. Tírusz lerombolásának napján az összes
király, kereskedő, akik szerették, eltávolodott a babiloniak pusztításától
rettegve. Siratták Tirusz pusztulását,
fejüket leborotválva, mint Jób, és kecskeszőrbe öltöztek keserű sírással és
jajgatással. A látomás valóra vált. Mégsem csak magát Tíruszt gyászolták, hanem
a gazdagságot, amit általa szereztek és a biztonságuk illúzióját, amit most
nélkülözniük kellet. Már nem hűségesek
Tíruszhoz, olyanok, mint a prostituált szeretők Ezékiel könyvének 23.
fejezetében.
A globalizáció hamis biztonság érzetébe
ringathat minket. Ha egy helyet támadás ér, mindenütt szenvednek miatta.
Kétségtelenül az önös érdek érvényesül és egy darabig béke lesz. János a Jelenések könyvének szerzője Ezékiel
kifejezéseivel mutatja be Babilon végső összeomlását, amikor a kereskedők és a
királyok ismét siránkozni fognak, de nem Isten szerinti búsulással (Jel 18:9-24).
A valódi békességhez
csak egyetlen út vezet. Az igazi Békesség Fejedelme. Ne engedjük, hogy a világ
csillogásának engedve valaha is másképpen higgyük!
Ross
Cole
116. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 46. fejezetéhez (október
15-21.).
Mary Mallon epehólyagja
tífusszal volt fertőzött, de ennek nem voltak tünetei. Ahol csak ő főzött
szakácsnőként, majdnem mindig tífuszjárvány tört ki. Az orvosok azt tanácsolták
neki, hogy vetesse ki a fertőzött epehólyagját, de ő nem hitte el, hogy ő a
járvány hordozója. Nem adta fel a szakácsságot, és az emberek körülötte
folyamatosan megbetegedtek és meghaltak. Megkapta a „Tífuszos Mary” becenevet.
Amikor az izraeliták
elkezdték helyreállítani a templomot, a szomszédos szamaritánusok felajánlották
segítségüket. A segítség csak jól jöhet, igaz? Hiszen végül is „sok ember
könnyedén dolgozik”. Azonban ezek a szamaritánusok a bálványimádás fertőzését
hordozták. Nem gondolták, hogy ők maguk fertőzöttek. Azt állították, hogy a
bálványaik pusztán az igaz Istenre emlékeztetik őket, azonban ha az izraeliták
elfogadták volna a segítségüket és szövetségre lépnek velük, a bálványimádás
előtt nyitották volna meg az ajtót.
Milyen gyakran
találkozunk mi is manapság ugyanazzal a kísértéssel? Milyen gyakran vagyunk
megkísértve azzal, hogy fogadjunk el segítséget, még akkor is, ha ez a vallási
szabadságunk korlátozását jelenti? Megalkudni azért, hogy vonzóak legyünk a
tömeg számára? Megkérdőjelezhető cselekedeteket folytatni azért, hogy
elkerüljük, hogy egy barátot vagy egy csoportot zavarjunk? Hangozhatnak ezek
bármilyen jól is emberi szemszögből, Isten szemében ezek nagyon veszélyesek.
Isten képes eltávolítani a fertőzést és tisztává tenni a szívünket, de ehhez
teljes odaszánást vár tőlünk. Isten nagyobb dolgokat tud elérni kevés emberrel,
akik teljesen odaszánták magukat neki, mint nagyobb számú embercsoporttal, akik
megalkuvóak.
„Nem köthetünk
egyezséget – elveinkkel megalkudva – azokkal, akik nem félik Istent.” (Ellen G.
White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó, 354. o.).
Lisa Ward
a Country Life
hetednapi adventista gyülekezet jegyzője
Cleburne, Texas
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése