Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 45. fejezet 822. nap
Dávid király leszármazottját, Zorobábelt bízta meg Círusz
azzal, hogy a Júdeába visszatérő csoport kormányzójaként tevékenykedjék. Hozzá
csatlakozott a főpap, Jósua is. A sivatagi pusztaságon át vezető hosszú utat
épségben tették meg, és a boldog csapat - Isten sok jótéteménye iránti hálából
- azonnal nekilátott, hogy helyreállítsa azt, ami elpusztult és romokban
hevert. A "családfők" elsőként ajánlották fel vagyonukat a templom
újjáépítésének költségeire. Példájukat követve a nép is önként adott szűkös
készletéből. Lásd: Ezsd 2:64-67!
Amilyen gyorsan csak lehetett, oltárt emeltek a templom
udvarán az ősi oltár helyén. Az oltár felszentelésének ünnepére "egy
emberként összegyűlt a nép". Összefogtak, hogy helyreállítsák a szent
szolgálatokat, amelyek félbeszakadtak, amikor Nabukodonozor lerombolta
Jeruzsálemet. Mielőtt visszatértek otthonukba, amelyeket igyekeztek
helyreállítani, "megtartották a sátoros ünnepet" is (Ezsd 3:1-6).
A mindennapi égőáldozat oltárának felállítása nagy örömet
szerzett a hűséges maradéknak. Lelkesen nekifogtak a templom helyreállításához
szükséges előkészületeknek, és felbátorodtak, amint ez a munka hónapról hónapra
előrehaladt. Hosszú éveken át nélkülözniük kellett Isten jelenlétének látható
jeleit. Most pedig, atyáik hitehagyásának sok szomorú emlékével körülvéve,
vágyakoztak Isten bocsánatának és pártfogásának maradandó jelére. Személyes
tulajdonuk és az ősi kiváltságok visszaszerzésénél jobban értékelték Isten
jóváhagyását. Csodálatosan cselekedett értük, és tudták, hogy velük van. De még
nagyobb áldásokra vágytak. Boldogan várták azt az időt, amikor láthatják Isten
dicsőségét sugározni az újjáépített templomból.
Az építőanyag előkészítését végző munkások találtak a romok
között néhány óriási követ, amelyeket Salamon korában hoztak a templom
területére. Ezeket használhatóvá tették, és sok új anyagról is gondoskodtak. A
munka nemsokára annyira előrehaladt, hogy az alapkövet lefektethették. Ez sok
ezer ember jelenlétében történt, akik azért gyűltek össze, hogy szemtanúi
legyenek a munka haladásának, és kifejezzék örömüket, hogy részt vehetnek
benne. Mialatt a szegletkövet helyére tették, az emberek a papok trombitálása
és Asáf fiainak cimbalmozása kíséretében "énekeltek, dicsérve és
magasztalva az Urat, mert jó, mert örökké tart szeretete Izráel iránt"
(Ezsd 3:11).
Mai Bibliai szakasz: Ezékiel
22
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Isten népe bűneinek listája
valósággal sokkoló: bálványimádás, vérontás, paráznaság, vérfertőzés, zsarolás
és megvesztegetés a bíróságon, a szegények gazdagok általi elnyomása és jogok
megtagadása a külföldiektől. Ami sok, az sok. Isten kétségkívül közbe fog
avatkozni, és azok, akik most oly’ bátraknak tűnnek, össze fognak törni. Ahogy
a fémműves szennyezett fémet önt a tisztító kemencébe, úgy fogja Isten
összegyűjteni a népet Jeruzsálembe, és tüzet fújni rájuk, amire ők elolvadnak.
Megtudják, milyen Isten elégedetlensége. A fejétől bűzlik a hal: uralkodó, pap
és próféta egyaránt erőszakosak és romlottak. Hogyan menekülhetnek meg?
Jeruzsálem akkor mégsem Isten városa
lenne? Nem Isten húzta fel hát a falait, hogy az ellenséget kívül tartsa? De
igen, ez azonban nem szabad, hogy megtévesszen minket! Azok a falak most ugyan
jól néznek ki, viszont egyszer már lerombolták őket.
Siessünk és keressünk valakit, aki
újra fel tudja építeni a falakat, méghozzá remélhetőleg időben! És még ha a
falak nem is készülnek el, mire szükség van rájuk, még valaki odaállhat a
résre, testével takarva el a hiányzó részt, és így állítva meg Isten
elégedetlenségét, még mielőtt kitöltetne.
Hogyan? Hát senki nem akar odaállni?
Senki nem képviseli Izrael ügyét? Így van. Senki nem méltó rá. Mi jöhet akkor
így a pusztuláson kívül?
Van azonban egyvalaki, aki képes rá,
és oda is áll a résre. Az a valaki, akinek alakját a próféták előre látták
látomásaikban. Ő, aki egyidejűleg Isten fia és Emberfia, Ő az egyetlen alkalmas
személy. Odaáll a hiányzó részre, véget vetve Isten elégedetlenségének, és
megmentve Izraelt. Átvette a mi helyünket, mégis engem is hív, hogy álljak oda
mellé a fal résébe, imádkozva a saját közösségemért, országomért, a világért. „Vajon az egész föld bírája nem tenne-e igaz
ítéletet?” (1Móz 18:25 – új prot. ford.)
Ross Cole
115. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 45. fejezetéhez (október 8-14.).
Sok minden van, amit
ebből a fejezetből tanulhatunk, de egy dolog különösen szembeötlő volt
számomra: Isten bárkit képes használni az Ő céljai érdekében, feltéve, hogy
megengedjük, hogy használjon minket. A fejezet nagy része Nagy Círuszra
összpontosít, aki egy pogány perzsa király volt. Isten mégis őt választotta.
(Olvasd el Ésaiás 44:28-at és 45:13-at.)
Úgy vélem, fontos, hogy
ezt észrevegyük, mert néha napjainkban a keresztények úgy érzik, hogy őket nem
tudja Isten használni. Túlságosan piszkosak és szennyesek. Ezek a gondolatok
még el is taszítják őket Istentől, mert bizonytalanok afelől, hogy képesek Őt
követni, és az Ő akaratát az életükben. Ez valójában igaz is, hogy a saját
erőnkből képtelenek vagyunk olyanná válni, mint Jézus, és tökéletesen szolgálni
őt. „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.”
Mindazonáltal hálásnak
kell legyünk az Úrnak, hogy nem kell saját érdemünkből próbálkoznunk, mert az
Úr a mi erőnk és pajzsunk. Círusz király elolvasta a róla szóló szöveget, amely
még a születése előtt íródott, „szíve mélyen megindult, és elhatározta,
teljesíti Isten által kijelölt küldetését.” Hasonlóképpen, mi mindannyian az
Isten munkájára hívattunk el.
„Mert az Ő alkotása
vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket
előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”
Margaret Muthee
a Northwest University
hallgatója
Dicsőítés Temploma,
Hetednapi Adventista Egyház
Lakeland, WA USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése