Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 45. fejezet 820. nap
A menny lehajolt, hogy hallgassa a próféta buzgó
könyörgését. Még mielőtt Dániel befejezte bocsánatért és helyreállításért való
esedezését, Gábriel, a hatalmas angyal megjelent neki, és felhívta figyelmét
arra a látomásra, amelyet Babilon bukása és Belsazár halála előtt látott. Majd
az angyal részletezte a hetven hétig tartó időszakot, mely "Jeruzsálem
újjáépüléséről" "elhangzott kijelentés"-től kezdődik (Dán 9:25).
Dániel ezt az imáját "Dáriusnak", a méd
uralkodónak "első évében" (Dán 9:1) mondta, akinek a hadvezére,
Círusz elragadta Babilóniától az egyetemes uralom jogarát. Dáriushoz - akinek
uralkodását a menny értékelte - Isten elküldte Gábriel angyalt, hogy támogassa
és segítse (Dán 11:1). Dárius halála után - Babilon bukását követően mintegy
két év múlva - Círusz lépett a trónra. Uralkodásának kezdete annak a hetven
évnek a végét jelezte, amely akkor kezdődött, amikor Nabukodonozor az első
héber csoportot hazájából, Júdeából Babilonba vitte.
Dániel szabadulását az oroszlánok verméből Isten
felhasználta arra, hogy a nagy Círusz lelkében kedvező benyomást keltsen. A
perzsa uralkodó megkülönböztetett tiszteletet tanúsított Isten embere, a
körültekintő államférfi iránt nagyszerű tulajdonságaiért, és nagyra becsülte
ítélőképességéért. Most pedig, pontosan akkor, amikorra Isten megígérte, hogy a
jeruzsálemi templomot újjá fogja építtetni, eszközét, Círuszt, - megvilágítva
neki a róla szóló és Dániel által olyan jól ismert próféciát - a zsidó nép
szabadságának visszaadására indította.
Amikor a király látta azokat a szavakat, amelyek több mint
száz évvel születése előtt jelezték Babilon elfoglalásának módját; amikor
hallotta az üzenetet, amelyet a világegyetem Ura neki küldött: "Én
öveztelek föl, noha nem ismertél. Hadd tudják meg napkelettől napnyugatig, hogy
nincs más rajtam kívül"; amikor maga előtt látta az örök Isten
kinyilatkoztatását: "Szolgámért, Jákóbért, választottamért, Izráelért
szólítottalak neveden, híres nevet adtam neked, noha nem ismertél"; amikor
kibetűzte az ihletett feljegyzést: "Én indítottam el őt győzelmesen,
egyengetem az útját mindenütt. Ő építi föl városomat, és hazaküldi foglyaimat,
nem fizetségért és nem ajándékért..." (Ézsa 45:5-6, 4, 13), szíve mélyen
megindult, és elhatározta, teljesíti Isten által kijelölt küldetését: szabadon
bocsátja a júdeai foglyokat; segít nekik Jahve temploma helyreállításában.
Mai Bibliai szakasz: Ezékiel
20
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ezékiel könyvének 20.
fejezete azzal a képpel nyit, hogy Júda vezetői Ezékieltől érdeklődnek Isten
felől, azonban Isten ezt megtagadja tőlük, mivel a vezetők szándékosan
elutasítják, hogy az Úr útjain járjanak (1-4. vers). Isten ahelyett, hogy
megválaszolta volna a feltett kérdést, melyért a vezetők felkeresték, egy olyan
üzenetet adott nekik, melyen a fejezet hátralevő része alapul (5-44. vers).
Az üzenet első fele
ismétlés Izrael történelméből Egyiptomtól az ígéret földjének elfoglalásáig;
közben kiemeli Izrael népének lázadó hajlamát és Isten hűségét és jóságát
Izrael elfordulásainak ellenére is (5-31. vers). A történet négy részből áll:
(1) Egyiptomban (5-9. vers), (2) felnőtt generáció a pusztában (10-17. vers),
(3) második generáció a pusztában (18-26. vers) és (4) Kánaánban (27-29. vers).
Izrael, mint nemzet egyre előrébb haladva folyamatosan lázadozott Isten ellen.
Két bűn emelkedik ki a többi közül: a bálványimádás és Isten szombatjának
meggyalázása. Izrael hűtlen volt, bálványokkal szennyezte magát ahelyett, hogy
teljesen odaszentelte volna magát Istennek. Megszentségtelenítette Isten
szombatját, mivel nem értette meg, hogy a szombat megszentelése jelzi Istenhez
való tartozását.
Az üzenet második fele
Izrael hitehagyásáról szól Ezékiel idejéből, mely magába foglalja a
megtisztítást és helyreállítást (30-44. vers). Isten népe nem volt kevésbé
bálványimádó, mint amilyenek az elődeik voltak, hiszen ugyanazokat a bűnöket
ismételték meg, beleértve azt is, hogy „átvitték fiaikat a tűzön” (lásd 31. vers). De Isten
kiszabadítja őket a fogságból és könyörögni fog nekik szemtől szemben úgy,
ahogyan már korábban is szembesítette dolgaikkal Izrael ősapáit a pusztában.
Meg fogja tisztítani a bálványimádó és lázadozó népet, és megújítja szövetségét
a megmaradtakkal (32-38. vers). A büntetések és tisztulás időszaka után Isten
visszahozza a népet a különböző országokból – ahova szétszóródtak – arra a
visszaállított földre, ahol igaz imádat lesz, és nem lesz újra bálványimádás
(40-44. vers).
Izrael múltbéli és
jelenbeli ismétlődő hitehagyásainak ellenére Isten még mindig hűséges hozzá.
Sőt, nagyszerű tervei vannak a helyreállításra. Isten hosszú béketűrése és türelme
az emberek felé jól látható abban, ahogy Isten viszonyult a lázadozó Izraelhez.
Isten nem úgy fordul hozzánk, ahogyan megérdemelnénk, hanem szeretettel, mivel
Ő maga a szeretet.
Chawngdinpuii
Chawngthu
115. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 45. fejezetéhez (október 8-14.).
Sok minden van, amit
ebből a fejezetből tanulhatunk, de egy dolog különösen szembeötlő volt
számomra: Isten bárkit képes használni az Ő céljai érdekében, feltéve, hogy
megengedjük, hogy használjon minket. A fejezet nagy része Nagy Círuszra
összpontosít, aki egy pogány perzsa király volt. Isten mégis őt választotta.
(Olvasd el Ésaiás 44:28-at és 45:13-at.)
Úgy vélem, fontos, hogy
ezt észrevegyük, mert néha napjainkban a keresztények úgy érzik, hogy őket nem
tudja Isten használni. Túlságosan piszkosak és szennyesek. Ezek a gondolatok
még el is taszítják őket Istentől, mert bizonytalanok afelől, hogy képesek Őt
követni, és az Ő akaratát az életükben. Ez valójában igaz is, hogy a saját
erőnkből képtelenek vagyunk olyanná válni, mint Jézus, és tökéletesen szolgálni
őt. „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.”
Mindazonáltal hálásnak
kell legyünk az Úrnak, hogy nem kell saját érdemünkből próbálkoznunk, mert az
Úr a mi erőnk és pajzsunk. Círusz király elolvasta a róla szóló szöveget, amely
még a születése előtt íródott, „szíve mélyen megindult, és elhatározta,
teljesíti Isten által kijelölt küldetését.” Hasonlóképpen, mi mindannyian az
Isten munkájára hívattunk el.
„Mert az Ő alkotása
vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket
előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”
Margaret Muthee
a Northwest University
hallgatója
Dicsőítés Temploma,
Hetednapi Adventista Egyház
Lakeland, WA USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése