Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 45. fejezet 820. nap
Círusz írásos rendeletben tette közzé "egész
birodalmában", hogy gondoskodni kíván a zsidók hazatéréséről és templomuk
újjáépítéséről. "A föld minden országát nekem adta az Úr, a menny Istene.
Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában levő
Jeruzsálemben. ...és építse fel Izráel Istenének, az Úrnak a házát! Ő az Isten
Jeruzsálemben. Aki csak megmaradt bárhol, ahol jövevényként él, azt segítsék
annak a helynek a polgárai ezüsttel, arannyal, különféle javakkal és
állatokkal, meg önkéntes ajándékokkal az Isten jeruzsálemi háza számára"
(Ezsd 1:1-4).
"Építsék fel azt a templomot, legyen olyan hely, ahol
áldozatokat mutatnak be! - parancsolta tovább a templom épületére vonatkozóan.
Maradjanak meg régi alapjai, legyen a magassága hatvan könyök, szélessége is
hatvan könyök! Három sor legyen kőtömbökből, és egy sor fából. A költségeket a
király palotájából fedezzék. Sőt Isten házának az arany- és ezüstedényeit is,
amelyeket Nabukodonozor hozott el a jeruzsálemi templomból, és vitt Babilonba,
vigyék vissza, hadd kerüljenek újra a helyükre..." (Ezsd 6:3-5).
E rendelet híre eljutott a király birodalmának legtávolabbi
tartományaiba is, és nagy örvendezést keltett a szétszórt nép között. Dánielhez
hasonlóan sokan tanulmányozták a próféciákat, és kérték Istent, hogy -
ígéretéhez híven - lépjen közbe Sion érdekében. Most imájuk meghallgatásra
talált, és őszinte örömmel énekelhették:
"Mikor jóra
fordította Sion sorsát az Úr,
olyanok voltunk, mint
az álmodók.
Akkor megtelt a szánk
nevetéssel,
és örömkiáltás volt
nyelvünkön.
Ezt mondták akkor a
népek:
Hatalmas dolgot tett
ezekkel az Úr!
Hatalmas dolgot tett
velünk az Úr,
ezért örvendezünk"
(Zsolt 126:1-3).
"...Júda és Benjámin családfői, meg a papok és a
léviták. Mindnyájuk lelkét arra indította az Isten" - ez volt az a hűséges
maradék, szám szerint mintegy ötvenezren a számkivetésük földjén élő zsidók
közül, akik úgy döntöttek: kihasználják a csodálatos lehetőséget -
"...menjenek el, és építsék fel az Úr házát Jeruzsálemben." Barátaik
nem engedték el őket üres kézzel. "Egész környezetük segítette őket
ezüsttárgyakkal, arannyal, különféle javakkal, állatokkal és
kincsekkel..." Ezekhez és sok más önkéntes ajándékhoz kapták még "az
Úr házának az edényeit, amelyeket Nabukodonozor vitt el Jeruzsálemből...
Előhozatta ezeket Círus perzsa király, Mitredát kincstárnok felügyeletével...
ötezernégyszáz" edényt szám szerint, hogy használják a templomban, amelyet
újra felépítenek (Ezsd 1:5-11).
Mai Bibliai szakasz: Ezékiel
21
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Jeruzsálemre és a szent
helyre kiszabadott az ítélet. És nem lesz menekvés sem az igaznak, sem a
hamisnak. Mind elvesznek. A kardot már kihúzták a hüvelyéből és nem is kerül
vissza addig, amíg vissza nem térnek a folyók közötti földre, ahol az ősapjuk,
Ábrahám született.
Ezékiel elkezd nyögni az utcákon, és az emberek megkérdezik: „Miért?” Ekkor elmagyarázza, hogy minden szív el fog olvadni, minden térd elerőtlenedik és olyan lágy lesz, mint a víz, mikor eljön az a nap. A kard éles és minden irányba lecsap. Nincs menekvés. Jelek és jövendölések talán biztonságba ringatják majd a népet, de ezek a jelek és jövendölések hamisak. Te vagy az Jeruzsálem, akit Babilon meg fog támadni, nem pedig az ammonitákat.
„De a korona” – kiált fel a tömeg. „A korona biztosan meg fog védeni, nem ezt ígérte Jehova, hogy Dávid fia fogja Izraelt uralni örökké?” Gondoljátok, hogy a fejedelmek majd megmenekülnek a kardtól? A jogar csak egy pálca, amit a kard kettéhasít. A korona el lesz mozdítva, és nem fog uralkodni újra, míg az Egyetlen, akit igazán illet, meg nem érkezik.
Igen, a korona örökké fog létezni, de csak Dávid igaz fiának, a tökéletesnek fején, akit nagyon rosszul mutattak be azok, akik akadályozták Isten üzenetének terjedését. Ne bízz a fejedelmekben, cserben fognak hagyni, de bízz a Messiásban, az tökéletes fiúban! Egyedül Ő, csak Ő tud megmenteni. „Könyörülj rajtunk, Dávidnak fia!” (Mt 9:27).
Ross Cole
Egyetemi
adjunktus
Avondale College, Ausztrália
Avondale College, Ausztrália
115. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 45. fejezetéhez (október 8-14.).
Sok minden van, amit
ebből a fejezetből tanulhatunk, de egy dolog különösen szembeötlő volt
számomra: Isten bárkit képes használni az Ő céljai érdekében, feltéve, hogy
megengedjük, hogy használjon minket. A fejezet nagy része Nagy Círuszra
összpontosít, aki egy pogány perzsa király volt. Isten mégis őt választotta.
(Olvasd el Ésaiás 44:28-at és 45:13-at.)
Úgy vélem, fontos, hogy
ezt észrevegyük, mert néha napjainkban a keresztények úgy érzik, hogy őket nem
tudja Isten használni. Túlságosan piszkosak és szennyesek. Ezek a gondolatok
még el is taszítják őket Istentől, mert bizonytalanok afelől, hogy képesek Őt
követni, és az Ő akaratát az életükben. Ez valójában igaz is, hogy a saját
erőnkből képtelenek vagyunk olyanná válni, mint Jézus, és tökéletesen szolgálni
őt. „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.”
Mindazonáltal hálásnak
kell legyünk az Úrnak, hogy nem kell saját érdemünkből próbálkoznunk, mert az
Úr a mi erőnk és pajzsunk. Círusz király elolvasta a róla szóló szöveget, amely
még a születése előtt íródott, „szíve mélyen megindult, és elhatározta,
teljesíti Isten által kijelölt küldetését.” Hasonlóképpen, mi mindannyian az
Isten munkájára hívattunk el.
„Mert az Ő alkotása
vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket
előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”
Margaret Muthee
a Northwest University
hallgatója
Dicsőítés Temploma,
Hetednapi Adventista Egyház
Lakeland, WA USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése