Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 45. fejezet 824. nap
Ha azok, akik nem örvendeztek a templom alapkövének
letételekor, előre láthatták volna hitetlenségük következményeit, megrémültek
volna. Aligha voltak tudatában annak, hogy mily súlya van a rosszallást és
csalódást kifejező szavaiknak. Aligha tudták, hogy elégedetlenségük
kifejezésével mennyire késleltetik az Úr házának felépítését.
Az első templom pompája és megkapó vallási rítusai Izráel
büszkeségének forrását jelentette a fogság előtt. Istentiszteletükből azonban
sokszor hiányzott az Isten szemében legfontosabb vonás. Az első templom
dicsőségével, szolgálatainak pompájával nem szerezhették meg Isten pártfogását,
mert nem nyújtották azt, ami egyedül érték Isten szemében. Nem hozták el néki
alázatos és töredelmes szívük áldozatát.
Amikor az Isten országának alapvető elveit szem elől
tévesztik, akkor megsokasítják és eltúlozzák a formaságokat. Ahol a
jellem-építés háttérbe szorul, ahol a lélek szépsége hiányzik, ahol a kegyesség
egyszerűsége megvetés tárgya, ott a hivalkodás szeretete és a fennhéjázás
fényűző építményeket, pompás díszítményeket és hatást keltő szertartásokat
kíván. Mindez azonban nem dicsőíti meg Istent. Egyházát nem külsőségeiért
értékeli, hanem azért az őszinte kegyességért, amely megkülönbözteti a
világtól. Tagjait Krisztus ismeretében való növekedésük, lelki életben való
fejlődésük szerint értékeli. A szeretet és jóság alapelveit keresi. A művészet
minden szépsége sem mérhető össze annak a jellemnek szépségével, amely
Krisztust képviseli.
Lehet egy hívő közösség a legszegényebb az országban.
Nélkülözheti a látványos pompa minden varázsát; de ha tagjai a Krisztus
jellemét tükröző alapelvek szerint élnek, angyalok is részt vesznek
istentiszteletükön. A dicsőítés és köszönet kedves áldozatként száll fel
Istenhez a hálás szívekből:
"Adjatok hálát az
Úrnak, mert jó,
mert örökké tart
szeretete.
Így szóljanak az Úr
megváltottai,
akiket megváltott az
ellenség kezéből."
"Énekeljetek,
zengjetek zsoltárt neki,
emlegessétek minden
csodáját!
Dicsőítsétek szent
nevét,
szívből örüljenek, akik
keresik az Urat!"
"Mert megitatta a
szomjazókat,
és jól tartotta az
éhezőket"
(Zsolt 107:1-2;
105:2-3; 107:9).
Mai Bibliai szakasz: Ezékiel
24
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ó, Uram, olyan nehéz a
te ösvényeiden járni! Még Ezékielt, hűséges prófétádat sem kímélte a fájdalom.
A feleséged, Jeruzsálem is elpusztul, és ugyan azon a napon Ezékiel feleségének
is meg kell halnia. Mint előtte Hóseás, ő sem az isteni bánatról szónokolt.
Közvetlenül tapasztalta meg ezt. Elsősorban nem a szavak ihletettek, hanem maga
a szónok, akit a Szentlélek indít.
Az oroszlánok
üvöltöttek. Ki képes csendben élni? Isten szava tűz a csontokban, melyet nem
lehet meggátolni. De a tűz felemészti a tulajdonosát is, nem csak a bűnösöket.
Uram! Vannak akik
tévesen úgy tekintenek a Te ösvényedre, mint egy menekülő útra a bánat és a
gyász elől. Te sosem ígértél nekünk könnyű vagy sikeres életet. A világ bánata
a Te saját bánatod, és ez a miénké válik. Összetörünk és szétzúzódunk ez alatt
a súly alatt.
Mégis, nem csak
fájdalmat és bánatot adtál nekünk. Te önmagadat is nekünk adod. Ez a Kálvária
lényege. És Te elég vagy számunkra.
Láttam a saját
életemben, hogy embereket, akiket szeretek, súlyosan bántalmaznak; én pedig
folyamatosan poszttraumás stresszben szenvedtem, és több számomra kedves embert
is elragadott a hirtelen halál.
Néha úgy tűnik, mintha
ezek a dolgok sosem érnének véget. Egyikünket sem szólítottad fel arra, hogy
önmagunkat büntessük. De időnként olyan útra hívsz, ami meredek, sziklás,
tövisekkel teli ösvényen vezet. Mégis bizonyosságom van afelől már ma is, hogy
Te elég vagy számomra, hiszen gyengeségemben is meglátom a Te tökéletes erődet!
Ross Cole
115. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 45. fejezetéhez (október 8-14.).
Sok minden van, amit
ebből a fejezetből tanulhatunk, de egy dolog különösen szembeötlő volt
számomra: Isten bárkit képes használni az Ő céljai érdekében, feltéve, hogy
megengedjük, hogy használjon minket. A fejezet nagy része Nagy Círuszra
összpontosít, aki egy pogány perzsa király volt. Isten mégis őt választotta.
(Olvasd el Ésaiás 44:28-at és 45:13-at.)
Úgy vélem, fontos, hogy
ezt észrevegyük, mert néha napjainkban a keresztények úgy érzik, hogy őket nem
tudja Isten használni. Túlságosan piszkosak és szennyesek. Ezek a gondolatok
még el is taszítják őket Istentől, mert bizonytalanok afelől, hogy képesek Őt
követni, és az Ő akaratát az életükben. Ez valójában igaz is, hogy a saját
erőnkből képtelenek vagyunk olyanná válni, mint Jézus, és tökéletesen szolgálni
őt. „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.”
Mindazonáltal hálásnak
kell legyünk az Úrnak, hogy nem kell saját érdemünkből próbálkoznunk, mert az
Úr a mi erőnk és pajzsunk. Círusz király elolvasta a róla szóló szöveget, amely
még a születése előtt íródott, „szíve mélyen megindult, és elhatározta,
teljesíti Isten által kijelölt küldetését.” Hasonlóképpen, mi mindannyian az
Isten munkájára hívattunk el.
„Mert az Ő alkotása
vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket
előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”
Margaret Muthee
a Northwest University
hallgatója
Dicsőítés Temploma,
Hetednapi Adventista Egyház
Lakeland, WA USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése