Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 46. fejezet 829. nap
Az Aggeussal küldött kérleléseket és bátorításokat Zakariás
is hangoztatta és kiegészítette. Isten elhívta Zakariást, hogy Aggeussal együtt
az építési parancs végrehajtására buzdítsa a népet. Zakariás azzal a
biztatással kezdte üzenetét, hogy Isten Igéje mindig beteljesedik, és áldást
ígér azoknak, akik hallgatnak a biztos prófétai beszédre.
Izráel mezői parlagon hevertek, szűkös élelmiszerkészletük
pedig rohamosan csökkent. Ellenséges népek vették körül őket, mégis hitben
mentek előre, válaszként Isten követeinek hívására, és szorgalmasan dolgoztak a
romadőlt templom helyreállításán. Ez a munka Istenbe vetett rendíthetetlen
bizalmat igényelt. Amint a nép törekedett a maga részét megtenni, Isten
kegyelmét szívében és életében újra tapasztalta, s egyik üzenetet a másik után
kapta Aggeus és Zakariás által. Az üzenetek Isten gazdag jutalmának ígéretét
hordozták, azt, hogy valóra váltja annak a templomnak dicsőségéről szóló
jövendölését, melynek falait most építik. Ebben az épületben jelenik meg a
népek Reménysége - az emberiség Tanítója és Megváltója -, amikor eljön "az
időnek teljessége".
Az építőknek tehát nem kell magukra maradtan egyedül
küzdeniük. "...Velük voltak Isten prófétái, akik támogatták őket"
(Ezsd 5:2), és maga a seregek Ura mondta: "Légy bátor... és dolgozzatok,
mert én veletek vagyok" (Hag 2:4).
Akkor kapták a földi jólét ígéretét, amikor őszintén
megbánták bűneiket, és készek voltak hitben előrelépni. "...ettől a naptól
fogva áldást adok" (Hag 2:19) - mondta az Úr.
Vezetőjük, Zorobábel - aki a Babilóniából való
visszatérésük óta eltelt hosszú évek során súlyos megpróbáltatásokat élt át -
nagyon értékes ígéretet kapott. Az Úr kijelentette, hogy közeledik az az idő,
amikor választott népének minden ellensége elhull. "Azon a napon a kezembe
veszlek téged, Zerubbábel... én szolgám... és olyanná teszlek, mint egy
pecsétgyűrű, mert téged választottalak ki!" (Hag 2:23) Izráel kormányzója
most láthatta, mit jelent az a gondviselés, amely csüggedésen és bonyolult
helyzeteken vezette át. Meglátta mindenben Isten szándékát.
A személy szerint Zorobábelnek szóló kijelentés fennmaradt,
hogy minden korban bátorítsa Isten gyermekeit. Istennek célja van azzal, ha
próbát küld gyermekeire. Soha nem vezeti őket másképpen, mint ahogy ők is
választanák, ha látnák kezdettől fogva a véget, és fel tudnák fogni a dicső célt,
amelyet betöltenek. Mindazt, amivel megpróbálja és kipróbálja őket, azért
kapják, hogy erejük legyen szolgálni és szenvedni érte.
Az Aggeus és Zakariás által tolmácsolt üzenetek arra
késztették a népet, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt a templom
újjáépítésére. De miközben dolgoztak, a samaritánusok és mások is nagyon
zaklatták őket, kigondolva sok mindent akadályozásukra. Egy alkalommal a
médó-perzsa birodalom tartományi hivatalnokai elmentek Jeruzsálembe, és
megkérdezték, hogy ki engedélyezte az épület helyreállítását. Ha a zsidók ekkor
nem az Úrtól várták volna az eligazítást, ez az érdeklődés végzetes lehetett
volna számukra. "De a zsidók vénein rajta volt Istenük szeme, ezért nem
akadályozták őket, míg jelentés nem ment Dáriushoz, és levélben válasz nem
érkezett rá" (Ezsd 5:5). A hivatalnokok olyan bölcs választ kaptak, hogy
elhatározták, levelet írnak Dárius Hystaspesnek, az akkori médó-perzsa
uralkodónak, és felhívják figyelmét Círusz eredeti rendeletére, amely
megparancsolta, hogy Isten házát építsék fel Jeruzsálemben, költségeit pedig a
királyi kincstár fedezze.
Mai Bibliai szakasz: Ezékiel
29
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Nem Babilon volt az
egyetlen hatalom, amellyel Jeruzsálem Ezékiel napjaiban paráználkodott.
Egyiptom is egy ilyen volt. Ha labda vagy két nemzet között, akkor időnként
kénytelen vagy az egyik elnyomóval szövetségre lépni a másikkal szemben. Az
egyiptomiak mégis Júda ellen fordultak, csakúgy, mint a babiloniak. Jeruzsálem
miatt Egyiptom olyan lett, mint egy nádszál a Nílus partján. Ha rá támaszkodsz,
összetörik.
Egyiptomnak meg kell
fizetnie az árat. Olyan, mint egy a hatalmas krokodilok közül, amelyekről
híres. Félelmetes, mégis fogságba hurcolják, teste pedig vadállatok prédájára
adatik. Magának tulajdonította a Teremtő erejét. Mindenki megtudja, hogy Jahve
a Nílus teremtője, nem pedig Egyiptom, amikor városai 40 éven át szenvednek
majd, ahogy Júda városai tették 70 évig.
Mindazonáltal Isten
helyreállította Egyiptomot, ahogy azt Júdával is tette. Milyen kegyelmes Ő.
Népe soha nem támaszkodik többé a nádszálra. Meggyógyulnak bálványimádó
szokásaikból.
Ez a fejezet két
jövendölést tartalmaz majdnem 70 év eltéréssel közöttük. Az 1-17. versek
általánosabb képet adnak, míg a 17-21-ig tartó szakasz konkrétabb.
Nabukodonozor ostroma Tírusz felett hosszúra nyúlt, kevés kincset hagyva neki
és katonáinak. Egyiptom több mint elegendő kárpótlás ezért a veszteségért.
Izrael azonban erőre lel és tudja, ki is igazán Jahve.
Látjuk az isteni kezet
a nemzetek felemelkedésében és elbukásában. Útjai kifürkészhetetlenek, de nem
önkényesek vagy megfontolatlanok. Végül mindenki annak ismeri majd Istent, aki
Ő valójában.
Ha életünkben minden
hamis szövetséges olyan, mint a törött nád, mit teszünk? Megtanulunk
ráhagyatkozni a láthatatlan Isten erős karjára, hogy ne hagyjuk magunkat
legyőzni a látható emberi erőtől?
Ross
Cole
116. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 46. fejezetéhez (október
15-21.).
Mary Mallon epehólyagja
tífusszal volt fertőzött, de ennek nem voltak tünetei. Ahol csak ő főzött
szakácsnőként, majdnem mindig tífuszjárvány tört ki. Az orvosok azt tanácsolták
neki, hogy vetesse ki a fertőzött epehólyagját, de ő nem hitte el, hogy ő a
járvány hordozója. Nem adta fel a szakácsságot, és az emberek körülötte
folyamatosan megbetegedtek és meghaltak. Megkapta a „Tífuszos Mary” becenevet.
Amikor az izraeliták
elkezdték helyreállítani a templomot, a szomszédos szamaritánusok felajánlották
segítségüket. A segítség csak jól jöhet, igaz? Hiszen végül is „sok ember
könnyedén dolgozik”. Azonban ezek a szamaritánusok a bálványimádás fertőzését
hordozták. Nem gondolták, hogy ők maguk fertőzöttek. Azt állították, hogy a
bálványaik pusztán az igaz Istenre emlékeztetik őket, azonban ha az izraeliták
elfogadták volna a segítségüket és szövetségre lépnek velük, a bálványimádás
előtt nyitották volna meg az ajtót.
Milyen gyakran
találkozunk mi is manapság ugyanazzal a kísértéssel? Milyen gyakran vagyunk
megkísértve azzal, hogy fogadjunk el segítséget, még akkor is, ha ez a vallási
szabadságunk korlátozását jelenti? Megalkudni azért, hogy vonzóak legyünk a
tömeg számára? Megkérdőjelezhető cselekedeteket folytatni azért, hogy
elkerüljük, hogy egy barátot vagy egy csoportot zavarjunk? Hangozhatnak ezek
bármilyen jól is emberi szemszögből, Isten szemében ezek nagyon veszélyesek.
Isten képes eltávolítani a fertőzést és tisztává tenni a szívünket, de ehhez
teljes odaszánást vár tőlünk. Isten nagyobb dolgokat tud elérni kevés emberrel,
akik teljesen odaszánták magukat neki, mint nagyobb számú embercsoporttal, akik
megalkuvóak.
„Nem köthetünk
egyezséget – elveinkkel megalkudva – azokkal, akik nem félik Istent.” (Ellen G.
White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó, 354. o.).
Lisa Ward
a Country Life
hetednapi adventista gyülekezet jegyzője
Cleburne, Texas
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése