2017. október 9., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - október 9 - HÉTFŐ - Ezékiel 19

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 45. fejezet 819. nap

Röviddel Babilon eleste előtt - mikor Dániel e prófécián gondolkodott, és Isten segítségét kérte az idők megértéséhez - látomás-sorozatot kapott a birodalmak emelkedéséről és bukásáról. Az első látomás, ahogy azt Dániel könyvének 7. fejezete feljegyzi, magyarázatot is tartalmaz. De nem minden tisztázódott a próféta előtt. "...gondolataim nagyon megrémítettek - írta arról, amit akkor érzett -, még az arcom is belesápadt. De a mondottakat eszemben tartottam" (Dán 7:28).

Egy másik látomásban fény derült a jövő eseményeire. E látomás végén Dániel hallotta, hogy "egy szent beszélni kezdett. Egy másik szent pedig válaszolt annak, aki ezt kérdezte: Meddig tart az, amit a mindennapi áldozatról és a szörnyű bűnről láttál?" (Dán 8:13). A válasz megdöbbentette: "Kétezerháromszáz este és reggel, azután a szentély visszanyeri igazi rendeltetését" (Dán 8:14). Buzgón kutatta, hogy mit jelent a látomás. Nem értette, hogy milyen összefüggés van a Jeremiás által megjövendölt hetvenéves fogság és a kétezer háromszáz év között, amelynek - a látomásbeli mennyei látogatótól hallott kinyilatkoztatás szerint - Isten templomának megtisztítása előtt kell eltelnie. Gábriel angyal részben magyarázatot adott. De amikor a próféta azt hallotta, hogy a "látomás... távoli időről szól" - elájult. "Én, Dániel, összeroskadtam - így jegyezte fel élményét -, és napokig beteg voltam. De azután fölkeltem, és végeztem teendőimet a király mellett. Ez az érthetetlen látomás azonban lenyűgözve tartott" (Dán 8:26-27).

Még mindig Izráel miatt aggódva, Dániel tovább tanulmányozta Jeremiás próféciáit. Ezek a próféciák annyira világosak voltak, hogy megértette a könyvekben feljegyzett bizonyságtevésekből "...az éveknek a számá"-t, "amelyekről az Úr igéje szólt Jeremiás prófétának, hogy hetven évnek kell eltelnie a rombadőlt Jeruzsálem fölött" (Dán 9:2).

A biztos prófétai beszédre alapozott hittel Dániel könyörgött az Úrhoz az ígéretek gyors beteljesedéséért, és esedezett Isten becsületének fennmaradásáért. Imájában teljesen azonosult azokkal, akik nem töltötték be Isten szándékát. Bűneiket saját bűneiként vallotta meg.

"Az Úristenhez fordultam - mondta a próféta -, hozzá folyamodtam imádsággal és könyörgéssel, böjtölve zsákruhában és hamuban. Imádkoztam Istenemhez, az Úrhoz... vallást téve" (Dán 9:3-4). Jóllehet Dániel már régóta szolgált Istennek, és a menny "kedves"-nek nevezte, most mégis bűnösként jelent meg Isten előtt, és hangoztatta annak a népnek nyomorúságát, amelyet szeretett. Imája ékes és buzgó a maga egyszerűségében. Hallgassuk csak:

"Ó Uram, nagy és félelmes Isten, aki megtartod a szövetséget és a hűséget azok iránt, akik szeretnek és megtartják parancsolataidat. Vétkeztünk, és bűnbe estünk, megszegtük törvényedet és lázadók voltunk, eltértünk parancsolataidtól és törvényeidtől. Nem hallgattunk szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak királyainkhoz, vezéreinkhez, elődeinkhez és az ország egész népéhez.

Neked, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell még ma is; nekünk, Júda férfiainak, Jeruzsálem lakóinak és az egész Izráelnek közelben és távolban, mindazokban az országokban, amelyekbe szétszórtad őket hűtlenségük miatt...

A mi Urunk, Istenünk irgalmas és megbocsát. De mi ellene lázadtunk. ...Urunk, bár te mindenben igaz vagy, forduljon el lángoló haragod városodtól, Jeruzsálemtől és szent hegyedtől! Mert a mi vétkeink és elődeink bűne miatt gyalázták Jeruzsálemet és népedet mindazok, akik körülöttünk vannak.

Hallgasd meg mégis, Istenünk, szolgád imádságát és könyörgését, és ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre, önmagadért, ó Urunk! Istenem, fordítsd felém füledet, és hallgass meg! Nyisd ki szemedet, és lásd meg: milyen pusztulás ért bennünket és azt a várost, amelyet a te nevedről neveztek el! Mert nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket.

Uram, hallgass meg! Uram, bocsáss meg! Uram, figyelj ránk, és cselekedj, ne késlekedj! - önmagadért, Istenem, hiszen a te nevedről nevezték el városodat és népedet!" (Dán 9:4-9, 16-19).

Mai Bibliai szakasz: Ezékiel 19

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Ezékiel könyvének 19. fejezetében az író Júda uralkodóinak bukása, Júda népének fogságba vitele és a földek pusztulása miatt kesereg. Verses formában íródott, és két részre van osztva.

Az első rész (1-9. vers) Júda utolsó két királyának tragédiáját meséli el. A versek Júdát mint nőstény oroszlánt jelenítik meg, amint kölykeit neveli (2. vers). Az első „kölyök”, Joákház király apja, Jósiás halála után foglalta el a trónt. Összesen három hónapja uralkodott, mikor II. Nékó Kr. e. 609-ben elfogta és láncba verve vitte Egyiptomba, ahol fogságban halt meg (2Kir 23:31-34, Jer 22:11-12). A második „kölyök” vagy Jójákin volt, akit rövid, három hónapos uralkodása után hurcoltak el Babilonba i.e. 597-ben (2Kir 24:8-15), vagy Sedékiás, akit megvakítottak és bronz bilincsekbe verve Babilonba vittek Kr. e. 586-ban (2Kir 24:18-25:7).

A fejezet másik fele (10-14. vers) Júdát, mint népet gyászolja. Júdát egy nemes szőlőtőkéhez hasonlítja, a királyokat pedig annak termékeny vesszőihez. Azonban a szőlőtőke „kiszaggattaték Isten haragja által, [és] a földre vetteték” (12. vers), jelképezve ezzel a föld pusztulását és lakosainak deportálását Babilonba. A deportálások Júda utolsó három királyának uralkodása alatt történtek: (1)  Jójákim fellázadt Nabukodonozor, Babilon királya ellen, aki Kr. e. 605-ben felvonult ellene és elvitte fogságba Jeruzsálem népét a királyi család tagjaival és a nemesekkel együtt (Dán 1:3). (2) Jójákin, Jójákim fia babiloni fogságba került Kr. e. 597-ben: „és elhurcolta az egész Jeruzsálemet, összes fejedelmeit és minden vitézeit, tízezer foglyot” (2Kir 24:14) „és elvitte onnét az Úr házának minden kincsét és a király házának kincsét” (2Kir 24:13). (3) Sedékiás, aki Jójákin után uralkodott, szintén babiloni fogságba került a nép maradékával Kr. e. 586-ban (2Kir 24:18-25:7). Ez volt Júda utolsó bukása. A föld kietlenné vált, Jeruzsálem a templommal együtt leégett, a városfalakat lerombolták. Sedékiás király elhurcolásával pedig a dávidi királyi vonal véget ért.
  
Abban az időben, amikor Ezékiel a könyvet írta, Júda földjének teljes kipusztulása és Sedékiás király elmozdítása a trónról még nem következett be. Ha Sedékiás tanult volna elődjeinek hibáiból, és figyelembe vette volna Isten szavát, Jeruzsálem városa és a templom nem pusztult volna el (Jer 38:17). De makacs ellenállása Júda bukását eredményezte, és a királyság végét. Sohasem éri meg kitartani a bűn mellett, mert a vége mindig pusztulás.

Chawngdinpuii Chawngthu

115. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 45. fejezetéhez (október 8-14.).

Sok minden van, amit ebből a fejezetből tanulhatunk, de egy dolog különösen szembeötlő volt számomra: Isten bárkit képes használni az Ő céljai érdekében, feltéve, hogy megengedjük, hogy használjon minket. A fejezet nagy része Nagy Círuszra összpontosít, aki egy pogány perzsa király volt. Isten mégis őt választotta. (Olvasd el Ésaiás 44:28-at és 45:13-at.)

Úgy vélem, fontos, hogy ezt észrevegyük, mert néha napjainkban a keresztények úgy érzik, hogy őket nem tudja Isten használni. Túlságosan piszkosak és szennyesek. Ezek a gondolatok még el is taszítják őket Istentől, mert bizonytalanok afelől, hogy képesek Őt követni, és az Ő akaratát az életükben. Ez valójában igaz is, hogy a saját erőnkből képtelenek vagyunk olyanná válni, mint Jézus, és tökéletesen szolgálni őt. „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.”

Mindazonáltal hálásnak kell legyünk az Úrnak, hogy nem kell saját érdemünkből próbálkoznunk, mert az Úr a mi erőnk és pajzsunk. Círusz király elolvasta a róla szóló szöveget, amely még a születése előtt íródott, „szíve mélyen megindult, és elhatározta, teljesíti Isten által kijelölt küldetését.” Hasonlóképpen, mi mindannyian az Isten munkájára hívattunk el.

„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”

Margaret Muthee
a Northwest University hallgatója
Dicsőítés Temploma, Hetednapi Adventista Egyház
Lakeland, WA USA

Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése