Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 45. fejezet 819. nap
Röviddel Babilon eleste előtt - mikor Dániel e prófécián
gondolkodott, és Isten segítségét kérte az idők megértéséhez -
látomás-sorozatot kapott a birodalmak emelkedéséről és bukásáról. Az első
látomás, ahogy azt Dániel könyvének 7. fejezete feljegyzi, magyarázatot is
tartalmaz. De nem minden tisztázódott a próféta előtt. "...gondolataim
nagyon megrémítettek - írta arról, amit akkor érzett -, még az arcom is
belesápadt. De a mondottakat eszemben tartottam" (Dán 7:28).
Egy másik látomásban fény derült a jövő eseményeire. E
látomás végén Dániel hallotta, hogy "egy szent beszélni kezdett. Egy másik
szent pedig válaszolt annak, aki ezt kérdezte: Meddig tart az, amit a
mindennapi áldozatról és a szörnyű bűnről láttál?" (Dán 8:13). A válasz
megdöbbentette: "Kétezerháromszáz este és reggel, azután a szentély
visszanyeri igazi rendeltetését" (Dán 8:14). Buzgón kutatta, hogy mit
jelent a látomás. Nem értette, hogy milyen összefüggés van a Jeremiás által
megjövendölt hetvenéves fogság és a kétezer háromszáz év között, amelynek - a
látomásbeli mennyei látogatótól hallott kinyilatkoztatás szerint - Isten
templomának megtisztítása előtt kell eltelnie. Gábriel angyal részben
magyarázatot adott. De amikor a próféta azt hallotta, hogy a "látomás...
távoli időről szól" - elájult. "Én, Dániel, összeroskadtam - így
jegyezte fel élményét -, és napokig beteg voltam. De azután fölkeltem, és
végeztem teendőimet a király mellett. Ez az érthetetlen látomás azonban
lenyűgözve tartott" (Dán 8:26-27).
Még mindig Izráel miatt aggódva, Dániel tovább
tanulmányozta Jeremiás próféciáit. Ezek a próféciák annyira világosak voltak,
hogy megértette a könyvekben feljegyzett bizonyságtevésekből "...az
éveknek a számá"-t, "amelyekről az Úr igéje szólt Jeremiás
prófétának, hogy hetven évnek kell eltelnie a rombadőlt Jeruzsálem fölött"
(Dán 9:2).
A biztos prófétai beszédre alapozott hittel Dániel
könyörgött az Úrhoz az ígéretek gyors beteljesedéséért, és esedezett Isten
becsületének fennmaradásáért. Imájában teljesen azonosult azokkal, akik nem
töltötték be Isten szándékát. Bűneiket saját bűneiként vallotta meg.
"Az Úristenhez fordultam - mondta a próféta -, hozzá
folyamodtam imádsággal és könyörgéssel, böjtölve zsákruhában és hamuban.
Imádkoztam Istenemhez, az Úrhoz... vallást téve" (Dán 9:3-4). Jóllehet
Dániel már régóta szolgált Istennek, és a menny "kedves"-nek nevezte,
most mégis bűnösként jelent meg Isten előtt, és hangoztatta annak a népnek
nyomorúságát, amelyet szeretett. Imája ékes és buzgó a maga egyszerűségében.
Hallgassuk csak:
"Ó Uram, nagy és félelmes Isten, aki megtartod a
szövetséget és a hűséget azok iránt, akik szeretnek és megtartják
parancsolataidat. Vétkeztünk, és bűnbe estünk, megszegtük törvényedet és
lázadók voltunk, eltértünk parancsolataidtól és törvényeidtől. Nem hallgattunk
szolgáidra, a prófétákra, akik a te nevedben szóltak királyainkhoz,
vezéreinkhez, elődeinkhez és az ország egész népéhez.
Neked, Uram, igazad van, nekünk pedig szégyenkeznünk kell
még ma is; nekünk, Júda férfiainak, Jeruzsálem lakóinak és az egész Izráelnek
közelben és távolban, mindazokban az országokban, amelyekbe szétszórtad őket
hűtlenségük miatt...
A mi Urunk, Istenünk irgalmas és megbocsát. De mi ellene
lázadtunk. ...Urunk, bár te mindenben igaz vagy, forduljon el lángoló haragod
városodtól, Jeruzsálemtől és szent hegyedtől! Mert a mi vétkeink és elődeink
bűne miatt gyalázták Jeruzsálemet és népedet mindazok, akik körülöttünk vannak.
Hallgasd meg mégis, Istenünk, szolgád imádságát és
könyörgését, és ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre, önmagadért, ó
Urunk! Istenem, fordítsd felém füledet, és hallgass meg! Nyisd ki szemedet, és
lásd meg: milyen pusztulás ért bennünket és azt a várost, amelyet a te nevedről
neveztek el! Mert nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva
visszük eléd könyörgéseinket.
Uram, hallgass meg! Uram, bocsáss meg! Uram, figyelj ránk,
és cselekedj, ne késlekedj! - önmagadért, Istenem, hiszen a te nevedről
nevezték el városodat és népedet!" (Dán 9:4-9, 16-19).
Mai Bibliai szakasz: Ezékiel
19
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ezékiel könyvének 19.
fejezetében az író Júda uralkodóinak bukása, Júda népének fogságba vitele és a
földek pusztulása miatt kesereg. Verses formában íródott, és két részre van
osztva.
Az első rész (1-9. vers) Júda utolsó két királyának tragédiáját meséli el. A versek Júdát mint nőstény oroszlánt jelenítik meg, amint kölykeit neveli (2. vers). Az első „kölyök”, Joákház király apja, Jósiás halála után foglalta el a trónt. Összesen három hónapja uralkodott, mikor II. Nékó Kr. e. 609-ben elfogta és láncba verve vitte Egyiptomba, ahol fogságban halt meg (2Kir 23:31-34, Jer 22:11-12). A második „kölyök” vagy Jójákin volt, akit rövid, három hónapos uralkodása után hurcoltak el Babilonba i.e. 597-ben (2Kir 24:8-15), vagy Sedékiás, akit megvakítottak és bronz bilincsekbe verve Babilonba vittek Kr. e. 586-ban (2Kir 24:18-25:7).
A fejezet másik fele (10-14.
vers) Júdát, mint népet gyászolja. Júdát egy nemes szőlőtőkéhez hasonlítja, a
királyokat pedig annak termékeny vesszőihez. Azonban a szőlőtőke „kiszaggattaték Isten haragja által, [és] a
földre vetteték” (12. vers), jelképezve ezzel a föld pusztulását és
lakosainak deportálását Babilonba. A deportálások Júda utolsó három királyának
uralkodása alatt történtek: (1) Jójákim fellázadt Nabukodonozor,
Babilon királya ellen, aki Kr. e. 605-ben felvonult ellene és elvitte fogságba
Jeruzsálem népét a királyi család tagjaival és a nemesekkel együtt (Dán 1:3).
(2) Jójákin, Jójákim fia babiloni fogságba került Kr. e. 597-ben: „és elhurcolta az egész Jeruzsálemet, összes
fejedelmeit és minden vitézeit, tízezer foglyot” (2Kir 24:14) „és elvitte onnét az Úr házának minden
kincsét és a király házának kincsét” (2Kir 24:13). (3) Sedékiás, aki Jójákin
után uralkodott, szintén babiloni fogságba került a nép maradékával Kr. e.
586-ban (2Kir 24:18-25:7). Ez volt Júda utolsó bukása. A föld kietlenné vált,
Jeruzsálem a templommal együtt leégett, a városfalakat lerombolták. Sedékiás
király elhurcolásával pedig a dávidi királyi vonal véget ért.
Abban az időben, amikor
Ezékiel a könyvet írta, Júda földjének teljes kipusztulása és Sedékiás király
elmozdítása a trónról még nem következett be. Ha Sedékiás tanult volna
elődjeinek hibáiból, és figyelembe vette volna Isten szavát, Jeruzsálem városa
és a templom nem pusztult volna el (Jer 38:17). De makacs ellenállása Júda
bukását eredményezte, és a királyság végét. Sohasem éri meg kitartani a bűn
mellett, mert a vége mindig pusztulás.
Chawngdinpuii Chawngthu
115. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 45. fejezetéhez (október 8-14.).
Sok minden van, amit
ebből a fejezetből tanulhatunk, de egy dolog különösen szembeötlő volt
számomra: Isten bárkit képes használni az Ő céljai érdekében, feltéve, hogy
megengedjük, hogy használjon minket. A fejezet nagy része Nagy Círuszra
összpontosít, aki egy pogány perzsa király volt. Isten mégis őt választotta.
(Olvasd el Ésaiás 44:28-at és 45:13-at.)
Úgy vélem, fontos, hogy
ezt észrevegyük, mert néha napjainkban a keresztények úgy érzik, hogy őket nem
tudja Isten használni. Túlságosan piszkosak és szennyesek. Ezek a gondolatok
még el is taszítják őket Istentől, mert bizonytalanok afelől, hogy képesek Őt
követni, és az Ő akaratát az életükben. Ez valójában igaz is, hogy a saját
erőnkből képtelenek vagyunk olyanná válni, mint Jézus, és tökéletesen szolgálni
őt. „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.”
Mindazonáltal hálásnak
kell legyünk az Úrnak, hogy nem kell saját érdemünkből próbálkoznunk, mert az
Úr a mi erőnk és pajzsunk. Círusz király elolvasta a róla szóló szöveget, amely
még a születése előtt íródott, „szíve mélyen megindult, és elhatározta,
teljesíti Isten által kijelölt küldetését.” Hasonlóképpen, mi mindannyian az
Isten munkájára hívattunk el.
„Mert az Ő alkotása
vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket
előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”
Margaret Muthee
a Northwest University
hallgatója
Dicsőítés Temploma,
Hetednapi Adventista Egyház
Lakeland, WA USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése