Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 58. fejezet 1521. nap
A legkiválóbb építők közül azonban egyik a másik után esett
el az ellenség keze által. Istvánt megkövezték, Jakabot fegyverrel ölték meg.
Pált lefejezték. Pétert megfeszítették; Jánost száműzték. Mindennek ellenére a
gyülekezet növekedett. Új munkások léptek az elesettek helyébe és továbbra is
épült kő kőre, az épület alapzatán. Isten egyházának temploma így épült fel.
A keresztény egyház megalapítását az ádáz üldözés
évszázadai követték. Azonban sohasem volt hiány olyan férfiakban, akik Isten
templomának építését többre értékelték saját életüknél. Róluk olvashatjuk:
"Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki,
sőt még bilincseket és börtönt is. Megköveztettek, kínpróbát szenvedtek,
szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak,
nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve, akikre nem volt méltó e világ,
bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek
hasadékaiban." (Zsid. 11, 36-38.)
Az igazság ellensége mindent elkövetett, hogy akadályozza a
mű építését, melyet az Úr, építőmestereire bízott. Isten azonban "nem
hagyta magát tanúbizonyság nélkül." (Apcs. 14, 17.) Munkásokat ébresztett
fel, akik eredményesen védelmezték a hitet, "mely egykor a szenteknek
adatott." A történelem lapjain feljegyezték e férfiak bátorságát és
hősiességét. Miként az apostolok, úgy közölök is sokan elestek őrhelyükön, de a
templom építése állandóan haladt tovább. Az építőket megölhették, de a munka
ment előre. A valdensek, Wycliffe, Huss és Hieronymus; Luther Márton és
Zwingli; Cranmer, Latimer és Knox; a hugenották, Wesley Károly és János,
valamint a többiek serege, olyan anyagot gyűjtöttek az alapra, mely kitart
mindörökké. A későbbi évszázadok alatt viszont mindazok hozzájárultak a mű
felépítéséhez, akik nemeslelkűen közreműködve terjesztették Isten Igéjét a
civilizált világon és a pogány országokban is. Munkálkodásukkal utat nyitottak
az utolsó nagy üzenet hirdetésének.
Mai Bibliai szakasz: 2 Királyok
21
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
„Mannassé tizenkét esztendős volt, mikor uralkodni kezdett”
(1.
vers). Nyilvánvalóan Ezékiás életének utolsó 15 évében született. És gonoszul
cselekedett az Úr szemei előtt. Miért cselekedett rosszul Manassé, mikor minden
lehetősége megvolt, hogy jót tegyen? Valószínűleg az apjának, Ezékeiásnak a
befolyása nem csak jóból állt, és a jó alapja, amit Ezékiás felépített, egy
generáció alatt elveszett.
Mekkora veszteség! A
Biblia azt mondja, „tévelygésbe ejté őket
Manasse, hogy még gonoszabbul viseljék magokat azoknál a pogányoknál, akiket az
Úr kivesztett az Izráel fiai elől” (9. vers). A vezetőknek hatalmas
felelősségük van, és a teher, amit a vállukra tesz Isten, hatalmas, különösen,
mikor egy egész népet vezetnek. Ezeknek a vezetőknek Isten embereinek
kellene lenniük, kérniük kellene Istent, hogy vezesse őket. Ha ezt teszik, nem
vezetik félre a népet.
A vezetőknek óvatosnak
kellene lenniük a cselekedeteikkel, mivel alapos elbírálás alá fognak kerülni.
A legjobb gyakorlat, ha nem botránkoztatjuk az embereket. Néha, annak ellenére,
hogy maga a cselekedet nem is rossz, de ha rosszul is lehet értelmezni, akkor a
vezetőknek óvakodniuk kellene ezektől a tettektől.
Tanuljuk meg, hogy hogyan legyünk bölcs vezetők, bármilyen szinten vagyunk! Hallgassunk Istenre, és halljuk meg népe szükségleteit is!
Daniel Jiao
214. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 58. fejezetéhez (szeptember 8-14.).
A Bibliában azt olvashatjuk, hogy Jézus
iskolázatlan embereket választott Isten egyházának építéséhez. Nem volt könnyű
ezeknek a tanítványoknak a munkája. Megtapasztalták a nélkülözést, a
rágalmazást és az üldöztetést. Jézus tanítványai azonban véghez vitték
küldetésüket, és tömegek követték a kereszt üzenetét. De mi volt a sikerük
titka? Hogyan cselekedtek ezek a tanulatlan emberek, hogy a munkájuk felrázza a
nemzedéküket?
A Biblia felfedi, hogy a tanítványok Krisztus
ügyének szentelték életüket. Engedelmesek voltak minden parancsnak, amit a
Mesterüktől kaptak. Sőt, Jézus apostolai úgy határoztak, hogy nem egyedül,
hanem a mindenható Isten hatalmával együtt dolgoznak. Ez volt győzelmük kulcsa.
Biztos alapzatra építkeztek, az Örök Kősziklára. Nem számított azok
vakbuzgósága, előítélete és gyűlölete, akik azt hitték, Isten vezeti őket. És
bár a tanítványok egymás után haltak meg Jézus ügyéért, rögtön átvették
helyüket az új munkások.
Majdnem két évezred telt el, és Jézus üzenetét
még mindig prédikálni kell valamennyi nemzet számára. Ezeknek az apostoloknak
az életrajza csodálatosan emlékeztet minket arra, hogy életünket Jézusra kell
építenünk, a legfőbb sarokkőre, és a mennyei Szentlélekkel együttműködve kell
dolgoznunk. Így lehetünk modern apostolok, akik felrázzák ezt a világot Isten
üzenetével.
Jesus Hanco
Újszövetség és bibliai görög oktató
Teológiai szeminárium
Perui Unió Egyeteme
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen🛐✝🙏
VálaszTörlésBár Ezékiás utolsó 15 évében nem járt egészen Isten akarata szerint, azt nem olvassuk róla, hogy újra áldozóhalmokat épített volna, vagy hogy bálványszobrokat állított volna. Ártatlan vér kiontásáról és emberáldozatok bemutatásáról sem szól az Írás. Feltételezhető, hogy ezeket a dolgokat nem ő adta át tanításként fiának, Manassénak. Ezékiás és Manassé példájából látható, hogy a hit Isten ajándéka, és az Úrral való járás nem öröklődik genetikusan, de még a szülői példától is meglehetősen távol eshet az utód. Nincs kollektív üdvözülés sem a hívő család, sem a gyülekezet által. Mindnyájunknak magunknak kell átadnunk egész életünket Jézus Krisztusnak, hogy éljünk többé ne mi, hanem a Krisztus éljen mibennünk.
VálaszTörlésSzörnyű cselekedetekről olvashatunk Manassé életével kapcsolatban, fiát égő áldozatul adta, s ártatlan vérrel töltötte meg Jeruzsálem utcáit. Mégis a Júdai királyok között ő uralkodott a leghosszabb ideig, 55 évig. Isten mindenkinél hosszabb kegyelmi időt adott számára uralkodóként. Isten hosszan tűrését mutatja Manassé példája, de méginkább az egész népre vonatkozó kijelentés: „folyton bosszantottak attól a naptól fogva, hogy őseik kivonultak Egyiptomból, egészen mindmáig”.
Az ártatlan vér ontása napjainkban is folyik, és nemcsak a háború sújtotta területeken, vagy pedig a terrorista támadások során. Ártatlan vér hullik békés, magukat civilizáltnak nevező országokban, a törvény által szabályozott módon. Az ÉLET kioltásának leggyakoribb helyszínévé vált az anyaméh. Gyermekek életének „feláldozása” történik világszerte évente 40-45 MILLIÓ (Magyarországon évi 35.000) esetben az abortuszok során, és az eutanázia is egyre terjed. Az ellenség a halál kultúráját próbálja elterjeszteni a végidőkben, a legalapvetőbb Isteni értékkel, az ÉLET-tel szemben. Pedig Isten az ÉLET-re hívott bennünket, hogy válasszuk azt a halállal ellenében, az áldást az átok helyett.
5 Móz 30/19: „Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, mert elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!”