Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 1. fejezet 1531. nap
Megdöbbentő látvány volt ez a rómaiaknak. És mit érezhettek
a zsidók? A város fölé emelkedő hegycsúcs lángban állt, akár egy vulkán. Az
épületek egymás után omlottak össze borzasztó robajjal és elnyelte őket a tüzes
mélység. A cédrustető olyan volt, mint egy lánglepel; az arannyal borított
tornyok vörös fényben ragyogtak; a kaputornyok láng- és füstoszlopokat
lövelltek az ég felé. A környező hegyeket megvilágította a tűz, és az emberek
csoportokba verődve, a félelemtől remegve figyelték, miként terjed a pusztító
láng. A felsőváros falain és magaslatain emberek szorongtak. Arcuk sápadt volt
a kétségbeeséstől és gyötrelemtől; mások pedig komoran nézték az értelmetlen
bosszút. Az ide-oda futkosó római katonák kiabálása, a lángok közt haldokló
felkelők üvöltése összekeveredett a tűz pusztító ropogásával és a lezuhanó
gerendák robajával. A hegyek visszhangozták a magaslatokon sikoltozó emberek
hangját; a falak mentén végig sikoltozás és jajveszékelés hallatszott; az éhségtől
haldokló emberek összeszedték maradék erejüket, hogy gyötrelmüknek,
vigasztalanságuknak még utoljára hangot adjanak.
"A mészárlás belülről nézve még borzalmasabb volt,
mint a külső látvány. Válogatás nélkül gyilkoltak férfiakat és nőket; időseket
és fiatalokat; felkelőket és papokat; azokat, akik harcoltak és azokat, akik
kegyelemért könyörögtek. A megöltek száma meghaladta a gyilkolókét. A
légionáriusoknak hullahegyeken kellett átmászniuk, hogy az utóhadjáratot
folytathassák. "
Nem sokkal a templom elpusztulása után az egész város a
rómaiak kezébe került. A zsidó vezetők elhagyták bevehetetlen bástyáikat, és
Titus nem talált rajtuk senkit. Csodálkozva bámulta a tornyokat, és elismerte,
hogy Isten adta kezébe őket, mert nincs olyan erős gépezet, amellyel be
lehetett volna venni ezeket a roppant erődítményeket. A hódítók mind a várost,
mind a templomot földig lerombolták, és a szent építmény helyét felszántották,
"mint szántóföldet" (Jer 26:18). Az ostrom alatt és az azt követő
mészárlás során több mint egymillió ember pusztult el. A túlélőket pedig
fogságba vitték, rabszolgának adták el, Rómába hurcolták, hogy emeljék a győző
diadalmenetének pompáját, vadállatok elé dobták az amfiteátrumban, vagy
szétszórták őket, hogy vándorként járják a világot.
A zsidók maguk kovácsolták bilincseiket. Maguknak töltötték
meg a bosszúállás poharát. A nemzet teljes pusztulásában, a szétszóródásukkal
járó megpróbáltatásokban csak azt aratták, amit saját kezükkel vetettek. Ezt
mondja a próféta: "Romlásodra lett Izrael, hogy ellenem törekedtél",
"mert elbuktál álnokságod miatt" (Hós 13:9; 14:2). Sokszor mondják,
hogy a zsidók szenvedése tulajdonképpen büntetés, amely Isten parancsára sújtja
őket. Az őscsaló így akarja saját művét leplezni. A zsidók csökönyösen visszautasították
Isten szeretetét és kegyelmét. Isten ezért visszavonta tőlük oltalmát, és
hagyta, hogy Sátán tetszése szerint uralkodjék rajtuk. A Jeruzsálem
pusztulásakor véghezvitt borzalmas kegyetlenségek tanúsítják, hogy Sátán
mennyire hatalmába keríti azokat, akik meghódolnak előtte.
Nem is tudjuk, milyen sokkal tartozunk Krisztusnak azért a
békéért és oltalomért, amit élvezünk. Isten fékező hatalma akadályozza meg,
hogy Sátán teljesen hatalmába kerítse az emberiséget. Az engedetlen és hálátlan
embernek számos oka lenne a köszönetre azért, hogy az irgalmas és türelmes
Isten féken tartja Sátán kegyetlenségét és rosszindulatát. De amikor az ember
átlépi Isten türelmének határát, a korlátok ledőlnek. Nem Isten hajtja végre a
bűnösön a törvényszegése miatt kimondott ítéletet, hanem Isten magára hagyja
irgalmának visszautasítóját, hogy azt arassa, amit vetett. Minden elutasított
fénysugár, minden semmibe vett és figyelmen kívül hagyott intés, minden
szabadjára engedett szenvedély, Isten törvényének minden megszegése egy-egy elvetett
mag, amely biztosan meghozza a maga termését. Ha a bűnös konokul ellenáll Isten
Lelkének, a Lélek végül visszavonul tőle, és többé nincs olyan hatalom, amely
el tudná az ember gonosz indulatait fojtani, és a bűnöst Sátán gonoszságától és
gyűlöletétől meg tudná védeni. Jeruzsálem pusztulása félelmes és komoly
figyelmeztetés mindazoknak, akik játszanak Isten felkínált kegyelmével, és
ellenállnak az irgalmas Isten kérlelő szavának. Soha semmilyen bizonyságtevés
nem adott ennél erősebben hangot annak, hogy Isten mennyire gyűlöli a bűnt, és
hogy a bűnös nem kerülheti el Isten büntetését.
A Megváltó próféciájának, amely Jeruzsálem pusztulását
jövendöli meg, lesz egy másik teljesedése is, amelynek Jeruzsálem rettenetes
elpusztítása csak halvány árnyéka. A kiválasztott város sorsában annak a
világnak a pusztulását láthatjuk, amely Isten kegyelmét elutasítja, és
törvényét lábbal tiporja. A bűn történelmének hosszú századai alatt földünk
tanúja volt az emberi szenvedés sötét fejezeteinek. Amikor az ember eltűnődik
ezen, lelke elalél, és a szíve belesajdul. Irtózatos következményei lettek
annak, hogy az ember elvetette a menny uralmát. De még ennél is sötétebb az a
kép, amely a jövőbe mutat. A múlt történelme: a kavargások, küzdelmek és
lázadások hosszú sora, "a vitézek harci saruja és a vérbe fertőztetett
öltözet" (Ésa 9:5) - mi ez annak a napnak a rémségeihez képest, amelyen
Isten teljesen visszavonja fékező Lelkét a gonoszoktól, és nem tartja többé
féken az emberi szenvedély és a sátáni düh viharát! Sátán uralmának
következményeit akkor úgy fogja látni a világ, mint soha azelőtt.
De azon a napon - mint Jeruzsálem pusztulásakor is -
megszabadul Isten népe, mindenki, aki "az élők közé beíratott" (Ésa
4:2). Krisztus eljön másodszor is - amint kijelentette -, hogy összegyűjtse
hűségeseit: "Akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek
Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi az Ő
angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az Ő választottait a négy szelek
felől, az ég egyik végétől a másik végéig" (Mt 24:3()-31). És akkor azok,
akik nem engedelmeskedtek az evangéliumnak, elhamvadnak az Úr szájának
leheletétől, és elpusztulnak eljövetelének fényétől (2Thessz 2:8). A gonoszok
elpusztítják önmagukat, miként az ősi Izrael, amely gonoszsága miatt veszett
el. Bűnös életük miatt olyan idegen számukra a menny harmóniája, természetüket
annyira megrontotta a bűn, hogy Isten dicsőségének megnyilatkozása tűzként
megemésztené őket.
Vigyázzunk, nehogy figyelmen kívül hagyjuk azt a leckét,
amelyet Krisztus szavai rejtenek magukban! Krisztus figyelmeztette tanítványait
Jeruzsálem pusztulására, és megmondta, mi fogja jelezni e veszély közeledtét,
hogy tudják, mikor kell menekülniük. A világ figyelmét is felhívta a végső
pusztulás napjára, és megadta e nap közeledtének jeleit, hogy mindenki, aki
akar, megmenekülhessen az eljövendő haragtól. Jézus kijelenti: "Lesznek
jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön pogányok szorongása"
(Lk 21:25; Mt 24:29; Mk 13:24-26; Jel 6:12-17). Akik figyelnek eljövetelének
jeleire, azok megtudják, "hogy közel van, az ajtó előtt" (Mt 24:33). "Vigyázzatok azért!" -
figyelmeztetnek szavai (Mk 13:35). Akik megfogadják az intést, azok nem maradnak
sötétségben, és az a nap nem találja őket váratlanul. Azoknak pedig, akik nem
vigyáznak, "az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj étjel" (lThessz
5:2-5).
A világ ma semmivel sem ad nagyobb hitelt a korunkat intő
üzenetnek, mint annak idején a zsidó nép azoknak a szavaknak, amelyeket a
Megváltó Jeruzsálemről mondott. Bármikor köszönt az emberiségre az Úr napja, a
gonoszokat váratlanul éri. Amikor az élet megy tovább a maga egyformaságával;
amikor az embereket leköti a szórakozás, az üzlet, a kufárkodás, a pénzszerzés;
amikor a vallásos vezetők dicsőítik a világ haladását és tudását, és az emberek
biztonságban érzik magukat, akkor, miként a tolvaj lopakodik az őrizetlen
lakásba, olyan váratlanul pusztulnak el a könnyelműek és a gonoszok.
"Semmiképpen meg nem menekednek" (3. vers).
Mai Bibliai szakasz: 1
Krónikák 6
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ez a fejezet a
nemzetségtáblázatok sorában a lévitáknak szentel különleges figyelmet. Még
ebben a hosszadalmasnak és unalmasnak tűnő felsorolásban is felfedezhetünk
lelki családunkra vonatkozó tanulságokat. A fejezet vége felé olvashatjuk, hogy
a léviták nem egy egybefüggő földdarabot kaptak, amikor a földterületek a
törzsek között felosztásra kerültek, hanem Isten Izrael és Júda városai körül
jelölte ki lakóhelyüket így biztosítva azt, hogy minden polgár életére
befolyásuk lehessen. A földfelosztás módja mutatja, hogy Isten milyen különleges
helyet biztosít szolgái részére, és milyen különleges módon gondoskodik
azokról, akik teljes idejüket a szolgálatra szentelik. Szolgáljon ez ma
emlékeztetőül arra vonatkozóan, hogy mi is hasonlóan megkülönböztetett
figyelemmel viseltessünk mindazok irányában, akik Isten szolgálatában állnak,
amikor támogatjuk őket az által is, hogy hűségesek vagyunk Istenhez
tizedeinkben és adományainkban, ahogyan ezt Izrael is tette.
A 15. versben utalást
találunk arra, hogy Nabukodonozor fogságba vitte Isten népét. Ez arra mutat, hogy a Krónikák könyve az
Ótestamentum végéhez – időben – meglehetősen közel íródott. Ez a tény
különleges hangsúlyt ad mindannak, amiről ez a nemzetségtáblázat beszámol.
Gondosan nyomon követi Krisztus vonalát, különös tekintettel a papi szolgálatra,
Ádámtól Áronon keresztül Dávidig. Ez még egy bizonyíték az ősi beszámolók
megbízhatóságára, amely megerősíti bennünk az Isten igaz ígéreteibe vetett bizonyosságot,
hogy Istennek terve van velünk, és az Ő tervében rejlik áldott reménységünk és
megváltásunk.
Ma kettős feladat előtt
állunk: megragadni azokat a lehetőségeket, amelyek által még inkább
támogathatjuk és bátoríthatjuk a misszió frontvonalában tevékenykedő
testvéreinket; valamint a megváltási terv fényében meglátni, hogy Isten milyen
ígéreteket tett, amelyek bátorítanak bennünket és mindazokat, akik körülöttünk
élnek.
Christopher
Beason
215. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
1. fejezetéhez
(szeptember 15-21.).
Gary Ridgway sorozatgyilkos rezzenéstelen arccal
hallgatta a bíróságon az ellene felhozott vádat, miszerint negyvennyolc nőt
különös kegyetlenséggel meggyilkolt. Amikor az áldozatok családtagjai
kifejezték felé fájdalmukat, gyászukat és izzó haragjukat, Gary továbbra is
tökéletesen közönyös maradt. Egyedül azon szavak hallatán fakadt sírva,
amelyeket Robert Rule, az egyik áldozat édesapja mondott neki: „Ridgeway,
vannak itt emberek, akik gyűlölik magát. Én nem. Megbocsátom, amit tett.
Őszintén bevallom, iszonyúan megnehezítette, hogy a hitem szerint éljek,
aszerint, amit Isten szeretne, hogy tegyek, ez pedig a megbocsátás. De
megbocsátok.”
Az isteni meglátogatás idején Izrael nem ismerte
fel a szeretet leghatalmasabb, és leginkább várt megnyilvánulását. Krisztus „Az
övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be őt” (Jn 1:11, ÚRK). Figyelembe véve,
hogy Jézus elutasításával és keresztre feszítésével az emberek a lehető
legnagyobb gonoszságot követték el, a világ a legmeghatóbb és leginkább
felfoghatatlan megbocsátásnak lehetett tanúja, amikor Jézus kiejtette e
szavakat: „Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lk
23:34, ÚRK).
A megbocsátás, amit Jézus felajánlott azoknak,
akik megfeszítették Őt, nem jelenti azt, hogy Isten nem állít fel határokat.
Jeruzsálem lerombolása előképezte azok végső sorsát, akik elutasítják az Isten
hívásait. Nem tudjuk, vajon a bevezetőben említett sorozatgyilkos elfogadta-e
az áldozat apja által felajánlott megbocsátást. Hasonlóképpen: nem mindenki
fogadja el Jézus feltétel nélküli megbocsátását.
Fogadjuk el még ma a meg nem érdemelt
bűnbocsánatot, amit Krisztus adott a kereszten! Igazi boldogság és örök élet
van abban, ha elfogadjuk ezt a felbecsülhetetlenül értékes ajándékot.
Rosana Barros
feleség, édesanya, író.
Ámen🛐🙏✝🙏
VálaszTörlés