Higgyetek az Ő prófétáinak - szeptember 19 - CSÜTÖRTÖK - 1 Krónikák 4

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 1. fejezet 1529. nap

A szemben álló pártok vezérei időnként összefogtak, hogy kifosszák és megkínozzák nyomorult áldozataikat; majd újra egymás seregeinek estek, és irgalmatlanul gyilkoltak. Még a templom szentsége sem tudta megfékezni iszonyú kegyetlenségüket. Az imádkozókat az oltár előtt ölték meg, és a templomot beszennyezték a holttestek. Elvakult és istenkáromló gőgjükben e pokoli tettek felbúj tói nyíltan kijelentették, hogy nem tartanak Jeruzsálem pusztulásától, mert Jeruzsálem Isten városa. Hogy hatalmukat még jobban megszilárdítsák, hamis prófétákkal, akiket megvesztegettek, azt hirdettették - miközben római csapatok ostromolták a templomot -, hogy a nép számíthat Isten szabadítására. Az utolsó percig tömegek tántoríthatatlanul hitték, hogy a Magasságos közbelép, és leveri ellenségeiket. De Izrael korábban elutasította az isteni védelmet, és most már nem volt oltalom. Szegény, belső viszályoktól szétszabdalt Jeruzsálem! Utcáit egymás kezétől megölt lakóinak vére festette pirosra, miközben ellenséges seregek rombolták erődítményeit, és gyilkolták harcosait!

Krisztus minden jövendölése, amelyet Jeruzsálem pusztulásáról mondott, az utolsó betűig teljesedett. A zsidók meggyőződtek intő szavának igaz voltáról: "Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek" (Mt 7:2).

Vészt és pusztulást jósló jelek és csodák történtek. Az éjszaka közepén természetellenes világosság fénylett a templom és az oltár felett. Napnyugtakor hadiszekerek és csatára gyülekező harcosok képe jelent meg a felhőkön. A templomban éjszaka szolgáló papokat titokzatos hangok rémisztgették; a föld remegett, és tömegek kiáltását lehetett hallani: "Meneküljünk innen!" A nagy keleti kapu, amelyet kőbe mélyesztett hatalmas vasrudak rögzítettek, olyan nehéz volt, hogy húsz ember is alig tudta becsukni. Ez a kapu éjfélkor kinyílt, látszólag magától.

Hét éven át egy ember állandóan le s fel járkált Jeruzsálem utcáin, és hirdette, hogy milyen bajok fogják a várost érni. Éjjel és nappal folytonosan ismételgette az eszelős gyászdalt: "Egy hang keletről, egy hang nyugatról! Egy hang a négy szél felől! Egy hang Jeruzsálem és a templom ellen! Egy hang a vőlegény és a menyasszony ellen, egy hang az egész nép ellen! "' Ezt a különös embert bebörtönözték és megkorbácsolták, de panasz nem hagyta el ajkát. A bántalmazásra és gyalázkodásra csak ez volt a válasza: "Jaj, jaj Jeruzsálemnek!", "jaj, jaj lakosainak!". Intő hangja nem hallgatott el addig, mígnem az ostrom alatt, amelyet megjövendölt, megölték.

Jeruzsálem pusztulásakor egyetlen keresztény sem vesztette életét. Krisztus előre intette tanítványait, és mindazok, akik elhiszik szavait, figyeljenek a megígért jelre. "Mikor... látjátok Jeruzsálemet hadseregektől körülvéve - mondta Jézus - akkor tudjátok meg, hogy elközelgett az ő elpusztulása. Akkor akik Judeában lesznek, fussanak a hegyekre; és akik annak közepette, menjenek ki abból" (Lk 21:20-21).

A rómaiak Cestius vezetésével körülzárták a várost, és amikor minden kedvezőnek látszott a támadásra, váratlanul abbahagyták az ostromot. Amikor az ostromlott város, reménytelennek tartva az ellenállást, már azon a ponton volt, hogy megadja magát, a római hadvezér minden látható ok nélkül visszavonta seregét. Az irgalmas, gondviselő Isten úgy irányította az eseményeket, hogy népe javát szolgálják. A várakozó keresztények megkapták az ígért jelet, és most itt volt az alkalom mindazok számára, akik a Megváltó figyelmeztetését komolyan vették. Az események úgy alakultak, hogy sem a zsidók, sem a rómaiak nem gátolhatták meg a keresztények menekülését. Cestius visszavonulása láttán a zsidók kirontottak Jeruzsálemből, és üldözőbe vették a visszavonuló sereget. Mialatt ez a művelet mindkét katonaságot teljesen lefoglalta, a keresztények elhagyhatták a várost. Ugyanakkor a vidék megtisztult az ellenségtől, amely esetleg megpróbálta volna feltartóztatni őket. Az ostrom idején a zsidók összegyűltek Jeruzsálembe, hogy megtartsák a sátoros ünnepet, és így az egész országból a keresztények akadálytalanul elmenekülhettek, és ők siettek is késedelem nélkül biztonságos helyre - Pella városába, amely túl a Jordánon, Perea földjén van.

A Cestiust és seregét üldöző zsidó csapatok olyan szenvedéllyel estek neki az utóhadnak, hogy már-már teljesen elpusztították őket. A rómaiak csak nagy nehézség árán tudtak visszavonulni. A zsidók majdnem veszteség nélkül menekültek meg, és zsákmányukkal diadalmenetben tértek vissza Jeruzsálembe. Ez a látszólagos siker azonban csak veszedelmet hozott rájuk, mert arra ösztönözte őket, hogy makacsul ellenálljanak a rómaiaknak, akik hirtelen leírhatatlan bajt hoztak a pusztulásra ítélt városra.

Mai Bibliai szakasz: 1 Krónikák 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nika+4&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=1%20Kr%C3%B3nik%C3%A1k+4&version=NT-HU

Mai olvasmányunk emlékeztet bennünket szellemi örökségünkre.  Júda és Simeon fiai voltak tulajdonképpen Izrael maradéka. Ezek a leszármazottak ragaszkodtak atyáik földjéhez sok viszontagságon és hosszú időn keresztül mind a mai napig. Ezektől az utódoktól nyomon követhetjük a családfát, amíg elvezet Betlehem kis városáig, Józsefig és az ő fiáig a mi Megváltónkig, Jézusig.

E fiúk egyikének Jábesnek élete jól ismert a közelmúlt népszerű vallásos kultúrájában. Az ilyen rövid megszakítások szünetet tartanak a leszármazási rendben és bepillantást nyújtanak az adott kor vallásos gyakorlatába. Szorosabbra fűzhetjük kapcsolatunkat Jézussal, ha Jábes imáját tanulmányozzuk.

Jábes megbecsült ember volt – tiszteletreméltóbb fivéreinél –, de nyilvánvalóan nem fejlődött ebben a helyzetében. A feljegyzés szerint születésekor fájdalmat okozott anyjának. Nem derül ki, hogy ez lelki, fizikai, vagy egyéb fájdalom volt. Mégis, merészen kéri Istent, hogy áldja meg őt és adjon neki nagyobb teret és felelősséget. Kéri Isten Szentlelkét, hogy uralkodni tudjon önmagán, és ne legyen bűnnel teli. Végül azt kéri, hogy ne okozzon fájdalmat másoknak.

Júdának e fia egyszerűen, de határozottan alapvető lelki tisztességet kért Istentől, hogy mások javára élhessen. Azt látjuk, hogy Isten megadta neki szíve vágyait. Mi mit kérünk Istentől a magunk számára?

Christopher Beason

215. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  1. fejezetéhez (szeptember 15-21.).

Gary Ridgway sorozatgyilkos rezzenéstelen arccal hallgatta a bíróságon az ellene felhozott vádat, miszerint negyvennyolc nőt különös kegyetlenséggel meggyilkolt. Amikor az áldozatok családtagjai kifejezték felé fájdalmukat, gyászukat és izzó haragjukat, Gary továbbra is tökéletesen közönyös maradt. Egyedül azon szavak hallatán fakadt sírva, amelyeket Robert Rule, az egyik áldozat édesapja mondott neki: „Ridgeway, vannak itt emberek, akik gyűlölik magát. Én nem. Megbocsátom, amit tett. Őszintén bevallom, iszonyúan megnehezítette, hogy a hitem szerint éljek, aszerint, amit Isten szeretne, hogy tegyek, ez pedig a megbocsátás. De megbocsátok.”

Az isteni meglátogatás idején Izrael nem ismerte fel a szeretet leghatalmasabb, és leginkább várt megnyilvánulását. Krisztus „Az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be őt” (Jn 1:11, ÚRK). Figyelembe véve, hogy Jézus elutasításával és keresztre feszítésével az emberek a lehető legnagyobb gonoszságot követték el, a világ a legmeghatóbb és leginkább felfoghatatlan megbocsátásnak lehetett tanúja, amikor Jézus kiejtette e szavakat: „Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lk 23:34, ÚRK).

A megbocsátás, amit Jézus felajánlott azoknak, akik megfeszítették Őt, nem jelenti azt, hogy Isten nem állít fel határokat. Jeruzsálem lerombolása előképezte azok végső sorsát, akik elutasítják az Isten hívásait. Nem tudjuk, vajon a bevezetőben említett sorozatgyilkos elfogadta-e az áldozat apja által felajánlott megbocsátást. Hasonlóképpen: nem mindenki fogadja el Jézus feltétel nélküli megbocsátását.

Fogadjuk el még ma a meg nem érdemelt bűnbocsánatot, amit Krisztus adott a kereszten! Igazi boldogság és örök élet van abban, ha elfogadjuk ezt a felbecsülhetetlenül értékes ajándékot.

Rosana Barros

feleség, édesanya, író.