Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 3. fejezet 1539. nap
A negyedik század elején Konstantin császár kiadott egy
rendeletet, amelyben a vasárnapot általános ünneppé tette az egész római
birodalomban.; A Nap napját a pogány alattvalók ünnepelték, és a keresztények
is tisztelték. A császár így akarta a pogányság és a kereszténység szemben álló
érdekeit diplomatikusan összehangolni. Erre az egyház püspökei buzdították,
akiket fűtött a becsvágy és a hatalomvágy, akik felismerték, hogy a pogányok,
ha a keresztények ugyanazt a napot ünneplik, mint ők, könnyebben lesznek
névlegesen keresztények, és ezzel előmozdítják az egyház hatalmát és
dicsőségét. De számos istenfélő keresztény, amíg lassan-lassan a vasárnapot
bizonyos fokig szentnek tartotta, a negyedik parancsolatnak engedelmeskedve a
szombatot még mindig az Úr szent napjaként ünnepelte.
Az őscsaló azonban még nem fejezte be munkáját.
Elhatározta, hogy a keresztényeket zászlaja alá gyűjti, és helytartója, a
büszke főpap által gyakorolja hatalmát, aki Krisztus képviselőjének tartotta
magát. Félig megtért pogányok, becsvágyó főpapok és a világot szerető egyházi
tisztségviselők által valósította meg szándékát. Időről időre széles körű
zsinatokat tartottak, amelyekre az egyházi méltóságok a világ minden tájáról
összegyűltek. Az Isten által alapított szombat jelentőségét szinte minden
zsinaton csökkentették egy kicsit, a vasárnapot pedig egyre inkább
felmagasztalták. Így ezt a pogány ünnepet végül isteni intézményként
tisztelték, míg a Biblia szombatját a zsidó vallás maradványának
nyilvánították, és ünneplőjét átkozottnak mondták.
A nagy hitehagyónak sikerült fölébe emelni "magát
mindannak, ami Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik" (2Thessz
2:4). Volt bátorsága megváltoztatni Isten törvényének azt az egyetlen olyan
előírását, amely az egész emberiség előtt félreérthetetlenül mutat az igaz és
élő Istenre. A negyedik parancsolatban Isten a menny és föld Teremtőjének
nevezi magát. Ez különbözteti meg minden hamis istentől. A teremtés munkájának
emlékeként szentelte Isten a hetedik napot az ember számára nyugalomnappá. A
szombatnak az a rendeltetése, hogy az embert mindig az elő Istenre, létének
forrására, tiszteletének és imádatának tárgyára emlékeztesse. Sátán igyekszik
az embert rávenni Isten elleni hűtlenségre és törvényével szembeni
engedetlenségre, ezért különösen a negyedik parancsolat ellen folytat harcot,
amely Istenre mint Teremtőre mutat.
Mai Bibliai szakasz: 1
Krónikák 14
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Az élet legörömtelibb
eseményei közé tartozik egy saját otthon megépítése vagy megvásárlása. Annyi év
után, amit üldözöttként, egyik helyről a másikra vándorolva töltött, Dávid most
Jeruzsálemben él, biztonságban ellenségeitől. Ez a kiváltságos helyzet lehetővé
teszi számára, hogy időt és erőforrásokat szenteljen egy maradandó otthon
felépítésére maga és családja számára.
Mint a nép
elöljárójától, elvárták, hogy ne pusztán egy kényelmes otthona, hanem egy
palotája is legyen. Számtalan munkás segítette a munkát a saját emberei közül,
csakúgy, mint üzleti partnereinek munkásai közül, ahogy például a Tírusz
királya által küldöttek is.
Miközben a palotája
épült, Dávidnak meg kellett védenie a népet veszélyes ellenségektől, például a
filiszteusoktól. A király feladata volt, hogy csatába vonulás előtt kikérje az
Úr tanácsát, mit is kell tennie.
Egyik alkalommal Isten
azt parancsolta, szemből csapjanak le a filiszteusokra, és győzelmet adott
nekik. Másik alkalommal Isten azt mondta, hátulról támadjanak, a szederfák
felől. Dávid pontos utasításokat kapott, és engedelmesen követte azokat; ennek
eredményeképpen jelentős győzelmeket aratott ellenségei felett.
Gondolj a csatákra,
amelyekkel szembe kell nézned! Tanácskoztál az Úrral vezetésért, és kész vagy teljes
szívvel követni az utasításait?
Isten nagyon szeretne
vezetni téged és győzelmet adni neked, úgy, ahogy tette ezt Dáviddal is. Csak
bíznod kell Benne és engedelmeskedni!
Jobson
Santos
217. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
3. fejezetéhez
(szeptember 29 – október 5.).
A középkor, amit „sötét középkorként” is
ismerünk, szembeötlően a hitehagyás, erkölcsi sötétség és erőteljes vallási
üldözés korszaka volt. Róma püspökének tárgyalásra nem vihető parancsai előtt a
föld királyainak is meg kellett hajolniuk, hiszen nem más, mint „Úr Istenünk, a
Pápa” adta azokat. Keresztények ezrei kényszerültek a föld barlangjaiban
menedéket találni, és még többeket kínoztak, illetve öltek meg. Azonban
semmilyen fenyegetés nem tudta megdönteni ezeknek a buzgó keresztényeknek a
hitét.
„Évszázadokon keresztül tilos volt a Bibliát
terjeszteni.” (51. o.) Hóseás próféciája pontosan teljesült: „Elvész az én
népem, mivelhogy tudomány nélkül való.” (Hóseás 4:6). A keresztény egyház
pusztán névleges vallássá vált. A szörnyű és szembetűnő társadalmi zűrzavar
tévedhetetlenül annak bizonyítéka volt, hogy az emberiség oktalanul megvetette
az „Így szól az Úr”-t.
A múlt figyelmeztetésül szolgál a jövőre. Nagyon
sötét idők fognak még következni, amelyet úgy ír le Dániel 12:1, hogy „nyomorúságos
idő lesz, amilyen nem volt”. Csak azok fognak megállni, akik állhatatosak és
hűségesek, akiknél Isten szava, mint hitük és gyakorlatuk alapja jelen van. Ha
megértjük, mi vár ránk, a kilátásunk pozitív lehet. Közel a megszabadulásunk,
szeretteim! A parancsnokunk hamarosan érkezik, hogy megszabadítson minket a
csalástól és az elnyomástól. Vigyázzunk hát és imádkozzunk, hogy hűségesnek
találtassunk!
Rosana Barros
feleség, édesanya, író.
Brazília
Ámen🛐✝🙏
VálaszTörlésUgy legyen ,Isten tesz minket allkalmassá hogy csakis Benne bízva és megerősödve hittben mellete kitartsunk ÁMEN!
VálaszTörlésHállánk száljonfel a mi Úrunkhoz hogy megismertette önmagát, és nem kell a sötétséghonában járnunk . ÁMEN ,ÁMEN ,ÁMEN .
VálaszTörlés