Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 1. fejezet 1527. nap
Ezer évvel előbb a zsoltáríró azért a kegyért dicsőítette
Istent, hogy Izrael szent templomát választotta lakóhelyéül: "Mert hajléka
van Sálemben, és lakhelye Sionban. " "A Juda törzsét válaszfa: a Sion
hegyét, amelyet szeretett. És megépíté szent helyét, mint egy magas várat"
(Zsolt 76:3; 78:68-69). Az első templomot Izrael történelmének legvirágzóbb
korszakában emelték. Dávid király e célra temérdek kincset gyűjtött össze. Az
építkezés Isten tervei alapján történt (1Krón 28:12.19). A munkát pedig Izrael
legbölcsebb királya, Salamon fejezte be. Ez a templom volt a legnagyszerűbb
épület, amelyet a világ valaha is látott. Az Úr mégis ezt mondatta Aggeus
prófétával a második templomról: "nagyobb lészen a második háznak
dicsősége az elsőnél". "Megindítok minden népet, és eljön, akit
minden népek óhajtanak, és megtöltöm e házat dicsőséggel, azt mondja a
Seregeknek Ura" (Agg 2:9.7).
Nabukodonozor elpusztította a templomot, és Krisztus
születése előtt mintegy ötszáz évvel újjáépítette egy olyan nép, amely egy
emberöltőn át tartó fogság után visszatért a feldúlt. szinte lakatlan országba.
A köztük levő idős emberek, akik látták Salamon templomának dicsőségét, azt
siratták az új épület alapkőletételénél, hogy az messze el fog maradni az első
mögött. Érzéseiket a próféta hatásosan ecseteli: "Ki van még életben
köztetek, aki látta ezt a házat az ő első dicsőségében?... Avagy nem olyan-é ez
a ti szemetekben, mintha semmi volna?" (Agg 2:3; Ezsd 3:12). De az Úr
ekkor azt üzente nekik, hogy az újabb ház dicsősége nagyobb lesz, mint az
egykorié.
A második templom azonban nem ért fel az első pompájával;
Isten jelenlétének az első templomban látott jelei sem szentelték meg. Nem
mutatkozott meg természetfölötti erő, hogy megpecsételje felszentelését. A
dicsőség felhője sem töltötte be az újonnan emelt templomot. Nem szállt alá tűz
az égből, hogy megeméssze az oltárra helyezett áldozatot. A sekina (dicsőség)
nem jelent meg többé a kérubok között a szentek szentjében. A frigyládát, a
kegyelem királyi székét és a bizonyság tábláit nem lehetett ott látni. Mennyei
hang nem tájékoztatta a kérdezősködő papot Jahve akaratáról.
Századokon át a zsidók hiába próbálták bizonyítani, miként
teljesedett Isten ígérete, amelyet Aggeus által adott. Elvakította őket a gőg
és hitetlenség, és nem fogták fel a próféta szavainak igazi értelmét. A második
templomot nem Jahve dicsőségének felhője tisztelte meg, hanem annak a
jelenléte, akiben az Istenségnek egész teljessége lakozott testileg - aki maga
volt a testben megjelent Isten. Amikor a Názáreti tanított és gyógyított a
szent udvarokban, a "Népek Vágya" jött el templomába. Krisztus
jelenléte - és csakis az Ő jelenléte - tette a második templomot az elsőnél
dicsőbbé. Izrael azonban eltaszította magától a menny ajándékát. A dicsőség
örökre eltávozott a templomból, ezzel az alázatos tanítóval együtt, aki azon a
napon kilépett az arany kapun. Beteljesültek a Megváltó szavai: "Pusztán
hagyatik néktek a ti házatok" (Mt 23:38).
A tanítványok félelemmel vegyes csodálkozással hallgatták
Krisztus jövendölését a templom lerombolásáról, és szerették volna jobban
megérteni, mit jelentenek szavai. Több mint negyven éven át sok-sok kincset,
munkát, építészeti szaktudást fordítottak a templom pompájának emelésére, Nagy
Heródes bőven adott erre a célra római vagyont és zsidó kincset, sőt még a
világ császára is gazdagította ajándékaival. Szinte mesébe illő méretű, súlyos
fehér márványtömböket építettek be a templomba, amelyek erre a célra érkeztek
Rómából. A tanítványok ezekre a kövekre hívták fel Mesterük figyelmét, amikor
ezt mondták: "Nézd, milyen kövek, és milyen épületek! " (Mk 13:1 )
Jézus válasza ünnepélyes és lesújtó volt: "Bizony
mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik" (Mt 24:2).
Jézus tanítványai Jeruzsálem lerombolásával kapcsolták
össze azokat az eseményeket, amelyek a földi dicsőséggel körülvett Krisztus
személyes megjelenését fogják kísérni: az egyetemes birodalom trónjának
elfoglalását, a konok zsidók megbüntetését és a római iga letörését. Az Úr
megmondta nekik, hogy eljön másodszor is. Ezért, amikor Jeruzsálem
megítéléséről beszélt, a tanítványok erre a jövetelre gondoltak. És amikor az
Olajfák-hegyén körülvették a Megváltót, megkérdezték: "Mikor lesznek meg
ezek? És micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?" (3.
vers).
Isten irgalmasan eltakarta a jövőt a tanítványok elől. Ha
akkor teljesen felfogták volna azt a két rettenetes dolgot: a Megváltó
szenvedését és halálát, valamint városuk és templomuk elpusztulását - porig
sújtotta volna őket a rémület. Krisztus csak a vázát adta meg azoknak a
kiemelkedő eseményeknek, amelyek a történelem lezárulása előtt bekövetkeznek.
Szavait akkor nem értették meg teljesen; de később fény derült rájuk, mert
népének szüksége van a bennük rejlő eligazításra. A prófécia, amit Krisztus
mondott, kettős jelentéstartalmú volt.
Miközben előrevetítette Jeruzsálem pusztulásának az
árnyékát, az utolsó súlyos napok félelmetes eseményeit is jelezte.
Mai Bibliai szakasz: 1
Krónikák 2
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Tegnap 54 igeversen keresztül
olvastuk a neveket, ma további 55
igeversen keresztül. Ne felejtsük el, hogy Isten kezének vezetését követjük, és ez a mi lelki családfánk. Ha kicsit mélyebben tanulmányozzuk a
fejezetet, Isten jellemét látjuk kirajzolódni. Íme három
név, melyeken megakadt a szemem a 2. fejezetben, emlékeztetve az Ő ítéletére, felelősségre vonására és jóságára.
A 3.
versben az írnok meglehetősen
tárgyilagos módon írja le a történetet.
Ér annyira gonosz volt Isten szemében, hogy az Úr megölte Őt. Képzeld el azt a gonoszságot, amiért
Isten egyszerűen eltöröl valakit a Föld színéről!
A 7.
versben, Ákán – akit Józsué
könyve 7. fejezetből ismerhetünk –, lopott
a Jerikóban kiirtandó javakból, így ő és
családja fizette meg ennek árát.
A történelemben feljegyzett eset arra figyelmeztet bennünket, hogy még egy kis bűn is képes szó szerint elpusztítani a családunkat.
A 34. és
35. versekben azt találjuk, hogy
valaki adoptálással kerül be a vérvonalba. Mivel én is örökbefogadott
gyerek vagyok, és csak lányaim
születtek, én magam különösen szeretem
ezt a részt. Sésánnak is csak leányai voltak. Nem voltak fiai, akik továbbvihették
volna a vérvonalat. Így vette Jarhát, az egyik szolgáját, fiává tette, örökbe fogadta őt, hozzáadta a
lányát és így lett örököse. Jarhának
kivételes szolgának kellett lennie,
ha az a megtiszteltetés érte, hogy szolgából fiúvá fogadták.
Ez a
három
név mutatja, hogy megkapjuk tetteinkért a különböző jutalmakat. Mit fogunk ma cselekedni?
Christopher
Beason
215. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
1. fejezetéhez
(szeptember 15-21.).
Gary Ridgway sorozatgyilkos rezzenéstelen arccal
hallgatta a bíróságon az ellene felhozott vádat, miszerint negyvennyolc nőt
különös kegyetlenséggel meggyilkolt. Amikor az áldozatok családtagjai
kifejezték felé fájdalmukat, gyászukat és izzó haragjukat, Gary továbbra is
tökéletesen közönyös maradt. Egyedül azon szavak hallatán fakadt sírva,
amelyeket Robert Rule, az egyik áldozat édesapja mondott neki: „Ridgeway, vannak
itt emberek, akik gyűlölik magát. Én nem. Megbocsátom, amit tett. Őszintén
bevallom, iszonyúan megnehezítette, hogy a hitem szerint éljek, aszerint, amit
Isten szeretne, hogy tegyek, ez pedig a megbocsátás. De megbocsátok.”
Az isteni meglátogatás idején Izrael nem ismerte
fel a szeretet leghatalmasabb, és leginkább várt megnyilvánulását. Krisztus „Az
övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be őt” (Jn 1:11, ÚRK). Figyelembe véve,
hogy Jézus elutasításával és keresztre feszítésével az emberek a lehető legnagyobb
gonoszságot követték el, a világ a legmeghatóbb és leginkább felfoghatatlan
megbocsátásnak lehetett tanúja, amikor Jézus kiejtette e szavakat: „Atyám,
bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lk 23:34, ÚRK).
A megbocsátás, amit Jézus felajánlott azoknak,
akik megfeszítették Őt, nem jelenti azt, hogy Isten nem állít fel határokat.
Jeruzsálem lerombolása előképezte azok végső sorsát, akik elutasítják az Isten
hívásait. Nem tudjuk, vajon a bevezetőben említett sorozatgyilkos elfogadta-e
az áldozat apja által felajánlott megbocsátást. Hasonlóképpen: nem mindenki
fogadja el Jézus feltétel nélküli megbocsátását.
Fogadjuk el még ma a meg nem érdemelt
bűnbocsánatot, amit Krisztus adott a kereszten! Igazi boldogság és örök élet
van abban, ha elfogadjuk ezt a felbecsülhetetlenül értékes ajándékot.
Rosana Barros
feleség, édesanya, író.
Ámen🛐✝🙏
VálaszTörlés