Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 58. fejezet 1522. nap
Az apostoli korszak óta napjainkig sohasem szünetelt Isten
templomának építése. Visszapillanthatunk a letűnt évszázadokra és láthatjuk,
hogy az épület élő kövei, mint fénysugarak világítottak a tévelygés és babona
sötétségén át. Ezek az értékes drágakövek az örökkévalóságon át mindig fokozódó
fénnyel fognak világítani, hogy bizonyítsák Isten igazságának hatalmát. E
finomra csiszolt kövek ragyogó fénye rávilágít a világosság és a sötétség, az
igazság aranya és a tévelygés salakja közötti éles ellentétre.
E templom építésében része volt Pálnak, a többi apostolnak,
valamint az összes, azóta élt igazaknak. De az épület még mindig nem kész.
Ránk, akik most ebben a korszakban élünk, nagy feladat vár. Az alapzatra olyan
anyagot kell raknunk, mely a tűzpróbát kiállja: - aranyat, ezüstöt és
drágaköveket, "a templom mintájára kifaragott oszlopokat". (Zsolt.
144, 12.) Akik így építenek Istennek, azokhoz Pál apostol bátorító és intő
szavakat intéz: "Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad,
jutalmát veszi. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban
megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül." (1. Kor. 3, 14. 15.) Az a
keresztény, aki hűen tárja fel az élet Igéjét, aki a szentség és békesség
útjára vezet nőket és férfiakat, olyan anyagot helyez az alapzatra, mely
mindörökké megmarad. Isten országában pedig tisztelik, mint bölcs építőmestert.
Az apostolokról olvashatjuk: "Azok pedig kimenvén,
prédikálónak mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerősítvén az igét a
jelek által, amelyek követik vala." (Márk 16, 20.) Miként Krisztus
kiküldte tanítványait, úgy küldi ki ma gyülekezetének tagjait. Ugyanaz a
hatalom, mellyel az apostolok rendelkeztek, számukra is létezik. Ha Isten az ő
erősségük, akkor együttműködik velük és munkájukban nem lesz hiábavaló.
Ismerjék fel, hogy arra a műre, amelyben munkálkodnak, Isten nyomta rá
pecsétjét. Isten mondotta Jeremiásnak: "Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én;
hanem menj mindazokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, amit
parancsolok néked. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak
téged!" Azután az Úr kinyújtotta kezét, megérintette szolgája ajkát és így
szólt hozzá: "Imé, az én igémet adom a te szádba". (Jer. 1, 7-9.)
Nekünk is parancsolja az Úr, hogy menjünk ki és hirdessük azokat az igéket,
melyeket szájunkba ad; ajkunkon érezzük szent Kezének érintését.
Mai Bibliai szakasz: 2 Királyok
22
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Jósiás csak nyolc éves volt, amikor
királlyá kenték. Még gyermek volt és valószínűleg rászorult a körülötte élők
segítségére, beleértve édesanyját is.
Nem volt véletlen az, hogy
megtalálták a törvénykönyvet, és az sem, hogy Jósiás eldöntötte, hogy az Úrtól
kér erőt és útmutatást.
Pál apostol azt mondja, Isten
törvényének az a szerepe, hogy megmutassa a bűnt (Róm 3:20), és pontosan ez
történt Jósiással is. Megszaggatta ruháit, mivel tudta, hogy népe vétkezett
Isten ellen.
Te mit teszel a törvénnyel,
amikor leleplezi a bűnödet? Kövesd Jósiás példáját! Menj el, és kérdezd meg az
Urat (13. vers)! Isten világos választ adott neki. Mivel Jósiás megalázta magát
az Úr előtt, Isten meghallgatta őt, és megígérte neki, hogy nem látja meg a
veszedelmet, hanem békességben fogják eltemetni.
A törvény nem az ellenségünk,
csak akkor, ha úgy döntünk, hogy továbbra is bűnben élünk. A bűnnek és
törvénytelenségnek eme világában, van-e bátorságod kiállni a törvény mellett
akkor, amikor körülötted mindenki meghátrál? Légy bátor! Isten kegyelmes és
melletted áll, hogy megharcold ezt a küzdelmet, és Övé a győzelem!
Daniel
Jiao
214. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 58. fejezetéhez (szeptember 8-14.).
A Bibliában azt olvashatjuk, hogy Jézus
iskolázatlan embereket választott Isten egyházának építéséhez. Nem volt könnyű
ezeknek a tanítványoknak a munkája. Megtapasztalták a nélkülözést, a
rágalmazást és az üldöztetést. Jézus tanítványai azonban véghez vitték
küldetésüket, és tömegek követték a kereszt üzenetét. De mi volt a sikerük
titka? Hogyan cselekedtek ezek a tanulatlan emberek, hogy a munkájuk felrázza a
nemzedéküket?
A Biblia felfedi, hogy a tanítványok Krisztus
ügyének szentelték életüket. Engedelmesek voltak minden parancsnak, amit a
Mesterüktől kaptak. Sőt, Jézus apostolai úgy határoztak, hogy nem egyedül,
hanem a mindenható Isten hatalmával együtt dolgoznak. Ez volt győzelmük kulcsa.
Biztos alapzatra építkeztek, az Örök Kősziklára. Nem számított azok
vakbuzgósága, előítélete és gyűlölete, akik azt hitték, Isten vezeti őket. És
bár a tanítványok egymás után haltak meg Jézus ügyéért, rögtön átvették
helyüket az új munkások.
Majdnem két évezred telt el, és Jézus üzenetét
még mindig prédikálni kell valamennyi nemzet számára. Ezeknek az apostoloknak
az életrajza csodálatosan emlékeztet minket arra, hogy életünket Jézusra kell
építenünk, a legfőbb sarokkőre, és a mennyei Szentlélekkel együttműködve kell
dolgoznunk. Így lehetünk modern apostolok, akik felrázzák ezt a világot Isten
üzenetével.
Jesus Hanco
Újszövetség és bibliai görög oktató
Teológiai szeminárium
Perui Unió Egyeteme
Fordította Gősi Csaba
Ámen🛐✝🙏
VálaszTörlésKöszönet eme áldott összes igazságért ,hálla mindenkorszaknak Isten Örök Fénylő Ígazsága ragyog Dicsfényben Ámen.
VálaszTörlés2019.09.12. Csütörtök II. Kir 22
VálaszTörlésIsten törvényt adott népének, mert nem cselekedték a jót szívük körülmetéltségéből fakadóan. A törvény rámutat bűneinkre, megmér bennünket, megmutatja, hogy milyen távol esünk Jézus Krisztus jellemétől. S amennyiben ez bűnbánatot ébreszt bennünk, úgy azt is felismerjük, hogy szükségünk van a megtisztulásra, s a kegyelem forrásához történő odafordulásra. Így mondja Pál:
Gal 3/24: „Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg.”
Ugyanakkor, ha nem az Ő jellemében történő növekedés az életünk meghatározója, ha nem hit által, az Ő kegyelmében bízva fordulunk Hozzá, és nem kérjük Tőle a másik Pártfogó elküldését, a Szentlélek megjelenését életünkben, akkor számunkra nem marad más, mint a törvény hasztalan forgatása, tanulmányozása, s bűneink újból és újbóli felismerése. Ezért Pál a következőt is mondja a törvényről:
II Kor 3/6 „Ő (Isten) tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.
A törvény tükrében nézhetjük meg önmagunkat, újra és újra, hogy újonnan születésünket követően, a lelki fejlődés útján merre járunk. Nem leszünk tökéletesek, nem leszünk bűntelenek. A Megváltás egyedül Krisztus áldozata által lehetséges, de minden erőnkkel ellen kell állnunk a bűnnek, és törekednünk kell a feddhetetlen életre, nem őrizhetünk magunkban ismert bűnöket, nem köthetünk kompromisszumokat. Amit felismertünk, azt Krisztus elé kell vinnünk, hiszen:
Jn 1/9: „Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól.”
A törvény tehát nem tud jobbá tenni, hiszen az nem az út, hanem csak az utunk során történő megméretés eszköze. Egyedül Krisztus az Út az Atyához, Ő az aki a változást építi bennünk. Olyan ez, mintha felugranánk, a levegőbe, hogy elváljunk a földtől örökre, de tömegünknél fogva minduntalan visszahullunk. Ezáltal megmértük magunkat, de végül ugyanoda esünk vissza, ahonnan elindultunk. Egyedül a Lélek az, aki fel tud emelni úgy, hogy többé már ne hulljunk vissza a törvénynek a bűnre mutató kárhoztatásába, hanem szabadok legyünk mindörökre Krisztusban. Mert a Szentlélek az, aki elvezet bennünket a teljes Igazságra, és eszünkbe juttat mindent, amit Jézus a tanítványoknak mondott, s az eljövendő dolgokat is kijelenti.
Jósiás megismerhette azt a törvényt,. amiről Isten azt parancsolta Mózesen keresztül a népnek, hogy minden hetedik esztendő végén fel kell olvasni
5 Móz 31/10-11: „Ezt parancsolta nekik Mózes: Minden hetedik esztendő végén, az adósságelengedés évének megszabott idejében, a lombsátrak ünnepén, amikor eljön egész Izráel, hogy megjelenjék az ÚRnak, a te Istenednek színe előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt, fel kell olvasni ezt a törvényt egész Izráel előtt, fülük hallatára.
Ehelyett a törvény bizonyos mértékben feledésbe merült, s Jósiás most a törvény újbóli megismerése által megláthatta, hogy milyen távolra tévelygett a választott nép Isten Szeretetétől. Őszinte bűnbánatot tartott elődei és saját bűneiért, és Istenhez fordult bocsánatért, és vezetésért, hogy a régi-új alapokon rendezhessék Isten és a választott nép kapcsolatát.
Mi sem tehettünk és tehetünk másként. A törvény által felismerve vétkeinket nem ragadhatunk le a törvény tükrében való folytonos méredzkedésnél, hanem Istennel való kapcsolatunkat kell elmélyítenünk, vele kell elrendeznünk mindent, Tőle kell kérjünk tiszta szívet, s hogy az erős Lelket újítsa meg bennünk, ami csak a Vígasztaló eljövetele által lehetséges. Ahogyan Jézus mondta Nikodémusnak:
Jn 3/5-7: „Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek.”