Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 3. fejezet 1538. nap
Miután a Bibliát, a tévelygés leleplezőjét eltávolították,
Sátán azt csinálhatta, amit akart. A prófécia kinyilatkoztatta, hogy a pápaság
"véli, hogy megváltoztatja az időket és a törvényt" (Dán 7:25). És
ezt tétovázás nélkül meg is tette. Hogy a pogányságból áttérteknek a
bálványimádást pótolják, és így elősegítsék a kereszténységbe való névleges
felvételüket, fokozatosan bevitték a szobrok és ereklyék imádását a keresztény
istentiszteletbe. Egy egyetemes zsinaton hozott rendelet végül bevezette a
bálványimádás rendszerét. Hogy a szentségtörés teljes legyen, Róma vakmerően
kitörölte a törvényből a második parancsolatot, amely megtiltja a
bálványimádást, - és a tízes szám megőrzésére kettéosztotta a tizedik parancsolatot.
Ez az irányzat, amely a pogányoknak engedményeket tett, a
menny tekintélyének további mellőzéséhez is kaput nyitott. Sátán
megszenteletlen egyházvezetők útján meghamisította a negyedik parancsolatot is.
Megpróbálta eltörölni az ősi szombatot, azt a napot, amelyet Isten megáldott és
megszentelt (lMóz 2:2-3); és helyébe a pogányok által, "a Nap tiszteletre
méltó napja"-ként ünnepelt napot akarta tenni. Ezt a változtatást először
nem nyíltan kísérelték meg. Az első századokban minden keresztény az igazi
szombatot tartotta. Féltve őrizték Isten dicsőségét, és mivel hitték, hogy
Isten törvénye változhatatlan, buzgón vigyáztak előírásainak
sérthetetlenségére. Sátán azonban nagyon körmönfontan dolgozott eszközei által célja
megvalósításáért. Hogy az emberek figyelme a vasárnapra terelődjék, Krisztus
feltámadásának tiszteletére ünnepelték. Istentiszteleteket tartottak azon a
napon, de azért a szórakozás napjának is tekintették; a szombatot pedig még
mindig szent napként ünnepelték.
Krisztus első adventje előtt Sátán arra ösztönözte a
zsidókat, hogy a szombat ünneplését a legszigorúbb követelményekkel nehezítsék
meg, és tegyék teherré. Sátán így készítette elő terve megvalósítását. Előnyt
húzva abból a hamis képből, amit ő festett a szombatról, ezt a napot, mint
zsidó intézményt, ellenszenvessé tette. Míg a keresztények a vasárnapot
általában örömnapként tartották meg, Sátán arra késztette őket, hogy a
szombatot böjtnapnak, a szomorúság, a gyász napjának tartsák, és így fejezzék
ki gyűlöletüket a zsidó vallással szemben.
Mai Bibliai szakasz: 1
Krónikák 13
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Dávid egyik első tette az egyesített Izrael királyaként az volt, hogy a
szövetség ládájának átszállítását megszervezze, vidékről a kormányzó fővárosba.
A frigyláda az izraelita vallás legfőbb jelképe volt, benne a
Tízparancsolatot tartalmazó két kőtáblával. Kívül, a láda fedelén lévő két
kérub között volt az a hely, ahol az Úr kinyilatkoztatta dicsőségét.
Dávid szándéka, hogy a nemzetet Isten imádata körül egyesítse, dicséretre
méltó volt. Az ország minden részéből érkeztek emberek erre a nagyszabású
eseményre. A hangszerek szavára énekelve és táncolva, király és népe együtt
ünnepelték a frigyláda egy alkalmasabb helyre való költöztetését.
A szállításért Uzza és Ahió volt a felelős. Amikor azonban az ökrök
megbotlottak, Uzza, aki titokban bűnben élt, kinyújtotta a karját, és
megérintette a ládát, ami után azonnal meghalt.
Dávid nagyon megharagudott Istenre, amiért Uzza halálát okozta. Ez a
tapasztalat azonban megtanította arra, hogy Isten szemében nem bűntelen az, aki
nem tiszteli az Ő személyének szentségét.
Mi ugyanennek a kockázatnak vagyunk kitéve. Könnyen hozzáférhetünk a
Bibliához; gyülekezetbe járhatunk, amikor csak kedvünk tartja; és ezért Isten
dolgaihoz néha a kellő tisztelet nélkül közeledünk.
Dávid félte Istent. Ez alkalommal letett arról, hogy a frigyládát
Jeruzsálembe vigye, viszont mégis valami meglepő történt. Obed-Edom családját,
akikhez a láda került, bőségesen megáldotta az Úr. Ezek az áldások oly
nagyszerűek voltak, hogy három hónappal később Dávid mégis úgy döntött, hogy
ismét magához veszi a frigyládát, és Jeruzsálembe viteti.
Gyakran úgy gondolkodunk, Istennek sok időbe telik megáldani bennünket.
Obed-Edom története azonban ennek ellenkezőjét bizonyítja. Mindössze három
hónap alatt Isten olyannyira megáldotta háza népét, hogy annak híre egész
Izraelben elterjedt.
Ha Istent az Őt megillető első helyre tesszük, rövid időn belül óriási
áldásokat láthatunk és érezhetünk az életünkben!
Jobson Santos
216. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
2. fejezetéhez
(szeptember 22-28.).
Amikor a családom tagjai hetednapi adventisták
lettek, én még csak 12 éves voltam. Abban a tanévben az iskolatársaim
terrorizáltak, így majdnem minden nap elrejtőztem a szünetekben. Azonban ha az
osztálytársaimnak segítségre volt szüksége, én hajlandó voltam segíteni őket a
tanulmányaikban vagy más tevékenységekben. A tanév végén bocsánatot kértek
tőlem. Nem nyertem új barátokat, de boldog voltam Jézus mosolya miatt, az Ő
helyeslésének bizonyosságával.
A korai egyház pontosan azt szenvedte el, amit
Jézus megjövendölt. A keresztény életstílusukkal és hűségükkel mércévé váltak,
és ezzel leleplezték a gonoszok bűneit. A Megváltó életének elveinek megfelelő
gyakorlatuk olyan volt a bűnösök számára, mint egy halálos nyíl, és ők az
irigységtől és gyűlölettől hajtva az igaz Istenfélők legrosszabb üldözőivé
váltak.
Krisztus iskolájának ezen tanítványai azonban a
folyamatos fenyegetettség alatt is rendületlenül ragaszkodtak hozzá, hogy
Mesterük nyomában járjanak. Isten helyeslése volt a legbecsesebb tulajdonuk. Az
üldözés csak megerősítette a Szentírás tiszta igazságát: „De mindazok is, akik
kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak.” (2Tim 3:12)
„Éledjen csak fel az őskeresztény egyház hite és
ereje, az majd életre kelti a gyűlölet szellemét, és felszítja az üldözés
tüzét!” (46. o.) Legyünk mi az okai Jézus mosolyának! Éleszd újra az
egyházadat, Uram!
Rosana Barros
feleség, édesanya, író.
Ámen🛐✝🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés