Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 58. fejezet 1518. nap
58.
A diadalmas egyház
Közel ezerkilencszáz esztendő múlt el azóta, hogy az
apostolok megpihenhettek, munkájukat befejezték. Fáradozásaik, Krisztusért
hozott áldozataik története azonban még mindig legértékesebb kincse az
egyháznak. A Szentlélek vezetése alatt örökítették meg az ihletett írók a
történelem ezen eseményeit, hogy Krisztus követőit minden korszakban nagyobb
buzgalomra és komolyságra késztessék, Üdvözítőjükért végzett
tevékenykedésükben.
A tanítványok teljesítették Jézus megbízását. Midőn a
kereszt e hírnökei szerteszéjjel járva hirdették az evangéliumot, Isten
kinyilatkoztatta dicsőségét, oly mértékben, ahogy halandó emberek még sohasem
láthatták. Az apostolok a Szentlélek segítségével olyan munkát végeztek, amely
a világot alapjaiban rengette meg. Egyetlen nemzedék alatt eljuttatták az
evangéliumot minden néphez.
A kiválasztott apostolok szolgálata dicső eredményeket
érlelt. Hivatásuk kezdetén, néhányan még tanulatlan emberek voltak. Azonban
fenntartás nélkül szentelték életüket Mesterüknek; tanításai által Felkészültek
a rájuk bízott nagy mű vezetésére. Szívükben irgalom és igazság; ezek uralták
indítékaikat, ihlették eszméiket, irányították tetteiket. Életük Krisztussal
volt elrejtve Istenben. Énjük beleolvadt, elmerült a végtelen Szeretet
mélységeiben.
A tanítványok olyan férfiak voltak, akik bensőséggel
beszéltek és imádkoztak; akik megragadták Izráel erősségét; erősek voltak az Úr
erejében. Mily közel állottak Istenhez! Mily szorosan egybeforrt személyes vágyuk
Isten trónjával. Istenük: az Örökkévaló. Dicsősége volt dicsőségük. Igazsága
volt igazságuk. Minden támadás, mely az evangéliumot érte, mélyen belehasított
lelkükbe, és lényük minden erejével küzdöttek Krisztus ügyéért. Bátran
hirdették az élet Igéjét, mert Isten, onnan felülről, kente fel őket. Sokat
vártak el, és sokra is vállalkoztak. Krisztus kinyilatkoztatta magát előttük,
és Hozzá tekintettek fel vezetésért. Igazságismeretük, erejük, hogy az
ellenségeskedéssel szembeszálljanak, arányban állott azzal, ahogy Isten
akaratához alkalmazkodtak. Jézus Krisztus, Istennek bölcsessége és ereje, volt
minden beszédük tartalma. Nevét - egyetlen nevet az ég alatt -, mely embereket
üdvözíthet, felmagasztalták. Miközben hirdették Krisztus, a feltámadott
Megváltó tökéletességét, szavuk szíveket indított meg, férfiakat és nőket nyert
meg az evangélium számára. Egész tömegek, amelyek sokáig gyalázták a Megváltó
nevét, megvetették erejét, a Megfeszített tanítványainak vallották magukat.
Mai Bibliai szakasz: 2 Királyok
18
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ezékiás az
istenközpontú élet világos példája. Bár apja bálványokat imádott, Ezékiás
elhatározta, hogy a magaslatok
lerombolásával elfordítja népét gonosz útjaiktól. Miért nem hatott Akház rossz
befolyása Ezékiásra? Talán leginkább azért, mert voltak körülötte más emberek,
akik nagyobb hatással voltak rá. Leginkább az édesanyja lehetett az, „Abija,
Zekarjá leánya”(2Kir 18:2 – új prot. ford.).
Fontos dolgot
tanulhatunk meg ebből. A hátterünk és tapasztalataink nagy hatással lehetnek
életünkre, de ez soha nem lehet mentségünk a bűnre. Megszentelt életet élhetünk
bűnnel teli környezetünk ellenére, és bálványimádók között is követhetjük
Istent.
Másrészt soha nem
gyűjthetünk jutalompontokat bármely jócselekedetünkkel. Bár Ezékiás bízott az
Úrban és „őutána nem volt hozzá hasonló Júda összes királya között, sem azok
között, akik őelőtte voltak”(2Kir 18:5)”, ő is elkövette azokat a
hibákat, amelyeket elődei. Amikor Ezékiás uralkodásának tizennegyedik évében
Asszíria királya megtámadta Júda városait, ő abban bízott, hogy ezüst és arany
fizetésével megoldja a problémát, de teljes kudarcot vallott.
Amikor elfordítjuk
tekintetünket Istenről és a magunk elgondolása után akarunk menni, szégyent
hozunk saját fejünkre.
Daniel Jiao
214. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 58. fejezetéhez (szeptember 8-14.).
A Bibliában azt olvashatjuk, hogy Jézus
iskolázatlan embereket választott Isten egyházának építéséhez. Nem volt könnyű
ezeknek a tanítványoknak a munkája. Megtapasztalták a nélkülözést, a
rágalmazást és az üldöztetést. Jézus tanítványai azonban véghez vitték
küldetésüket, és tömegek követték a kereszt üzenetét. De mi volt a sikerük titka?
Hogyan cselekedtek ezek a tanulatlan emberek, hogy a munkájuk felrázza a
nemzedéküket?
A Biblia felfedi, hogy a tanítványok Krisztus
ügyének szentelték életüket. Engedelmesek voltak minden parancsnak, amit a
Mesterüktől kaptak. Sőt, Jézus apostolai úgy határoztak, hogy nem egyedül,
hanem a mindenható Isten hatalmával együtt dolgoznak. Ez volt győzelmük kulcsa.
Biztos alapzatra építkeztek, az Örök Kősziklára. Nem számított azok
vakbuzgósága, előítélete és gyűlölete, akik azt hitték, Isten vezeti őket. És
bár a tanítványok egymás után haltak meg Jézus ügyéért, rögtön átvették
helyüket az új munkások.
Majdnem két évezred telt el, és Jézus üzenetét
még mindig prédikálni kell valamennyi nemzet számára. Ezeknek az apostoloknak
az életrajza csodálatosan emlékeztet minket arra, hogy életünket Jézusra kell
építenünk, a legfőbb sarokkőre, és a mennyei Szentlélekkel együttműködve kell
dolgoznunk. Így lehetünk modern apostolok, akik felrázzák ezt a világot Isten
üzenetével.
Jesus Hanco
Újszövetség és bibliai görög oktató
Teológiai szeminárium
Perui Unió Egyeteme
Fordította Gősi Csaba
Ámen köszönet az Úr Jézus tanítványaiknak ,hálla ők sziklaszílárdan hitükmellet kíáltak annyira hogy szivük űgyének tartották Dicsőség Jézusnak Ámen.
VálaszTörlésÁmen🛐✝🙏
VálaszTörlésAsszíria királya öntelt és nagyképű, másokat megalázó és lekicsinylő üzenettel küldi el követét Jeruzsálembe. Felsorol mindent, amiről úgy gondolja, hogy reménységet adhatna Izráel népének, legyen az emberi, avagy Isteni segítség, és mindet hiábavalónak állítja be magával szemben. Mindenek fölé emeli magát, önbizalomtól telve próbálja meg a félelem és reményvesztettség állapotába taszítani nemcsak a király hivatalnokait, hanem a népet is. Szanhérib király emberei fennhangon és kihívóan, semmitől sem tartva adják át uruk üzenetét arámi helyett júdai nyelven, hogy mindenki jól értse, és rettegést keltsenek bennük. Még azt a reményt is megpróbálja elvenni tőlük, hogy Istenben bízzanak, ezért a környező népekre, és az ő isteneikre való támaszkodásuk hiábavalóságára hivatkozik, lám ezeket a népeket is leigázta, Júda népe sem lesz kivétel. Ám egy dologgal nem számol, hogy Júda királyának és népének Istene Maga az élő, Teremtő Isten, akinek mindenre van hatalma, s aki megsegíti az Ő nevét segítségül hívókat. Márpedig Ezékiás azt tette, amit helyesnek lát az Úr, egészen úgy, ahogy ősatyja, Dávid tette.
VálaszTörlésSzámunkra is fontos üzenete van ennek a történetnek a mai világban, hiszen a nagy küzdelem lényegi elemei nem változtak az évezredek folyamán. Sátán és csatlósai minden erővel megpróbál beférkőzni Isten és az ember, az Ő gyermekei közé. Mivel Istennel szemben nincs esélye, ezért az Isten és ember közti szövetség gyenge láncszemét, azaz az embert próbálja támadni. Megpróbálja aláásni az Isten általi teremtettségből származó önbecsülését, s kísérletet tesz, hogy még a reménységet is elvegye az embertől, hogy az az Isten, aki megalkotta őt, és mindenkor táplálja, fenntartja, az meg is oltalmazza azokat, akik Őbenne bíznak. Az Istenbe vetett bizalmat kísérli meg az emberből kiirtani, hogy felváltsa a rettegés, és a gonoszság atyja uralmának elismerése, és a neki való hódolás.
És bár maga a törvénytipró tudja jól mind az alábbiakat, az embert megpróbálja elvágni reménysége alapjaitól, féltőn szerető Istenétől.. Hiszen Isten a Szeretet, és aki Őbenne van, abban nincs félelem.
II. Tim 1/7 “Mert nem a félelem lelkét adta nekünk Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.”
Jn 4/18: “A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet nem fér össze a félelemmel, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki fél, az még nem tökéletes a szeretetben.”
Kitartásra és állhatatosságra hív bennünket ez a történet, hogy a próba, létünk fenyegetettsége közben is megálljunk hitben, és forduljunk Isten felé, tőle várjuk mindenkor a megoldást, mert egyedül Ő a mi reménységünk.
Mt 10/22: „és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.”
A hitető véli, hogy elválaszthat bennünket áldó Mennyei Atyánktól, de ahogyan Pál fogalmaz:
VálaszTörlésRóm 8/38-39: "Biztos vagyok ugyanis abban, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, mely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van."