2020. február 26., szerda

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 26 - SZERDA - Zsoltárok 24


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 24. fejezet 1688. nap

Az "Imhol jő a vőlegény!" kiáltás hallatán 1844 nyarán ezrek várták azonnalra az Úr adventjét. A megjelölt időben a Vőlegény jött is, de nem a földre, miként népe várta, hanem az Öregkorúhoz a mennyben, a menyegzőre, hogy átvegye országát. "Akik készen valának, bemenének vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó. " Nem lehettek személyesen jelen a menyegzőn, mert a menyegző a mennyben van, ők pedig a földön. Krisztus követői várják, hogy Uruk megjöjjön a menyegzőről (Lk 12:36). De tudniuk kell, mit csinál, hogy hitben elkísérjék Isten elé lépő Urukat. Ebben az értelemben mondja Jézus, hogy bemennek a menyegzőbe.

A példázat szerint azok mentek be a menyegzőbe, akiknek a lámpásukkal vitt edényben volt olaj. Akik nemcsak megismerték a Szentírásból az igazságot, hanem Isten Lelkét és erejét is megkapták, és keserves próbájuk éjszakáján türelmesen vártak, nagyobb világosság után kutatva - azok megértették a mennyei templomról szóló igazságot, a Megváltó szolgálatváltásával együtt, és hittel kísérték a mennyei templomban végzett munkáját. Azokról, akik a Szentírás bizonyságtevése alapján elfogadják ezeket az igazságokat, hitben követve az isten elé, közbenjárói munkájának utolsó szakaszába lépő, és e munka lezárulása után országát átvevő Krisztust - azt mondja a példázat, hogy bemennek a menyegzőbe.

A Mt 22. fejezetében feljegyzett példázatból - amelyben szintén a menyegző a szimbólum - világosan kitűnik, hogy a vizsgálati ítélet megelőzi a menyegzőt. A menyegző megtartása előtt a király megtekinti a vendégeket, hogy lássa, felöltötte-e mindenki a menyegzői ruhát, a Bárány vérében megmosott és megfehérített hótiszta jellemet (Mt 22:11; Jel 7:14). Akin nem látja ezt a ruhát, annak semmi helye nincs a menyegzőn (Mt 22:13). Azokat pedig, akiknek van menyegzői ruhájuk, Isten elfogadja, és méltónak tartja arra, hogy részt kapjanak országából és helyet a trónján. A jellem megvizsgálása, és annak eldöntése, hogy ki készült fel Isten országára: a vizsgálati ítélet, a mennyei templomszolgálat záró munkája.

Amikor a vizsgálat véget ér, amikor Krisztus megvizsgálta és eldöntötte azoknak az ügyét, akik a korszakok során követőinek vallották magukat, akkor - és nem előbb - a kegyelemidő lejár, és a kegyelem ajtaja bezárul. Ez az egyetlen rövid mondat tehát: "Akik készek valának, bemenének Ővele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtón - elvezet bennünket a Megváltó végső szolgálatán át ennek a nagy munkának, az ember megváltásának a befejezéséig.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 24

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Egy olyan érában, amikor az evolúció eluralkodó befolyása és annak elméletei megpróbálják lefoglalni gondolatainkat, sokan kérdéseket tesznek fel létünkkel kapcsolatosan. 

Dávid, a zsoltáros teljesen világossá teszi számunkra, hogy a Föld és minden, ami azon és abban van, az Úré. Isten teremett bennünket és nem kifejlődtünk egy értelem nélküli létből. Dávid megerősíti a teremtés képét, amikor Isten a vizek fölött járt, de tovább megy azzal a kijelentéssel, hogy Istennek még ennél is nagyobb hatásköre van életünk fölött.

Dávid azokkal foglalkozik, akik Istennel lesznek. Nagyon is tudatában van annak, hogy ki a mi Istenünk - a Teremtő, a Mindenható, képes minden küzdelmet megnyerni, Ő a Király minden király fölött. De a kérdés, hogy ki méltó arra, hogy Istennel legyen, még mindig nyitva marad.

A zsoltáros kijózanító választ ad – akinek tiszta a keze és a szíve, akit nem befolyásolnak hiábavaló gondolatok. Más szavakkal, közülünk senki sem teljesen tiszta! Mindnyájan hajlunk az önzésre, hiábavaló gondolatokra, amelyek oda vezetnek, hogy egymással harcoljunk. Mi tényleg a Jákob nemzedéke vagyunk, vegyes jellemmel, képesek arra, hogy félrevezessünk és manipuláljunk. 

Szerencsére Jákob élete nem ért véget azon a napon. Megváltozott és új nevet kapott. Izrael lett a neve. Hozzá hasonlóan mi is egy olyan nemzedék vagyunk, akik elveszettek voltunk, de megtaláltattunk, akik haszontalanok voltunk, a magunk útját jártuk, de most azt választottuk, hogy az Úr keskeny útján járunk. 

Imádkozzunk ma azért, hogy az Úr adjon nekünk tiszta kezeket, tiszta szívet, amely annyira szükséges ahhoz, hogy méltóak legyünk Vele uralkodni az örökkévalóságon át! Ámen.

Richard McNeil

238. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  24. fejezetéhez (február 23-29.).

Lesújtó csalódás! Megsemmisítő fájdalom! Gyötrő kérdések! Mit tettünk rosszul?

Imádkoztak, böjtöltek, időt, pénzt, energiát és hírnevet áldoztak fel, hiszen annyira erősen hittek, hogy boldogan oda adták volna az életüket is. És most mindez elmúlt. Eltűnt a ködben. A remények és álmok halottak. Mit tartogathat a jövő egyáltalán egy ilyen fájdalmas dolog után?

Ez történt, amikor Jézus meghalt. Ez történt ismét, amikor Jézus nem jött el 1844-ben. Ezeket az eseményeket a nagy megpróbáltatások időszaka követte, és sokan feladták hitüket, és elfordultak az imádkozástól és a Biblia tanulmányozásától.

Ez nem egy kis döntés volt! Félreértették, hogy mi történt, Isten azonban nem hagyta el az Ő népét. SOSEM tenné ezt. Azok számára, akik hűségesek maradtak, figyeltek és imádkoztak, hogy megismerjék Isten akaratát, feltárta a szentély nagyszerű igazságát, és annak a valóságát, hogy mi is történt azon az 1844-es, prófétikus napon. Krisztus bámulatos közbenjárása kezdődött el, amit értünk folytat ÉPPEN MOST! A dicsőséges remény a jövő számára!

Ami a múltban történt, egy példa számunkra ma. Krisztus még mindig közbenjár a mi nevünkben, és még mindig megvilágosítja azokat, akik keresik a világosságot. Ha azt választjuk, hogy könnyelműek leszünk, és figyelmen kívül hagyjuk a világosságot, amit adott, ha nem fogadjuk el Krisztus jellemének átformáló esküvői ruháját, akkor a legszomorúbb szavakkal fogunk szembenézni, amit csak valaha hallhatunk Jézustól: „Sohasem ismertelek titeket!” (Máté 7:23)

Fogadjuk hát meg ma, hogy hűségesek leszünk, kerül, amibe kerül.

Lisa Ward
Vidéki Élet
Hetednapi Adventista Egyház tisztviselője
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: