Higgyetek az Ő prófétáinak - február 10 - HÉTFŐ - Zsoltárok 8

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 22. fejezet 1672. nap

A hivők felismerték, hogy a vőlegény jövetele Krisztus eljövetelét szemlélteti, miként azt az első angyal üzenete meghirdette. A Krisztus közeli eljövetelének hirdetése alatt végbemenő hatalmas reformáció megfelelt annak a kijelentésnek, hogy a szüzek "kimenének". Ebben a példázatban, akárcsak abban, amelyet Máté 24. fejezetében olvashatunk, két osztály van. Mind a kettő vette a lámpását, a Bibliát, és fényénél elindultak a Vőlegény elé. "Akik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat; az eszesek... lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben. " Az utóbbiak részesültek Isten ajándékában: a Szentlélek - aki az Igét lábunk szövétnekévé és ösvényünk világosságává teszi - megújító, megvilágosító erejében. Istenfélelemmel kutatták a Szentírást, hogy megismerjék az igazságot, és buzgón igyekeztek szívüket és életüket megtisztítani. Személyes tapasztalatokat szereztek: Istenbe és szavába vetett hit ébredt bennük, amelyet nem vehetett el sem csalódás, sem késedelem. Mások pedig, akik csupán az érzéseikre hallgattak, "amikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat". Az ünnepélyes üzenet hallatán megijedtek, de csak testvéreik hitére támaszkodtak, és meg voltak elégedve a kellemes érzések pislákoló fényével. Nem értették igazán az igazságot, és ezért Isten hatalma nem tudta átalakítani szívüket. Elindultak, hogy találkozzanak az Úrral, és azt remélték, hogy azonnal megkapják jutalmukat. De a késésre és csalódásra nem voltak felkészülve. Amikor jöttek a próbák, nem volt elég hitük, és lámpájuk csak pislákoló fényt adott.

"Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának. " A vőlegény késése a csalódást, a látszólagos késedelmet szemlélteti, azt, hogy elmúlt az az idő, amikorra az Urat várták. E bizonytalanság közben a felszínes és lagymatag hivők érdeklődése csakhamar alábbhagyott, és erőfeszítésük megcsappant. De azok, akiknek hite a Biblia megismerésén nyugodott, sziklán álltak, amelyet a csalódás hullámai nem tudtak a lábuk alól elmosni. "Mindannyian elszunnyadának és aluvának. " Az egyik csoport közömbösen, hitét feladva; a másik csoport türelmesen, nagyobb világosságra várva. Mintha azonban a próba éjszakáján az utóbbiak lelkesedése és hitbuzgalma is kissé alábbhagyott volna. A lagymatagok és felszínesek pedig nem támaszkodhattak már testvéreik hitére. Mindegyikük egyedül állt vagy bukott.

Ez idő tájt megjelentek a fanatikusok is. Egyesek, akik az üzenet lelkes híveinek mutatták magukat, nem tartották Isten Igéjét egyedüli, csalhatatlan útmutatónak. Azt állítva, hogy a Lélek vezeti őket, saját érzéseikre, benyomásaikra és elképzeléseikre hagyatkoztak. Olyanok is voltak, akik elvakult buzgóságukban elítéltek mindenkit, aki nem szentesítette eljárásukat. Fanatikus elgondolásaik és cselekedeteik nem találkoztak az adventhivők nagy testületének rokonszenvével, és szégyent hoztak az igazságra.

Sátán így próbálta Isten ügyét meghiúsítani és megsemmisíteni. Az adventmozgalom nagy hatással volt az emberekre. Ezrével tértek meg a bűnösök, a hithű emberek pedig még a késlekedés ideje alatt is buzgón hirdették az igazságot. A gonoszság fejedelme egyre több alattvalót veszített el. Hogy gyalázatot hozzon Isten ügyére, megpróbálta elámítani és szélsőségekbe kergetni azokat az embereket, akik hitet tettek az igazság mellett. Követői kapva kaptak minden tévedésen, minden kudarcon, minden szégyenletes cselekedeten, és a lehető legjobban eltúlozva mondogatták ezeket az embereknek, hogy az adventistákat és hitüket gyűlöletessé tegyék. Minél több olyan embert tudott Sátán rávenni a második adventben hivőkkel való látszólagos azonosulásra, akiknek a szívében ő volt az úr, annál inkább tudta az adventhivők egész közösségét befolyásolni.

Sátán "a mi atyánkfiainak vádolója", ő késztet embereket arra, hogy az Úr népének tévedéseit és hibáit figyeljék és kipellengérezzék, nemes tetteikről pedig hallgassanak. Mialatt Isten lelkek megmentéséért fáradozik, Sátán is serénykedik. Amikor Isten fiai megjelennek az Úr előtt, Sátán is közéjük lép, és igyekszik minden megújhodási mozgalomhoz megszenteletlen szívű és zavart gondolkozású embereket is csatlakoztatni. Ezek a megtéretlen emberek az igazság egyes pontjait elfogadva a hivők közé kerülnek. Általuk Sátán olyan elméleteket visz a közösségbe, amelyek megtévesztik a vigyázatlanokat. Nem biztos az, hogy valaki őszinte keresztény pusztán azért, mert Isten gyermekei között található, még akkor sem, ha az imádkozás házában van, vagy az Úr asztala körül ül velük. Sátán gyakorta jelen van a legünnepélyesebb alkalmakon is azok személyében, akiket eszközeiként felhasznál.

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 8

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+8&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+8&version=NT-HU

Legközelebb mikor és milyen összefüggésben érezted magad jelentéktelennek? Vissza tudsz emlékezni egy ilyen alkalomra? Én igen. Egyszer, amikor ellátogattam a washingtoni Air and Space (Levegő és Űr) Múzeumba, megnéztem az IMAX 3D-s filmet a Hubble űrteleszkópról. Az űr végtelen nagysága majdnem lebénított engem. Ahogy ott ültem és a világmindenség nagyságán elmélkedtem, gondolataim a zsoltáros szavainál kötöttek ki: „Mikor látom egeidet, a te ujjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél: Micsoda az ember – mondom – hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?" (4-5. vers). 

A 8. zsoltár alcíme szerint Dávid szerezte ezt a zsoltárt. A körülményeket és a helyzetet, amelyben szerezte, nem ismerjük, de miközben olvassuk, gondolatban el tudjuk képzelni, hogy ez akkor történhetett, amikor fiatalon az édesapja juhait őrizte. Kint a pusztában, éjszaka, egyedül, a csillagos eget szemlélve Dávid azt érezhette, hogy milyen kicsiny és milyen jelentéktelen. 

Azonban, ha jelentéktelennek is érezte magát, Istent nagynak és hatalmasnak látta – ez tükröződik ebben a zsoltárban. Ez az első dicsőítő ének – az első himnusz a zsoltárok könyvében. Egyedi a többi dicsőítő zsoltár között abban, hogy a teljes zsoltár egyes szám második személyben szólítja meg Istent. „Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél” stb. A zsoltáros újra és újra közvetlen módon szólítja meg az Istent. Tény az, hogy ez az egyetlen himnusz az egész Ótestamentumban, amit úgy komponált meg szerzője, hogy közvetlenül szólítja meg az Istent.

E zsoltár egyik maradandó üzenete az, hogy minél inkább elismerjük Isten nagyságát, annál inkább megértjük véges voltunkat. És minél inkább elismerjük kicsinységünket, annál nyitottabbak leszünk Isten nagyságának elismerésére.

„Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!” (1. vers - új prot. ford.).

Randy Roberts

236. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  22. fejezetéhez (február 9-15.).

Kitartás! Új látóhatár felé tartunk.

Csalódás, zavarodottság és kétely állnak szemben a próféciák beteljesülésének reményével és a várakozással. Ez volt a helyzet 1844-ben. És ugyanez van most is, amikor Krisztus eljövetelét várjuk.

Minél közelebb kerültek a milleriták 1844. október 22-hez, annál inkább elragadta őket a szenvedély tüze. Sajnos azonban a fanatizmus is virágkorát élte. Mi a helyzet velünk? 2011. május 21-én egy adventista megkongatta a vészharangot az ausztriai Saalfelden kongresszusi központjában, hogy több száz hívő társát figyelmeztesse a közelgő katasztrófára, amely a kezdetét jelenti e bolygó utolsó heteinek. Semmi sem történt. Ma is sokan vannak, akik túlbuzgóak, és szeretik azt, ami új és szenzációs, és túlértékelik saját fontosságukat. Másokat pusztán az érzéseik, ösztöneik és benyomásaik vezérlik. Véleményem szerint a legnagyobb kárt akkor okozza a fanatizmus, ha hangsúlyozza az egyik igazságot, miközben a többit nem veszi figyelembe. A fanatikusok sok különböző módon okoznak kárt az adventista hitnek.

Ezzel szemben az egyensúly része az optimista lelkületünknek, amikor Jézus visszatérését várjuk. Az egyensúly pedig bibliai állításokon alapul, nem feltételezéseken. Segít, hogy szilárdan álljunk az igazság talaján. Krisztus visszatérésére elegendő bibliai dokumentáció (prófécia) van. Ezért van az, hogy ez a kiegyensúlyozott hitnek egyik központi része.

Addig, amíg a jelen és az örökkévalóság közti mezsgyén élünk, abban a veszélyben vagyunk, hogy vagy félénkek vagy fanatikusok leszünk. Mindenekfelett fontos, hogy a hitünket egyensúlyban tartsuk. Most van ideje, hogy józanok és átgondoltak legyünk, mint ahogy 1844. október 22. előtt és után volt.

Martin Pröbstle

Professzor, Bogenhofen Teológiai Szeminárium, Ausztria

Fordította Gősi Csaba