Higgyetek az Ő prófétáinak - február 9 - VASÁRNAP - Zsoltárok 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 22. fejezet 1671. nap

22. A beteljesedett próféciák

Elmúlt az az idő - 1844 tavasza -, amikorra a krisztusvárók Uruk visszajövetelét első ízben várták. Azokat, akik hittek megjelenésében, egy ideig kétely és bizonytalanság vette körül. Bár a világ szemében teljes kudarcot vallottak, és illúziót dédelgettek, Isten Igéjében most is vigaszra találtak. Sokan tovább kutatták a Szentírást. Újra megvizsgálták hitük bizonyítékait, és a próféciákat gondosan tanulmányozva újabb világosságot kerestek. A Biblia bizonyságtevése, amely alátámasztotta állásfoglalásukat, világosnak és perdöntőnek tűnt. Félreérthetetlen jelek mutatták, hogy Krisztus eljövetele közel van. Az Úr különleges áldása, amely egyrészt a bűnösök megtérésében, másrészt pedig a keresztények közötti lelki megújulásban jelentkezett, azt tanúsította, hogy az üzenet a mennyből jött. És bár a hivők nem találtak magyarázatot csalódásukra, biztosan tudták, hogy Isten vezette őket, és Ő irányította az eseményeket.

A próféciákban, amelyeket az adventhivők Krisztus második eljövetelére vonatkoztattak, olyan eligazítások is voltak, amelyek különösképpen ráillettek bizonytalan és kétségekkel teli állapotukra, és arra bátorították őket, hogy türelmes hittel várjanak, mert az, ami most érthetetlen, idejében meg fog világosodni.

E próféciák között volt az, ami Hab 2:1-4-ben található: "Őrhelyemre állok, és megállok a bástyán, és vigyázok, hogy lássam, mit szól hozzám, és mit feleljek én panaszom dolgában. És felele nékem az Úr, és mondá: Írd fel e látomást, és vésd táblákra, hogy könnyen olvasható legyen! Mert e látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog főni, nem marad el! Ímé, felfuvalkodott, nem igaz őbenne az ő lelke; az igaz pedig az ő hite által él.

E próféciában adott utasítás: "írd fel e látomást, és vésd táblákra, hogy könnyen olvasható legyen" - már 1842-ben Charles Fitchet egy olyan prófétikus táblázat elkészítésére késztette, amely a Dániel és a Jelenések könyvében olvasható látomásokat szemlélteti. E táblázat közzétételét a Habakuk által adott parancs teljesedésének tartották. De akkor még senki sem vette észre, hogy ugyanez a prófécia a látomás teljesedésének késését is jelzi. A csalódás után ez az igeszakasz nagyon sokatmondónak tűnt: "E látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jőni, nem marad el!... az igaz pedig az ő hite által él. "

A hivők ebből az ezékieli próféciából is erőt és vigaszt meríthettek: "Lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! Micsoda közmondástok van néktek Izrael földjén, hogy azt mondják: a napok csak haladnak, ám semmivé lesz minden látás. Ezokért mondd nékik: Ezt mondja az Úr Isten:... elközelgettek a napok, és minden látás teljesül... én szólok...; s amely szót szólok, meglészen, nem halad tovább." "Izrael háza ezt mondja: A látás, melyet ez lát, sok napra való, és messze időkre prófétál ő. Ezokért mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Nem halad tovább semmi én beszédem; amit szólok, az a szó meglészen" (Ez 12:21-25. 2728).

A várakozók örültek. Hitték, hogy az az Isten, aki ismeri kezdettől fogva a véget, áttekintette a korszakokat, és előre látva csalódásukat, bátorító, reményt keltő üzenetet küldött nekik. E szentírási igék nélkül, amelyek türelmes várakozásra és Isten szava iránti sziklaszilárd bizalomra buzdítottak, hitük e nehéz órában elhagyta volna őket. A tíz szűz példázata (Mt 25:1-13) szintén az advent nép sorsát szimbolizálja. Amikor a tanítványok Krisztus eljövetelének jelei és a világ vége felől érdeklődtek (lásd Mt 24:3), Krisztus felhívta figyelmüket néhány nagyon fontos világ- és egyháztörténelmi eseményre, amelyek első és második adventje között történnek majd meg. Ezek: Jeruzsálem pusztulása, az egyház nagy nyomorúsága a pogány és a pápai üldözés alatt, a nap és hold elsötétedése és a csillaghullás.

Majd beszélt arról, hogy el fog jönni, és elhozza országát. Azután elmondta a reá váró szolgák két csoportjáról szóló példázatát. A 25. fejezet ezekkel a szavakkal kezdődik:

"Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz. " E példázatban Jézus az utolsó napokban élő egyházat mutatja be. Ugyancsak erről van szó a 24. fejezet végén. Jézus egy keleti menyegző eseményeivel illusztrálja azt, ami az egyházzal történni fog.

"Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, akik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé. Öt pedig közülük eszes vala, és öt bolond. Akik bolondtik valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat. Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben. Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának. Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Imhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe! "

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 7

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+7&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+7&version=NT-HU

Dávid az Úrnál keres menedéket és újra szabadításért kiált. Most azonban Dávid ártatlannak tűnik és szabadulásért könyörög, egyébként az ellenségei széttépnék őt mint az oroszlán és szétszaggatnák őt, ha vétkes lenne (2-4. vers). Dávid ártatlannak tűnik és Istent kéri, hogy ítélje meg őt (9. vers). Ha jogtalanuk üldözik, előrántja titkos fegyverét, a pajzsát - az Urat, "aki megszabadítja az igazszívűeket" (11. vers). Azok számára, akik nem térnek meg, Isten megélesíti kardját, és kifeszíti íját, előkészíti halálos fegyverét és készenlétbe helyezi tüzes nyilait (13-14. vers). Dávid arra a végkövetkeztetésre jut, hogy azokra, akik bajt okoznak másoknak, visszaszáll a nyomorúság (17. vers).

Dicsőítsük ma azért az Urat, mert igaz bíró és hatalmas harcos, aki véget vet a gonoszok erőszakoskodásának, és oltalmába vonja az igazakat. Ámen.

Jackie O Smith

236. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  22. fejezetéhez (február 9-15.).

Kitartás! Új látóhatár felé tartunk.

Csalódás, zavarodottság és kétely állnak szemben a próféciák beteljesülésének reményével és a várakozással. Ez volt a helyzet 1844-ben. És ugyanez van most is, amikor Krisztus eljövetelét várjuk.

Minél közelebb kerültek a milleriták 1844. október 22-hez, annál inkább elragadta őket a szenvedély tüze. Sajnos azonban a fanatizmus is virágkorát élte. Mi a helyzet velünk? 2011. május 21-én egy adventista megkongatta a vészharangot az ausztriai Saalfelden kongresszusi központjában, hogy több száz hívő társát figyelmeztesse a közelgő katasztrófára, amely a kezdetét jelenti e bolygó utolsó heteinek. Semmi sem történt. Ma is sokan vannak, akik túlbuzgóak, és szeretik azt, ami új és szenzációs, és túlértékelik saját fontosságukat. Másokat pusztán az érzéseik, ösztöneik és benyomásaik vezérlik. Véleményem szerint a legnagyobb kárt akkor okozza a fanatizmus, ha hangsúlyozza az egyik igazságot, miközben a többit nem veszi figyelembe. A fanatikusok sok különböző módon okoznak kárt az adventista hitnek.

Ezzel szemben az egyensúly része az optimista lelkületünknek, amikor Jézus visszatérését várjuk. Az egyensúly pedig bibliai állításokon alapul, nem feltételezéseken. Segít, hogy szilárdan álljunk az igazság talaján. Krisztus visszatérésére elegendő bibliai dokumentáció (prófécia) van. Ezért van az, hogy ez a kiegyensúlyozott hitnek egyik központi része.

Addig, amíg a jelen és az örökkévalóság közti mezsgyén élünk, abban a veszélyben vagyunk, hogy vagy félénkek vagy fanatikusok leszünk. Mindenekfelett fontos, hogy a hitünket egyensúlyban tartsuk. Most van ideje, hogy józanok és átgondoltak legyünk, mint ahogy 1844. október 22. előtt és után volt.

Martin Pröbstle

Professzor, Bogenhofen Teológiai Szeminárium, Ausztria

Fordította Gősi Csaba