Higgyetek az Ő prófétáinak - február 27 - CSÜTÖRTÖK - Zsoltárok 25

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 24. fejezet 1689. nap

A földi szentélyszolgálat, amint láttuk, a mennyei szolgálatot illusztrálja. Amikor az engesztelési napon a főpap belépett a szentek szentjébe, a szolgálat az első helyiségben megszűnt. Isten ezt parancsolta: "Senki ne legyen a gyülekezet sátorában, amikor (a főpap) bemegy a szenthelybe, hogy engesztelést szerezzen, egészen az ő kijöveteléig" (3Móz 16:17). Amikor Krisztus belépett a szentek szentjébe, hogy elvégezze az engesztelés befejező munkáját, az Ő szolgálata is megszűnt az első helyiségben, és megkezdődött a másodikban. A jelképes szolgálatban a főpap az engesztelési napon elhagyta a szentélyt, és Isten elé lépett, hogy bemutassa a bűnért való áldozat vérét minden izraelitáért, aki őszintén megbánta bűneit. Krisztus is közbenjárói munkájának csak egyik részét fejezte be, hogy elkezdje munkájának másik szakaszát, de most is vérére hivatkozik az Atya előtt a bűnösök érdekében.

Az adventhivők ezt 1844-ben még nem értették. Az idő elmúlt, amikorra a Megváltót várták, de ők továbbra is hitték, hogy nemsokára eljön. Azt vallották, hogy fontos fordulóponthoz érkeztek, és Krisztus nem jár többé közbe Isten előtt az emberért. A Bibliából úgy értették, hogy a kegyelemidő nem sokkal Krisztus tényleges eljövetele előtt lejár. Ezt a következtetést azokból az igékből vonták le, amelyek szerint egyszer majd kereső emberek a kegyelem ajtajánál zörgetnek és sírnak, de az ajtó nem nyílik meg. Az adventhivők azt kérdezték, hogy vajon ez az időszak - ami tulajdonképpen közvetlenül megelőzi Krisztus eljövetelét - nem akkor kezdődött-e, amikor Krisztus visszajövetelét várták? Figyelmeztették a világot az ítélet közelségére. Úgy érezték, hogy ezzel mindent megtettek, és már nem éreztek felelősséget a bűnösök megmentéséért. A gonoszok vakmerő és istenkáromló gúnyolódásából is arra következtettek, hogy Isten visszavonta Lelkét azoktól, akik irgalmát elutasították. Mindezek igazolták azt a meggyőződésüket, hogy a kegyelemidő lejárt, vagy ahogy akkor mondták: "a kegyelem ajtaja bezárult " .

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 25

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+25&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok+25&version=NT-HU

Dávid az Istennel való igazi közösség modelljét mutatja be – azt, hogy miként lehet lelkiismeretesen ápolni kapcsolatunkat a Mindenhatóval. Szívét őszintén, nyíltan, gyakran, és szeretettel önti ki az Úr előtt. Ez teszi Dávidot igazi óriássá a lelki vezetők között: sokszor helyez el nagy letéteket kapcsolatbankjába! Bárcsak ilyen mélységesen ismernénk mindnyájan Istenünket!

A következő kifejezések jelzik, mennyire alázatosan kötelezte el magát Dávid az Isten mellett:

„Hozzád emelem, Uram, lelkemet!” (1. vers)

„Benned bízom!” (2. vers)

„Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem…” (4. vers)

„… ösvényeidre taníts meg engem.” (4. vers)

„Vezess engem a te igazságodban” (5. vers)

„… mindennap várlak téged.” (5. vers)

„Őrizd meg lelkemet!” (20. vers)

„…téged várlak.” (21. vers)

Vajon milyen érzés lenne, ha ilyen fordulatokat használnánk imádság közben? Mi történne, ha minden reggel kitárnánk szívünket, és azt kérnénk az Úrtól, hogy üresítse meg szívünket saját énünktől, mutassa meg nekünk útjait, és töltsön be bennünket az Ő isteni gondolataival és bölcsességével? Átalakulna-e lelki életünk és szolgálatunk?

Dávid nem titkolja azt sem, hogy vezetőként milyen hullámhegyeket és völgyeket járt meg. A zsoltár vége felé bevallja, hogy elhagyatottnak és magányosnak érzi magát annak ellenére, hogy egész hadsereg és személyzet veszi körül. Istenhez kiált a heggyé növekedett nehézségek miatt. Akik valamilyen vezetői szerepben vagyunk – tanítók, lelkészek, tanácsadók, ifjúságvezetők, diakónusok, szombatiskola vezetők, szülők –, vajon hányszor találjuk magunkat ennyire egyedül, amikor különösen nehéz élethelyzetbe kerülünk? Ilyenkor leginkább csak az Úrhoz fordulhatunk, és Vele beszélhetjük meg a dolgokat. Mindnyájan Hozzá emeljük lelkünket, és várunk Rá.

Vinita Sauder

238. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  24. fejezetéhez (február 23-29.).

Lesújtó csalódás! Megsemmisítő fájdalom! Gyötrő kérdések! Mit tettünk rosszul?

Imádkoztak, böjtöltek, időt, pénzt, energiát és hírnevet áldoztak fel, hiszen annyira erősen hittek, hogy boldogan oda adták volna az életüket is. És most mindez elmúlt. Eltűnt a ködben. A remények és álmok halottak. Mit tartogathat a jövő egyáltalán egy ilyen fájdalmas dolog után?

Ez történt, amikor Jézus meghalt. Ez történt ismét, amikor Jézus nem jött el 1844-ben. Ezeket az eseményeket a nagy megpróbáltatások időszaka követte, és sokan feladták hitüket, és elfordultak az imádkozástól és a Biblia tanulmányozásától.

Ez nem egy kis döntés volt! Félreértették, hogy mi történt, Isten azonban nem hagyta el az Ő népét. SOSEM tenné ezt. Azok számára, akik hűségesek maradtak, figyeltek és imádkoztak, hogy megismerjék Isten akaratát, feltárta a szentély nagyszerű igazságát, és annak a valóságát, hogy mi is történt azon az 1844-es, prófétikus napon. Krisztus bámulatos közbenjárása kezdődött el, amit értünk folytat ÉPPEN MOST! A dicsőséges remény a jövő számára!

Ami a múltban történt, egy példa számunkra ma. Krisztus még mindig közbenjár a mi nevünkben, és még mindig megvilágosítja azokat, akik keresik a világosságot. Ha azt választjuk, hogy könnyelműek leszünk, és figyelmen kívül hagyjuk a világosságot, amit adott, ha nem fogadjuk el Krisztus jellemének átformáló esküvői ruháját, akkor a legszomorúbb szavakkal fogunk szembenézni, amit csak valaha hallhatunk Jézustól: „Sohasem ismertelek titeket!” (Máté 7:23)

Fogadjuk hát meg ma, hogy hűségesek leszünk, kerül, amibe kerül.

Lisa Ward

Vidéki Élet

Hetednapi Adventista Egyház tisztviselője

Cleburne, Texas, USA

Fordította Gősi Csaba