Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 24. fejezet 1687. nap
Dániel próféciája (8:14) szemlélteti azt a jelenetet,
amikor Krisztus mint Főpapunk belép a szentek szentjébe, hogy megtisztítsa a
templomot. Az Emberfiának az Öregkorú elé lépése - ahogy azt Dán 7:13 mondja el
-, és az Úr templomába jövetele - ahogy Malakiás jövendöli -, ugyanaz az
esemény. A vőlegénynek a menyegzőre érkezése is ezt szimbolizálja; erről
Krisztus a tíz szűzről szóló példázatában beszélt (lásd Mt 25:6).
1844 nyarán és őszén hangzott fel az "Imhol jő a
Vőlegény!" kiáltás. Akkor alakult ki a bölcs és a bolond szüzekkel
ábrázolt két csoport: az egyik örömmel várta az Úr megjelenését, és
szorgalmasan készülődött a vele való találkozásra, a másik pedig félt, és
félelemből cselekedett; meg volt elégedve az igazság elméleti ismeretével, de
nélkülözte az igazi kegyességet. A példázatban azok, akik a vőlegény
érkezésekor "készen valának, bemenének ővele a menyegzőbe". A
vőlegény - e kép szerint - a menyegző előtt jön. A menyegző azt a jelenetet
szimbolizálja, amikor Krisztus átveszi országát. A Szent Várost, az Új
Jeruzsálemet, amely Isten országának fővárosa és jelképe, az angyal
"menyasszonyának, "a Bárány feleségé"-nek nevezi. Az angyal ezt
mondja Jánosnak: "Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány
feleségét. " "Elvive engem lélekben" - mondja a próféta -,
"és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely
Istentől szállott alá a mennyből" (Jel 21:9-10). Világos tehát, hogy a
menyasszony a Szent Várost jelképezi, a szüzek pedig, akik kimennek a vőlegény
elé, az egyházat szimbolizálják. A Jelenések könyvében a menyegzői vacsora
vendégei: Isten népe (Jel 19:9). Ha vendégek, nem lehet menyasszonyként is
ábrázolni őket. Krisztus - amint Dániel próféta kijelenti - az Öregkorútól a
mennyben "hatalmat, dicsőséget és országot" fog kapni; övé lesz az Új
Jeruzsálem, Isten országának fővárosa, "elkészítve, mint egy férje számára
felékesített menyasszony" (Dán 7:14; Jel 21:2). Krisztus az ország
átvétele után eljön dicsőségben mint királyok Királya és uraknak Ura, hogy
megváltsa népét, akik "letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal"
az országában felállított asztalánál (Mt 8:11; Lk 22:30), hogy részt vegyenek a
Bárány menyegzői vacsoráján.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
23
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A 23. zsoltár a
legismertebb az összes közül. Szavai és képei azzal a bizonyossággal suhannak
el felettünk, hogy nem vagyunk egyedül: jó Pásztorunk mindig velünk van. Ez a
zsoltár legkevesebb tizenháromszor tesz utalás a pásztorra. Ő „terelget, vezet, felüdít, velem van,
megvigasztal engem, kísér, az Úr házában lakom”... és így tovább.
Ez a zsoltár három
kijelentést tesz a Pásztorról ... és rólunk. Először azt mondja, hogy nincsenek olyan szükségleteink, amelyeket a
Pásztor nem tudna kielégíteni. „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm” (1. vers). Bármilyen kihívás érjen és bármilyen
szorult helyzetbe kerüljünk, a problémánkra a válasz mindig a Pásztor.
Azután a zsoltár azt
mondja, hogy nem megyünk át olyan
völgyön, ahová Ő ne jönne el. „Még ha a halál árnyékának völgyében járok
is, nem félek a gonosztól, mert te velem
vagy” (4. vers). egyszerűen arról van szó, hogy bármivel nézel is szembe
ma, nem egyedül teszed. Nincs olyan völgy, ahová a Pásztor ne menne veled.
És végül a zsoltáros
azt mondja, hogy nem kell a jövőt nélküle
megélnünk. „az Úr házában lakom egész életemben” (6. vers - új prot.
ford.). Az evangélium jó híre felkínálja nekünk Jézus kegyelme által az
örökkévalóságot az Ő jelenlétében. Ez az ígéret tart életben bennünket az
elszigetelődés sötétjében.
Nincsenek olyan
szükségleteink, amelyeket a Pásztor nem tudna betölteni.
Nem járunk olyan
völgyekben, ahová a Pásztor ne jönne velünk.
Nem kell a jövővel az Ő
jelenléte nélkül szembenéznünk.
Nem csoda, hogy a
zsoltáros ezt mondja: „Az Úr az én
pásztorom, nem szűkölködöm” (1.
vers).
Randy Roberts
238. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
24. fejezetéhez
(február 23-29.).
Lesújtó csalódás! Megsemmisítő fájdalom! Gyötrő
kérdések! Mit tettünk rosszul?
Imádkoztak, böjtöltek, időt, pénzt, energiát és
hírnevet áldoztak fel, hiszen annyira erősen hittek, hogy boldogan oda adták
volna az életüket is. És most mindez elmúlt. Eltűnt a ködben. A remények és
álmok halottak. Mit tartogathat a jövő egyáltalán egy ilyen fájdalmas dolog
után?
Ez történt, amikor Jézus meghalt. Ez történt
ismét, amikor Jézus nem jött el 1844-ben. Ezeket az eseményeket a nagy
megpróbáltatások időszaka követte, és sokan feladták hitüket, és elfordultak az
imádkozástól és a Biblia tanulmányozásától.
Ez nem egy kis döntés volt! Félreértették, hogy
mi történt, Isten azonban nem hagyta el az Ő népét. SOSEM tenné ezt. Azok
számára, akik hűségesek maradtak, figyeltek és imádkoztak, hogy megismerjék
Isten akaratát, feltárta a szentély nagyszerű igazságát, és annak a valóságát,
hogy mi is történt azon az 1844-es, prófétikus napon. Krisztus bámulatos
közbenjárása kezdődött el, amit értünk folytat ÉPPEN MOST! A dicsőséges remény
a jövő számára!
Ami a múltban történt, egy példa számunkra ma.
Krisztus még mindig közbenjár a mi nevünkben, és még mindig megvilágosítja
azokat, akik keresik a világosságot. Ha azt választjuk, hogy könnyelműek
leszünk, és figyelmen kívül hagyjuk a világosságot, amit adott, ha nem fogadjuk
el Krisztus jellemének átformáló esküvői ruháját, akkor a legszomorúbb
szavakkal fogunk szembenézni, amit csak valaha hallhatunk Jézustól: „Sohasem
ismertelek titeket!” (Máté 7:23)
Fogadjuk hát meg ma, hogy hűségesek leszünk,
kerül, amibe kerül.
Lisa Ward
Vidéki Élet
Hetednapi Adventista Egyház tisztviselője
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen ✝️🛐🙏
VálaszTörlés