Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 21. fejezet 1665. nap
A "Religious Telescope"-ban egy író így
nyilatkozott: "Sohasem tapasztaltuk a vallás egyetemes hanyatlását
ennyire, mint most. Az egyháznak igazán fel kellene ébrednie, és meg kellene
keresnie e nyomorúság okát, mert mindazoknak, akik Siont szeretik, ezt az
állapotot nyomorúságnak kell tartaniuk. Ha arra gondolunk, hogy milyen ritka
eset az igazi megtérés, és hogy szinte példátlan a bűnösök arcátlansága és
keménysége, önkéntelenül is felkiáltunk: ,Isten elfelejtett könyörületes
lenni?'; vagy ,Bezárult a kegyelem ajtaja?'. "
Ilyen állapot nincs ok nélkül az egyházban. A lelki
sötétség, amely ráborul nemzetekre, egyházakra és egyénekre, nem az isteni
segítség és kegyelem önkényes visszavonásának tulajdonítható, hanem annak, hogy
az ember semmibe veszi, illetve elutasítja a mennyei világosságot. Megkapóan
illusztrálja ezt az igazságot a Krisztus korabeli zsidó nép történelme. Az
izraeliták a világnak hódoltak, Isten szavát elfelejtették és értelmük
elhomályosult; szívük földi, érzéki lett. Ezért nem tudtak a Messiás
adventjéről. Büszkeségükben és hitetlenségükben elutasították a Megváltót.
Isten még ekkor sem zárta el őket attól, hogy a megváltás áldásait megismerjék
és részesüljenek belőle. De akik elutasították az igazságot, nem vágyódtak már
a menny ajándéka után. "A sötétséget világossággá s a világosságot
sötétséggé" tették, mígnem a világosság, amely bennük volt, sötétséggé
lett; és milyen nagy volt ez a sötétség!
Sátán taktikájába beleillik, hogy az emberek tartsák meg a
vallás formaságait, de nélkülözzék az élő kegyességet. Az evangélium
elutasítása után a zsidók továbbra is fanatikusan gyakorolták ősi
szertartásaikat. Mereven megőrizték nemzeti elzárkózásukat, miközben el kellett
ismerniük, hogy Isten már nincs jelen köztük. Dániel próféciája olyan világosan
mutatott a Messiás eljövetelének idejére, és olyan félreérthetetlenül
megjövendölte halálát, hogy a zsidók ellenezték e próféciák kutatását, és végül
a rabbik átkot mondtak azokra, akik megpróbálták kiszámítani az időt. Az
elvakult és megátalkodott Izraelt a következő századok során nem érdekelték a
megváltás kínálta irgalmas ajándékok. Nem törődtek az evangélium áldásaival. Ez
a tény komolyan és félelmesen int mindenkit arra, hogy milyen veszélyes dolog
elutasítani a mennyből jövő világosságot.
Ha megvan az ok, a következmények sem maradnak el. Aki
szántszándékkal elfojtja kötelességtudatát, mert beleütközik hajlamaiba, végül
képtelen lesz különbséget tenni az igazság és a tévedés között. Értelme
elhomályosul, lelkiismerete eltompul, szíve megkeményedik, és lelke elszakad
Istentől. Ahol a menny igazságáról szóló üzenetet durván elutasítják, vagy
egyszerűen semmibe veszik, ott az egyházat sötétség fogja borítani; a hit és a
szeretet meghidegül, elidegenedés és széthúzás lép a helyébe. Az egyháztagok
evilági törekvésekre összpontosítják érdeklődésüket és energiájukat, a bűnösök
pedig még megátalkodottabbak lesznek.
A Jelenések könyve 14. fejezetében leírt első angyali
üzenetnek, amely meghirdeti Isten ítéletének óráját, és felszólítja az embereket,
hogy féljék és imádják Őt, az volt a célja, hogy elkülönítse Isten hitvalló
népét a világ rontó hatásától. Isten népének meg kellett látnia valódi
állapotát: világiasságát és elesettségét. Ha az egyház tagjai megfogadták volna
azt az intést, amit Isten ebben az üzenetben küldött, akkor elhagyták volna
azokat a bűnöket, amelyek elszakították őket Istentől. Ha elfogadták volna a
menny üzenetét, és szívüket az Úr előtt megalázva őszintén igyekeztek volna
megállni előtte, Isten Lelke és ereje megnyilatkozott volna közöttük. Az egyház
újra eljutott volna a hit és a szeretet egységére, az apostoli idők boldog
állapotára, amikor a hivők "szíve-lelke egy vala", és "az Isten
beszédét bátorsággal szólják vala"; amikor "az Úr... minden napon
szaporítja vala a gyülekezetet az üdvözülőkkel" (Acs 4:32.31; 2:47). Ha
azok, akik magukat Isten népének vallják, elfogadnák az Igéből rájuk sugárzó
világosságot, akkor eljutnának arra az egységre, amelyért Krisztus imádkozott:
"a Lélek egységé"-re a "békesség kötelékével", ahogy az
apostol mondja. "Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre
kaptatok elhívást; egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség" (Ef 4:3-5).
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A zsoltárok könyve nem más, mint egy verseskötet. Költészetét a
gondolatok ritmusa és az élénk fantázia jellemzi. Tömör nyelvezetet használ,
hogy imára és dicsőítésre vezessen és mély tanítást adjon. Figyeljük meg hogyan
működik ez az első zsoltár 6 versén keresztül:
Az első vers bemutatja
az igazakat és a gonoszokat azzal, hogy elmondja, hogy az igazak MIT NEM
TESZNEK. Ők nem haladnak a gonoszok mélybe vezető ösvényén. Nem követik a
gonoszok tanácsát, nem tartanak velük a rosszban, és végül nem azonosulnak
velük abban, hogy elhagyják az Urat és az Ő Igéjét.
A második vers
megmutatja, hogy mit TESZNEK az áldottak (boldogok). Nem hagyják el az Urat és
az Ő Igéjét, hanem követik – de nem törvényeskedő módon. GYÖNYÖRKÖDNEK benne.
Ahelyett, hogy az istentelenek tanácsában járnának, naponta Isten tanácsán
elmélkednek.
A harmadik vers
bemutatja, hogy milyen eredménye van annak, ha valaki naponta gyönyörködik az
Úr Igéjében. Nem a gonoszok ösvényén áll; az áldottak úgy állnak, mint a fák. Nem
a saját erejükből állnak. Isten ülteti el a fákat oda, ahol gyümölcsözőek
lesznek, ellenállnak a szárazságnak és nem dőlnek ki.
A negyedik és ötödik
vers a gonoszok életének következményét mutatja be. Ők nem állnak, mint a fák,
hanem mint a polyva – szárazak, tehetetlenek és az elemek szeszélyétől függnek.
A gonoszok útján állnak, de nem állnak meg az ítéletben. A csúfolódok székében
ülnek, de nincs helyük az igazak gyülekezetében
A hatodik vers a két út
végső összehasonlítását mutatja be. Az Úr ismeri az igazak útját. Az Isten és
népe közötti kötelék sokkal meghittebb, mint egy férfi és felesége közötti
kapcsolat, akik egy testté lettek és ismerik egymást. Az Ő követőinek Jézus
soha nem fogja mondani: „Soha nem ismertelek.” A csúfolódók fogják hallani
ezeket a szavakat, akik folyamatosan visszautasítják Istent és az Ő Igéjét. Az
istentelenek útja elvész.
Uram,
segíts gyönyörködnöm Benned és a Te Igédben, hogy az áldottak közé
tartozhassak, akik ismernek téged, és akiket Te is ismersz! Ámen.
R. Lynn Sauls
235. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
21. fejezetéhez
(február 2-8.).
2018-ban a 15 éves Greta Thunberg megpróbálta
felriasztani a világot az érdektelenségből egy sürgős figyelmeztetéssel, amikor
a legnagyobb politikai és gazdasági globális csúcsokon mondott beszédet. Akár a
Davosi Világgazdasági Fórumon, akár az ENSZ-ben tette ezt, a legnagyobb
befolyással rendelkező embereket akarta sokkolni, és változtatni az egyirányú
törekvésükön a hatalom és gazdasági prosperitás növelésében.
Nem finomkodott, mikor azt mondta: „Azt akarom,
hogy pánikba essetek. Azt akarom, hogy ugyanúgy féljetek, ahogy én nap mint nap
és akarom, hogy cselekedjetek. Azt akarom, hogy úgy cselekedjetek, mintha
krízisben volnátok. Azt akarom, hogy úgy cselekedjetek, mintha a házatok égne.
Mert ég a házatok.”
William Milleren keresztül Isten erőteljesebb figyelmeztetést
adott, mint Greta figyelmeztetése volt a környezet pusztításáról. A keresztény
egyházakat fel kellene rázni, hogy felébredjenek, és Isten utolsó
figyelmeztetését mondják Babilonnak! De hogyan mondják az utolsó
figyelmeztetést annak a világnak, amelyhez alkalmazkodtak? Szerencsére, mint
Illés idején, Istennek még mindig voltak hűséges követői az egyházban, akik nem
voltak elégedettek a status quóval, és több világosságra vágytak.
Isten figyelmeztető üzenete végül el fogja érni
a célját. Vajon azok között leszünk, akik hirdetik a figyelmeztetést, vagy mi
is alkalmazkodunk a világhoz, és nem törődünk ezzel?
Boyan Godina
Professzor, Bogenhofen Teológiai Szeminárium,
Ausztria
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése