Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 24. fejezet 1689. nap
De amikor a szentély kérdését megvizsgálták, kinyílt a
szemük. Látták, hogy az 1844-es év, azaz a 2300 év vége valóban fontos
fordulópontot jelez. De míg igaz volt az, hogy a reménység és a kegyelem
ajtaja, amelyen át az emberek tizennyolc évszázad során Istenhez járulhattak,
bezárult, megnyit egy másik ajtó, és Isten bűnbocsánatot kínált minden embernek
Krisztus közbenjárása által. Jézus szolgálatának egyik része lezárult, hogy
felváltsa egy másik. A mennyei templomnak, ahol Krisztus szolgált a bűnösért, most
is volt "nyitott ajtaja".
Most látták meg, mit értett Krisztus azon, amikor így
szólította meg az egyházat: "Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél a Dávid
kulcsa van, aki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja és senki meg nem
nyitja: tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki
be nem zárhat)" (Jel 3:7-8).
Jézus közbenjárásának áldása azokra árad, akik hitben
elfogadják az engesztelés nagy jelentőségű szolgálatát. Azokon pedig, akik
elvetik azt a világosságot, amely fényt áraszt erre a szolgálatra, nem nyugszik
meg Isten áldása. A zsidók Krisztus első adventjekor elvetették a kapott
világosságot, és nem hitték el, hogy Ő a világ Megváltója, ezért nem
részesültek bűnbocsánatban. Jézus visszatért a mennybe, és saját vérével
belépett a mennyei templomba, hogy tanítványaira árassza közbenjárásának
áldásait. A zsidók teljes sötétségben maradtak, és továbbra is hozták hiábavaló
véres és egyéb áldozataikat. A jelképes árnyékszolgálat véget ért. Az ajtó,
amelyen át az emberek korábban Isten elé járulhattak, nem volt már nyitva. A
zsidók nem akarták keresni Őt azon az egyetlen úton, amelyen megtalálhatták
volna: a mennyei templomban folyó szolgálat útján. Ezért nem tudtak közösségre
jutni Istennel. Számukra zárva volt az ajtó. Nem látták meg Krisztusban az
igazi áldozatot és az Istenhez vezető egyetlen közbenjárót, ezért nem
részesülhettek a közbenjárás áldásaiban.
A hitetlen zsidók helyzete illusztrálja a közönyös és
hitetlen látszatkeresztények állapotát, akik nem akarnak tudomást venni
irgalmas Főpapjuk munkájáról. Amikor a jelképes szolgálat főpapja belépett a
szentek szentjébe, az egész Izraelnek Isten előtt mélységesen megalázkodva el
kellett a templom körül helyezkednie, hogy bűneikre bocsánatot kapva, Izrael
közösségének tagjai maradhassanak. Mennyivel fontosabb, hogy most, a valóságos
engesztelési napon, megértsük Főpapunk munkáját, és tudjuk, mit kell tennünk.
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
26
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Dávid arra kéri Istent,
hogy vesse alá egy háromszoros vizsgálatnak, ellenőrizze őt alaposan, hogy
vizsgálja meg az értelmét és a szívét. Egy listát is az Úr rendelkezésére
bocsát a legjobb tulajdonságairól, arra az esetre ha ez segítené a vizsgálatot:
Feddhetetlenül éltem (1.
vers).
Az Úrban bíztam (1.
vers).
Kegyelmed szemem előtt
van (3. vers).
Igazságod szerint
járok-kelek (3. vers).
Nem ülök hitvány
emberek közé (4. vers).
Alattomosokkal nem
járok együtt (4. vers).
Gyűlölöm a gonoszok
társaságát (5. vers).
Nem ülök le a bűnösök
közé (5. vers).
Ha listát kellene készítened
jó cselekedeteidről, amit majd megbeszélsz az Úrral, vajon hasonló lenne-e
Dávid listájához?
Dávid szándéka nem
kétséges – az Úr házában akar élni, ott ahol Isten dicsősége lakozik és nem
akar egy kategóriába kerülni a bűnösökkel és a vérszomjas emberekkel, annak
ellenére sem, hogy mint lelki vezető támadó álláspontot képvisel a romboló
erőkkel és a sötétség lelki hatalmaival szemben. Noha lelki vezetőként rossz
döntéseket hozhat, vagy hibázhat, de fel kell nőnie a felelősséghez, bátor
alapelveket kell alkalmaznia és meg kell különböztetnie azokat a becsületesség
és a szolgálat által.
Az én kedvenc szakaszom
ebben a részben a 12. vers: „Lábam biztos
talajon áll, áldom az Urat a gyülekezetben." Az Úr vezet, segít, és
biztosítja azt az egyensúlyt, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy túljussunk
küzdelmeken, nehézségeken és kísértéseken és hogy biztos talajra álljunk.
Vinita Sauder
238. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
24. fejezetéhez
(február 23-29.).
Lesújtó csalódás! Megsemmisítő fájdalom! Gyötrő
kérdések! Mit tettünk rosszul?
Imádkoztak, böjtöltek, időt, pénzt, energiát és
hírnevet áldoztak fel, hiszen annyira erősen hittek, hogy boldogan oda adták
volna az életüket is. És most mindez elmúlt. Eltűnt a ködben. A remények és
álmok halottak. Mit tartogathat a jövő egyáltalán egy ilyen fájdalmas dolog
után?
Ez történt, amikor Jézus meghalt. Ez történt
ismét, amikor Jézus nem jött el 1844-ben. Ezeket az eseményeket a nagy
megpróbáltatások időszaka követte, és sokan feladták hitüket, és elfordultak az
imádkozástól és a Biblia tanulmányozásától.
Ez nem egy kis döntés volt! Félreértették, hogy
mi történt, Isten azonban nem hagyta el az Ő népét. SOSEM tenné ezt. Azok
számára, akik hűségesek maradtak, figyeltek és imádkoztak, hogy megismerjék
Isten akaratát, feltárta a szentély nagyszerű igazságát, és annak a valóságát,
hogy mi is történt azon az 1844-es, prófétikus napon. Krisztus bámulatos
közbenjárása kezdődött el, amit értünk folytat ÉPPEN MOST! A dicsőséges remény
a jövő számára!
Ami a múltban történt, egy példa számunkra ma.
Krisztus még mindig közbenjár a mi nevünkben, és még mindig megvilágosítja
azokat, akik keresik a világosságot. Ha azt választjuk, hogy könnyelműek
leszünk, és figyelmen kívül hagyjuk a világosságot, amit adott, ha nem fogadjuk
el Krisztus jellemének átformáló esküvői ruháját, akkor a legszomorúbb
szavakkal fogunk szembenézni, amit csak valaha hallhatunk Jézustól: „Sohasem
ismertelek titeket!” (Máté 7:23)
Fogadjuk hát meg ma, hogy hűségesek leszünk,
kerül, amibe kerül.
Lisa Ward
Vidéki Élet
Hetednapi Adventista Egyház tisztviselője
Cleburne, Texas, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen ✝️🛐🙏
VálaszTörlés