2020. február 17., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 17 - HÉTFŐ - Zsoltárok 15


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 23. fejezet 1678. nap

Kutatásuk során egyetlen szentírási bizonyítékot sem találtak annak a közhiedelemnek az alátámasztására, hogy a föld a szenthely; viszont megtalálták a Bibliában a szentély tanának, jellegének, helyének és szolgálatainak részletes magyarázatát. A szent írók bizonyságtevése olyan világos és sokrétű, hogy nem fér hozzá kétség. Pál apostol a Zsidókhoz írt levélben ezt mondja: "Annakokáért voltak ugyan az első szövetségnek is istentiszteleti rendtartásai, mint szintén világi szenthelye. Mert sátor építtetett, az első, amelyben vala a gyertyatartó, meg az asztal és a kenyerek felrakása; ezt nevezték szenthelynek. A második kárpiton túl pedig az a sátor, melyet neveztek szentek szentének. Melyben vala az arany füstölő oltár és a szövetség ládája beborítva minden felől arannyal, ebben a mannás aranykorsó és Áron kihajtott vesszeje, meg a szövetség táblái. Fölötte pedig a dicsőség kérubjai, beárnyékolva a fedelet" (Zsid 9:1-5).

A szenthely, amelyre Pál itt utal, az a sátortemplom volt, amelyet Mózes Isten
parancsára a Magasságos földi lakóhelyéül épített. "Készítsenek nékem szent hajlékot, hogy őközöttük lakozzam" (2Móz 25:8) - hangzott a parancs, amikor Mózes Istennel volt a hegyen. Izrael a pusztában vándorolt, ezért a sátortemplomot úgy kellett elkészítenie, hogy alkalmas legyen a szállításra. Mindamellett rendkívül impozáns építmény volt. Falai vastag aranylemezekkel borított és ezüst foglalatba helyezett függőleges deszkalapokból álltak, a tetejét pedig egy sorozat függönyből, illetve takaróból alakították ki, amelyek közül a külső bőrből volt, a legbelső pedig kérubalakokkal gyönyörűen hímzett fehér gyolcsból. A templomnak pitvara is volt. Itt állt az égőáldozati oltár. Maga a sátortemplom a szentélynek és a szentek szentjének nevezett két helyiségből állt, amelyeket gazdagon díszített függöny, illetve lepel választott el egymástól. Hasonló lepel zárta le az első helyiség bejáratát is.

A szentélyben, a déli oldalon volt a gyertyatartó, amelynek hét lámpája éjjel és nappal világított. Az északi oldalon állt a szent kenyerek asztala. A szentélyt és a szentek szentjét elválasztó függöny előtt volt az arany füstölő oltár, amelyről az illatfelhő Izrael imájával együtt naponként felszállt Isten elé.
A szentek szentjében állt az arany borítású, értékes fából készült frigyláda, amely az Isten által írt törvényt: a Tízparancsolatot megörökítő két kőtáblát rejtette magában. A szent láda csodálatos mestermívű fedele volt a kegyelem királyi széke. A fedél felett tömör aranyból készült két kérub emelkedett, egy-egy a láda két szélén. Isten jelenléte ebben a helyiségben mutatkozott meg, a két kérub közötti dicsőségfelhőben.

Miután a héberek letelepedtek Kánaánban, a sátortemplomot felváltotta Salamon temploma, amely bár állandó és nagyobb építmény volt, de megőrizte az előző templom arányait, és hasonlóképp volt berendezve. A templom ebben a formájában maradt fenn - eltekintve attól, hogy Dániel korában romokban hevert - i. sz. 70-ig. Ekkor a rómaiak elpusztították.
Ez volt az egyetlen olyan templom a földön, amelyről a Biblia tájékoztatást ad. Erről mondta Pál, hogy az első szövetség szenthelye. De vajon az újszövetségnek nincs szenthelye?

Visszalapozva a Zsidókhoz írt levélhez, az igazság keresője egy második, illetve újszövetségi szenthelyre talál utalást a már idézett páli kijelentésben: "Annakokáért voltak ugyan az első szövetségnek is istentiszteleti rendtartásai, mint szintén világi szenthelye. " Az "is" szó sejteti, hogy Pál korábban már tett említést erről a szenthelyről. Az előző fejezet elején ez olvasható: "Fődolog pedig azokra nézve, amiket mondunk, az, hogy olyan főpapunk van, aki a mennyei Felség királyi székének jobbjára üle, mint a szent helynek és amaz igazi sátornak szolgája, amelyet az Úr és nem ember épített" (Zsid 8:1-2).

Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok 15

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Észrevetted, hogy néha az embereket a közösen átélt, nehéz tapasztalatok kötik össze? Azt is megfigyeltem, hogy közelebb érzem magam azokhoz az emberekhez, akik ugyanarra a dologra vagy személyre panaszkodnak, mint én. Sajnos ez néha azt jelentheti, hogy kritizálni kezdek másokat (talán a munkaadómat, egy közös barátunkat, vagy egy gyülekezeti tagot) csak azért, hogy valami közös témám legyen valakivel. Isten ezt rágalmazásnak nevezi, és arra emlékezet, hogy ilyesmi nem történik velünk olyankor, amikor az Ő jelenlétében vagyunk.

Ez egy nagyon félelmetes zsoltár a számomra! Annyira távol vagyok ettől a feddhetetlenségtől! Az itt felállított eszmények igazi mércéjét képezik annak, miként lehetünk Isten képviselői ezen a földön. Annyira megkísért az, hogy pletykákra hallgassak, és nagyon hamar feladom a nekem szánt feladatot, amikor elkezd nehézzé válni a számomra.

A zsoltáros azt mondja, Isten azt várja el tőlünk, hogy erősen álljunk és Őt tükrözzük – különösen az egymás iránti viszonyulásunkban. Az itt leírt nagylelkűség, őszinteség, kedvesség azok jellemző tulajdonsága, akik Isten országának értékei szerint élnek.


Lisa Clark Diller

237. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  23. fejezetéhez (február 16-22.).

Évekkel ezelőtt egy ismerősöm, aki akkor még lelkész volt, ezt mondta nekem: „A mennyei szentély nem lehet valóságos. A mennyben nincsen vér.” Elvetette az egész elgondolást.

Valamiért sehogy sem értette meg igazán a szentély szimbolikus természetét, és hogy milyen tökéletesen mutatja be a földi szentély a végső mennyei valóságot. Pedig ez a páratlan szépségű jelképrendszer lélegzetelállító. Például, a kerubok, amelyek lefelé szegezik tekintetüket a frigyláda tetejére, szemléltetik a mennyei angyalokat, ahogy csodálják és eltűnődnek rajta, hogy Isten milyen tökéletesen összeillesztette a kegyelmet és az igazságot a megváltás tervében. A szentély minden egyes részletében Isten egy-egy mennyei folyamatot állított párba egy-egy földi valósággal. Ez segít jobban megértenünk az Istentől származó helyreállítás üdvözítő folyamatát.

Tizennyolc évszázadon keresztül a mennyei szentélyben Krisztus a vérével érvelt a szeretett elveszett gyermekeiért, bizonyítékként bemutatván a megsebzett kezeit, lábait és oldalát, amelyek a megváltásra igazolást nyújtottak. A vére elvégezte a megtisztítást.

Valamiképpen a barátom elmulasztotta felismerni a szentély szépségének gyönyörű jelképrendszerét. Sosem fogta fel a megsebzett Közbenjáró gyönyörű titokzatosságát, aki megadta a végső árat, hogy megváltsa gyermekeit. Mindent emberi nézőpontból próbált ésszerűsíteni, és így elkerülte a szentély üzenete. Végső soron a szentély rendszere Isten szívét tárja fel előttünk, aki egy elképesztő, kockázatos tervet dolgozott ki arra, hogy helyreállítson minket a meghittség legmagasabb, szent fokozatára, az örökkévalóság számára.

A szentély üzenete gyönyörű bepillantást jelent Isten szerető szándékaiba a jövőt illetően. Bölcs dolog részünkről, ha elmerünk abban a titokzatosságban, amelyet az angyalok hódolattal csodálnak. Ahogyan Einstein fogalmazott egyszer: „Meg akarom ismerni Isten gondolatait; a többi csupán részletkérdés.”

Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba

2 megjegyzés: