Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 23. fejezet 1678. nap
Kutatásuk során egyetlen szentírási bizonyítékot sem
találtak annak a közhiedelemnek az alátámasztására, hogy a föld a szenthely;
viszont megtalálták a Bibliában a szentély tanának, jellegének, helyének és
szolgálatainak részletes magyarázatát. A szent írók bizonyságtevése olyan
világos és sokrétű, hogy nem fér hozzá kétség. Pál apostol a Zsidókhoz írt
levélben ezt mondja: "Annakokáért voltak ugyan az első szövetségnek is istentiszteleti
rendtartásai, mint szintén világi szenthelye. Mert sátor építtetett, az első,
amelyben vala a gyertyatartó, meg az asztal és a kenyerek felrakása; ezt
nevezték szenthelynek. A második kárpiton túl pedig az a sátor, melyet neveztek
szentek szentének. Melyben vala az arany füstölő oltár és a szövetség ládája
beborítva minden felől arannyal, ebben a mannás aranykorsó és Áron kihajtott
vesszeje, meg a szövetség táblái. Fölötte pedig a dicsőség kérubjai,
beárnyékolva a fedelet" (Zsid 9:1-5).
A szenthely, amelyre Pál itt utal, az a sátortemplom volt,
amelyet Mózes Isten
parancsára a Magasságos földi lakóhelyéül épített.
"Készítsenek nékem szent hajlékot, hogy őközöttük lakozzam" (2Móz
25:8) - hangzott a parancs, amikor Mózes Istennel volt a hegyen. Izrael a
pusztában vándorolt, ezért a sátortemplomot úgy kellett elkészítenie, hogy
alkalmas legyen a szállításra. Mindamellett rendkívül impozáns építmény volt.
Falai vastag aranylemezekkel borított és ezüst foglalatba helyezett függőleges
deszkalapokból álltak, a tetejét pedig egy sorozat függönyből, illetve
takaróból alakították ki, amelyek közül a külső bőrből volt, a legbelső pedig
kérubalakokkal gyönyörűen hímzett fehér gyolcsból. A templomnak pitvara is
volt. Itt állt az égőáldozati oltár. Maga a sátortemplom a szentélynek és a
szentek szentjének nevezett két helyiségből állt, amelyeket gazdagon díszített
függöny, illetve lepel választott el egymástól. Hasonló lepel zárta le az első
helyiség bejáratát is.
A szentélyben, a déli oldalon volt a gyertyatartó, amelynek
hét lámpája éjjel és nappal világított. Az északi oldalon állt a szent kenyerek
asztala. A szentélyt és a szentek szentjét elválasztó függöny előtt volt az
arany füstölő oltár, amelyről az illatfelhő Izrael imájával együtt naponként
felszállt Isten elé.
A szentek szentjében állt az arany borítású, értékes fából
készült frigyláda, amely az Isten által írt törvényt: a Tízparancsolatot
megörökítő két kőtáblát rejtette magában. A szent láda csodálatos mestermívű
fedele volt a kegyelem királyi széke. A fedél felett tömör aranyból készült két
kérub emelkedett, egy-egy a láda két szélén. Isten jelenléte ebben a
helyiségben mutatkozott meg, a két kérub közötti dicsőségfelhőben.
Miután a héberek letelepedtek Kánaánban, a sátortemplomot
felváltotta Salamon temploma, amely bár állandó és nagyobb építmény volt, de
megőrizte az előző templom arányait, és hasonlóképp volt berendezve. A templom
ebben a formájában maradt fenn - eltekintve attól, hogy Dániel korában romokban
hevert - i. sz. 70-ig. Ekkor a rómaiak elpusztították.
Ez volt az egyetlen olyan templom a földön, amelyről a
Biblia tájékoztatást ad. Erről mondta Pál, hogy az első szövetség szenthelye.
De vajon az újszövetségnek nincs szenthelye?
Visszalapozva a Zsidókhoz írt levélhez, az igazság keresője
egy második, illetve újszövetségi szenthelyre talál utalást a már idézett páli
kijelentésben: "Annakokáért voltak ugyan az első szövetségnek is
istentiszteleti rendtartásai, mint szintén világi szenthelye. " Az
"is" szó sejteti, hogy Pál korábban már tett említést erről a
szenthelyről. Az előző fejezet elején ez olvasható: "Fődolog pedig azokra
nézve, amiket mondunk, az, hogy olyan főpapunk van, aki a mennyei Felség
királyi székének jobbjára üle, mint a szent helynek és amaz igazi sátornak szolgája,
amelyet az Úr és nem ember épített" (Zsid 8:1-2).
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
15
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Észrevetted, hogy néha
az embereket a közösen átélt, nehéz tapasztalatok kötik össze? Azt is
megfigyeltem, hogy közelebb érzem magam azokhoz az emberekhez, akik ugyanarra a
dologra vagy személyre panaszkodnak, mint én. Sajnos ez néha azt jelentheti,
hogy kritizálni kezdek másokat (talán a munkaadómat, egy közös barátunkat, vagy
egy gyülekezeti tagot) csak azért, hogy valami közös témám legyen valakivel.
Isten ezt rágalmazásnak nevezi, és arra emlékezet, hogy ilyesmi nem történik
velünk olyankor, amikor az Ő jelenlétében vagyunk.
Ez egy nagyon
félelmetes zsoltár a számomra! Annyira távol vagyok ettől a feddhetetlenségtől!
Az itt felállított eszmények igazi mércéjét képezik annak, miként lehetünk
Isten képviselői ezen a földön. Annyira megkísért az, hogy pletykákra
hallgassak, és nagyon hamar feladom a nekem szánt feladatot, amikor elkezd
nehézzé válni a számomra.
A zsoltáros azt mondja,
Isten azt várja el tőlünk, hogy erősen álljunk és Őt tükrözzük – különösen az
egymás iránti viszonyulásunkban. Az itt leírt nagylelkűség, őszinteség,
kedvesség azok jellemző tulajdonsága, akik Isten országának értékei szerint
élnek.
Lisa Clark Diller
237. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
23. fejezetéhez
(február 16-22.).
Évekkel ezelőtt egy ismerősöm, aki akkor még
lelkész volt, ezt mondta nekem: „A mennyei szentély nem lehet valóságos. A
mennyben nincsen vér.” Elvetette az egész elgondolást.
Valamiért sehogy sem értette meg igazán a
szentély szimbolikus természetét, és hogy milyen tökéletesen mutatja be a földi
szentély a végső mennyei valóságot. Pedig ez a páratlan szépségű jelképrendszer
lélegzetelállító. Például, a kerubok, amelyek lefelé szegezik tekintetüket a
frigyláda tetejére, szemléltetik a mennyei angyalokat, ahogy csodálják és
eltűnődnek rajta, hogy Isten milyen tökéletesen összeillesztette a kegyelmet és
az igazságot a megváltás tervében. A szentély minden egyes részletében Isten
egy-egy mennyei folyamatot állított párba egy-egy földi valósággal. Ez segít
jobban megértenünk az Istentől származó helyreállítás üdvözítő folyamatát.
Tizennyolc évszázadon keresztül a mennyei
szentélyben Krisztus a vérével érvelt a szeretett elveszett gyermekeiért,
bizonyítékként bemutatván a megsebzett kezeit, lábait és oldalát, amelyek a
megváltásra igazolást nyújtottak. A vére elvégezte a megtisztítást.
Valamiképpen a barátom elmulasztotta felismerni
a szentély szépségének gyönyörű jelképrendszerét. Sosem fogta fel a megsebzett
Közbenjáró gyönyörű titokzatosságát, aki megadta a végső árat, hogy megváltsa
gyermekeit. Mindent emberi nézőpontból próbált ésszerűsíteni, és így elkerülte
a szentély üzenete. Végső soron a szentély rendszere Isten szívét tárja fel
előttünk, aki egy elképesztő, kockázatos tervet dolgozott ki arra, hogy
helyreállítson minket a meghittség legmagasabb, szent fokozatára, az
örökkévalóság számára.
A szentély üzenete gyönyörű bepillantást jelent
Isten szerető szándékaiba a jövőt illetően. Bölcs dolog részünkről, ha elmerünk
abban a titokzatosságban, amelyet az angyalok hódolattal csodálnak. Ahogyan
Einstein fogalmazott egyszer: „Meg akarom ismerni Isten gondolatait; a többi
csupán részletkérdés.”
Lori Engel
lelkész
Eugene, Oregon, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen ✝️🛐🙏
VálaszTörlés