Higgyetek az Ő prófétáinak - február 2 - VASÁRNAP - Jób 42

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy küzdelem 21. fejezet 1664. nap

21. Az elutasított intés

William Millernek és társainak a második advent hirdetésével csak egy céljuk volt: felrázni az embereket, hogy készüljenek az ítéletre. Megpróbálták tudatosítani a vallásos emberekben, hogy mi az egyház igazi reménysége, és hogy bensőségesebb keresztény életet kell élniük. A megtéretlenekkel pedig meg akarták értetni, hogy sürgősen bűnbánatot kell tartaniuk. "Nem valamilyen szektához vagy vallásos csoporthoz próbáltak embereket toborozni. Minden csoportban és szektában munkálkodtak anélkül, hogy beleszóltak volna szervezeti vagy fegyelmi ügyeikbe. "

"Egész munkálkodásom során fel sem merült bennem az a szándék vagy gondolat, hogy a meglevő felekezetekből valamilyen különálló csoportot szervezzek - mondta Miller -, vagy hogy egyiknek a másik rovására kedvezzek. Mindenkinek segíteni akartam. Azt hittem, hogy minden keresztény örülni fog annak, hogy Krisztus eljön. Reméltem, hogy azok, akik másként vélekednek, nem fogják kevésbé szeretni e tanítás elfogadóit. Nem gondoltam, hogy valaha is szükség lesz külön összejövetelekre. Minden vágyam az volt, hogy lelkeket vezessek Istenhez; hogy figyelmeztessem a világot a közelgő ítéletre, és embertársaimat készülésre buzdítsam, hogy nyugodt szívvel találkozhassanak Istenükkel. Azoknak a nagy többsége, akik munkám eredményeként megtértek, beléptek a meglevő egyházak valamelyikébe. "

Mivel Miller munkája az egyházak megerősítését szolgálta, egy ideig szívesen fogadták. De amikor lelkészek és vallási vezetők állást foglaltak az advent hirdetése ellen, az efféle "izgatást" el akarták fojtani, és nemcsak a szószékről támadták, hanem meg is tiltották tagjaiknak, hogy a második adventről szóló prédikációkat hallgassák, sőt azt is, hogy reménységükről az egyház ima- és bizonyságtételi óráin beszéljenek. Ez próbára tette és megzavarta a hivőket. Szerették egyházukat, és nem akartak megválni tőle. De amikor látták, hogy egyházukban Isten szavának bizonyságtételét elfojtják, és megtagadják tőlük azt a jogot, hogy megvizsgálják a próféciákat, úgy érezték, hogy ha Istenhez hívek akarnak maradni, ezzel nem érthetnek egyet. Azok, akik ki akarják tiltani Isten szavának bizonyságtevését, nem tekinthetők Krisztus egyháza, "az igazság oszlopa" és "erőssége" tagjainak. Ezért úgy érezték, hogy joguk van megszakítani a kapcsolatot velük. 1844 nyarán mintegy ötvenezren léptek ki az egyházakból.

Ez idő tájt feltűnő változás történt az Egyesült Államok egyházainak többségében. E közösségek évek hosszú sora óta egyre inkább alkalmazkodtak a világ gyakorlatához és szokásaihoz, és ugyanilyen arányban hanyatlott az igazi lelkiség is. De ebben az évben a hanyatlás jelei hirtelen és feltűnően megmutatkoztak szinte az ország minden egyházában. Úgy látszott, hogy senki sem tudja megmondani az okát, de magára a tényre sokan felfigyeltek, és megjegyezték mind a sajtóban, mind a szószékről.

A filadelfiai presbiteriánusok egyik gyűlésén Barnes úr, egy közismert kommentár szerzője és a város egyik vezető egyházának lelkipásztora "kijelentette, hogy húsz évet töltött el lelkészi szolgálatban, de a legutóbbi alkalomig soha nem osztott úrvacsorát úgy, hogy többkevesebb lelket fel ne vett volna a gyülekezetbe. De most nincs ébredés, nincs megtérés, és az sem igen látható, hogy a vallásoskodók növekednének a kegyelemben. Senki sem keresi fel, hogy lelke megmentéséről beszélgessen. Az üzleti élet fokozódásával, a kereskedelem és az ipar fényes kilátásaival a világiasság is elmélyül. Így van ez minden felekezetben. "

Ugyanabban az évben, februárban az Oberlin College Finney nevű professzora ezt mondta: "Tanúi vagyunk annak, hogy országunkban a protestáns egyházak általában vagy közönyösek, vagy ellenségesek korunk szinte minden erkölcsi reformjával szemben. Akadnak ugyan kivételek, de ez nem elég ahhoz, hogy e tényt ne általánosíthassuk. Egy másik hiteles tényünk is van: az egyházak megújhodását keltő befolyás majdnem teljes hiánya. Szinte mindenütt eluralkodik a lelki tespedtség, és félelmesen mélyre hat. Erről tanúskodik az egész ország vallásos sajtója... Igen sok egyháztag lesz a divat rajongója, és a hitetlenekkel együtt jár szórakozni, táncolni, ünnepelni stb... E fájdalmas témát azonban nem szükséges tovább részletezni. Elég annyi, hogy a bizonyítékok sűrűsödnek, és súlyosan reánk telepedve tanúsítják, hogy az egyházak általánosságban sajnálatosan hanyatlanak. Nagyon messzire eltértek Istentől, és az Úr visszavonult tőlük. "

Mai Bibliai szakasz: Jób 42

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3b+42&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3b+42&version=NT-HU

Isten újra megerősítette az „utolsó időkre” szóló üzenetét Jóbnak, amit már korábban kinyilatkoztatott Ádámnak és Noénak, aki akkor halt meg, amikor Ábrahám 18 éves volt. Jóbnak majdnem első kézből származó információi voltak az özönvíz előtti és utáni állapotokról. Hitt az elődeinek adott próféciákban és hozzáfért azokhoz a könyvekhez, amelyek Mózes rendelkezésére is álltak: Ádám könyvéhez (1Móz 5:1) és Noé könyvéhez (1Móz 6:9). A harcos Messiás utolsó felvonása a végrehajtó ítéletben, amelyben a gonosz végleg megsemmisül (41. fejezet), ismert volt Jób előtt, próbálta is elmondani a barátainak, de hiába.  

A 42. fejezetben Jób biztonságban érzi magát, mert Isten az ő oldalán áll és őszintén beszélhet Vele. Jób megerősíti: „Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, a mit elgondoltál” (2. vers). Jób ugyanazt a kérdést teszi fel, amit Isten feltett neki beszélgetésük kezdetén: „Ki az, aki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?” (38:2). Jób a barátaira gondolva, megismétli Isten kérdését: „Ki merné elhomályosítani az örök rendet tudatlanul?” (3a. vers). Egy bírósági tárgyaláson a védelem ügyvédjének el kell ismételni és fel kell sorolni az ügyész által felhozott vádpontokat. Foglalkoznia kell a kérdésekkel, és nem kerülhet el egyet sem. Tehát Jób megismétli, de egy picit más szemszögből. „Isten – mondja Jób – te tudod, hogy ki az (sátán) aki gáncsolja az örök rendet tudatlanul, és ki az, aki a barátaimon keresztül beszélt, megvallom, hogy eddig nem értettem” (3b. vers). Jób azt sejteti, hogy magáért beszélhet, de a barátaiért nem.  

Aztán Jób megkéri Istent, hogy hallgassa meg őt, és engedje meg neki, hogy beszéljen, és Isten kedvesen válaszoljon neki (4. vers). Sokat olvasott Istenről, de most Ádámhoz hasonlóan Isten vele jár és sokkal jobban megismerheti Őt (5. vers). Ahogy korábban említettük Ádám könyve és Noé könyve, valamint maga Noé is átfedésben vannak Jóbbal és Ábrahámmal. Ez elég idő volt Jób számára, hogy első kézből származó beszámolót kapjon Noé történetéről, aki kétségtelenül megosztotta tapasztalatát (éppúgy mint az egyiptomi piramisok építői, akik beszéltek róla).

Jób válaszol Istennek: „Ezért iszonyodom magamtól és bánkódom a porban és a hamuban” (6. vers - angolból fordítva). Isten már nem száll szembe Jóbbal és Jób sem csalódott Istenben. Az Úr a figyelmét most Jób barátaira fordítja és azt mondja, hogy ők nem beszéltek olyan helyesen, mint Jób (7. vers). A megoldás Jób barátai számára az, hogy bűnbánatot tartanak, és hitüket áldozattal erősítik meg: hét bika és hét kos, amit oda kell adniuk Jóbnak, hogy ő megáldozza. Ez nem egy Jóbnak hozott áldozat, hanem Istennek. De önmagukért is égő áldozatot kell, hogy bemutassanak. Aztán Jób imádkozott értük, hogy Isten segítsen rajtuk, és Isten meghallgatta az imáját (8. vers). Miután Jób ezt megtette, az „Úr újból kegyelmesen tekintett Jóbra” (9. vers - új prot. ford.).

Igaz az, hogy amikor a hűségesek Istenhez imádkoznak, Isten alig várja, hogy válaszoljon. Elhozhatták volna maguk is áldozataikat és imádkozhattak volna saját magukért, de Isten helyre akarja hozni a megromlott kapcsolatokat, és meg akarja gyógyítani a megtört szíveket. Ez történik a lábmosás szertartásában és az Úrvacsorában is. „Előre a térdeiken” – Dwight Nelson kifejezését használva – együtt közeledtek Istenhez, és a megoldást is együtt tapasztalták meg. 

„Az Úr jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért, és kétszeresen visszaadta az Úr Jóbnak mindazt, amije volt” (10. vers - új prot. ford.). Jób minden testvére és korábbi ismerőse eljött vendégségbe Jóbhoz és „részvéttel vigasztalták azért, hogy olyan sok bajt bocsátott rá az Úr. Adott neki mindegyik egy pénzt és egy aranykarikát” (11. vers - új prot. ford.). Ez áldás volt azok részéről, akiket a Szentlélek indított.

Isten ezen kívül is adott ajándékokat Jóbnak. Többet adott annál, mint amivel Jób korábban rendelkezett. Több juha, tevéje, szarvasmarhája és szamara lett mint korábban (12. vers). Lett még 14 fia és három lánya. A lányok nagyon szépek voltak és az „apjuk nekik is adott örökséget fiútestvéreikkel együtt” (15. vers - új prot. ford.). Még ma is vannak olyan országok, ahol az idősebb fiú örököl mindent, és a lányok az idősebb testvér jóakaratára vagy annak hiányára vannak ítélve.

Jób élt még 140 évet és láthatta gyermekeit és unokáit a negyedik generációig. „És meghalt Jób jó vénségben és betelve az élettel” (17. vers).

Mózes elérte kitűzött célját Jób történetével. Ha valamit elveszítesz az életben, van egy Isten az égben, aki a szívén visel téged, és ami veled történik, talán hasznos lehet a mennyei lények számára. Ha türelemmel és imádságos szívvel vársz az Úrra, előmozdítja ügyedet, és jobb lesz mint korábban volt. Ez bátorította Mózest is nehézségeiben a midiáni sivatagi körülmények között.

Drága Istenünk! Jób könyvének végéhez érkeztünk és többet tanultunk Rólad, mint róla. Köszönjük, hogy a mi gondolatainkat Jóbról a Megváltóra terelted. Ámen.

Koot van Wyk

235. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM  21. fejezetéhez (február 2-8.).

2018-ban a 15 éves Greta Thunberg megpróbálta felriasztani a világot az érdektelenségből egy sürgős figyelmeztetéssel, amikor a legnagyobb politikai és gazdasági globális csúcsokon mondott beszédet. Akár a Davosi Világgazdasági Fórumon, akár az ENSZ-ben tette ezt, a legnagyobb befolyással rendelkező embereket akarta sokkolni, és változtatni az egyirányú törekvésükön a hatalom és gazdasági prosperitás növelésében.

Nem finomkodott, mikor azt mondta: „Azt akarom, hogy pánikba essetek. Azt akarom, hogy ugyanúgy féljetek, ahogy én nap mint nap és akarom, hogy cselekedjetek. Azt akarom, hogy úgy cselekedjetek, mintha krízisben volnátok. Azt akarom, hogy úgy cselekedjetek, mintha a házatok égne. Mert ég a házatok.”

William Milleren keresztül Isten erőteljesebb figyelmeztetést adott, mint Greta figyelmeztetése volt a környezet pusztításáról. A keresztény egyházakat fel kellene rázni, hogy felébredjenek, és Isten utolsó figyelmeztetését mondják Babilonnak! De hogyan mondják az utolsó figyelmeztetést annak a világnak, amelyhez alkalmazkodtak? Szerencsére, mint Illés idején, Istennek még mindig voltak hűséges követői az egyházban, akik nem voltak elégedettek a status quóval, és több világosságra vágytak.

Isten figyelmeztető üzenete végül el fogja érni a célját. Vajon azok között leszünk, akik hirdetik a figyelmeztetést, vagy mi is alkalmazkodunk a világhoz, és nem törődünk ezzel?

Boyan Godina

Professzor, Bogenhofen Teológiai Szeminárium, Ausztria

Fordította Gősi Csaba