Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy küzdelem 31. fejezet 1731. nap
Számukról, hatalmukról és gonoszságukról, valamint Krisztus
hatalmáról és irgalmáról ékesen beszél a gadarai ördöngösök meggyógyításáról
szóló szentírási történet. Azok a szerencsétlen megszállottak, lerázva minden
korlátot, vonaglottak, tajtékzottak. Kiáltásuk messze elhallatszott.
Megsebezték önmagukat, és veszélyt jelentettek környezetüknek. Vérző, eltorzult
testük, és tébolyultságuk olyan látványt nyújtott, amiben a sötétség fejedelme
gyönyörködött. E szenvedőket fogva tartó démonok egyike ezt mondta: "Légió
a nevem, mert sokan vagyunk" (Mt 5:9). A római hadseregben egy légió
három-ötezer emberből állt. Sátán seregei is csapatokba rendeződtek. Egyetlen
csapat, amelyhez ezek a démonok tartoztak, nem kevesebb, mint egy légiót
számlált.
Jézus parancsára a gonosz lelkek eltávoztak áldozatukból,
és a megszabadított emberek nyugodtan, csendben, józanul, szelíden ültek a
Megváltó lábánál. De a démonoknak Jézus megengedte, hogy egy disznónyájat
besodorjanak a tengerbe. Gadara lakóit ez a veszteség érzékenyebben érintette,
mint a Krisztus nyújtotta áldás, és könyörögtek a mennyei Orvosnak, hogy hagyja
el őket. Sátán éppen ezt akarta elérni. A veszteségért Jézusra hárítva a
felelősséget, felébresztette a nép önző félelmét, és gátat emelt, hogy ne
hallhassák Jézus szavait. Sátán a veszteségekért, csapásokért és szenvedésekért
mindig a keresztényeket okolja, hogy a vád ne azokat érje, akiket illet - őt
magát és képviselőit.
Krisztus szándéka azonban nem hiúsult meg. Hagyta, hogy a
gonosz lelkek elpusztítsák a disznónyájat, tanulságul azoknak a zsidóknak, akik
a nyerészkedés kedvéért tenyésztették e tisztátalan állatokat. Ha Krisztus nem
fékezte volna meg a démonokat, akkor nemcsak a disznókat fojtották volna a
tengerbe, hanem őrzőiket és tulajdonosaikat is. Az őrzők és a tulajdonosok
egyedül Krisztus hatalmának és irgalmának köszönhették, hogy életben maradtak.
A történteket Isten azért engedte meg, hogy a tanítványok tanúi legyenek Sátán
kegyetlen hatalmának, amit az emberek és az állatok felett gyakorol. A Megváltó
azt akarta, hogy követői tudják meg, milyen az az ellenség, akivel szembe kell
szállniuk, hogy ne essenek áldozatul cselfogásainak. A környék lakóinak is meg
akarta mutatni hatalmát, amellyel széttépi Sátán bilincseit, és megszabadítja foglyait.
És bár maga Jézus eltávozott, az oly csodálatosan megszabadított emberek ott
maradtak, hogy hirdessék jótevőjük könyörületét.
Más, hasonló jellegű eseteket is megörökít a Szentírás. A
kananeus asszony leányát egy démon kegyetlenül kínozta, de Jézus kiűzte
szavával (Mk 7:26-30). "Egy vak és néma ördöngöst" (Mt 12:22); az
ifjút, akit megszállt egy néma lélek, és "gyakorta veté őt tűzbe is, vízbe
is, hogy elveszítse őt" (Mk 9:17-27); az őrültet, aki "egy
tisztátalan ördögi lélek"-től gyötörve (Lk 4:36) megzavarta a kapernaumi
zsinagóga szombati nyugalmát - a könyörületes Megváltó mindegyiket
meggyógyította. Krisztus majdnem minden esetben úgy szólította meg a démont,
mint értelmes lényt. Megparancsolta, hogy hagyja el áldozatát, és ne gyötörje
tovább. A kapernaumi hívek, látva Krisztus nagy hatalmát, megrémültek, "és
egymással szólnak és beszélnek vala, mondván: Mi dolog ez, hogy nagy
méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek, és kimennek?"
(Lk 4:36).
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
68
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Nyissuk ki a Bibliánkat
pontosan a közepén, és A zsoltárok könyvében
fogjuk találni magunkat. A zsoltár nem más, mint szent ének, dicsőítő
költemény. Ez a könyv akár a „Dávid énekei” címet is viselhetné, mert a legtöbb
az ő szerzeménye. Az ezt követő három könyv a fiának tollából származik, s ezek
közül az Énekek éneke zárja a sort. Ez a négy könyvből álló egység dallamokkal
nyílik és zárul, összekapcsolva apát és fiát, akik összhangban arra hívnak,
hogy velük együtt dicsőítsük Istent.
A 68. zsoltárban
azonban van egy üzenet a nőkről, amire felhívták a figyelmemet egypár éve. A 11.
vers így szól. „Az Úr adja a szót az
asszonyok nagy seregének, ők viszik mindenfelé az örömhírt…” (Egyszerű
fordítás) Az új angol fordítás pedig ezt mondja. „A fenséges Mester szól, és sok-sok nő hirdeti az örömhírt.” Ezen
asszonyok közül kiemelkedő Ellen G. White. 1844 decemberében ő és négy másik
hölgy együtt imádkozott a térdein, amikor az első látomását kapta. Bár sok
tekintetben gyenge volt, Isten megerősítette, hogy írhasson, és publikálhasson.
Az 1970-es években a Columbia Union College (ma Washington Adventista Egyetem)
hallgatója voltam, és részmunkaidőben dolgoztam a Generál Konferenciánál.
Szerencsésnek érzem magamat, hogy akkoriban találkozhattam Arthur White-tal,
Mrs. White unokájával. Elmondta, hogy E. G. White a legtöbbet fordított női prózaíró
a történelemben, csakúgy, mint a legtöbbet fordított amerikai prózaíró
bármelyik nemből.
A 68. zsoltár olyan
történelmi időre irányítja a figyelmet, amikor Isten felkel, és a bűnösök nem
lesznek többé (1-2. vers). Amikor az igazak örvendeznek, és énekelnek annak,
aki a felhőkön jár (3-4. vers); a haláltól való szabadulás idejére (20. vers);
a napra, amikor Isten szekereinek ezrei meg ezrei jönnek, hogy hazavigyenek
bennünket (17. vers). Ezen szekerek egyike Illést is elragadta (2Kir 2:11),
ízelítőt mutatva nekünk ama csodálatos nap eseményeiből. És az Úr a népe között
fog lakni, ahogyan a Sínai hegynél tette (17. vers).
Dávid arra vágyik, hogy
a Föld minden királysága Istent dicsőítse. Azt szeretné, ha az egész emberiség
csatlakozna hozzá hitben és reménységben. A zsoltárokban Dávid végig
tapasztalatot oszt meg velünk az életének emelkedett és elkeseredett
időszakaiból, érzelmet keltve, amely felemeli a lelket Isten szeretetébe.
Érvelése a logika törvényét követi, mint egy zenemű a komponálás szabályát.
Dávid a zsoltárokban ötvözi mindezt, ahogy megzenésíti a bizonyságtételét, hogy
a hallgatóságát átjárja mindaz, ami igazán fontos. Hogy a mindenható,
megbízható Teremtőnk nem tart jelentéktelennek, sőt, örökkévaló szeretettel
szeret, és velünk és bennünk szeretne lakni. Dávid Úrnak hívja Őt (4. vers). Mi
a nevén szólítjuk: Jézus. Ez annyit jelent, Megváltó (Máté 1:21). Jézus a mi
Urunk, Megváltónk és Istenünk. A megváltásnál csak egy csodálatosabb van, maga
a Megváltó. Dávid így fejezi ezt ki: „Fenséges
és félelmetes vagy, ó, Isten, a szent lakóhelyeden!” (35. vers) Valóban,
semmi sem lehet nagyszerűbb és gyönyörűbb Jézusnál. Amikor szamárcsikón ülve
vonult, és a tanítványai sokasága a ruháját a földre vetve örült, és
dicsőítette Őt, a farizeusok azt mondták Jézusnak, feddje meg őket, de Ő ezt
válaszolta. „Mondom
nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.” (Luk 19:33-40)
Ez a zsoltár a nőkre
bízza a hadizsákmány elosztását, majd galambszárnyakról beszél (13. vers),
gondosan megválasztott szavakkal lezárva az asszonyokról szóló részt, tekintve,
hogy Salamon is utal galambként a nőkre.
„Nyiss ajtót, húgom, kedvesem, galambom,
gyönyörűségem!” (Énekek éneke 5:2).
És ahogy Jézus nemsokára a felhőkön érkezik, Isten leányai világszerte áldják
és fennhangon dicsőítik nevét. Nem tudjuk az énekünket visszatartani, és a
tollunkat letenni. Ha megtennénk, a kövek kiáltanának.
Ámen és ámen.
Teresita Pérez
244. heti olvasmány A NAGY KÜZDELEM
30-31. fejezeteihez
(április 5-11.).
Amióta a bűn megjelent a világunkban, sátán
egyik legrosszabb becsapása az, hogy az embert ember ellen fordítja. Ábel
halála óta a stratégiája nagy méreteket öltött, és rengeteg vérontással járó
háborúkat eredményezett. Ugyanakkor a gonoszsága nem korlátozódik arra, hogy
fizikai erőszakkal vagy erkölcsi lealacsonyodással járó tettekre buzdítja az
embereket. Oda összpontosít, ahova a haragja irányul: Isten népének sorai közé.
Azok, akik Krisztus kegyelme által úgy döntenek,
hogy új életben járnak, az ellenállás és heves üldöztetés útjára kerülnek.
Emlékezzetek azonban arra, hogy „nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk”
(Efézus 6:12) hanem sátán és az ő angyalai ellen.
Mindazok, akik arra jelentkeznek, hogy Krisztus
és az ő követői iskolájában legyenek tanítványok, kiváltják az ördög és az ő
ügynökeinek gyűlöletét, legyenek akár hithű keresztények, akár nem
keresztények. Mint a zarándokok, akik hazafelé tartanak, ők is ki lesznek téve
a viszályoknak, irigységnek és rágalmazásoknak. Némelyik ellenség udvariasságot
és előzékenységet mutat, és az elragadó álruhájában még nagyobb fenyegetést
jelent. Ennek azonban nem szabad megijesztenie vagy elbátortalanítania Isten
gyermekeit, hiszen ahogyan Krisztus győzött, ők is győzhetnek.
Tükröződjön hát vissza Jézus győzelme az
életünkben, eloszlatván a bűn sötétségének felhőit, és elűzetvén annak létrehozóját.
Őrködjünk és imádkozzunk!
Rosana Barros
Brazília
Fordította Gősi Csaba
Ámen ✝️🛐🙏
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés